Tüntetés és zavargás a májusi Gyurcsány-beszéd ürügyén: Balatonöszödtől a Szabadság térig

  • Besenyei Zsolt, keretesek: B. Zs., Bán Zoltán András, Linder Bálint
  • 2006. szeptember 21.

Belpol

Egy eddig titkos, de a múlt vasárnap kiszivárgott beszéd miatt másfél nap múltán zavargások törtek ki a fővárosban. Az ellenzék a kormány lemondását követeli, a miniszterelnöknek ez esze ágában sincs, a kontroll alól kikerült szélsőjobb viszont elpusztította a tévészékház egy részét.
Egy eddig titkos, de a múlt vasárnap kiszivárgott beszéd miatt másfél nap múltán zavargások törtek ki a fővárosban. Az ellenzék a kormány lemondását követeli, a miniszterelnöknek ez esze ágában sincs, a kontroll alól kikerült szélsőjobb viszont elpusztította a tévészékház egy részét.

Sokkolta a szocialistákat a tervezett Gyurcsány-csomag, illetve a miniszterelnök a lemondását is felajánlotta, ha a képviselők nem támogatnák a költségvetési kiigazítást - a képviselői interpretációk alapján így számolt be a napisajtó a május 26-ai balatonöszödi szocialista frakcióülésről. Az akkori információkat lényegében megerősítette a múlt vasárnap több orgánum által is - forrásmegjelölés nélkül - közölt hanganyag, melynek kiszivárogtatója ismeretlen, és a

motivációja is rejtélyes

Ebben Gyurcsány Ferenc erős kifejezésekkel győzködi a reformok elfogadására a szocialistákat, egy-egy megjegyzésben hazugságnak minősíti a korábbi ígéreteket, és arról beszél, hogy az előző MSZP-SZDSZ-kormány semmiféle érdemleges intézkedést nem tett.

A nagyobbik kormánypárt május végén az öszödi üdülőben tartott szigorúan zárt frakcióülést, amelyről kizárták a sajtót, leárnyékolták a mobilkommunikációt, ám négy hónappal később egy hangfelvételen mégis teljes egészében nyilvánosságra került az elhangzott anyag. Szeptember 17-én kora délután futárok kézbesítették a CD-t, amelyről először a Magyar Rádió, később az [origo], az Index, majd a TV2 és az RTL Klub közölt egy-két perces részleteket. A radio.hu-ra hivatkozva rendkívüli hírekkel jelentkezett a Hír Tv, másnap pedig az egész magyar média átvette a felvétel néhány kulcsmondatát. Az összesen háromórás anyagból előbb csak a legerősebbnek hangzó másfél percet közölték, később a miniszterelnök 25 perces zárszavának egészét, utóbb - többek között - Veres János pénzügyminiszter, Gál J. Zoltán kancelláriai államtitkár és Horn Gyula exkormányfő hozzászólását hozták nyilvánosságra. A felvétel valódiságát egy pillanatig nem tagadta senki, ám az eredetéről már megoszlanak a vélemények. Az MSZP a Fideszt teszi felelőssé a kiszivárogtatásért, míg a nagyobbik ellenzéki párt szocialista belvillongást lát a nyilvánosságra hozatal mögött, de - főként a kormányoldalon - akadnak olyan vélemények is, melyek szerint a miniszterelnöki kommunikációs stáb áll a nyilvánosságra hozatal mögött.

Ami tudható: a kormányüdülő hangrendszeréről egyetlen felvétel készült, amelyet azóta is a kancellária páncélszekrényében tárolnak. A Narancsnak Keszthelyi András miniszterelnöki főtanácsadó azt mondta, a hivatal anyaga nem azonos a kiszivárgottal, mert a kancelláriáén kazettacsere miatt hiányzik néhány mondat. Kell lennie tehát legalább még egy felvételnek. A jelen lévő 190 képviselőből elvileg bárki felvehette volna a frakcióülést, akár egy telefonnal is - ezt nem zárja ki az árnyékolás, igaz, az anyag jó minősége e mobiltelefonos variációt valószínűtlenné teszi. Egy komolyabb digitális diktafon viszont már nem kizárt, amit a teremben lévők közül - frakciótagok, technikai személyzet - bárki használhatott. Nézzük, hogy a nyilvánosságra hozatal

