A szociálliberális kormány - a miniszterelnök egyik magát megnevezni nem kívánó tanácsadója kifejezésével élve - "ideológiamentesen" kívánja kezelni a vízlépcső ügyét, amit a vízlépcső ellenzői a régi, az erőmű építését szorgalmazó erők megerősödéseként fordítanak le, s ebben igazuk is van. A pragmatikus megközelítés emellett annak a korábban is létező Duna-politikának a nyíltabb vállalását jelzi, ami az ökológiát más politikai érdekek alárendeltjévé teszi.
Pár csepp víz
Hazánk ökológiai érdekei sem a pragmatikus, sem a megelőző "ideologikus" kormányok külpolitikai prioritásai között nem szerepeltek, s a folyó 1992-es, szlovák területen történt elterelése (a C-változat) utáni magyar vízlépcső-politikában sem következett be jelentős változás a Horn-kormány felállásával. Hága ugyan akkor is, most is Duna-politikánk elsőrendű céljaként szerepel, de a megépítésben és üzemeltetésben érdekelt hazai csoportok és a magyar-szlovák kapcsolatok nehézségei miatt hágai érdekeink következetes és egységes képviselete korábban sem, most sem sikerült. Ennek látványos bizonyítéka volt a vízlépcső eredeti terveiben is szereplő fenékküszöb tavalyi megépítése. Mint ismeretes, ezt hangsúlyosan ideiglenes megoldásként, az elterelés miatti szigetközi károk duzzasztással történő enyhítése céljából építtette meg a kormány, Horn és Meciar 1995. januári szóbeli megállapodása nyomán. A két kormányfő az új határátkelőket, a Duna-mederbe juttatott több vizet és az alapszerződés márciusi tető alá hozását tartalmazó csomagba illesztette be a fenékküszöböt. Bár korábban a létesítmény ellenzői, köztük a hágai peren dolgozó magyar külügyesek is hágai pozíciónkat veszélyeztető lépésnek tartották a duzzasztást és az (elterelés óta persze egyébként sem létező) hajózóút elrekesztését jelentő fenékküszöb megépítését, a mű elkészült, s a Horn-kormány elmondhatta, hogy nem csak egy alapszerződést, de pár csepp vizet is sikerült nyernie a szlovákoktól. Ugyanakkor nem szabad elfeledkezni arról, hogy ökológiai és hágai érdekeink puhítása az előző kormányoktól sem állt távol, a fenékküszöb megépítéséről mind az Antall-, mind a Boross-kabinet hozott határozatokat, csak ezeket az akkori parlamentek még elvetették.
A fenékküszöbbe mind a zöldmozgalmak, mind a Külügyminisztériumnak a hágai peren dolgozó munkacsoportja beletörődött. Szénási György külügyminisztériumi főosztályvezető, egyben Magyarország képviselője a hágai perben, a fenékküszöb megépítését szükségintézkedésként értékeli, "amit azért kellett elfogadnunk, mert a szlovákok kész helyzet elé állítottak minket".
A hágai érvelésünkön dolgozó külügyérek az őket támogató zöld mozgalmakkal együtt - akiknek ez az egyetlen esélyük, amióta nyilvánvaló, hogy a magyar közvéleménynek fogalma sincs arról, mi történik a Dunával, s nem is nagyon érdekli - bíztak benne, hogy ezzel vége szakad a peren kívüli kavarásnak, de csalódniuk kellett: a két kormányfő tavaly nyári titkos tátrai találkozóján a tárgyalások folytatásában egyezett meg. A minisztériumban addigra már összeállították az 5000 oldalnyi magyar kereset utolsó egységét, a viszontválaszt, be is adták a bíróságnak, most készülnek a per februárban kezdődő szóbeli szakaszára. Paradox módon épp ezzel tágítják a miniszterelnök külpolitikai mozgásterét, akinek így van mit kínálnia a szlovákoknak.
