Tubesi radar - Új szereplők, régi nóták

  • Stemler Miklós
  • 2010. január 7.

Belpol

Bár néhány héten belül megkezdődhetne a fél évtizedes csúszásban lévő katonai lokátorállomás építése a Pécs közigazgatási területén belül található Tubesen, a hatalomtól pár hónapon belül elköszönő szocialisták valószínűleg a Fideszre hagyják a közösen felhalmozott szerencsétlenséghalom eltakarítását.
Bár néhány héten belül megkezdődhetne a fél évtizedes csúszásban lévő katonai lokátorállomás építése a Pécs közigazgatási területén belül található Tubesen, a hatalomtól pár hónapon belül elköszönő szocialisták valószínűleg a Fideszre hagyják a közösen felhalmozott szerencsétlenséghalom eltakarítását.

Menő dolog manapság a magyar politikusok körében a Pécstől egy köpésre található Nagy-Tubesen pózolni, ahol negyedik éve nem épül a légtérvédelem-korszerűsítési program harmadik, végső eleme. Az eddig is népszerű kirándulóhelynek számító hegycsúcs az után vált slágerré a kormánypárti és ellenzéki politikusok körében, hogy a Fővárosi Bíróság november végén jogerős döntésében elutasította a lokátorellenes civilek és a pécsi önkormányzat keresetét a Honvédelmi Minisztérium (HM) építési engedélyének érvénytelenítésére. Így semmi jogi akadálya nincs az építkezés megkezdésének, ám valószínűtlen, hogy ezt bevállalná a végnapjait élő szocialista kormányzat.

Előzmények

1995-ben - többek között a balkáni háború tapasztalataiból kiindulva - országgyűlési határozat született a magyar légvédelmi rendszer korszerűsítéséről, és ennek keretében két lokátorállomás létesítéséről Bánkúton és a Zengőn. A két lokátorból később három lett, és a NATO is beszállt a buliba: 1999-es csatlakozásunk után egy újabb helyszín jelent meg (Békéscsaba), és a katonai szervezet vállalta a NATO-kompatibilis légvédelmi rendszer kiépítésének költségeit is.

Az építkezés Bánkúton és Békéscsabán rendben megtörtént, ám a Pécsvárad közelében található Zengő miatt 2003-ra helyi civilekből tiltakozó mozgalom szerveződött. A környezetvédelmi és egészségügyi szempontokat hangoztató helyiekhez csatlakozott a Greenpeace és Sólyom László aktív közreműködésével a Védegylet is. A 2004 eleji "zengői csata" (lásd: A mecseki láncfűrészes 1., Magyar Narancs, 2004. február 19.) megmutatta, hogy a lokátorellenes erőkkel komolyan számolni kell, és bár a katonai objektum ellen felhozott érveik legalábbis vitathatók voltak (lásd: Csata a csúcson, Magyar Narancs, 2004. április 29.), fellépésük elegendő volt a Medgyessy-kormány elbizonytalanításához.

A zengői helyszín sorsa 2005. június hetedikén pecsételődött meg, amikor az MSZP, illetve még inkább a Szili Katalin-Toller László-féle pécsi tengely makacssága miatt a koalíciónak nem sikerült államfőjelöltet találnia, és a poszt Sólyom Lászlóé lett. Az új államfő egyik első dolga volt a csúcsra zarándokolni. Az iróniát kedvelők minden bizonnyal értékelik, hogy a Tífusz Maryként kezelt radarállomás ezek után épp Szili Katalin választókerületének a csücskébe került.

A Pécs közigazgatási területén belül található Nagy-Tubes már korábban is felmerült B-tervként, ám a Zengő alternatíváját vizsgáló Láng-bizottság (lásd: Vissza az alapokhoz, Magyar Narancs, 2004. december 16.) a szintén a baranyai megyeszékhely közelében lévő Jakab-heggyel együtt földrajzi, demográfiai és környezetvédelmi okokból eleve kihagyta a lehetséges helyszínek közül. Addigra azonban a szakmai érveket rég felülírták a politikaiak: a Tubes melletti 2005. novemberi döntésnek ugyanis jóval inkább pillanatnyi politikai okai lehettek, mintsem átgondolt szakmai érvek. Ráadásul politikailag is öngól volt: hiszen míg a Zengőnél a kormánynak alig 10 ezer aggódó helyivel kellett számolnia, addig Pécsnél mindjárt mintegy 160 ezerrel. A legelterjedtebb elmélet szerint Pécs akkori polgármestere, Toller László a kulturális fővárosi címért vállalta be a balhé elvitelét, ámbár a témával foglalkozók hosszas kutakodás után sem találtak erre megdönthetetlen bizonyítékot.

Fel, Pécsre!