kinek állhatott érdekében,

és mi szól az egyes feltételezések mellett és ellen? A botrányt Gyurcsány Ferenc párton belüli ellenzéke robbantotta ki. "Gyurcsánnyal leginkább az önkormányzati lobbi, az esélyes polgármesterjelöltek állnak szemben, de az ő érdekeiket sértette leginkább a kiszivárogtatás" - állította több MSZP-s forrásunk is, emlékeztetve arra, hogy a helyhatósági jelölteknek mindössze két héttel az önkormányzati választás előtt éppen nem hiányzik egy, az egész pártot megrázó felfordulás. Szocialista körökben továbbá többen összefüggésbe hozták a vasárnapi megjelenést Gyurcsány pártelnöki ambícióinak alig egy héttel korábbi deklarálásával; vannak olyan források, melyek szerint maga a kormányfő is sokáig mérlegelte, álljon-e a párt élére is. Csakhogy a miniszterelnök a tavalyi sikertelen államfőválasztás után - kongresszusi felhatalmazással, mint a párt országos választási bizottságának az elnöke - de jure is vezeti az MSZP-t, az elnökségre pedig már közvetlenül az áprilisi választás után, az informális és a formális hatalmi pozíciók egyeztetésének jelszavával bejelentette az igényét. Több informátorunk is valószínűtlennek nevezte, hogy ezt bárki képes lenne megakadályozni: Gyurcsánynak nincs egyelőre pártbeli alternatívája, annak ellenére, hogy környezete és a parlamenti frakció között legfeljebb október elsejéig tart a látszatbéke. A belső ellentétek miatti kiszivárgás hipotézisét életszerűtlenné teszi, hogy a prominens vezetők - Hiller István jelenlegi pártelnök, Kiss Péter munkaügyi és szociális miniszter, Lendvai Ildikó frakcióvezető, Szekeres Imre honvédelmi miniszter, Szili Katalin házelnök - közül senki sem akar vagy mer szembeszállni a kormányfővel, mert a jövő évig mindenképpen elfogadták Gyurcsány primátusát. A képviselőcsoportból ugyan nem zárható ki néhány disszidálás, de szervező erő nélkül valószínűtlen az aktív szembenállás. A belső ellenzék aknamunkáját az MSZP-ben egyöntetűen kizárták; ezt a véleményt jól illusztrálja, hogy a várakozásokkal ellentétben nem nyomoz a frakció a kiszivárogtató után, és ezt nem is követelte senki a hétfői frakcióülésen, ami érdeksérelem esetén meglehetősen szokatlan magatartás a szocialistáknál.

Egy másik, magát masszívan tartó vélekedés szerint a hanganyag nyilvánossá tétele mögött a kormányfő kommunikációs stábja áll. Magyar elemzőkre hivatkozva kormányzati kiszivárogtatásról írt a BBC, és több helyütt hasonlóan spekulált Kiszelly Zoltán és Török Gábor politológus is. Az érvek között mindenekelőtt az szerepel, hogy Gyurcsány már a vasárnap esti első interjúkban igen összeszedetten tolta át a felelősség legalább egy részét a Fideszre - amely tudatosság különösen kontrasztos, ha összevetjük például a tragikus augusztus 20-ai tűzijáték másnapján tapasztalt szánalmas kormányzati kommunikációval. Saját korábbi megszólalásával Gyurcsányt először egy vasárnapi győri kampányrendezvényen szembesítették, megszólalt a fővárosba visszatérve is, majd végigturnézta az esti és reggeli hírműsorokat. A beszéd leirata hamarosan felkerült amőbás blogjára is. A miniszterelnök az első perctől flottul beszélt a hazugságok végéről; több szocialista forrásunk szerint a konfliktushelyzetekben általában is mutatott jó teljesítményén kívül az is látszott, hogy nemcsak kezeli, de irányítja is a válságot - ezt jó néhányan a kommunikációs stáb jó "takarításaként" értékelték. Ebben a verzióban hisz a Narancs egy kormányzati forrása is. "Tisztítótüzet akartak, amiben újjászületik Gyurcsány" - mondta az utóbbi informátor, aki szerint a kampányban elhangzottak és a költségvetési kiigazítás közötti ellentmondás miatt a választók egyre inkább hazugságnak tartották a korábbiakat. Forrásunk szerint fontos szempont volt, hogy a kipattanó tiltakozáshullámot összhangba lehessen hozni a Gyurcsány elleni fideszes füttykoncertekkel, illetve az Orbán Viktor által korábban jövendölt népi ellenállással, amely aztán mozgósíthatja a szavazóbázist. "Sokkolni kellett a népeket, és ráadásul megelőzni, hogy a Fidesz esetleg maga álljon elő az anyaggal" - mondta emberünk, aki szerint a stáb legfeljebb erőszak nélküli tiltakozásra számított. További érv az is, hogy a team nem először hoz nyilvánosságra komplett belső anyagokat: néhány hete a konvergenciaprogram tervezete, tavaly pedig Gyurcsány emlékezetes táncos videója jutott el a sajtóhoz.