Maguk között
Szakértők szerint Magyarországnak Hága az egyedüli esélye arra, hogy továbbra is parti országnak tekinthesse magát: akár az elterelés előtti állapot visszaállításával (ahogyan ezt Hágában kérjük), akár csak a jelenleginél több víz visszaszerzésével (a Horn-Meciar-megállapodás óta is alig kapunk többet a Duna elterelés előtti vízhozamának tizedénél). Hornék ennek dacára megegyeznének a szlovákokkal, ha tehetnék. Elemzők szerint az alapszerződés (és vele az 1201-es ajánlás) kicsikarása miatt egyeztek meg tavaly Meciarral, most pedig a magyar kisebbséget sújtó szlovák intézkedéssorozat (nyelvtörvény, közigazgatási átszervezés, a kisebbségi nyelvhasználatról szóló törvény elmaradása) finomítása lehet a cél. A miniszterelnököt idegesíti, hogy egyfolytában lehazaárulózzák a román-magyar alapszerződés miatt, s a koncentrált ellenzéki és határon túlról érkező támadások semlegesítésére, annak bizonyítására, hogy minden ellenkező vélemény dacára a határon túli magyarok helyzetének javításában is ő képes valódi eredményeket elérni, szívesen megegyezne a szlovákokkal. A peren kívüli megállapodásban a magyar fél elfogadhatná akár a Duna elterelését is, a főmederbe juttatott nagyobb vízmennyiség, illetve a bősi áramból való részesedés fejében, de valószínűbb az eredeti terv megvalósítása, közös duzzasztással, közösen üzemeltett erőművel. Információink szerint a megegyezésnek egyelőre a szlovákok szokásos keménykedése az akadálya: ők továbbra is szeretnének egy másik erőművet a Dunán, mellé kis pénzmagot, s ebbe azért a magyar kisebbségek ügyének mégannyira elkötelezett Horn-kormány sem mehet bele. Kérdés, így lesz-e akkor is, ha a szlovákok belátják, hogy Hága számukra kedvezőtlenül is alakulhat. Ennek egyelőre nem adják tanújelét, ellentétben Horn Gyulával, aki mindjárt hivatalba lépése után kételyeit fejezte ki hágai esélyeinket illetően. A múlt pénteki Horn-Meciar-találkozó tovább lebegtette a peren kívüli megegyezés lehetőségét. Lapzártánk után, szerdán várható a külügyminiszterek találkozója, amelynek egyik témája a vízlépcső ügye lesz, megint a szokásos csomag részeként.
Információink szerint a peren kívüli megegyezést előkészítő küldöttség vezetője Göbölyös Gábor, a miniszterelnök volt külpolitikai főtanácsadója (ezen utóbbi posztot már Horváth Tamás korábbi algériai nagykövet tölti be), tagja többek között Taba Lajos volt prágai konzul, a prágai bikák kiszabadítója, Prandler Árpád jogász a külügyből. Munkájukat szakértőként Jakus György, annak az Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóságnak az igazgatója segíti, amely szervezet éveken át szinte egyedüli reménysége volt a defenzívába szorult magyar vízlépcsőlobbinak.
Lapunkat természetesen nem hagyta nyugodni, hogy vajon mit is képviselhet a peren kívüli megegyezés útját egyengető magyar tárgyalóküldöttség. Sikerült is felvenni a kapcsolatot a miniszterelnök egyik külpolitikai tanácsadójával, de a Hágában képviselt magyar érdekek miatt ezeket az információkat jobbnak látjuk nem közreadni. A per kimenetelét ugyanis jelentősen befolyásolják a magyar kormány megnyilatkozásai, akár kiszivárogtatásai is. A szlovák peranyagban bőségesen szerepelnek magyar újságcikkek is (amelyek jó része többek szerint szlovák megrendelésre készült). Egy olyan kormányzati kiszivárogtatás, amely a hágai magyar érvektől gyökeresen eltérő tárgyalási pozíciót sejtet, a hágai magyar álláspont elbizonytalanítását szolgálja, s így a peren kívüli megegyezés esélyeit növeli. Ezt viszont csinálják Horn tanácsadói nélkülünk.
De mit várhatunk Hágától?
