A magántőkealapok a vagyonelrejtés és a közpénzek kiszivattyúzásának eszközévé váltak Magyarországon, rendkívüli mértékben férnek hozzá közpénzekhez, annak ellenére, hogy működésük, tulajdonosi struktúrájuk és az állami tőkebefektetések nem átláthatóak – olvasható a Transparency International (TI) Magyarország friss tanulmányában, mely a hazai magántőkealapok helyzetét mutatja be.
Mint a Telex összefoglalójában írja, a magántőkealapok az elmúlt években egyre népszerűbbek itthon, elsősorban a kormányközeli üzleti körökben: a TI kimutatása alapján míg 2016-ban mindössze öt alap működött az országban, 2023-ra számuk már meghaladta a 160-at.
A magántőkealapokban lévő vagyon szintén meredeken emelkedett, ma már mintegy 2400 milliárd forintot ért el, ami a hazai GDP 3 százalékának felel meg.
A TI tanulmánya arra kereste a választ, hogy milyen jogszabályi és gyakorlati hiányosságok vezettek oda, hogy a magántőkealap a gyakorlatban a legalizált vagyonelrejtés formájává válhatott.
A magántőkealapok egyik legfontosabb tulajdonsága, hogy a tulajdonosokat nem kell felfedni. A tőkealapok működését szabályozó előírások alapvetően a befektetők és a befektetések biztonságát szolgálják, a titoktartási kötelezettség miatt a magántőkealapokat regisztráló és az alapkezelők egy részét felügyelő jegybank sem fedheti fel a tőkealapok befektetőinek személyét, hiába áll rendelkezésére az adat.
A magántőkealapok kérdése két okból aktuális most Magyarországon: egyrészt azért, mert az egyébként külföldön is népszerű alapok itthon elkezdtek sajátos, nem a klasszikus üzleti logika alapján működni; másrészt pedig azért, mert erre a magyar sajátosságra az EU is felfigyelt.
Az uniós és az arra épülő hazai pénzmosás elleni rendelkezések előírják a tényleges tulajdonosok (vagyis a szervezetek végső haszonélvezőiként, illetve irányítóiként fellépő természetes személyek) azonosítását és nyilvántartását.
A hazai tényleges tulajdonosi regiszterből azonban a kormány 2023-ban eltávolította a magántőkealapokra vonatkozó adatokat, miután a Direkt36 hosszú cikkben fedte fel több magántőkealap és alapkezelő tulajdonosainak kilétét. A TI a tanulmány elkészítése során rákérdezett a Nemzetgazdasági Minisztériumnál is a szabályozásra, a tárca pedig megerősítette, hogy jelenleg sem szerepelnek az adóhatóság tényleges tulajdonosokról vezetett nyilvántartásában a magántőkealapok.
Így ezek az információk nem elérhetőek összesítve sehol, nemcsak a nyilvánosság számára, hanem a hatóságok részére sem. Mindez azonban ellentmond az uniós szabályozásnak.
Az Európai Bizottság a TI kérdésére nyilvánvalóvá tette, hogy Magyarországon is pontos és teljes körű nyilvántartást kellene vezetni a magántőkealapok tényleges tulajdonosairól. A hiányosságok miatt a TI bejelentést is tett az EB felé, 2024 júliusában megindult a kötelezettségszegési eljárás Magyarországgal szemben.
A kérdés komplexitását viszont jelzi az is, hogy egyáltalán nem egyértelmű, mely érintett magánszemélyek azonosíthatók a magántőkealapok végső tulajdonosaként. A tényleges tulajdonos fogalmának értelmezését nehezíti, hogy elkülönül a döntéshozó, vagyis az alapkezelő vezetősége, valamint a magántőkealap befektetője, azaz a befektetési jegyeit birtokló magánszemély. Egy idén elfogadott uniós pénzmosás elleni szabályozás ebben változást hozhat, de a nemzeti jogrendbe átültetésig még 2026-ig várni kell.
Addig csak hosszas újságrói nyomozásokkal lehet kideríteni, hogy kik állhatnak az egyes magántőkealapok mögött. A Válasz Online a nyáron úgy számolt, hogy a NER négy nagy oligarcha-csoportja nagyjából 1452 milliárd forint vagyont tart magántőkealapokban:
- a Mészáros Lőrinchez köthető alapkezelők és fontosabb alapok 770 milliárd forintnyi;
- a Tiborcz István köreihez tartozó alapkezelők 487 milliárd forintnyi;
- a Matolcsy Ádám köreihez tartozó Quartz Befektetési Alapkezelő és a hozzá tartozó fontosabb alapok 116 milliárd forintnyi;
- Szijj László alapkezelő cége és az ahhoz tartozó alap pedig 79 milliárd forintnyi vagyont kezel.
A portál újságírói az alapján kötötték az alapokat az ismert kormányközeli üzletemberekhez, hogy azokat melyik alapkezelő kezeli.
A tanulmány bemutatása során Zsembery Levente, a Budapesti Corvinus Egyetem egyetemi docense kiemelte azt, hogy az iparág már a kialakulása idején rejtőzködésre rendezett be,
a magántőkealapok „genetikájában” benne van, hogy ne legyenek átláthatóak.
Így arra a kérdésre, hogy a rejtőzködés magyar sajátosság-e, szerinte nem a válasz. „De az, ahogyan mi használjuk a magántőkealapokat, az már hungarikum” – mondja. Magyar sajátosság például a befektetések fordított logikája: azaz itthon a magántőkealapok nem úgy működnek, hogy elkezdenek forrást keresni, hanem a források egyszerűen csak maguktól megjelennek, kicsit úgy, mint amikor vagyonos külföldi milliárdosok létrehoznak maguknak egy vagyonkezelői csapatot a családi vagyon kezelésére.
„Az is hungarikum, hogy mekkora érték van ezekben.”
„A magyar gazdaság kimutatható százaléka egy olyan tulajdonos kezében van, aki elvileg 5–10 év múlva ezt el akarja adni. A magántőkealapok olyan méretűek lettek, ami már nemzetgazdasági szinten is zavart okozhat.”
A TI szerint az, hogy a magántőkealapok tulajdonosainak kilétét homály fedi, több okból is veszélyes. Az ismeretlen eredetű források bevonása pénzmosási kockázatokat vet fel, az EB kifejezetten a magyar magántőkealapok esetében is rögzítette ezt mint rizikót. A Bizottság 2023 júliusi jogállamisági jelentésében ajánlotta a magyarországi magántőkealapok átláthatóságának növelését, mivel ezek az alapok „szerepet játszanak a korrupcióból származó, jogtalanul szerzett nyereség elrejtésében”.
