Közérdekmű adatigénylés nyomán a Népszava megszerezte az anonimizált változatát annak a beadványnak, amelyet még 2011. szeptember 20-án írt a bicskei Kossuth Zsuzsa Gyermekotthon két munkatársa a fővárosi önkormányzat gyermekvédelmi osztályvezetőjének arról, hogy több gyerek szerint is abuzálta őket az intézmény igazgatója. A beadványban leírt megdöbbentő részletek még érthetetlenebbé teszik, hogy az akkor Tarlós István vezette önkormányzat miért érte be feljelentéssel, fenntartóként miért nem tett azonnali lépéseket az otthonban, amelynek igazgatóját csak évekkel később ítélték el pedofil bűntettek miatt.
„A gyermekotthon igazgatója sakkozás közben dióval kínálta úgy, hogy a diókat tartó markát a fiú heréjéhez érintgette. Máskor a combját simogatta, azt kérdezve a gyermektől, hogy jó-e ez neked.” Máskor kétértelmű megjegyzéseket tett arról, hogy „állítsák fel együtt a bábukat” vagy „elcseppenünk, ha nem vigyázunk”
– olvasható a beadványban.
A bejelentést megfogalmazó nevelők arról is beszámoltak, hogy az érintett fiú egy idő után egy szabadidő felsőt vitt magával az igazgató szobájában való sakkozáshoz, mellyel „védelemképpen eltakarta az ölét, hogy az igazgató ne tudja megérinteni”. A gyerek több foglalkozáson is visszatért a témára: „Nagyon foglalkoztatta, hogy lányos arca van és szőke haja, biztosan azért akar tőle ilyesmit a felnőtt. Nyilvános illemhelyen direkt a lány WC-be ment, vékony hangon beszélt, hogy kipróbálja lánynak nézik-e.” A lap által közérdekű adatigényléssel kikért dokumentumban több egyértelmű jelzés is volt arról, hogy a később pedofil bűncselekményekért 8 év fegyházra ítélt igazgató, Vásárhelyi János szexuális visszaéléseiről szinte mindenki tudhatott az intézményben akár több éve.
A beadvány megfogalmazói például azt írták, hogy az igazgatói „sakkozásokról” már négy évvel korábban mesélt az érintett fiú a gyógypedagógusnak, majd más nevelőknek is.
A 2011-es beadvány szerint egy kisfiú már 2010 novemberében arról mesélt az otthon egyik szabadidő-szervezőjének nagy zavarban, hogy az igazgatónál járt és ott nagyon furcsa dolog történt: „János bácsi benyúlt a gatyámba”. A nevelők szerint „sajnos a történet, amit elmesélt, nem volt félreérthető”. Az első nevelő, akinek elmondta ennek ellenére azt kérte tőle, hogy „ne mondjon ilyeneket”. 2011 tavaszán új gyerek érkezett az otthonba, akinek előbb a pólója alá, majd a nadrágjába nyúlkált az igazgató azt kérdezve tőle, hogy „ez neked jó?”
Az év derekára a kamasz gyerekek között állandó fordulat volt, hogy melyik fiú „János bácsi esete”.
Amikor már 7-8 gyerek mesélt a nevelőknek egymástól függetlenül különféle történetet arról, hogy János bácsi hogyan „simogatta a nemi szervét”, megkérdezték ki mondaná el ezt kamera előtt is. Hárman vállalkoztak erre. (Ezt a felvételt a hivatal munkatársai mellett ismert gyermekvédelmi szakemberek is megkapták akkor.) A gyerekek azt mondták, „hogy nincs nekik bajuk az igazgatóval”, csupán annyit szeretnének, hogy többé ne „közeledjen így hozzájuk”. Ezt sem sikerült elérni akkor.
Az otthon nevelői közül többen ekkor újra az igazgatóhoz fordultak, jelezve neki, hogy a kollégák szűk köre már „másfél éve értesült erről”. Vásárhelyi se meg nem döbbent, se vissza nem kérdezett, a panaszt tevő gyerekek nevére se volt kíváncsi. Később viszont egyenként elbeszélgetett velük utalva arra, hogy elveszíthetik a kedvezményeiket.
Miután a beadványt megkapta a főváros a gyermekvédelmi osztály megkérdezte az ügyről az otthon négy igazgatóhelyettesét, akik mind függelmi viszonyban álltak az igazgatóval, az egyik még a lakását is Vásárhelyitől bérelte, mire azok aljas támadásnak mondták a dolgot. A főosztály, a főjegyző, a főpolgármester-helyettes, a kommunikációs vezető, a jogi csoport elkezdte gyártani a feljegyzéseket, majd arra jutottak, hogy az ügy a rendőrségre tartozik, mert nekik több eszközük van az igazság kiderítésére. Különösen szomorú, hogy az ügyben kikérték a TEGYESZ ma is nagy tekintélynek örvendő gyermekvédelmi szakértőjének véleményét, aki szerint „a fenntartó esetleges vizsgálata csak megzavarja a rendőrségi vizsgálat folyamatát”.
Mint a lap írja, Tarlós István bizalmi embere még a bejelentés megtétele előtt bement a BRFK-ra egyeztetni. Az ügyet jó érzékkel a bicskei rendőrkapitányságra bízták, miközben Vásárhelyi János köztudottan mélyen beágyazódott a helyi elitbe.
Az esetet átvevő Fejér megyei rendőrök három hónappal a nevelők bejelentése után kérték be az ügy iratait. A hivatalosan szabadságra küldött igazgató addigra saját bevallása szerint is elbeszélgetett az érintett gyerekekkel. Mire a rendőrség tanúként meghallgatta a gyerekeket – hátuk mögött a törvényes képviseletüket ellátó K. Endrével, aki a megvádolt igazgatóval függőségi viszonyban lévő helyettese volt – mindenki visszavonta a vallomását. Mire a rendőrség lezárta nyomozást, Vásárhelyi már régen visszatért az otthonba, amihez a fővárosi gyermekvédelmi osztály vezetője gratulált is. S minden ment tovább ugyanúgy, amíg az egyik fiú a vonat elé nem vetette magát – olvasható a napilap cikkében.
A nyilvánosság 2016-ban, az RTL Házon kívül című műsorából értesült a bicskei Kossuth Zsuzsa Gyermekotthon igazgatójának súlyosan pedofil, egy évtizeden át folytatott bűncselekmény-sorozatáról, amit öt évig még azután is folytatni tudott, hogy az első bejelentések 2011-ben a hatóság tudomására jutottak. A per csak 2019-ben zárult le. A bíróság azt állapította meg, hogy V. János 2004–2016 között legalább tíz kiskorú fiút zaklatott a bicskei gyermekotthonban, és ezért 8 év fegyházat kapott. Jelenleg is büntetését tölti.
A főváros a bicskei ügyben történt mulasztások kivizsgálására vizsgálóbizottságot hozott létre: a bizottság beszámolójából pedig az derült ki, hogy a régi iratok átvizsgálása során egy 2006-os panaszt találtak a később pedofília miatt elítélt gyermekotthon-igazgató ellen, ám azt 2010-ben selejtezték a többi irattal együtt.