Egy magát megnevezni nem kívánó szakértő szerint a bíróság mindenképp jogszerűnek fogja minősíteni Nagymaros felmondását és jogellenesnek az elterelést, a szlovák C-változatot, s ezzel megerősíti Magyarország jogát a Duna "hidropotenciáljának" felére. Az már bizonytalan, hogy ezt víz vagy bősi energia formájában ítéli meg, vagy még ezen is továbblépve mindkét országot megfosztja az energiatermelés lehetőségétől. A jogász szakértő szerint tehát a bíróság a Duna-medernek ítélheti az egész, rosszabb esetben csak a környezet által igényelt vízmennyiséget.
Mint ismeretes, Magyarország arra hivatkozva függesztette fel ´89-ben az építkezést, hogy a két fél fontos környezeti vizsgálatokat nem végzett el, s a magyar lépésre a szlovákok a C-változat megépítésével válaszoltak. A szerződés 92-es megszüntetésének alapja már a C-változat építése volt. A magyar érvelés a nemzetközi jog egyik újabb elemére, a biodiverzitási egyezményben is szereplő elővigyázatosság elvére támaszkodik. E szerint, ha az ok-okozatot (esetünkben a vízlépcső hatására bekövetkező negatív ökológiai változásokat) tudományos bizonyossággal nem is tudja az egyik fél bizonyítani, az a másik felet még nem jogosítja fel a kifogásolt aktivitás folytatására (vagyis a szlovákokat Bős üzembe helyezésére). Korábban a környezetvédőknek bizonyítaniuk kellett az ok-okozati viszonyt, ami például a felszín alatti vízkészlet elszennyeződése esetén csak hosszabb idő után lehetséges. Az elővigyázatosság elve ezt az ellentmondást hivatott feloldani. Sok egyéb mellett ezt a jogelvet igyekszünk érvényesíteni, s talán nekünk kedvez az is, hogy a hágai bíróságnak érdeke saját státusának erősítése, az, hogy a várhatóan egyre fontosabbá váló környezetvédelmi problémák esetében is hozzá forduljanak az egyes államok.
Szénási György, Magyarország hágai képviselője szerint nem kívánjuk elbontatni a már megépült létesítményeket, hanem azok működtetésében, a Duna hasznosításában kívánunk részt venni. A Duna közös hasznosításának (kiegészítve a komplex jelzővel) jegyében született ugyan az eredeti vízlépcsőterv is, de hát azóta sok minden megépült a Duna mentén, víz viszont annál kevesebb folyt le benne. Hágai képviselőnk szerint biztos, hogy bármilyen ítélet több vizet jelent nekünk a mostaninál. Szénási György szerint célunk az, hogy visszanyerjük az elterelés előtti pozícióinkat, s a megfelelő "interdiszciplináris" vizsgálatok elvégzése után döntsünk a későbbiekről.
A fenékküszöbbel kapcsolatos külügyi vélemény megváltozása is mutatta, hogy a perben a kormány minden megszólalásának súlya van. A jogászok ugyanezért nem hangoztathatják túlzottan a peren kívüli megegyezéssel kapcsolatos aggodalmaikat. Szénási György mindössze azt az óhaját kockáztatta meg, hogy hágai céljainknál kevesebbet a peren kívüli megállapodás sem tűzhet ki maga elé. A magyar zöldmozgalmak is csapdában vannak: mostanra ők is Hágára tettek fel mindent, s így egyszerre kiáltanak farkast Hornék fű alatti megegyezése kapcsán (ahogy ezt a múlt hét végén egy közös Fidesz-Duna-kör sajtótájékoztatón tették), és próbálják a külügyhöz hasonlóan kisebbíteni a veszélyt.
Kerényi György
Száraz tónak nedves partján
Bár a Szigetköz növényvilágának vizsgálata már 1986-ban, az állatvilág állapotfelmérése pedig 1990-ben megkezdődött, a térségben a vízlépcső hatásait kutató rendszeres monitorozást 1993 óta végeznek a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium megbízásából, az Akadémia koordinálásával. A vizsgálatok összehasonlítási alapját az 1990-91-es állapotfelmérés eredményei adják. Dr. Mészáros Ferenc, a Magyar Természettudományi Múzeum Állattára és a zoológiai monitoring vezetője foglalta össze a vizsgálatok eredményeit a Narancsnak.