Nem kevésbé nyomós érvek szólnak azonban a teória ellen. A kormányfőhöz közel álló forrásunk szerint Gyurcsánynak és az MSZP-nek a legkevésbé sem volt szüksége erre a botrányra. Egészen

más volt a stratégia:

egyrészt Orbán Viktor ismét megtette nekik azt a szívességet, hogy hülyeségeket kezdett beszélni (radikalizálódás, a kormány ellen kell menni stb.), amiknek a "kellő" kommunikációs kezelésével a szocialisták kitörőben voltak az utóbbi hetek defenzívájából, másrészt a Nemzeti Fejlesztési Terv bemutatásával hosszú idő után újra valós beruházásokról és realizálható országépítésről akartak beszélni. Önkormányzati kampányuk utolsó két hete erről szólt volna (a már kikerült plakátok szlogenjei a sikerért munkálkodásról ezt a véleményt alá is támasztják), és ezt az elképzelésüket most a hangfelvétel miatti botrány totálisan felülírja. Ráadásul a kiszivárogtatás előre nem felmérhető kockázattal járt - és a nyereség felettébb bizonytalan lett volna, ha tényleg ebben gondolkodnak. De erről szó sincs, mivel semmi érdekük nem fűződött ahhoz, hogy a májusi beszéd legyen az első számú beszédtéma - mondta lapunknak a miniszterelnök környezetében dolgozó forrás.

Meggondolandó az is, amit a kiszivárogtatás hátrányaitól tartó kormánypárti politikusok mondtak lapunknak: szerintük a negatív hatások a közvetlen előnyöknél messzebb mutathatnak. "Súlyos tévedés arra számítani, hogy megismétlődik a D-209-es ügy - vélte egy régi motoros szocialista -, akkor nem elsősorban egy válságba keveredett politikusnak, hanem egy 50 százalékos béremelést fizető miniszterelnöknek emelkedett a népszerűségi indexe." Meggyőződése, hogy a napvilágra került beszédből nem a hofis "Megjavult az egészségügy, fiam? Lószart, mama" típusú poénok vagy a hazugságokkal való szembenézés őszinte szándéka, hanem a teljesítményhiány és a hazugság beismerése, különösen annak 1956-os konnotációja ("ehelyett hazudtunk reggel, éjjel meg este") jut el "üzenetként" az átlagválasztóhoz.

Ez utóbbi felvetések, amikkel a szocialisták szemmel láthatóan tisztában vannak, mindenesetre inkább amellett szólnak, hogy nem Gyurcsány környezetéből jutott el a hangfelvétel a sajtóhoz.

A miniszterelnök a koalícióban egyelőre megerősödve került ki az afférból: az MSZP felsorakozott (vagy ahogy egy forrásunk fogalmazott: beszorult) Gyurcsány mögé, annál is inkább, mivel a szocialistáknak nem volt újdonság sem a beszéd tartalma, sem a stílusa, hiszen előttük hangzott el május végén. A hétfő délelőtti szabaddemokrata frakcióülésen - bár a miniszterelnök megnyilatkozását bírálták, Kuncze Gábor pártelnök például elutasította a tévék által bejátszott egyperces megszólalás stílusát és tartalmát is - szintén nem esett szó komolyan a koalícióból távozásról. Ezek jelzik, hogy ezúttal - szemben Medgyessy Péter 2002-es D-209-es ügyével, illetve két évvel későbbi menesztésével - nincs szó sem a kormánypártok közötti, sem az MSZP-n belüli konfliktusról.

A koalíció új őszinteségről beszél, az ellenzék egységesen Gyurcsány és kormánya lemondását követeli. Ezen a ponton kell megemlékezni a harmadik lehetséges kiszivárogtatóról, a Fideszről.

