Interjú

„Tolvajokkal szemben”

Jakab Péter, a Jobbik miniszterelnök-jelöltje

Belpol

Lesz-e saját programja a Jobbiknak? Nem tart-e a Jobbikból kilépett politikusok indulásától, vagy Karácsony Gergely bejelentkezésétől? Hogyan állna neki az elszámoltatásnak? Jakab Pétert kérdésekkel provokáltuk.

Magyar Narancs: Azt szokta mondani, hogy az ellenzéki összefogásba a Jobbik érkezett a legmesszebbről. Mi a helyzet most?

Jakab Péter: A hat pártból öt baloldali liberális gyökerekkel rendelkezik, a Jobbik a jobboldali, keresztény, konzervatív értékrendet képviseli. Ezért mondom, hogy mi jöttünk a legtávolabbról a tárgyalóasztalhoz, ahol olyan pártok is ülnek, amelyekkel szemben korábban elég markáns politikai irányvonalat fogalmaztunk meg. De a világ változik, és nekünk is kell. Ennek a változásnak az eredménye az összefogás is. Amit nem is mi fogalmaztunk meg, hanem a választók. A 2018-as választáson kaptunk egy óriási pofont. Akkor az ellenzéki pártoknak fontosabb volt a saját egójuk, mint az, hogy le tudjuk győzni a Fideszt. A második helyért küzdöttünk, aminek az lett a vége, hogy senkit sem érdekelt, ki lett a második, csak az, hogy az Országgyűlésben kétharmada lett a Fidesznek. Ezért meg is büntették a szavazók az ellenzéket, a Jobbikot kiváltképp, nagyon visszaesett a támogatottságunk.

MN: 2018-ban a Jobbik volt a leghangosabb, hogy nem kell összefogni, pedig ha több körzetben visszalép a jelöltje, megakadályozhatta volna a Fidesz parlamenti kétharmadát. Valódi magyarázat máig nincs arra, hogy ez miért nem történt meg. Kit tart a felelősnek?

JP: A felelősséget annak kell viselni, aki a döntést meghozta. Akkor a Jobbiknak volt egy elnöke, aki úgy döntött, hogy nem kell összefogni és koordináltan indulni, pedig így van, ahogy mondja, a kétharmadot megakadályozhattuk volna. Ahogy mondtam, annak a pártvezetésnek és a többi ellenzéki pártnak is fontosabb volt önmaga, mint hogy véghezvigyük a kormányváltást. A mostani ellenzéknek viszont sokkal fontosabb a kormányváltás. Ez nagy fejlődés, hiszen a pártlogika azt diktálná, hogy nekem, mint a Jobbik elnökének az a legfontosabb, hogy a Jobbik legyen a legerősebb ellenzéki párt. De ezzel az ország nem fog előrejutni. Ha a saját egónkat le tudjuk győzni, akkor le tudjuk győzni a Fideszt is.

MN: Azt mondja, Vona Gábor hibája, hogy nem fogtak össze a többi párttal? Nem volt akkor erről párbeszéd vagy vita a pártban?

JP: Az ember alapvetően bízik a pártja vezetésében, abban, hogy megfelelő mérések és információk birtokában van, és tudja, hogy mit csinál. Ha a pártelnök azt mondja, hogy egyedül le fogjuk tudni győzni a Fideszt, akkor elhiszem neki. Nem így történt. Kár keseregni ezen.

MN: A mostani összefogásban a Jobbiktól legtávolabb álló párt a DK. Mennyire volt egyszerű félretenni az ellenérzéseket, és tárgyalóasztalhoz ülni Gyurcsány Ferenccel?

JP: Nekem emberileg nehéz volt, mert sokáig egymással szemben határoztuk meg magunkat. Nem volt könnyű leülni és arról beszélgetni, hogy mi a közös bennünk, amire lehet építeni. Az első, augusztusi pártelnöki találkozón még lehetett érezni némi távolságtartást, de amikor a múltból fakadó különféle ítéleteket elhomályosítja a jövőért való tenni akarás, akkor a fagyos hangulatú beszélgetések konstruktív megbeszélésekké változnak. Nem kell egymást szeretni, de együtt kell dolgozni. A választók is értik ezt, nincs harmadik út, aki középen áll és vakarja a fejét, az az Orbán-rendszer hatalmon maradását segíti.

 
Fotó: Sióréti Gábor
 

MN: A párttagok egyszerűen elfogadták ezt?

JP: Amikor megválasztottak elnöknek, a társaim tudták, hogy az összefogás mellett teszem le a voksomat akkor is, ha ez egyes politikusoknak nem lesz egyszerű. Akiknek ellenérzésük volt, azok elhagyták a pártot. Volt egy kis kardcsörtetés, ennek mindig van médiavisszhangja, de azt akartam, hogy mindenki döntse el, mit akar: harcolni a rezsim ellen, akkor is, ha ez ezer kompromisszummal jár az ellenzéki oldalon, vagy ez nem fér bele a komfortzónájába. Az utóbbiaknak elengedtük a kezét. Belső konfliktusokra egy évvel a választás előtt nincs lehetőség, azt akartam, hogy ez történjen meg a megválasztásom utáni hónapokban, és utána már legyen csend, fegyelem és építkezés.

MN: Vagyis, akik tavaly nyáron elhagyták a pártot, azért tették, mert az ellenzéki összefogásban nem akartak részt venni? Ők inkább belső leszámolásra hivatkoztak, véleményterrorra, diktatórikus vezetési stílusra.

JP: Többen kiálltak a nyilvánosság elé, és teátrális mozdulatokkal közölték, hogy baloldali párttá teszem a Jobbikot, és nem vagyok hajlandó a nemzeti értékeket a politika fókuszába helyezni. Ez nem igaz.

MN: Csupán ideológiai különbség volt köztük és a párt vezetése között?

JP: Belső leszámolás nem volt, így nem tudok másra gondolni, mint hogy a meg nem történt baloldali fordulattól féltek, és az zavarta őket, hogy egy hatpárti együttműködésben kell előrejutni. Talán attól féltek, hogy a másik öt párt felemészti a Jobbikot. Ez hibás feltevés volt, hiszen most az ellenzéki együttműködés centrumában vagyunk, ami nem azt jelenti, hogy én vagy mi uraljuk az együttműködést, hanem hogy mindenkivel megtaláljuk a közös hangot.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Balatonföldvári „idill”: íme az ország egyetlen strandkikötője

  • narancs.hu

Dagonya, vagy a legtisztább balatoni homok? Ökokatasztrófa, vagy gyönyörűség? Elkészült a vitorláskikötő Balatonföldvár Nyugati strandján; július, vagy ha úgy tetszik, a balatoni főszezon első hétvégéjén néztük meg, valóban ellentétes-e a „józan ésszel”, hogy strand és kikötő ugyanazon a területen létezzen.

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.