Torgyán József átvilágítása: Árnyjáték

publikálva
1997/26. (06. 26.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Ebből hogy jön ki a Torgyán? - máig ez az átvilágítási folyamat egyik legizgalmasabb kérdése, amely egyébként - véglegesen - talán csak évek múlva zárul le: akkor, amikor az ügynökbírák határozatait megtámadó képviselők utolsó ügyében is kimondta a végső szót a Fővárosi Bíróság.

Ebből hogy jön ki a Torgyán? - máig ez az átvilágítási folyamat egyik legizgalmasabb kérdése, amely egyébként - véglegesen - talán csak évek múlva zárul le: akkor, amikor az ügynökbírák határozatait megtámadó képviselők utolsó ügyében is kimondta a végső szót a Fővárosi Bíróság.
Magyar Narancs, IX. évf. 26. szám, 1997. június 26.

A kisgazdaelnökkel kapcsolatos izgalmakat néhai Antall József miniszterelnök keltette, aki megkísérelt átadni neki egy titokzatos borítékot - sikertelenül. Ügyes, mondták akkor, hiszen ezzel tovább élt a gyanú - egyrészt az, hogy Torgyánnal valami nincs rendben, másrészt az, hogy Antall József cinkelt lapokkal játszott. Akárhogyan is, de tudni lehetett, hogy előbb-utóbb eljön az igazság pillanata. Már ha.

Iratok

Hogy Torgyán Józsefnek volt kapcsolata a III/III-as csoportfőnökséggel, azt ma már ő sem tagadja. Múlt heti dörgedelmes levelében azonban azt állítja, hogy a beszervező nyilatkozatot összetépte, ezért felhívja a figyelmet "Csikós Imre rendőr százados, alosztályvezető 1958. május 30-án kelt jelentésére, amelyben mint lehetséges ügynököt kizárt, és az ügyem irattárba helyezését rendelte el. Félreérthetetlenül megállapította, hogy `Konspiráció nem történt`." Ennek azonban ellentmond Kuncze Gábor belügyminiszter 1995. november 29-én írott levele, melyet szintén Torgyán József hozott nyilvánosságra (s ezzel a kisgazdavezér alighanem titoksértést követett el), s amely így hangzik: "Adataink szerint dr. Torgyán József a törvény 1. §. b.) pontjában meghatározott tevékenységet végzett." Kuncze a nyilvánosság előtt eleddig nem erősítette meg, igaz, nem is cáfolta, hogy ilyen tartalmú levelet írt volna az Egyes fontos tisztségeket betöltő személyeket ellenőrző bizottságnak.

Az úgynevezett ügynöktörvényt 1994 tavaszán utolsó leheletével fogadta el az előző parlament, ám még mielőtt az átvilágító bírák az első határozatot meghozhatták volna, az Alkotmánybíróság lesújtott a jogszabályra, s előírta, milyen szempontok figyelembevételével módosítsa azt a parlament. Az új törvény 1996. július 31-én lépett hatályba, ekkor gyorsult fel az átvilágítás. A bírák persze addig sem tétlenkedtek. Az Alkotmánybíróság döntése miatt határozatokat ugyan nem hozhattak, de az előzetes anyaggyűjtés gőzerővel zajlott, s ennek része volt a Torgyán Józsefről kért tájékoztatás is.

A művelet

Az eljárás viszonylag egyszerű: amikor egy képviselő sorra kerül, a három bizottság közül az éppen illetékes megnézi, hogy előzetesen milyen adatok érkeztek be. Ezt titkos levélben közlik az érintettel, s ez egyben meghívó is a bizottság tárgyalására. Elmenni nem kötelező. Ha semmilyen, gyanú alapjául szolgáló információval nem rendelkezik a testület, akkor azonnal meghozza a képviselő tisztaságát bizonyító határozatot. Hasonlóképpen elmarasztaló ítéletet is hozhatnak az első fordulóban, ha az illető érintettségét egyértelműen bizonyítják, és ő sem tudja megingatni a bírákat ebbéli véleményükben. Ha nem elegendők a bizonyítékok, újabb tárgyalási forduló(ka)t tűznek ki, tanúkat hívnak be, újabb iratokat kérnek; megkezdődik a szokásos bírósági eljáráshoz hasonlítható procedúra, amelynek végeredményeként oda kell írni majd valamit a papír aljára.

