Több fronton zajlik a harc az egyik utolsó talpon maradt baloldali szellemi műhely, a Politikatörténeti Intézet ellen, immáron negyedik éve.
Az intézet per pillanat három perben érintett: egy az épület használati jogáról, egy az államosított levéltári anyaghoz kapcsolódó költségtérítés jogosságáról szól, ez utóbbi ügyben az intézet a strasbourgi bírósághoz fordult. (Mindezt, és a PTI elleni hadjárat részleteit és körülményeit két héttel ezelőtti nyomtatott lapszámunkban tárgyaltuk hosszabban.)
Az a tárgyalás, amire csütörtök reggel ellátogattunk, az épület használati jogáról szólt. Ezt a pert a magyar állam indította, ugyanis álláspontja szerint a Néprajzi Múzeum épületében működő Politikatörténeti Intézet jogtalanul használja a körülbelül hatezer négyzetméteres épületrészt. A Hauszmann Alajos tervezte, összesen mintegy 12 ezer négyzetméteres, természetesen állami tulajdonban lévő Kossuth téri műemlék épület Alkotmány utcai szárnyába még 1957-ben költözhetett be – a jogelőd – a Párttörténeti Intézet, majd 1973-ban a Néprajzi Múzeum. A rendszerváltáskor az MSZP az ingatlan 4000 négyzetméterére használati jogot adott a frissen létrejött alapítványnak, és ez Földes György főigazgató szerint azt is jelenti, hogy
ha az állam kiteszi őket
– amire természetesen megvan a joga –, akkor ellentételezés jár nekik. Földes korábban elmondta a Narancsnak: egyáltalán nem akarnak feltétlenül maradni. „Felajánlottuk, hogy kisebb épület is megfelel, vagy ha kell, akkor a teljes ellentételezés után megoldjuk mi magunk az elhelyezésünket, de
az állam nem tett épeszű javaslatot,
így a tárgyalások hamar zátonyra futottak. Nem rajtunk múlt, így maradt a bíróság.”
| ||
A pert indító Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. álláspontja szerint viszont az intézetnek sürgősen mennie kell, az eredeti használati jogot deklaráló – és 1996-ban megújított – szerződés pedig érvénytelen, mert nem felel meg az akkori földtörvénynek, ami szerint egy ingatlan kezelője nem „terhelheti meg” az ingatlant — ugyanakkor „haszonbérbe” és „használatba” odaadhatja.
Az állam szerint azért is érvénytelenek a szerződések, mert az ingatlan használati jogát nem tulajdonolta az MSZP, hiszen a párt sem az MSZMP-nek, sem az MSZMP Központi Bizottságának nem jogutódja. Ez azért érdekes állítás, mert ezt a viszonyt még az alkotmány is deklarálja, erre a védelem fel is hívta a figyelmet. De az állam szerint ebben és csak ebben a konkrét esetben mégsem érvényes az „egyetemleges jogutódlás”.
Új elem is volt csütörtökön az ügyész érvelésében, ami mutatja a felperes elszántságát: már nemcsak a szerződések érvényességét és az MSZMP-vel való kapcsolatot
támadja az állam,
hanem azt is állítja, hogy a Politikatörténeti Intézet különböző jogi entitásai sem folytonosak önmagukkal. Vagyis ha valaha lett is volna joga az ingatlanhasználatra az intézetnek, az legkésőbb akkor köddé vált, amikor az intézet közhasznú társasággá alakult, pontosabban amikor az intézet megszűnt, és közhasznú társaságként újraalakult, állították. Az intézet ügyvédei szerint ez teljesen abszurd érvelés, ráadásul semmilyen magyar hatóság részéről még soha nem merült fel a jogfolytonosság tagadása.
Abban sincs egyetértés, hogy ha a bíróság esetleg megállapítaná a PTI használati jogának érvénytelenségét, és ezzel kiköltözésre bírná az intézetet, akkor kire szállna vissza ez a jog, tehát kinek kellene átadnia az épületet. Az ügyész szerint a Nemzeti Vagyonkezelőnek, a PTI ügyvédje szerint az MSZP-nek.
Az intézet képviselői még eljárásrenddel kapcsolatos részletekbe kötöttek bele, dr. Port Gabriella bíró ezeket gyorsan rövidre zárta.
Az ügy
az államnak azért lehet sietős,
mert a Liget-projekt részeként a Városligetben megtalálták az új helyet a Néprajzi Múzeumnak – már csak fel kell építeni azt. A megüresedő épületbe akkor beköltözhetne végre a Kúria, a kormányzat régi terve szerint. Úgyhogy külön pikantériát adna az ügynek, ha egy esetleges fellebbezés után a Kúriának arról az épületről kellene döntést hoznia, amibe beköltözik.
