Garén (a helyiek szerint: Garéban) igazi poszt-war-dream a hangulat. Ponyvákkal és földdel fedve várja ártalmatlanítását hatvanezer hordó, katonai sátrak, Mentesítő, Fertőtlenítő, Elsősegélyhely feliratokkal, felépült egy speciális betonplacc, ahol majd átcsomagolnak háromezer tonnát, amit elvisznek Dorogra elégetni, a klór-benzol ottmaradó, nagyobbik részét pedig hatalmas "betonbefogadókba" csomagolják majd át, hogy azok szivárgásmentesen várhassák a következő tendert. (Lásd: Rokonok, MaNcs, 1998. május 21.) Még csak némaságra utasított munkások szerelnek légtisztító berendezéseket, hamarosan jönnek a szkafanderes átcsomagolók. Ezt a munkát a betontartályokat gyártó AGM egyik alvállalkozója, a Terszol Szövetkezet végzi majd, a másik, a Biofermenta Kft. (ami részben Kovács Árpád volt helyettes államtitkár fiának tulajdona; emlékezzünk, Kovács Árpád vezette a tender bírálóbizottságát) a kevésbé szennyezett talaj biológiai ártalmatlanítását vállalta. A speciális klór-benzol-faló baktériumok a Facultator Kft.-éi, a két cég a garéi kárelhárításra állt össze. A technológiát hozta a Facultator, a megrendelést a Biofermenta. A Facultator egyébként Jákli Péter Somogy megyei főjegyző, a Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány társelnökének kaposvári lakására van bejegyezve.
Katonák
Az 1997 elején alakult AGM Beton Rt. egyik tulajdonosa, Andrássy János szerint cége nem a garéi munkálatokra jött létre, anélkül is évi 400-600 milliós forgalmuk van a betonelemgyártásból. A Garén látott katonai felszereléseket a hadseregtől vették, korábban nem foglalkoztak ilyen munkákkal. Andrássy fontos európai referenciamunkának tartja a garéi kárelhárítást, amiben segítik őt magas rangú exkatona munkatársai is. Tanácsadója Borsits László volt vezérkari főnök, de neki dolgozik a hadsereg volt vegyvédelmi és térképészeti főnöke is.
A katonai kapcsolatok az utóbbi, Bak Antal László ezredes szerződtetésével kezdődtek. Õ a Magyar Honvédség (MH) Térképészeti Intézetének vezetőjeként ment nyugdíjba, és lett még 1992-ben az első AGM-cég, az AGM Közműfejlesztő és Lakossági Szolgáltató Rt. műszaki igazgatója. Később társtulajdonosa az 1993-ban alakult AGM Szoftverfejlesztő Kft.-ből alakult GEO-MIL Kft.-nek, ezenkívül ügyvezetője az AGM Katonai Informatikai Kft.-nek, tagja az AGM Beton felügyelőbizottságának és igazgatósági tagja az AGM Vagyonkezelő Rt.-nek. Ez utóbbi cég az anyavállalat, az AGM Közműfejlesztő Rt. jogutódja, felügyelőbizottságában ott egy másik exkatona, Borsits László is.
Referencia
Andrássy János katonai kapcsolatai korábban a térképészet terén kamatoztak. A cégalapító ´91-ben költözött vissza Magyarországra húszévi ausztriai távollét után (a cégbírósági papírok tanúsága szerint nevét ekkor még Andrásiként írta), és hamar felismerte a digitális térképekben rejlő üzleti lehetőségeket. (Ne feledjük, ezelőtt pár évvel még darabokban hoztuk be az országba a számítógépeket.)
Az AGM Közműfejlesztő Rt. 1993 áprilisában kötött szerződést az MH Térképészeti Hivatal jogelődjével Magyarország 1:50 000-es méretarányú katonai-topográfiai térképének digitalizálására. E munka 210 milliós költségéből az AGM 70 milliót állt. A 12 millióba kerülő végtermék, a két CD a hadsereg tulajdona; értékesítéséből 30 százalékban részesedik az AGM, 70 százalék a honvédségé.