Kezdjük azzal az ellenérvvel, ami alapján igen gyorsan kizárta a legtöbb elemző eme opciót. Eszerint a Fidesz későn, és leginkább sehogysem reagált érdemben a történtekre, ami zavarodottságra utal. A Fideszt ezen interpretáció szerint teljességgel váratlanul érte a hanganyag nyilvánosságra kerülése; lapzártánkkor Orbán Viktor például még mindig azon morfondírozott, hogy egyáltalán megszólaljon-e. Továbbá Pokorni Zoltán alelnök egy tévéinterjúban megerősítette, hogy a Brüsszelben lévő Orbán Viktor nélkül informális tanácskozásra összeült a párt néhány vezetője, amin elhatározták a folytatást. Egy fideszes forrásunk szerint ez annyit tesz, hogy a kiszivárgott beszéd miatt nem térnek el az eredeti kampánystratégiától.

A fideszes szivárogtatás mellett pedig az alábbiak szólnak: országgyűlési és önkormányzati kampányaik középpontjába az éppen a kormányfő által most elismert, április előtti hazugságokat állították - vagyis éppen a legilletékesebb személy hitelesíti az "igazukat". Orbán a válság kitörésekor éppen úgy nem volt itthon most, mint a 2002-es D-209-es ügy idején, hogy személye "tiszta" maradhasson. Az események alakulása egyre inkább azon fideszes szcenárióra kezd hasonlítani (lásd: Ugrásra készen, Magyar Narancs, 2006. szeptember 7.), miszerint a kormány távozását nemcsak a szavazásokon, hanem valamiféle népi megmozdulással is el lehet érni.

Vasárnap este

a Kossuth téren követelték először Gyurcsány lemondását, amit másnap száznál több helyen ismételtek, mintegy előjátékaként a Fidesz még júliusban meghirdetett kampánynagygyűlésének. Hétfő éjjel már erős kételyek ébredtek az általunk megkérdezett ellenzéki politikusokban, hogy a Szabadság téri zavargás után szabad-e megtartani a Fidesz szombatra tervezett Hősök terei nagygyűlését, mivel bármilyen atrocitás magas labda lenne a kormányoldalnak. Navracsics Tibor frakcióvezető hétfő délután a szolidaritásáról biztosította a tüntetőket, és egyúttal figyelmeztette őket a "kormányoldali provokáció" lehetőségére - de a tévészékház elpusztításához nem nagyon kellett provokálni a szélsőjobboldali militánsokat. A Fidesz kommunikációs - és egyúttal politikai - zavarát jól jelezte (és ez ismét arra lehet példa, hogy nem terveztek ők előre semmit sem), hogy míg Navracsics és helyettese, Répássy Róbert élő adásban határolódott el az ostromlóktól, Szijjártó Péter ugyancsak egyenesben tette felelőssé Gyurcsányt a zavargásért, és még kedden is "csalódott és kétségbeesett" emberekről beszélt. Egy fideszes kontaktunk szerint a Szabadság téri randalírozók Orbán Viktor "kormányellenes offenzívájának az alapjait rengették meg". A Fidesz kezéből láthatóan kicsúszott a "radikálisok" fölötti kontroll. Szélsőjobboldali szövetségesei (Jobbik, MIÉP) a nagy testvér nélkül vettek részt - az akkor még békés - demonstrációkon. Igaz, a Fidesz-frakcióban ülő Wittner Mária szeptember 23-ai forradalomról vizionált. (A hétfő éjjeli rendőri tehetetlenség miatt Petrétei József igazságügyi és rendészeti miniszter felajánlotta lemondását, amit a miniszterelnök nem fogadott el.)

A kampány eddigi menetének nyilvánvalóan vége. Az interpretációk olyannyira eltérnek a vasárnap-hétfőn történtekről, hogy elmaradt a keddre tervezett parlamenti vitanap mindhárom témája. Azt csak találgatni lehet, hogy az október elsejei választáson milyen következménnyel jár a hangfelvétel kiszivárgása vagy a tévészékház ostroma. Mindkét eset nyilván megerősíti a törzsszavazók elszántságát, ami a koalíciónak jön jobban, s a válsághelyzet is a nyugodtabbnak tűnő, emellett hatalmon lévő formációnak kedvez.