2005 végén úgy tűnt, hogy mindenki megnyugszik: mind Sólyom, mind a Védegylet elfogadta az új helyszínt (akkori információk szerint egyébként Gyurcsány az államfő kedvében akart járni azzal, hogy a Zengőt a kormány végleg ad acta helyezte), a népszerűsége csúcsán lévő Toller pedig olyan lózungokkal nyomta le a kérdést a pécsi közgyűlés és közvélemény torkán, hogy a beruházás új munkahelyeket teremt a városban. A lokátorellenes mozgalom pécsi reinkarnálódására azonban alig egy hónapot kellett várni: a Civilek a Mecsekért Mozgalom (CMM) 2006 januárjában mutatkozott be, és első akciójukként az ehhez szükséges 6500 aláírás összegyűjtésével elérték egy közmeghallgatás összehívását. A kisebbfajta botrányba fulladt esemény eredmény nélkül zárult, ám a CMM-szóvivő Vicze Csilla Toller felé kiáltott szavai prófétainak bizonyultak: valóban ott kezdődött az újabb radarügy.

A kulturális fővárosi címmel remélt szakajtónyi pénz bűvöletében élő pécsiek politikai orientációjára a lokátor mindenesetre nem hatott: 2006 áprilisában az MSZP Pécsett (is) feltörölte a padlót a Fidesszel, és Toller újabb négyévi polgármesterkedése is biztosnak tűnt - egészen tragikus júniusi autóbalesetéig. Toller kómába esése megrázta az egész várost, és olyan folyamatokat indított el, amelyek rövid időn belül a hatalmi viszonyok teljes átalakulásához vezettek (bővebben: Próbaüzem, Magyar Narancs, 2009. október 22.). Ennek során a pártpolitika elkerülhetetlenül rácuppant a lokátor ügyére. (A politika persze már a Zengőnél fölfedezte magának a radart. A 2003 végéig konszenzusos helyszínnek tűnő Zengőnél a botrány kitörése után a Fidesz lehetőség szerint alátett a kormánynak, már csak azért is, mert a párt nehezen kontrollálható hátországaként működő polgári körök is csatlakoztak az ellenálláshoz. A legnagyobb ellenzéki párt helyi szinten tehát fúrta a beruházást, országos szakpolitikusai pedig mélyen hallgattak.)

Igaz, támadt némi zavar: a Fidesz városi frakciója 2005 novemberében még megszavazta a hegycsúcson található "egészségügyi erdő" különleges honvédelmi területté nyilvánítását. A szervezett lokátorellenes kommunikáció csak 2006 második felében kezdődött, amikor a pécsi MSZP is rádöbbent arra, hogy voltaképpen ők sem akarnak katonai radart a város fölé. Szocialista forrásunk szerint a tubesi radar ötlete már 2005 végén sem volt túl népszerű a helyi pártszervezeten belül, ám egyrészt Toller Lászlóval senki nem akart szembemenni, másrészt mindenki a közelgő választásokkal volt elfoglalva.

A CMM igazi tesztje a népszavazás kiírásához szükséges aláírások összegyűjtése volt 2006 őszén. Amúgy mind Tasnádi Péter szocialista polgármester, mind Szili Katalin támogatásáról biztosította a népszavazást. A lelkesedésnek persze megvoltak a határai, például az önkormányzat nem vitte túlzásba a kezdeményezés népszerűsítését. A 2007 márciusában megtartott szavazás eredményét sokféleképpen lehetett értelmezni. A 32 százalékos részvétel messze elmaradt az érvényességi küszöbtől (helyi népszavazásnál ugyanis ahhoz a jogosultak minimum 50 százalékos részvétele plusz egy fő kell), ám a 38 700 lokátorellenes szavazat annál is több volt, mint amennyit a város rendszerváltás utáni legnépszerűbb polgármestere, Toller László 2002 őszén, népszerűsége csúcsán kapott.

A kormányzat úgy ítélte meg, hogy az érvénytelen népszavazás után a kérdés lezárult, ám helyben az igazi politikai vihar még csak most kezdődött. Az ellenzék össztűz alá vette a szocialistákat, változtatási tilalom elrendelését követelve az építésre kiszemelt területen, ám ehhez az MSZP-SZDSZ-koalíció nem járult hozzá. A szocialisták két tűz köré kerültek, hiszen miközben érzékelték, hogy mennyire népszerűtlen a tubesi radar, azt is tudták, hogy dacoskodásuk az EKF-re érkező tízmilliárdok elbukását is jelentheti. Június elején a városvezető koalíció végképp elvetette az ellenzéki indítványt (lásd: Csattant az ostor, Magyar Narancs, 2007. június 14.).

Mindettől függetlenül egy ideig zavartalanul folyt az építkezés előkészítése. A HM 2007 júniusában megkapta a jogerős építési engedélyt, amit mind az önkormányzat, mind a civilek bíróság előtt támadtak meg - ráadásul a civilek kérelmére a bíróság a per lezárultáig felfüggesztette az építési engedély végrehajtását. Az év végén megvolt az első nyílt konfrontáció a szocialista városvezetés és a HM között, miután Szekeres Imre miniszter nyomatékos kérése ellenére a közgyűlés egyhangúan megszavazta a Pécsi Építési Szabályzat módosítását, miszerint a lokátor csak a pécsi hőerőmű mellett épülhetne, tök sík talajon. (E döntésnek amúgy az égvilágon semmi jelentősége.)