Az 1995 végére elkészült digitális katonai-topográfiai térkép nagy szakmai siker volt, mondja Cseri József ezredes, az MH Térképészeti Hivatal főigazgatója, aki korábban térképész szolgálatfőnökként hagyta jóvá a szerződést. Az ezredes a térképpel elégedett, piaci értékesítésével már kevésbé. Mivel a katonai térképészet nem rendelkezett megfelelő értékesítési hálózattal, azt remélték, hogy az AGM Rt. mint nyereségérdekelt cég mindent elkövet az értékesítés érdekében. Cseri ezredes szerint viszont az AGM nem a polgári piacot célozta meg a digitális térképpel, holott megvan rá a kereslet, a munkát inkább későbbi honvédségi megrendelések alapjának, referenciának tekintette. Ennek következtében az eddig eladott példányok döntő többségét a katonák értékesítették. Az AGM eladott úgy is térképeket, hogy a 70 százalékot elfelejtette átutalni, s a Térképészeti Hivatal csak másfél év késéssel jutott a pénzéhez. "További együttműködés az AGM és a katonai térképészet között nem alakult ki, részben az értékesítés közben felmerült problémák miatt, részben pedig azért, mert a NATO-csatlakozás küszöbén, anélkül, hogy pontosan ismernénk leendő feladatainkat és lehetőségeinket, senkivel sem jegyezzük el magunkat hosszú távra", mondja az ezredes.
Mások viszont igen: az AGM exkatonáinak tudása és kapcsolatai mostanság Garén kamatoznak. Ugyanakkor az AGM éppen a napokban maradt alul egy a honvédség által kiírt térinformatikai témájú közbeszerzési pályázaton, mivel 20 százalékkal magasabb árat kínált, mint a győztes pályázó.
Adatok
Az ingatlan- és közmű-nyilvántartási, adatszolgáltatási szabályok fellazultak a rendszerváltás idején, adatvagyonok váltak gazdátlanná, kallódnak pincékben, bizonytalan eredetű és hitelű térképek készülnek és kerülnek forgalomba engedély nélkül, állítják a térképészettel foglalkozó szakemberek. Andrássy János Mihály polgári térképek digitalizálásával kezdte magyarországi üzleti tevékenységét. A digitalizáláshoz azonban adatok, adatbázisok is kellenek, amelyek értékére akkoriban kevesen figyeltek. Így volt ez a főváros közműtérképeivel is.
Kezdődött azzal, hogy a Gázművek megrendelte a Kartográfia Vállalattól a budapesti közmű-alaptérkép aktualizálását, az AGM-től pedig, amelynek résztulajdona volt, a friss papírtérkép digitalizálását. A Kartográfia komoly térképészeti cég, állami vállalat, az AGM-nek pedig megvolt a digitalizáláshoz szükséges technikája.
Eközben a Kartográfia Vállalat privatizálta egyes részlegeit, így azt is, amelyik húsz éve végzi a főváros közhitelű közmű-nyilvántartását, és sok-sok térképet őriz a raktárában. A létrejövő részvénytársaság, a Komunálinfo tulajdonosai a Kartográfia és az AGM lettek. A Kartográfia apportként bevitte a cégbe az aktualizált közmű-alaptérképeket, az AGM pedig ugyanezen közműtérképek digitalizált változatának 50 százalékos tulajdonjogát. (Ezt végezte el a Gázművek megbízására, de csak tulajdonjoga volt, forgalmazási nem.) A Komunálinfónak viszont törvény adta joga a budapesti közműadat-szolgáltatás, pénzért természetesen, s azzal, hogy 50 százalékban tulajdonosa lett a digitális térképnek, árulhatja azt is. Mivel a Komunálinfo végzi továbbra is a főváros közmű-nyilvántartását, folyamatosan frissíti, aktualizálja az adatvagyont. Grafikusan. A beérkező adatok digitalizálását kezdetben az AGM végezte a Komunálinfo megbízásából, egészen addig, amíg - tőkét emelve a Komunálinfóban - bevitte a cégbe a szoftvert, és azóta a Komunálinfo digitalizál.
Az AGM tehát egy felfrissített adatállomány közelébe jutott azzal, hogy tulajdonosa lett a Kartográfia ezt birtokló ügyosztályának, s azzal, hogy saját digitális térképét is bevitte az új cégbe: a két rendszer, a papíron vezetett és a digitális adatállomány összekeveredett.