Tétlenség

Közvetlen tétje nem volt a hangfelvétel nyilvánosságra hozatalának. Közjogi következménnyel csak akkor járt volna, ha a miniszterelnök önként lemond posztjáról, de ezt Gyurcsány már vasárnap este az ATV-ben visszautasította. A kormányfő lemondatásával és egyúttal az utód megválasztásával járó konstruktív bizalmatlansági indítványra esély sem volt, miután a koalíciós pártok kitartottak a kormány mögött. Hétfő késő délelőtt "a Kossuth téri tüntetők" petíciót fogadtak el, miszerint az államfő oszlassa fel a parlamentet, és erre kérte a köztársasági elnököt a Fidesz, valamint a KDNP frakcióvezetője is. Sólyom László, aki egyúttal a miniszterelnököt bocsánatkérésre és az ország morális válságba sodrásában vállalt felelősségének elismerésére szólította, az alkotmányra hivatkozva utasította vissza a kérést: neki erre csak akkor van joga, ha az Országgyűlés 12 hónap alatt négyszer szavazza le a kormány valamely előrejesztését, vagy 40 nap alatt sem képes megválasztani valakit miniszterelnöknek. Mindkét esetben előrehozott választások után jött volna létre az új Országgyűlés - de egyik sem történt meg. A szélsőjobb emellett - a tüntetéseken és online fórumokon párhuzamosan - arra presszionálta a Fideszt, hogy képviselői mondjanak le a mandátumunkról. A nagyobbik ellenzéki párt elutasította az ötletet, amely különben sem kényszeríthette volna ki a kormány lemondását vagy parlament feloszlatását: mindössze új megüresedett körzetekben írtak volna ki új voksolást, illetve automatikusan "ugrott volna" egyet a lista, a listán sorban következő képviselőjelöltek juthattak volna mandátumhoz.

Besenyei Zsolt

Éjszakai piknik

Midőn ezt írtam, zavaros volt az ég, esőfelhők futottak szabadon, gondolta Recenzens a szovjet emlékmű mellett állva. Este tíz óra tájt jutott eszébe, hogy meglátogatja a lak- és nyughelye közvetlen közelében fekvő tüntetést. A komolyabb demonstrációt nagyjából ekkor nyitották meg, üvöltés, hörgés és egyéb szájzajok hallatták magukat. "Rija, rija, Hungárija", "Elkúrtad", "Vesszen a kormány". Egyebek.

A téren nagy tömeg, az úgynevezett kemény mag a tévé bejárata előtt maszkírozza magát forradalmárnak. Néhány középcsatár próbál gól- és forradalmi helyzetbe kerülni; Rec. eszében megvillan a híres mondat: "a tömegek nem tudnak a régi módon élni, a hatalmon lévők nem képesek a régi módon kormányozni". Olykor tapsvihar kereng fel, máskor füttykoncert, néha valaminek örülni kell, aztán búslakodni, fütyülni és gúnyolódni, ahol Rec. áll, oda csak a népség, katonaság zaja jut el, hogy mi történik voltaképpen, azt senki sem tudja. Mindenki pontszerű egyén.

Sokan vannak - rendőr alig - több ezren nyilván. Többségük, mondjuk legalább hetven százalékuk amolyan látványturista, történelemvoyeur - látni akar és élvezni, de az utolsó metróról sem szívesen maradna le. Surrognak a videokamerák. Rec. szóba elegyedik néhány egyetemista külsejű fiatalemberrel. "Mi történik?" Persze nincs válasz, csak vállvonogatás. Elég egyértelmű, hogy sem a statisztériának, sem az élen ágáló néptribunoknak nincs megfogalmazható céljuk. Szárnyaszegett buli.

Némelyek kezdik félreráncigálni a szovjet háborús emlékművet védő rácsokat - sikerrel. Szemük előtt feltehetően a régi Sztálin-szobor tornyosul. Aztán odaállnak a monumentumot körülölelő ápolt pázsit elé, és szép csendesen belevizelnek. Hárman vannak, magyarok. Langy szellő jár.

Rec. mellett egy balatonkék szoknyás, szőketisza fürtű honlányka hadar kézitelefonjába: "Bazmeg, király, még sose voltam tüntetésen, baszmeg, csupa jó arc, egy csúcsértelmiségi sincs, baszod, csupa normális faszi, érted? Semmi csúcsfejek, érted? Csupa rendes fiatal fazon. Bazmeg, a faszom kivan, kurva csúcs, baszod..." Rec. nem hiszi, hogy a Gyurcsány-beszéd szabadította fel ezt a nyelvi horizontot. Aztán a nő kinyomja a készüléket, és minden átmenet nélkül ugrálni és csápolni kezd, kivillannak horváttengeren pácolt combjai: "Elkúrtad, elkúrtad!" A roham éppoly gyorsan jön, miként apad: hirtelen szemceruzát ránt, avatott mozdulatokkal korrigálja sminkjét.

