Az ellenzéki együttműködés a 2010-es években megszokottnál jóval izgalmasabb felállást hozott a magyar politikába. Egy évvel a 2022-es országgyűlési választás előtt nem lehet egyértelmű esélyest hirdetni, sőt, azt is nagyon nehéz megmondani, hogy ha ma lenne a voksolás, a Fidesz vagy az ellenzék számíthatna-e mandátumtöbbségre a parlamentben.
Tóka Gábor politológus, a CEU kutatóprofesszora rendszeresen összegzi a magyarországi közvélemény-kutatásokat. A Vox Populi blogon található adatok úgynevezett Lowess-trendvonala alapján jól követhető, hogy a kormánypártok támogatottsága tavaly, a koronavírus-járvány első hónapjaiban emelkedett valamelyest, 2020 nyarától azonban esésnek indult, és mára a járvány kezdetekor mért szint alá csökkent. A Fidesz országos támogatottsága jelenleg 45,9 százalékra becsülhető, míg az egyesült hatpárti (DK, LMP, Jobbik, Momentum, MSZP, Párbeszéd) ellenzéké 50,1 százalékra. A Tóka-féle összegzés tehát 4,2 százalékpontos ellenzéki előnyt mutat, de ezt a számot a politológus szerint is érdemes fenntartásokkal kezelni. „A közvélemény-kutatásokban feltüntetett hibahatár – magyarázza – többnyire plusz-mínusz 3 százalék, de a valóságban ennél nagyobb lehet, hiszen nem teljesen véletlenszerű, ki válaszol a kutatócégek megkeresésére, ki kerül be a mintába. Azt gondolhatnánk, hogy az átlagolás ezt a hibahatárt csökkenti, de ez sem feltétlenül igaz akkor, amikor óriási, akár 10 százalékpontnyi eltérések vannak az egyes kutatások eredményei között.”
Ezzel együtt a trendvonal elég jól megjósolta az előző három országos választás végeredményét, és még mindig ez a legjobb becslés, amivel dolgozni lehet. A 4,2 százalékpontos feltételezett ellenzéki előny ugyanakkor nem jelenti azt, hogy az ellenzék simán megnyerné a választást. A választási szabályok 2010 utáni módosítása (a körzethatárok átrajzolása és a határon túli levélszavazás bevezetése) a Fidesznek kedvezett, így Tóka Gábor számításai szerint körülbelül 3,5 százalékponttal több belföldi szavazatot kellene kapnia az ellenzéknek ahhoz, hogy akár minimális többségbe kerüljön a parlamentben. Hasonló eredményt ad a 21 Kutatóközpont online mandátumkalkulátora is – eszerint 2,8 százalékpontos belföldi előnyre van szüksége az ellenzéknek az országgyűlési többséghez, míg döntetlen esetén a Fidesz 17-tel több mandátumot szerezne.
A magyar választási rendszerben a mandátumok többségét (a 199-ből 106-ot) az egyéni választókerületekben (oevk-kban) osztják ki, így nagyban segítené a pártok kampánytervezését, ha előre tudnák, hol lesznek azok a billegő körzetek, amelyekben szoros eredmény várható, és ahol egy kis extra erőfeszítéssel a maguk javára dönthetik el a versenyt. Tóka Gábor szerint azonban lehetetlen az ilyen részletességű előrelátás. „Reális forgatókönyvnek tűnik, hogy nagyjából tíz választókerületben ezernél kevesebb szavazat lesz a különbség a Fidesz és az ellenzék jelöltje között. De hogy melyik lesz ez a tíz, és hogy pont ezeknek a körzeteknek lesz-e jelentőségük a mandátumtöbbség szempontjából, az az országos szavazatarányon múlik, amit egy évvel a választás előtt még közelítőleg sem lehet előre jelezni, annyi a bizonytalansági tényező” – mondja a politológus.
A „billegő körzetek” keresésénél érvényesebb megközelítés lehet a brit politikai terminológiából kölcsönzött „célpont körzetek” beazonosítása. A pártok szavazóinak földrajzi eloszlása viszonylagos állandóságot mutat az egyes választások között, így a múltbeli választási eredmények alapján megtippelhető, hogy egy-egy választókerületet mennyire könnyen vagy nehezen vehet el az ellenzék a Fidesztől – azaz felrajzolható az ellenzék „célpontlistája”.
Ehhez a 2019-es EP-választás egyéni választókerületekre bontott eredményeit használom kiindulópontként. A nyers adatokat a Vox Populi oldaláról töltöttem le (a Nemzeti Választási Iroda az EP-választás eredményét csak szavazókörönként és településenként teszi közzé, ezeket az adatokat összegezte Tóka Gábor választókerületi szinten.) Az EP-választási eredmények használata mellett szól, hogy ez a választás már egy alapvetően kétpólusú politikai színpadon zajlott, míg 2018-ban a Jobbik még egyértelműen a különállását hangsúlyozta, ráadásul szavazótábora azóta valószínűleg jelentősen átalakult, ami kihathatott az ellenzéki szavazatok földrajzi eloszlására is. A 2019-es EP-eredményekkel számol egyébként a 21 Kutatóközpont mandátumkalkulátora is, bár ők ezt kiigazítják az önkormányzati választás eredményével ott, ahol az ellenzék újonnan szerzett polgármesteri helyet vagy közgyűlési többséget.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