Apport
Ahhoz, hogy megértsük, mit szerzett meg az AGM, tisztában kell lennünk néhány térképészeti alapfogalommal. Létezik egyszer a földhivatal által kezelt földmérési alaptérkép, utcákkal, házakkal, helyrajzi számokkal: ez az ingatlan-nyilvántartás alapja. Ennek az ezres méretarányú térképnek ötszázasra történő felnagyításával és pluszadatok (például fák, járdaszegély stb.) rávitelével jön létre a közmű-alaptérkép. Erre teszik rá az egyes közműcégek, gáz, víz, villany, telefon stb. a maguk szakági térképét, ezek együttese adja az egyesített közműtérképet. A főváros ez utóbbi kezelésére fizetett a Kartográfiának, és fizet most a Komunálinfónak. Ami viszont privatizálva lett, az az ennek az alapját képező közmű-alaptérkép. Nehezen elválasztható dolgok ezek, megértésükhöz talán hívjuk segítségül Örkény egypercesei közül a paprikafüzérről szólót: esetünkben úgy tűnik, a madzag lett privatizálva.
A főváros fizet a Komunálinfónak a közművi változások regisztrálásáért, tehát az egyesített közműtérkép fölött ő rendelkezik (illetve még az állam, hiszen minden a földmérési alaptérképen nyugszik). A közművi adattartalmak hordozója, a közműalaptérkép viszont már nem az övé, legalábbis a Komunálinfo, a Kartográfia és Andrássy János szerint. Így most az a helyzet, hogy a közműalaptérképekhez a főváros nem férhet hozzá, illetve azoknak csak a Komunálinfóba történt apportálás előtti, nyolc évvel ezelőtti állapotukban. A főváros térképészeti adatvagyona tehát két kézben van (az ingatlan-nyilvántartási alaptérképek tulajdonosa továbbra is a magyar állam), s így a Komunálinfo - és rajta keresztül az AGM - megkerülhetetlenné vált a fővárosi közmű-nyilvántartás számára. A főváros csak a Komunálinfo beleegyezésével dönthet úgy, hogy mostantól maga vezeti a közmű-nyilvántartást, netán megbíz ezzel valaki mást. Illetve még egy módon: ha újból elkészítené ő is az aktuális közmű-alaptérképeket. Egy tavalyi fővárosi értékbecslés szerint a budapesti közmű-alaptérképek és az egyesített közműtérképek együttes értéke 3,3 millárd forint. Papp-Váry Árpád, a Kartográfia vezérigazgatója ebből úgy egymilliárdra becsüli az alaptérképek értékét. Ezek a Komunálinfo 1991-es apportlistáján még 10,5 millió forint értékben szerepeltek.
A két összeg közötti takaros különbség nem az infláció következménye. A Komunálinfóba a Kartográfia nem a teljes közműalaptérkép-állományt vitte be, legalábbis Papp-Váry szerint. "Nem a teljes térképet vittük be, azt természetesen nem is tehettük, csak a szellemi munkát, az aktualizálást, úgy tíz százalék értékben." Emlékezzünk, a 90-91-es frissítést a Kartográfia végezte, nem a főváros pénzéből. A Kartográfia ezt a munkát a térképvagyon értékének tíz százalékára becsüli (bár az apportlistán ennek nincs jele, ott bizony az 1:500 méretarányú közműalaptérkép szerepel), e szerint tehát a Fővárosé 90 százalék. Csakhogy az 1991-es adatok ma már nem sokat érnek - érvelnek egybehangzóan a Komunálinfo és a Kartográfia vezetői -, és ez a nyolc évvel ezelőtti adatvagyon (a főváros része) mára teljesen értékét vesztette: máshol vannak a fák, a járdák, a tereptárgyak stb. És mivel a változások regisztrálását túlnyomórészt már a Komunálinfo végezte, saját pénzéből, állítja a cég vezérigazgatója, Botond Gábor (a főváros csak a közműtartalom regisztrálását és üzemeltetését finanszírozta), ezért szerinte Budapest közmű-alaptérképeinek tulajdonosa ma a Komunálinfo. Ugyanilyen logika alapján érezte úgy a Kartográfia 1991-ben (és a könyvvizsgáló, aki egyébként szinte az összes AGM-cég alakulásánál ott volt), hogy a folyamatos adatkezeléstől, a saját beruházásoktól az adatvagyon részleges tulajdonosává vált. Csak a Kartográfia - utólag legalábbis - 90 százalékban legalább elismerte a főváros tulajdonjogát. A főváros persze vakarja a fejét, ám közben eltelt öt év, így az esetleges törvénytelen apport cégbíróságon már nem támadható meg.