Az 1992-es elterelés előtt a közös építkezések környezetpusztításai dacára a szigetközi "wetland" (vizes, mocsaras élőhely) típusú ökoszisztéma különlegességét fajgazdagsága, a különleges fajkompozíciók adták. A térség értékességét nem is csak a fajok mennyiségével, hanem a - hasonló élőhelyekkel összehasonlítva - nagy számú védett faj meglétével, az élőhelytípusok sokféleségével jellemzik a szakemberek. Az ökoszisztémák mozaikossága egyrészt a biodiverzitásnak jelenti az alapját, másrészt viszont sebezhetővé is teszi a rendszert, hiszen más-más életfeltételekkel bíró kis élőhelyszigetek sorakoztak egymás mellett.
Bár az elterelés óta nagyon rövid idő telt még csak el, a változások minden téren a degradálódás jeleit mutatják. Azoknak, akik a kert legfőbb ékességének a beton-pázsit-tuja-feketerigó-kutya együttesét tartják, az ökológiai katasztrófa atomtámadás utáni tájat jelent, de a régi Szigetköz ismerőinek és a biológusoknak az is katasztrófa, ha a fajok, ökológiai rendszerek megmaradási esélyei csökkennek. Egy faj kipusztulása a populáció nagyságának csökkenésével is jellemezhető (a teljes eltűnés csak jóval hosszabb idő - 15 év - elteltével jelenthető ki bizonyosan). Az már most is nagy valószínűséggel megállapítható, hogy például a lipóti Morotva-tó kiszáradása két szitakötő- és egy növényfaj kipusztulását eredményezte, és gyaníthatóan megvált tőlünk néhány védett halfaj is. A degradálódást mutatja az egyes fafajok leveleinek kisebbedése, a korai lombvesztés, a fatömeg-növekedés jelentős csökkenése, a gyomosodás, vagyis a strapabíró, kommersz növényfajok elburjánzása, a wetland-terület kiszáradása, átalakulása. A fajok száma kismértékben ugyan növekedett, aminek szakértők szerint két oka van: egy ekkora térségben nem lehet tökéletes állapotfelmérést végezni, mindig kerülhetnek elő olyan fajok, amelyek korábban is ott voltak, csak nem vették őket észre, másrészt az ökológiai változások hatására új, szárazságtűrő fajok jelennek meg, amire vannak adatok a Duna mindkét oldalán. Ugyanakkor a már ismert fajok is ott vannak még, jócskán megfogyatkozott populációkkal.
Látható az is, hogy a fenékküszöbös vízpótlás hatására sem változott meg lényegesen a talajvízszint, a legértékesebb, főág menti ártéri területek tovább pusztulnak. A Duna-meder biológiai szűrőrétege károsodott, különösen az alsó szakaszán beindult a kolmatáció (kiülepedés). A mellékágakban van ugyan víz, sőt folyik is (a vízügyesek átöblítéssel akarják megakadályozni a duzzasztás legfőbb veszélyének tartott kiülepedést), vissza is települt egy csomó faj, de amíg korábban a Szigetközt sokféle víztípus és ezeken létező ökoszisztéma jellemezte, a mostani gyors vízátrendeződést, uniformizálódást, az ökoszisztéma szegényedését eredményezi.
A szigetközi ökológiai rendszert visszaállítani reménytelen, és évi átlagban a főmederbe kerülő 800 köbméternyi vízmennyiség alatt (a szlovákok a fenékküszöbért cserébe 400-at ígértek, de csak 200-300-at adnak), a degradációs folyamatok megfordíthatatlanok. A Szigetközben az ökológiai veszély már látszik, összegezte a vizsgálatok (és a hágai-magyar biológiai érvrendszer) megállapításait Mészáros Ferenc, a természetes biológiai folyamatok kevéssé érvényesülnek, a wetlandi élővilág átalakul.
- kgy -
1989. május 13. A Németh-kormány felfüggeszti a nagymarosi építkezéseket és javasolja az erőműszerződés közös felülvizsgálatát.
1989. július 20. A Németh-kormány felfüggeszti a dunakiliti építkezést is.
