A budapesti Hegyvidék átalakuló településképe

Telek, veszek, intézkedek

Belpol

Régi hegyvidéki villákat dózerolnak le, hogy a helyükre modern házakat húzzanak fel. Ha valaki befolyásos, az építésügyi eljárás nem jelenthet számára akadályt. A haszon akár 100 milliós is lehet egy-egy projekten.

November elején nyújtott be kérelmet egy házaspár Budapest Főváros Kormányhivatala építésügyi és örökségvédelmi főosztályához arról, hogy a tulajdonukban lévő, a múlt század első felében épült Jagelló úti villát lebonthassák, és a helyére háromlakásos lakóépületet építtessenek. Az eljárásban a meghatalmazottjuk egy fővárosi tervezőiroda építészmérnöke; a társaság innovatív, modern stílusú „kockaházakban” utazik.

Pedig a Jagelló úti villának nagy a kulturális értéke. „Úgy tűnik, ez az egyik utolsó olyan ingatlan errefelé, amely a 20-as, 30-as évek neo­klasszicista villaépítészetét képviseli. Bontása esetén egy történelmi korszak utolsó képviselője tűnne el” – írja le lapunknak az épületet Perczel Anna, az ÓVÁS! Egyesület elnöke. A villa a Hegyvidéki Önkormányzat úgynevezett elővédelmi jegyzékén is szerepel.

A kormányhivatal az építésre vonatkozó kérelmet decemberben elutasította. A dokumentum szerint a tervezett építési tevékenység „több pontban nem felel meg az országos és helyi építésügyi előírásoknak”, például a megengedett beépítés mértékét nem megfelelően számították ki. A döntés értelmében a tervek szabályossá tétele hiánypótlással, kisebb javításokkal nem megoldható, azonban a szükséges átalakítások után és „egy új tervdokumentáció benyújtásával teljesíthető”. A házaspárnak tehát kell még futni pár kört, de ha a kifogásolt műszaki hibákat kijavítják, megkapják az engedélyt. A határozatban a kormányhivatal ugyanis kitér arra, hogy bár az épület elővédelem alatt áll, az elutasítás oka nem ez volt. Próbáltuk felvenni a házaspárral a kapcsolatot, de a meghatalmazott építészmérnök válasza szerint „nem kívánnak egyelőre nyilatkozni a tervezés részleteiről”.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.