Bedobozolva

A per lassan csordogált, 2009 tavaszára pedig Pécs újra kampánylázban égett, miután Tasnádi Péter polgármester halála miatt időközi polgármester-választásra került sor. A kampány során kiderült, hogy Szili Katalin mindig is lokátorellenes volt (a volt házelnök először 2007 nyarán állt ki nyilvánosan a tubesi helyszín ellen), és a két jelölt világossá tette, hogy radart Pécsre soha. A pécsiek sanyarú sorsa a kormánypárt elnökét, Lendvai Ildikót is meghatotta, aki pár nappal a választás előtt arról beszélt, hogy tárgyalni kell a helyszínről.

2009 novemberében a bíróság jogerősen elutasította az önkormányzat és a civilek keresetét. December közepén olyan hírek terjedtek el, hogy az építkezés máris megkezdődik, és ez kitűnő alkalom volt némi politikusi szereplésre. Páva Zsolt polgármester párttársaival -10 fokban sátorozott a Tubesen, védve a hegyet a lokátorépítőktől; Szili jó háziasszonyként pogácsát vitt a tubesi hősnek, illetve másnap felsétált a hegyre. A politikusokat láthatóan kevéssé érdekelte, hogy érvényes kiviteli terv hiányában valószínűtlen az építkezés azonnali megkezdése. Igaz, ez meglesz a következő hetekben, és a HM kérdésünkre is megerősítette szándékát a munkálatok minél korábbi megkezdésére. Egy honvédelmi minisztériumi forrásunk viszont elképzelhetetlennek tartja, hogy a választásig bármilyen érdemi munka történne.

A politikai logika mindenesetre ezt diktálná: a tervezett helyszín egy olyan választókerületben található, ahol az MSZP-nek reális esélye lehet egyéni mandátumra, ami 2010 tavaszán várhatóan igencsak ritka jelenség lesz. A radarügy megoldása így jó eséllyel a következő kormányra marad; megjegyzendő, hogy Orbán Viktor első miniszterelnöksége alatt született döntés a Zengőről. A Fidesz politikusai mindenesetre kifejezetten óvatosak az ügyben: míg az érvénytelen népszavazás után Lázár János, a honvédelmi bizottság fideszes elnöke kiállt a tubesi építkezés mellett, addig most, alig pár hónappal a hatalom átvétele előtt a párt szakpolitikusai a kormányzat felelősségét emlegetik. Mindez persze nem meglepő, hiszen a jobboldali városvezetés nem visszakozhat azok után, hogy biztonsági őrökkel zárta el a hegyet a honvédségi teherautók elől.

Lokátorügyben már csak az nem világos, hogy mi a beruházást nagyvonalúan finanszírozó NATO álláspontja. A katonai szervezet eddigi megnyilatkozásai arra szorítkoztak, hogy a radarállomás helyszínének kérdését belügynek tekinti, ám türelme nyilván véges. Egy hajdan NATO-összekötőként is dolgozó forrásunk szerint azonban jelenleg a mecseki lokátornál jóval fontosabb téma a szervezeten belül a rázós afganisztáni misszió, és ebben jó fiúk vagyunk: Bajnai Gordon miniszterelnök a közelmúltban újabb 200 katonát ajánlott fel.

A lokátor mindenesetre 2005 óta készen van, és bedobozolva várja sorsát. Ha más megoldás nincs, akkor ajándékozzuk oda egy harmadik világbeli országnak: arrafelé talán a légtérvédelem is fontos szempont!

Helykereső

A zengői helyzet elmérgesedése idején létrehozott Láng-bizottság több alternatív helyszínt vizsgált a Dél-Dunántúlon. A Tubes és a Jakab-hegy kizárása után a bizottság két lehetőséget tanulmányozott komolyabban: a Hármas-hegyet és a Tenkes-hegyet. A kedvezőtlenebb lefedettség miatt mindkettőnél tízmilliárdokban volna mérhető a többletköltség. A Tenkes az annak idején a Honvédelmi Bizottságban dolgozó Körömi Attila volt fideszes országgyűlési képviselő szerint azért került ki a lehetséges helyszínek listájáról, mert borítékolható volt a helyi tiltakozás, a Hármas-hegyet azonban 2007 közepén az akkorra már a Tubest sem kedvelő Sólyom László is forszírozta, ám Szekeres Imre honvédelmi miniszter továbbra is a Tubest favorizálta. Sok minden mást nem is tehetett persze, hiszen nem olyan egyszerű a helyszínváltás: az új engedélyeztetési eljárás akár egy évig is eltarthat, és a NATO is bármikor bemutathat, megunva a magyar fél évek óta tartó töketlenkedését.

Neked ajánljuk