Interjú

„Tolvajokkal szemben”

Jakab Péter, a Jobbik miniszterelnök-jelöltje

Belpol

Lesz-e saját programja a Jobbiknak? Nem tart-e a Jobbikból kilépett politikusok indulásától, vagy Karácsony Gergely bejelentkezésétől? Hogyan állna neki az elszámoltatásnak? Jakab Pétert kérdésekkel provokáltuk.

Magyar Narancs: Azt szokta mondani, hogy az ellenzéki összefogásba a Jobbik érkezett a legmesszebbről. Mi a helyzet most?

Jakab Péter: A hat pártból öt baloldali liberális gyökerekkel rendelkezik, a Jobbik a jobboldali, keresztény, konzervatív értékrendet képviseli. Ezért mondom, hogy mi jöttünk a legtávolabbról a tárgyalóasztalhoz, ahol olyan pártok is ülnek, amelyekkel szemben korábban elég markáns politikai irányvonalat fogalmaztunk meg. De a világ változik, és nekünk is kell. Ennek a változásnak az eredménye az összefogás is. Amit nem is mi fogalmaztunk meg, hanem a választók. A 2018-as választáson kaptunk egy óriási pofont. Akkor az ellenzéki pártoknak fontosabb volt a saját egójuk, mint az, hogy le tudjuk győzni a Fideszt. A második helyért küzdöttünk, aminek az lett a vége, hogy senkit sem érdekelt, ki lett a második, csak az, hogy az Országgyűlésben kétharmada lett a Fidesznek. Ezért meg is büntették a szavazók az ellenzéket, a Jobbikot kiváltképp, nagyon visszaesett a támogatottságunk.

MN: 2018-ban a Jobbik volt a leghangosabb, hogy nem kell összefogni, pedig ha több körzetben visszalép a jelöltje, megakadályozhatta volna a Fidesz parlamenti kétharmadát. Valódi magyarázat máig nincs arra, hogy ez miért nem történt meg. Kit tart a felelősnek?

JP: A felelősséget annak kell viselni, aki a döntést meghozta. Akkor a Jobbiknak volt egy elnöke, aki úgy döntött, hogy nem kell összefogni és koordináltan indulni, pedig így van, ahogy mondja, a kétharmadot megakadályozhattuk volna. Ahogy mondtam, annak a pártvezetésnek és a többi ellenzéki pártnak is fontosabb volt önmaga, mint hogy véghezvigyük a kormányváltást. A mostani ellenzéknek viszont sokkal fontosabb a kormányváltás. Ez nagy fejlődés, hiszen a pártlogika azt diktálná, hogy nekem, mint a Jobbik elnökének az a legfontosabb, hogy a Jobbik legyen a legerősebb ellenzéki párt. De ezzel az ország nem fog előrejutni. Ha a saját egónkat le tudjuk győzni, akkor le tudjuk győzni a Fideszt is.

MN: Azt mondja, Vona Gábor hibája, hogy nem fogtak össze a többi párttal? Nem volt akkor erről párbeszéd vagy vita a pártban?

JP: Az ember alapvetően bízik a pártja vezetésében, abban, hogy megfelelő mérések és információk birtokában van, és tudja, hogy mit csinál. Ha a pártelnök azt mondja, hogy egyedül le fogjuk tudni győzni a Fideszt, akkor elhiszem neki. Nem így történt. Kár keseregni ezen.

MN: A mostani összefogásban a Jobbiktól legtávolabb álló párt a DK. Mennyire volt egyszerű félretenni az ellenérzéseket, és tárgyalóasztalhoz ülni Gyurcsány Ferenccel?

JP: Nekem emberileg nehéz volt, mert sokáig egymással szemben határoztuk meg magunkat. Nem volt könnyű leülni és arról beszélgetni, hogy mi a közös bennünk, amire lehet építeni. Az első, augusztusi pártelnöki találkozón még lehetett érezni némi távolságtartást, de amikor a múltból fakadó különféle ítéleteket elhomályosítja a jövőért való tenni akarás, akkor a fagyos hangulatú beszélgetések konstruktív megbeszélésekké változnak. Nem kell egymást szeretni, de együtt kell dolgozni. A választók is értik ezt, nincs harmadik út, aki középen áll és vakarja a fejét, az az Orbán-rendszer hatalmon maradását segíti.

 
Fotó: Sióréti Gábor
 

MN: A párttagok egyszerűen elfogadták ezt?

JP: Amikor megválasztottak elnöknek, a társaim tudták, hogy az összefogás mellett teszem le a voksomat akkor is, ha ez egyes politikusoknak nem lesz egyszerű. Akiknek ellenérzésük volt, azok elhagyták a pártot. Volt egy kis kardcsörtetés, ennek mindig van médiavisszhangja, de azt akartam, hogy mindenki döntse el, mit akar: harcolni a rezsim ellen, akkor is, ha ez ezer kompromisszummal jár az ellenzéki oldalon, vagy ez nem fér bele a komfortzónájába. Az utóbbiaknak elengedtük a kezét. Belső konfliktusokra egy évvel a választás előtt nincs lehetőség, azt akartam, hogy ez történjen meg a megválasztásom utáni hónapokban, és utána már legyen csend, fegyelem és építkezés.

MN: Vagyis, akik tavaly nyáron elhagyták a pártot, azért tették, mert az ellenzéki összefogásban nem akartak részt venni? Ők inkább belső leszámolásra hivatkoztak, véleményterrorra, diktatórikus vezetési stílusra.

JP: Többen kiálltak a nyilvánosság elé, és teátrális mozdulatokkal közölték, hogy baloldali párttá teszem a Jobbikot, és nem vagyok hajlandó a nemzeti értékeket a politika fókuszába helyezni. Ez nem igaz.

MN: Csupán ideológiai különbség volt köztük és a párt vezetése között?

JP: Belső leszámolás nem volt, így nem tudok másra gondolni, mint hogy a meg nem történt baloldali fordulattól féltek, és az zavarta őket, hogy egy hatpárti együttműködésben kell előrejutni. Talán attól féltek, hogy a másik öt párt felemészti a Jobbikot. Ez hibás feltevés volt, hiszen most az ellenzéki együttműködés centrumában vagyunk, ami nem azt jelenti, hogy én vagy mi uraljuk az együttműködést, hanem hogy mindenkivel megtaláljuk a közös hangot.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.