A budapesti Hegyvidék átalakuló településképe

Telek, veszek, intézkedek

Belpol

Régi hegyvidéki villákat dózerolnak le, hogy a helyükre modern házakat húzzanak fel. Ha valaki befolyásos, az építésügyi eljárás nem jelenthet számára akadályt. A haszon akár 100 milliós is lehet egy-egy projekten.

November elején nyújtott be kérelmet egy házaspár Budapest Főváros Kormányhivatala építésügyi és örökségvédelmi főosztályához arról, hogy a tulajdonukban lévő, a múlt század első felében épült Jagelló úti villát lebonthassák, és a helyére háromlakásos lakóépületet építtessenek. Az eljárásban a meghatalmazottjuk egy fővárosi tervezőiroda építészmérnöke; a társaság innovatív, modern stílusú „kockaházakban” utazik.

Pedig a Jagelló úti villának nagy a kulturális értéke. „Úgy tűnik, ez az egyik utolsó olyan ingatlan errefelé, amely a 20-as, 30-as évek neo­klasszicista villaépítészetét képviseli. Bontása esetén egy történelmi korszak utolsó képviselője tűnne el” – írja le lapunknak az épületet Perczel Anna, az ÓVÁS! Egyesület elnöke. A villa a Hegyvidéki Önkormányzat úgynevezett elővédelmi jegyzékén is szerepel.

A kormányhivatal az építésre vonatkozó kérelmet decemberben elutasította. A dokumentum szerint a tervezett építési tevékenység „több pontban nem felel meg az országos és helyi építésügyi előírásoknak”, például a megengedett beépítés mértékét nem megfelelően számították ki. A döntés értelmében a tervek szabályossá tétele hiánypótlással, kisebb javításokkal nem megoldható, azonban a szükséges átalakítások után és „egy új tervdokumentáció benyújtásával teljesíthető”. A házaspárnak tehát kell még futni pár kört, de ha a kifogásolt műszaki hibákat kijavítják, megkapják az engedélyt. A határozatban a kormányhivatal ugyanis kitér arra, hogy bár az épület elővédelem alatt áll, az elutasítás oka nem ez volt. Próbáltuk felvenni a házaspárral a kapcsolatot, de a meghatalmazott építészmérnök válasza szerint „nem kívánnak egyelőre nyilatkozni a tervezés részleteiről”.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.