Az eset

Torgyán esetében a levélben megírták neki, hogy a Belügyminisztérium (BM) adatai szerint az idézett paragrafusban meghatározott tevékenységet végzett. Az állítást a bizottság idézőjelbe tette, így kívánván jelezni azt, hogy ez nem a testület, hanem az információ forrásának - tehát a belügynek - a véleménye.

A kisgazdavezér információink szerint meglehetősen nagy ribilliót csapott a bizottság június 19-i ülésén: követelte, hogy adják ki a tisztaságát bizonyító flepnit. Fokozta a hangulatot az is, hogy a szocialista Toller László húszperces tárgyalás után vígan lobogtatta az újságírók előtt nemleges határozatát, míg Torgyán és b. neje mintegy két órát töltött a bizottsággal. (Az a szabály ugyanis, hogy minden képviselőnek egy óra áll a rendelkezésére az első tárgyaláson; a bírák ezzel akarták elejét venni az időeltérésekből adódó találgatásoknak.) Torgyán azzal az érvvel követelte a határozatot, hogy a bizottság nem tudja bebizonyítani érintettségét. Ez így is volt, a bírák éppen ezért nem döntöttek. Csakhogy Torgyán doktor megfeledkezett arról, hogy a belügyből kapott levél és a mellékelt iratok gyanú alapját képezik (alapos gyanúét, amennyire mi tudjuk); vagyis a bizottságnak az eljárást folytatnia kell addig, amíg vagy eloszlik a gyanú, vagy pedig bebizonyosodik Torgyán érintettsége. Tehát a bírák újabb tárgyalási napot tűztek ki, tanúkat idéztek meg, pontosan úgy, ahogyan ezt kell.

Előre menekülni

A hazardírozó politizálásáról híres pártelnök azt a megoldást választotta, hogy támadva védekezik: átvilágítása körül vihart kavart. Nyílt levelet intézett Kuncze belügyminiszterhez, amelyben követelte, hogy bizonyítsa be az 1995. novemberi levél állítását, vagy ha nem tudja, vonja azt vissza, ellenkező esetben Torgyán a nemzetközi sajtóhoz fordul. Kuncze Gábor azonban ezt nem teheti meg, mivel a bizonyítás a bizottság feladata.

Kuncze számára csak annyiban kényelmetlen a helyzet, hogy nem azt mondta: találtak az átvilágítással kapcsolatban terhelő iratokat (alighanem ez lett volna a helyes), hanem kijelentette: Torgyán érintett. Ezzel előzetes véleményt közölt. Újabb csavar, hogy a levél keltekor még a régi törvény volt hatályban, amely másképp fogalmazta meg a törvény hatálya alá eső tevékenységeket, mint az alkotmánybírósági verdikt utáni; igaz, akkor is legalább két szempontnak kellett megfelelni. Vagyis az volt érintett, aki aláírta a beszervezési nyilatkozatot és adott jelentést, vagy pedig tevékenységéért illetményt, prémiumot, illetőleg kedvezményt kapott. (E kombinációk egyébként az új jogszabályban is benne vannak.)

Joggal feltételezhetjük, hogy a BM tisztviselői nem alap nélkül terjesztették elő Kunczénak a levelet, és azt is, hogy a miniszter sem ok nélkül írta alá. S nyilván jó oka van annak is, hogy a bizottság újabb tárgyalási fordulót tűzött ki. Ugyanakkor nem zárható ki az sem, hogy a bizonyítékok mérlegelése és a tanúk meghallgatása után Torgyán József tiszta papírt kap. A bennfentesek közül van, aki szerint túlzás lenne azt mondani, hogy "késélen táncol a dolog", de úgy is vélekednek egyesek, hogy esetleg egyetlen adat megítélésén fog eldőlni a pártelnök sorsa. Torgyán a saját maga által kreált zűrzavarban annyit mindenesetre elért, hogy ha szerencséje van, és felmentik, igen kellemetlen helyzetbe hozhatja Kunczét. Fennen hirdetheti, hogy a belügyminiszter-pártelnök miatt hurcolta meg a sajtó az ő tisztes nevét.

Gy. B.


Copyright (C) Magyar Narancs, 1997. Minden jog fenntartva.
publikálva
1997/26. (06. 26.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra