Rég volt ilyen jó a levegő minősége az Andrássy út környékén. Parkolási tilalom péntek estétől, útelzárások szombaton, a déli óráktól, plusz vasárnap még a futóverseny is. Legfeljebb azt nem értették a környékbeliek, hogy miért kell rendőrökkel huzakodniuk, ha át szeretnének ugrani fél kiló kenyérért a kétsaroknyira lévő éjjel-nappaliba. Meg a távolabbról érkező felvonulóknak kellett komoly helyismereti próbatételeken átesniük, hogy megközelíthessék az Erzsébet teret. De ha valóban százezren jöttek volna el, ahogy a szervezők remélték, akkor lett volna igazán nagy a baj, hiszen ennyi embernek a fele sem fért volna el a gyülekezőhelyen.
Nem lehet állítani, hogy a menet tényleges méreteihez képest valóban túlzottnak tűnő rendőri készültség meg az állandó helikopterberregés oldotta volna a hangulatot, de legalább nem nyomasztották közvetlenül a felvonulókat a párhuzamos utcákig visszahúzott, "dobótávolságon kívülre" helyezett kordonok. Vagyis a rossz, de azért semmiképpen sem pocsék idő ellenére egybegyűltek semmi másért, csak maguknak és magukért vonultak, félretéve azt a tépelődésüket is, hogy mennyiben civil a rendezvény, amelybe visszafogottan bár, de bekapcsolódott a miniszterelnök is, aki úgy ítélte meg, hogy van neki a hivatalostól világosan elkülöníthető magánemberi minősége - lelke rajta.
Aligha erősítette viszont a kezdeményezés pártfüggetlen, civil jellegét a huzavona, amely azt követően kezdődött, hogy az Összefogás az Erőszak Ellen mozgalom céljainak támogatására aláírásokat gyűjtött be vezető politikusoktól, hogy azután a csatlakozó szervezetek egyike külön is eltanácsolja a túllelkesült Gyurcsányt a részvételtől, egy másik pedig utólag fájlalja, hogy a megmozdulásról tudósító híradások túlságosan előtérbe helyezték a kormányfő jelenlétét, és nem hangsúlyozták kellőképpen a rendezvény civil indíttatását. Persze együgyű és álszent dolog viszszásnak tartani, hogy a miniszterelnököt "ki akarták rekeszteni" a kirekesztés elleni, régóta és egyre inkább indokolt felhorgadásból: pozíciójából fakadóan bőven van rá módja, hogy más eszközökkel, ám annál hathatósabban intézkedjen a kirekesztő gesztusokat kiváltó helyzetek megoldása érdekében. Viszont kontraproduktív módon épp ez a morgolódás fókuszálta vissza az akciót a meghaladni kívánt belpolitikai szembenállásra.
Nem mintha ne ült volna rá amúgy is éppen eléggé a rendezvényre a szekértábor-szemlélet. A felvonulásról a lakosság többsége az utólagos reakciók alapján formált véleményt. A média pedig részben fanyalgott, jobboldalt pedig átadta magát az önfeledt kárörömnek, amiben természetesen része volt a szerény mértékű részvétel mellett a balhé elmaradásának is: nem volt szenzáció, és ez nagy szomorúság a médiadolgozónak. "Rendőrök mennek elöl, hátul, oldalt, sőt még az égben is" - fogalmaz elborzadva a Hírszerző tudósítója. Köztük viszont a felvonulók mentek, ismerősök üdvözölték egymást, beszélgettek, jól elvoltak jelenlétük helyénvalóságának derűs és természetes tudatában. A Magyar Hírlap beszámolója nem volt rest megemlíteni, hogy az útvonal mentén látható vízágyúkat a rendőrség honnan máshonnan, mint Izraelből szerezte be. A tudósítást záró színes életkép roma biztonsági őröket ír le: "...egyikük legalább egy kilogrammos, aranyláncon lógó feszületet és majd minden ujján gyufásdoboz nagyságú pecsétgyűrűt viselt..." Idézhetnénk a Magyar Nemzet kommentárjából is, amely a felvonulókról tudni véli, hogy "becsmérlik és ócsárolják a magyar nemzet többségét" - ugyanakkor jogosan mutat rá a menet élén vitt transzparens helyesírási problémáira. Az biztos, hogy ezek a megnyilatkozások nem szegik duhaj kedvét azoknak, akik miatt valószínűleg lesz még alkalom a közeljövőben kordonállításra, viszont jelentős mértékben elősegítik a kirekesztés fogalmának széttorzítását. Igaz, ez már javában tombol, és ezt jól érzékelhetjük különféle, a Tarka Magyar felvonulást tárgyaló internetes fórumokon, blogokban, ahol pillanatokon belül a "cigánybűnözés" lett a leggyakrabban előforduló kifejezés. Mi sem bizonyítja jobban, hogy mekkora szükség volt erre a rendezvényre, és ehhez képest legalábbis kényeskedőek a körülményekre hivatkozó, ilyen-olyan aggályok.
A rendezvény záró mozzanata egy, a júliusi melegfelvonulás idején az ismert okok miatt elmaradt rövid könnyűzenei koncert és darus kocsiról kamerázott közös kendőlengetés volt. A késlekedők még mindig leadhatták a kiosztott nyilatkozatokat, aláírásukkal is kinyilvánítva, hogy "elítélem az erőszak és a kirekesztés minden formáját. Ígérem, hogy mások véleményének és Magyarország törvényeinek tiszteletben tartásával minden tőlem telhető eszközzel fellépek az erőszakos, megfélemlítő és kirekesztő cselekedetek további térhódítása ellen." Aztán a szervezők távozásra szólították fel az egybegyűlteket. Az egybegyűltek pedig mentek a dolgukra.
