Tarr Zoltán: „Ez tartja össze ezt az uralkodó réteget, a közös bűn”

Belpol

Megkezdődött a Tisza Párt kongresszusa, amelyen az ígéretek szerint új szereplőket is bemutatnak. Az EP-delegáció vezetője hangolta a szimpatizánsokat.

Több ezer szimpatizánssal, a Tisza Sziget tagjaival tartotta meg első kongresszusát a Tisza Párt a Hungexpo nagytermében. Solti Lilla köszöntötte az egybegyűlteket – akiről sokat nem tudunk, de azt igen, hogy festett egy képet Magyar Péterről –, és emlékeztetett mindenkit, hogy a Tisza Párt az „állampárt” első számú kihívója, az ellenzék vezető ereje, mire az egész terem hangos tapssal és füttyszóval ünnepelt. A műsorvezető azt mondta, új rendszerváltás kell, „mert mi nem az urambátyám, vejem-féle rendszerben hiszünk, hanem a szakmaiságban és a hazaszeretetben.”

Tarr Zoltán kezdte az eseményt, aki Magyar Péter egyik legrégebbi harcostársának mondható – már április 6-án ott volt mellette a Kossuth téren, röviddel később ki is rúgták az állami, szakértői állásából. (Erre mondta Magyar Péter: „Az állam vesztett egy nagyon jó szakembert, a magyar emberek pedig nyertek egy fantasztikus EP-képviselőt.”) Alelnöke a Tisza Pártnak, az Európai Parlamenti delegáció vezetője, az EP Kulturális és Oktatási Bizottságának koordinátora. Tarr olyan dinamikával érkezett a színpadra, hogy már-már attól tartottam, bemutat egy új iPhone-t vagy Teslát, de miután egyenként felszólította a pécsieket, nyíregyháziakat, miskolciakat, budapestieket – akik hangosan jelezték ottlétüket –, arról kezdett beszélni, hogy Magyarország képes megváltozni. „Ez tartja össze ezt az uralkodó réteget, a közös bűn. De mi nem ezt a világot szeretnénk. Minket nem a bűn tart össze.” Tarr a szélsőségesek térnyerésére utalt: szerinte az orbáni hatalomtechnika egyre több helyen jelent fenyegetést a világban,

„Iszonyatosan figyelnek ránk Európában” – mondta Tarr, csodabogaraknak tartják őket, mert elindulnak egy olyan autokrata ellen, mint Orbán. „Amikor Magyarország sorsáról beszélünk, akkor Európa jövőjéről beszélünk.” Felidézte, hogy egy éve, február 11-én kezdődött minden, aztán skandálásra kérte a tiszásokat. „Egyre többen vagyunk, akik nem akarjuk nyájként követni a vezetni nem tudó országvezetőket” – mondta Tarr, aztán felvillant egy fotó a kivetítőn a június 8-i gyűlésről a Hősök terén. Ez is nagyon tetszett a résztvevőknek, mert sokan akkor is ott voltak.

„Mindenki tudja, mit csinálunk” – mondta Tarr, aztán az egybegyűltekkel közösen skandáltatta, hogy „tégláról téglára visszavesszük a hazánkat”. Azért erősen vitatható kijelentései is voltak: „A tatár, a török együtt nem végzett olyan pusztítást, mint ezek. Mindent elvett, maga alá gyűrt.”

„Nem tudom, tudjátok-e, de történelmet csinálunk” – és felvázolta a nagy tervet: ahhoz, hogy megszülessen az élhető, modern, európai, szertehető Magyarország, két dolog szükséges, megnyerni a választást és kormányzóképesnek kell lenni. „Mert akik most vannak, képtelenek kormányozni. A hatvanpusztai kastély jól áll, de szoktatok MÁV-val közlekedni?” Végül azt ígérte, hogy a Tisza kormányprogramja minél szélesebb együttműködésben fog kirajzolódni: a párt a régi elit tagjaival nem szövetkezik, de minden magyar emberre szüksége van, azokra is, akik még a közmédia propagandaüzeneteire hallgatnak, és azokra is, akik nem tudják felvállalni otthon vagy a munkahelyén, hogy az ellenzéki párttal szimpatizál.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Szolzsenyicin megint vesztett, de halála után legalább elüldözni nem lehet

A Gulag szigetvilág olvasása közben lágerekkel álmodtam. Néha kiborultam, máskor lenyűgözött, mennyire sokféleképpen nagyszerű ez a kétezer oldal. Nehéz nem meglátni benne a szerző humanizmusának tragédiáját is: a Gulag emlékezetét, amiről főként miatta tudunk, éppen most törli el az orosz rendszer, miközben ismét magyarázni kell, ki az elkövető és ki az áldozat.

„Itt már nincs miről beszélni” – Közös éneklés a Kossuth téren

Beszédek, kiáltványok helyett énekszót hallhat, aki kilátogat a Kossuth térre vasárnap délután 1 és 3 óra között. A „Van hangunk” nőnapi akció szervezői szeretnék, ha március 8. nem csak egy szimbolikus gesztus lenne – közös éneklésre hívnak mindenkit, aki szerint a nők ügye nem díszlet, hanem társadalmi kérdés. Miklusicsák Alízt, a Dajer Alapítvány kurátorát kérdeztük az esemény részleteiről.

Ilyen az, amikor Zelenszkij mutogat Orbánra

Az ukrán elnök nem a magyaroknak üzent, amikor Orbánt fenyegette, hanem a saját szavazóinak, akik választ kérnek arra, miért nem harcolta még ki a pénzügyi mentőcsomagot az Európai Uniótól. De a magyar miniszterelnököt amúgy is Putyin ügynökének tartják az ukránok – így nem bánják, ha csúnyán beszélnek róla.

Tiborcz Istvánhoz köthető üzleti kör szerzett meg egy elárverezett belvárosi állami palotát

A korábban állami intézményeknek helyet adó V. kerületi paloták nagyléptékű kiárusításának részeként talált gazdára a Szabadság térhez közeli patinás épület: ki­kiáltási áron, 6,5 milliárdért kerülhet egy Tiborcz Istvánhoz köthető üzleti körhöz. Előzőleg a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő egy kazah befektetőnek adott el egy értékes lipótvárosi palotát 5,6 milliárd forintos kikiáltási áron.

Nem elég német

Szigorúan véve nem életrajzi film ez az alkotás, minden fontosabb sorsfordulat benne van ugyan, de a rendező ambíciója nagyobb: újraértelmezné a Kafkáról kialakult, őt egyfajta komor vátesznek kijáró áhítattal megalkotott képet – az életművet nem átértékelve, hanem átélhető kontextusba helyezve.

Kinyíltak a hóvirágok

A gyerekek a fal felé fordították a lakásban azokat a fényképeket, amelyeken felnőttként láthatók. Vannak emlékeik abból az életükből, naggyá lett bútoraik, tárgyaik is folyton gondot okoznak nekik. Látták magukat a tükörben, megvan az élmény, ahogy elérhetetlenné válik a felső polc, de nehezükre esik az emlékezés.