Vekerdy Tamás Orbánnak: „Mi a te kereszténységed?”

  • - gera -
  • 2018. szeptember 7.

Belpol

A gyerekpszichológus szerint, amikor utoljára „keresztény Magyarországról” beszéltek, a zsidókat üldözni kezdték.

„Mi a te kereszténységed?” – kérdezi Orbán Viktortól az Élet és Irodalom friss számában Vekerdy Tamás, aki nyílt levelet írt a miniszterelnöknek.

Az ismert gyerekpszichológus Máté evangéliumából idéz, és azt kérdezi Orbántól: „Te nem ugyanezt olvasod? Angela Merkel ezt olvasta, és Ferenc pápa is. Lúzerek. Ügyetlenek. De hát az igazi, még nem klerikus kereszténység története a lúzerek története.”

Vekerdy szerint Orbán nem szeret olyasmikre válaszolni, mint hogy mi legyen a tengerben úszó menekültekkel, és a „ gonosz feltételezése”, hogy „legszívesebben azt mondanád: igen, hagyjuk”.

„Ez a gondolkodás tényleg alkalmas egy keresztény Magyarország felépítésére? De egyáltalán: mi az, hogy keresztény Magyarország?” – teszi fel a kérdést az írásában Vekerdy, aki szerint utoljára a harmincas–negyvenes években beszéltek keresztény Magyarországról, ami akkor azt jelentette, hogy „nem zsidó”: „Húsz év zsidógyűlölet, zsidógyűlöletbe mártogatott nemzetnevelés után hatszázezer magyart adtunk halálra. Eichmann tanúsíthatná, kiemelkedő buzgalommal. (…) Aki egy embertömeget masszaként kezel – zsidó, migráns –, az elindult a legyilkolásuk felé vezető úton.”

Vekerdy Tamással legutóbb idén májusban beszélgettünk, interjúnk itt olvasható:

Vekerdy Tamás: A kormány egy jól manipulálható rabszolgatömeget akar, miközben az országot Putyinhoz, a biztos veszteshez köti

Ismét az urak és cselédek országát építjük? – kérdezi a pszichológus, akivel a kivándorlásról és a hiányzó Dózsa Györgyökről is beszélgettünk. Vekerdy Tamással legutóbb tavaly nyár elején beszélgettünk, az interjúban akkor leginkább az oktatási rendszer problémái kerültek szóba. A pszichológus azt mondta nekünk, hogy rémülten nézi azokat az őrületeket, amik az oktatásban folynak, érzése szerint „a legfelső parancsra”.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.