Tarr Béla: „Szégyelld magad a gyalázatos kerítés miatt!”

  • Tarr Béla
  • 2016. október 1.

Belpol

A világhírű filmrendező ezt üzente a népszavazás előtt.

Tegnap, a Kossuth téren, a Lásd meg az embert! című rendezvényen Schilling Árpád olvasta fel Tarr Béla Szarajevóból küldött alábbi üzenetét:


Barátaim,

Manapság, mikor annyi szó esik arról, hogy mi magyarok itt a végeken, micsoda elszántsággal védjük a „keresztény” európai értékeket a felgyűlt barbár, iszlám hordák ellen, áldozatokat nem kímélve, mindent megteszünk azért, hogy családjaink, asszonyaink és gyermekeink védve legyenek tőlük, szeretném felhívni egy nagyon fontos dologra a figyelmeteket.

Mindenekelőtt arra, hogy a kereszténység, és én ezt, mint egy római katolikusra keresztelt, katekizmust tanult gyerekként megértettem és megtanultam, nem azt tanítja, illetve tanította, hogy bezárjuk a szívünket az elesettek és a nyomorultak előtt!!!

Emberek milliói menekülnek a háborúk, az éhínség és a forróság elől, mentik az életüket, az egyetlent, ami még maradt nekik.
Gyerekek százezrei bolyonganak elveszetten, asszonyok és férfiak, öregek és betegek, nyomorékok, háborús sebesültek keresnek menedéket.
Mások az afrikai szárazság elől menekülnek, az elől a szárazság elől, amit MI, a „civilizált világ” teremtettünk a számukra.
A „keresztény civilizáció” jegyében.
Na, meg a busás haszon reményében.
A „nyugati világ” jóléte az ő tönkretételükön jött létre.

A földgolyót katasztrófába sodortuk kapzsiságunkkal és határtalan igénytelenségünkkel.
Borzalmas háborúinkkal, amelyek célja ezen emberek kirablása volt.
Felégetett városok, falvak, és persze a végén teletömött pénztárcák.
Most szembesülünk tetteink áldozataival.

Fel kell tennünk a kérdést: kik vagyunk mi, és milyen erkölcsöt képviselünk, mikor kerítést építünk ezen emberek ellen?
Mikor rendőri erőszakot alkalmazunk velük szemben?
Amikor megtagadjuk tőlük a minimális emberi SZOLIDARITÁST?

Miért gondoljuk, hogy jogunk van ehhez?
Milyen erkölcs hatalmaz fel minket erre?

Ez a kereszténység?

Jogunk van ahhoz, hogy megadjuk az emberséges bánásmódot embertársainknak?
Jogunk van ahhoz, hogy ételt adjunk az éhezőnek?
Jogunk van ahhoz, hogy italt adjunk a szomjazónak?
Jogunk van ahhoz, hogy fedelet adjunk a fázónak?

IGEN!!!!

Meg kell tennünk, minden vallás helyett, már csak a magunk emberségéért is.

Ez soha nem lehet kérdése egyetlen vallásnak sem, ez az emberiesség kérdése, valami olyan mély összetartó kapocs, amit mi több milliárdan a földgolyón meg kell éreznünk és meg kell értenünk.

Ez, és csak ez lehet túlélésünk záloga.

Nekünk kell ezzel szembesülnünk, mert mi hagytuk, hogy így legyen, nem figyeltünk, nem törődtünk velük.

Ideje, hogy megmutassuk, NEM, mi mégsem vagyunk ennyire borzalmasak, mint ahogy ezeknek az embereknek a szeméből kiolvashatjuk.

Legyünk képesek arra, hogy felismerjük, tévedtünk, rossz volt, amit csináltunk, és legyünk emberségesek.

Még akkor is felelősségünk van mindenben, ha nem vettünk részt aktívan semmiben.

MERT HAGYTUK, HOGY ÍGY LEGYEN!
EZT TÖBBÉ NEM TEHETJÜK!

Ha igazán, „keresztények”, „zsidók”, „muzulmánok”, „ortodoxok” vagyunk – és most nem sorolom fel az összes létező vallást, ideértve a hindut és a sintót is –, akkor meg kell értenünk, mindegyik azt mondja most nekünk:

SZÉGYELLD MAGAD!
SZÉGYELLD MAGAD A GYALÁZATOS KERÍTÉSÉRT!

NÉZZ A SZEMÉBE AZ ESDEKLŐNEK!

ADJ NEKI ENNI!
ADJ NEKI INNI!
ADJ NEKI FEDELET!

Ennyivel tartozol neki is, és önmagadnak is.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.