Tarr Zoltán: „Ez tartja össze ezt az uralkodó réteget, a közös bűn”

Belpol

Megkezdődött a Tisza Párt kongresszusa, amelyen az ígéretek szerint új szereplőket is bemutatnak. Az EP-delegáció vezetője hangolta a szimpatizánsokat.

Több ezer szimpatizánssal, a Tisza Sziget tagjaival tartotta meg első kongresszusát a Tisza Párt a Hungexpo nagytermében. Solti Lilla köszöntötte az egybegyűlteket – akiről sokat nem tudunk, de azt igen, hogy festett egy képet Magyar Péterről –, és emlékeztetett mindenkit, hogy a Tisza Párt az „állampárt” első számú kihívója, az ellenzék vezető ereje, mire az egész terem hangos tapssal és füttyszóval ünnepelt. A műsorvezető azt mondta, új rendszerváltás kell, „mert mi nem az urambátyám, vejem-féle rendszerben hiszünk, hanem a szakmaiságban és a hazaszeretetben.”

Tarr Zoltán kezdte az eseményt, aki Magyar Péter egyik legrégebbi harcostársának mondható – már április 6-án ott volt mellette a Kossuth téren, röviddel később ki is rúgták az állami, szakértői állásából. (Erre mondta Magyar Péter: „Az állam vesztett egy nagyon jó szakembert, a magyar emberek pedig nyertek egy fantasztikus EP-képviselőt.”) Alelnöke a Tisza Pártnak, az Európai Parlamenti delegáció vezetője, az EP Kulturális és Oktatási Bizottságának koordinátora. Tarr olyan dinamikával érkezett a színpadra, hogy már-már attól tartottam, bemutat egy új iPhone-t vagy Teslát, de miután egyenként felszólította a pécsieket, nyíregyháziakat, miskolciakat, budapestieket – akik hangosan jelezték ottlétüket –, arról kezdett beszélni, hogy Magyarország képes megváltozni. „Ez tartja össze ezt az uralkodó réteget, a közös bűn. De mi nem ezt a világot szeretnénk. Minket nem a bűn tart össze.” Tarr a szélsőségesek térnyerésére utalt: szerinte az orbáni hatalomtechnika egyre több helyen jelent fenyegetést a világban,

„Iszonyatosan figyelnek ránk Európában” – mondta Tarr, csodabogaraknak tartják őket, mert elindulnak egy olyan autokrata ellen, mint Orbán. „Amikor Magyarország sorsáról beszélünk, akkor Európa jövőjéről beszélünk.” Felidézte, hogy egy éve, február 11-én kezdődött minden, aztán skandálásra kérte a tiszásokat. „Egyre többen vagyunk, akik nem akarjuk nyájként követni a vezetni nem tudó országvezetőket” – mondta Tarr, aztán felvillant egy fotó a kivetítőn a június 8-i gyűlésről a Hősök terén. Ez is nagyon tetszett a résztvevőknek, mert sokan akkor is ott voltak.

„Mindenki tudja, mit csinálunk” – mondta Tarr, aztán az egybegyűltekkel közösen skandáltatta, hogy „tégláról téglára visszavesszük a hazánkat”. Azért erősen vitatható kijelentései is voltak: „A tatár, a török együtt nem végzett olyan pusztítást, mint ezek. Mindent elvett, maga alá gyűrt.”

„Nem tudom, tudjátok-e, de történelmet csinálunk” – és felvázolta a nagy tervet: ahhoz, hogy megszülessen az élhető, modern, európai, szertehető Magyarország, két dolog szükséges, megnyerni a választást és kormányzóképesnek kell lenni. „Mert akik most vannak, képtelenek kormányozni. A hatvanpusztai kastély jól áll, de szoktatok MÁV-val közlekedni?” Végül azt ígérte, hogy a Tisza kormányprogramja minél szélesebb együttműködésben fog kirajzolódni: a párt a régi elit tagjaival nem szövetkezik, de minden magyar emberre szüksége van, azokra is, akik még a közmédia propagandaüzeneteire hallgatnak, és azokra is, akik nem tudják felvállalni otthon vagy a munkahelyén, hogy az ellenzéki párttal szimpatizál.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van. Teátrálisnak teátrális, végül is színházban vagyunk.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.