1989. október 26. A csehszlovák fél bejelenti, hogy megkezdték a bősi erőmű egyoldalú üzembe helyezéséhez szükséges munkák (a C-változat) tervezését.
1989. október 31. Országgűlési határozat a nagymarosi erőmű végleges elhagyásáról. A parlament a dunakiliti építkezések folytatását ökológiai garanciarendszerről kötött szerződéstől teszi függővé.
1992. május 25. Magyarország megszünteti a vízlépcsőrendszer megvalósításáról szóló 1977-es államközi szerződést.
1992. október 23. Magyarország keresetlevelet nyújt be a Hágai Nemzetközi Bírósághoz a Duna várható egyoldalú elterelése miatt.
1992. október 24-25. A csehszlovák építők Dunacsúnnál közel 40 kilométer hosszúságban csehszlovák területre terelik a Dunát.
1993. április 7. A két kormány képviselői aláírják a Nemzetközi Bíróság elé terjesztendő alávetési nyilatkozatot.
1993. június 2. Megkezdődik a hágai per.
1995. január 25. Horn-Meciar-találkozó. A miniszterelnökök megállapodnak arról, hogy Magyarország felépít egy fenékgátat, Szlovákia pedig megduplázza a főmederbe juttatott vízmennyiséget.
1995. április 19. Magyar-szlovák kormányközi megállapodás a kormányfői találkozó eredményeiről.
1995. június 22. Átadják a fenékgátat.
1997. február 17. A hágai per befejező, szóbeli szakaszának várható kezdete.
A vízlépcsőrendszerrel kapcsolatos anyagok megtalálhatók az Interneten is: http://origo.hnm.hu/danube"dg.
Hága
Az ENSZ Nemzetközi Bíróságát, az Egyesült Nemzetek legfőbb bírói szervét 1946-ban alapították, székhelye Hága. A testület 15 állandó, magas képzettségű, nagy tekintélyű és független bíróból áll (mind különböző államok polgárai), akiknek megbízatása 9 évre szól. Magyarországot 2003-ig Herczeg Géza képviseli. A bíróság bármelyik ország rendelkezésére áll, amennyiben az elismeri joghatóságként. A szervezet joghatósága csak mindkét hozzá forduló fél beleegyezésével valósulhat meg. A Nemzetközi Bíróság ítéletet hozhat olyan jogi természetű vitákra nézve, amelyeknek tárgya: nemzetközi szerződés értelmezése, a nemzetközi jog bármely kérdése, olyan tény létezésének megállapítása, amely ha valósnak bizonyul, nemzetközi kötelezettség megszegését jelentené, nemzetközi kötelezettség megszegése esetén teljesítendő jóvátétel természete vagy terjedelme. A bírói testület az eléje terjesztett vitákat a nemzetközi jog alapján dönti el. Ennek során felhasználhatja a nemzetközi szerződések rendelkezéseit, a nemzetközi szokásjogot, a nemzetek által elismert általános jogelveket és elismert jogtudósok publicisztikáit. A feleket kormánymegbízottak képviselik, akik tanácsadók és ügyvédek közreműködését is kérhetik. Az eljárások két részre oszlanak. Az írásbeli rész a szakértők, ügyvédek, tanácsadók meghallgatását jelenti. A szóbeli és írásbeli eljárás után a bírók titkos tanácskozással hoznak döntést, ami végleges és fellebbezhetetlen. A Nemzetközi Bíróság ítéletét a felek az ENSZ alapokmányának 94. cikkében foglaltak következtében kötelesek végrehajtani. Ha valamelyik fél úgy véli, hogy a vitában szereplő másik állam nem tesz eleget az ítéletben foglaltaknak, az ügyet a Biztonsági Tanács elé terjesztheti, amelynek joga van arra, hogy az ítélet végrehajtása érdekében ajánlásokat tegyen, illetve a szükséges intézkedésekről döntsön. A Nemzetközi Bíróság működése óta számos, államok közötti vitában hozott ítéletet. Ilyen volt például az az 1994 februárjában lezárult tárgyalás, amelynek végén Líbia több mint 100 000 négyzetkilométernyi területéről volt kénytelen lemondani Csád javára.
Gergácz József