Egyszer csak könnygáz a tévé bejárata felől. Mindenki rohanni kezd. Rec. velük, végül is mi más ő, mint egy beszart értelmiségi? Meg olyan unalmas és fád az egész. Hirtelen úgy érzi magát, mint Frédéric Moreau Flaubert örökbecsű regényében, aki Rosanette oldalán figyelte unottan az 1848-as párizsi megmozdulásokat. A lakás enyhet ad, gyorsan egy teát. Az ablakon át bezúg a dalszínházi szavalókórus.

Egy óra múlva ismét a téren.

A helyzet nagyjából változatlan, noha kétségkívül történtek dolgok. A hangulat voltaképpen békés, egy járókelő figyelmeztet valakit, hogy a szemetes mellé dobta a pillepalackot, a delikvens bocsánatot kér, visszaslattyog, és immár környezettudatosan helyezi el a butéliát. Ugyanakkor tagadhatatlan, hogy a tévé egy része lángokban áll. "A geci Gyárfás nem mer idejönni!" A Nádor utcai éjszakai kávéházak előtt tévékészülékek kirakva, előttük sűrűsödik a tömeg, akár a világbajnoki elődöntőkön. Az egyik étterem-tulajdonos újabb sörösrekeszeket hozat, megy a bolt, de komoly részeget egyet sem látni.

Páran nekiesnek a Zoltán utca sarkán álló Farger kávéház cserepes virágdekorációjának. A tulajdonos és felesége (Amerikából hazatelepült magyarok) kétségbeesetten rontanak elő portáljuk fedezékéből: "Ne!! Az a miénk!!" Néhány zászlóruhát öltött suhanc leinti a virágvandálokat: "Hagyjátok a faszbaÉ" Klimax.

Az emlékmű tetején sok ál-Petőfi, a címer közben leesett ("nekem bazmeg, megvan a sarló!"), most az átdolgozás folyik, a címer helyén kezd kibontakozni Nagy-Magyarország térképe meg az árpádsávos lobogó. "Vesszen Trianon! Mindent vissza!"

Egy borotvált koponyájú, fácianegra-feketébe öltözött fiatalember hetyke, feltehetően mérték után csináltatott gumibotjával fényképezteti magát: sátános mosollyal hajol be a lencsének.

Két óra táján rendőrök vonulnak fel a Honvéd utcában nagy erőkkel, hirtelen csend támad, valakiben felsír a leendő mártír: "Hű, öcsém, ha három perc múlva meg kell halnom, akkor is maradok!" Egyesek barikádot építenek a szovjet emlékműtől elorozott rácsokból. A tömeg mintegy összehúzódik, lendületet vesz, aztán az egyenruhások elé vonul: "Magyar rendőr velünk van, álljatok át, álljatok át!!" Néhány perces tökölődés után a karhatalmat feltehetően visszarendelik, a tömeg zúg: "Szép volt, fiúk, szép volt, fiúk!"

Egyre kevesebb a bámészkodó, az unalom kezd beteríteni mindent. Rec. úgy érzi, a drámai cselekmény szálai elvarratlanok, és nem úgy tűnik, hogy akadna bárki alkalmas, ki összefogná őket. A színpadi nyelv is eliszaposodik, egyre mechanikusabb, egyre kereplőszerűbb. Mi vagyunk az üresek. Zúg az eső, a fák, falak oltalmában megsokasodnak a vizelő statiszták. Érzelmek iskolája? Ugyan már. Ideje hazamenni.

És aztán reggel öt körül már a paplan alá bekúszó hír: üres a tér, csend mindenütt.

Bán Zoltán András

"Adjátok ki Mézgáékat!"