A főváros elaludt 1991-ben, s most, amikor közbeszerzési pályázatot ír ki a tavaly 20 millió forintjába került közmű-nyilvántartásra, kényszerhelyzetben van. Mint Bódás Sándor, a Közműügyosztály vezetője elmondta, mivel az összes alapadat a Komunálinfónál van, nem lehet nyílt pályázatot kiírni, hiszen vagy újra megcsináltatják az aktuális alaptérképeket, vagy megveszik azokat a Komunálinfótól. A közbeszerzési pályázat várható egyetlen meghívottja így a Komunálinfo lesz.
Monopólium
A fővárosi adatállomány Komunálinfóhoz, illetve AGM-hez vándorlásának külön érdekessége, hogy az AGM egyik tulajdonosa maga a főváros. Az AGM Közműfejlesztő Rt. társasági szerződésének kelte 1990. október 1. A társaságot a Fővárosi Gázművek (akkori vezérigazgatója Zombor Gábor) és a bécsi Arimpex GmbH. (Andrássy János mellett egyik tulajdonosa Zombor Gábor lánya, Zombor Éva) hozta létre. Az AGM igazgatóságában (it) és felügyelőbizottságában eleinte a Gázművek vezetői, igazgatók, főosztályvezetők ültek, később megjelennek az exkatonák, s 1997-ben it-tag volt a Komunálinfo vezérigazgatója, jelenleg hat százalékban résztulajdonosa, Botond László is. (Fia, a Komunálinfo jelenlegi vezetője is igazgatósági tag lett azóta.) 1994-től a Gázműveket a Fővárosi Vagyonkezelő Rt. képviseli, amely immár csak a részvények 30 százalékát birtokolja A kezdeti ötven százalék leapadása akkor kezdődött, amikor négy éve a főváros képviselője belement egy egyszázalékos dolgozói részvény kibocsátásába.
Az AGM egy földmérő, adatokat előállító cég privatizálásával jutott az adatvagyonhoz, és a Komunálinfón keresztül ennek forgalmazási jogához. A főváros pénzéből felállított és húsz éven át vezetett adatállomány bekerült egy magáncégbe, sőt a friss adatok is folyamatosan egy harmadik cég, az AGM digitális térképét erősítik. Az AGM-nek ugyan továbbra sincs térkép-forgalmazási jogosítványa, de a Komunálinfo révén nemcsak folyamatosan jut friss adatokhoz, hanem rajta keresztül árulhatja is azokat. (Az is érdekes és - úgy tűnik - szabályozatlan kérdés, hogy digitális közműtérkép esetében milyen hitelesítésre van szükség.) A főváros egyelőre ugyan elzárkózik az AGM digitális alaptérképének megvásárlásától (bár Andrássy János felajánlotta már nekik ezt), de kiszolgáltatottsága a tervezett közmű-nyilvántartási közbeszerzési pályázaton jelzi, hogy az AGM jól számított akkor, amikor megszerezte a fővárosi adatvagyon jelentős részét. "Andrássy János Mihály (...) elmondja, hogy az AGM Rt. közös érdekeltségébe tartozó cégek be szeretnének törni a multimédia piacra. (...) Olyan nagymértékű adatbázis van az AGM-nél és a Komunálinfónál felhalmozva, hogy monopolhelyzetet lehetne kialakítani a digitális térképek vonatkozásában" (részlet a Komunálinfo Rt. 1994. április 14-i közgyűlésének jegyzőkönyvéből). Tavaly életbe lépett a térképészeti tevékenységről szóló törvény, és úgy tűnik, az állam megpróbál úrrá lenni a térképészeti adatok körüli zűrzavaron. A földhivatal műszaki osztályának vezetőjétől, Oskó Andrástól megtudtuk, hogy lapunk megjelenése táján visz majd ki a postás egy levelet az AGM-nek, amelyben a hivatal bejelenti, hogy szakfelügyeleti jogkörénél fogva augusztus elején vizsgálatot tart a cégnél: nem használ-e az AGM jogszerűtlenül állami alaptérképeket.
Kerényi György