Fél tizenegy körül a Kossuth téren szolid félház: a '89-es rózsadombi paktum részleteit szálazó szónok egyre kevésbé képes hallgatóságát lekötni. Kifulladt, vége - súlyos tévedésünkből a Szabadság térre érve bődületes kalapácsütések ébresztenek. "Már lőnek" - újságolja boldogan a telefonba egy távolodó yuppie, pedig csak szorgos kezek próbálják le-hasítani a szétdobált kordon mögött a szovjet emlékmű feliratait, néhányan a mű tömeges levizelésével segítik őket. Itt hátul komplett családok oldalaznak: a kíváncsi vagy enyhén felpaprikázódott középosztály gyakorolja kulturáltan gyülekezési jogát. Az asszonyok szemében enyhe aggodalom. Rengeteg a fiatal-korú, nem csoda, ha a hangzavarban a percenként változó rigmusok között többen is azt vélik hallani, hogy: "Adjátok ki Mézgáékat!"

Az mtv nyári imázskampánya elérte az embereket. "Ha kitörne egy forradalom, ön szerint melyik televíziót foglalnák el?" - az óriásplakátokon feltett szónoki kérdésre válaszolni kész ékkel szemben néhány tucat rohamrendőr próbálja eldugaszolni a bejáratot. Forradalomról beszél, ötvenhatot skandál a tömeg. Mellettünk egy idős ember korabeli élményeire hivatkozva rögtönzött történelemórán von merész párhuzamot unokája épülésére; a Mansfeld Péter életét feldolgozó filmről érkező lány azonban csak a fejét csóválja: "Az egyáltalán nem ilyen volt."

És valóban: a kormányváltó indulat mögött, pontosabban úgy ötven méterrel előtte ugyanis leginkább egy átlagos Fradi-Dózsa bánatos végjátékát követhetjük, mintha korábbi csetepatékban alulmaradt ultrák szeretnének revánsot venni a csalogatóan csekély létszámú ellenségen. A bejáratnál kakaskodó félszáz zombi mindenáron be akar robbanni a kapun, hisz az maga a győzelem, bár nyilván vannak köztük olyanok is, akik nemzeti ébredést szorgalmazó petíciójuk tartalmával szeretnék megismertetni a közvéleményt. Mindennek érdekében vállvetve, felszedett kockakővel, baseballütővel, a bátrabbak saját testükkel kopogtatnak az egyenruhások pajzsán és sisakján. Kis taktikai szünet után előkerül a sokak által hiányolt pirotechnika is, majd pedig a zsákmányolt pajzsokat szegezik a harmatos és defenzív rendőri jelenléttel szembe. Lángra kap néhány tévés autója. Az épületbejárás lehetősége láthatóan nem egyformán foglalkoztat mindenkit a tömegből. A kemény mag mögött sorakozó drukkerek, a várakozó álláspontra helyezkedő sokaság második vonala percenként új rigmusra lel, és legszívesebben az "Elkúrtad!", "Hazaáruló!", "Kormányváltást!" jelszavakkal él, amikor pedig egy-egy roham végén a sorfalról lepattanva erőt gyűjtenek a csatárok, rendszerint "Szép volt, fiúk!"-kal biztatja a csapatot. A "fiúk" végül áttörnek, akkora az üdvrivalgás, hogy a leghátul helyet foglaló békés nézőközönség szektorából sokan ijedtükben eltolják a biciklit.

Belelépünk egy vértócsába, egy sebzett fejű emberrel a hátán valaki a mentők felé rohan, a lángoló autók fényénél vigyorgó félnótások mobiltelefonjukkal fényképeztetik magukat. "Táncolj, Feri!" - zúg fel a tömeg; a hatalmas emeleti ablakokhoz felmászva vagy lentről kővel akkora lyukakat törnek, amikben az egész kabinet elférne. Az egyre inkább önfeledt zavargásba, kéjes zúzásba forduló éjszakában a kövek újra szóhoz jutnak: a tüntetők így tanítják móresre a hatékonyságában leginkább locsolóautóra hajazó tömegoszlató kocsit. A vízágyúval felszerelt behemót az emberek közé hajtva forgolódik, spriccel, villog, nyög és nyikorog, amíg annak rendje és módja szerint el nem fogy a víz és a szufla, így hát szétverik, birtokba veszik, majd meggyújtják. Lángol a székház előtt még sok minden, a tüntetéseken megszokott koreográfia szerint a térrel együtt néha mi is ismeretlen okból futni kezdünk, holott gyorsan kiderül, hogy rendőrattakra esély sincs. Így mindenki lefékez, megáll, fordul és visszamerészkedik. A sokadik hullámot elunva egy óra körül a rugalmas elszakadás mellett döntünk.

Linder Bálint

Figyelmébe ajánljuk