Úgy tűnik, vége a Wesselényi utcai holokausztbiznisznek, az izraeli férfinak még tartózkodási engedélye sincs

Belpol

Az önkormányzat raktározásra adta bérbe a pincehelyiséget. A civilek akciója célt ért.

Több mint egy éve, 2017. május 14-én nyitott meg a Wesselényi utca 9. szám alatt a Shoah Cellar, azaz a Soá Pince. A magát múzeumként definiáló létesítmény a szélsőjobb használta kifejezés szerint „holokausztbizniszként” működő turisztikai sikertörténet volt. Mint arról Toronyi Zsuzsanna, a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár főigazgatója elsőként írt, ízléstelen történelemhamisítás valósult meg az álmúzeumban. A Dohány utcai zsinagóga szomszédságában magas vasalt kapu szárnyain angol és héber feliratok azt hirdették, ez itt „az első és egyetlen, bunkerben található holokausztmúzeum”.

A felújított szenespincét (amely még így is dohos volt, penészes és mállott a vakolata) náci bunkerként adta el a holokauszt-álmúzeumot üzemeltető Avner Friedman izraeli ügyvéd. A helyiséget a zsidó történelem ikonikus alakjaival, a holokauszt borzalmaival illusztrálta. (Úgy tudjuk, hasonló attrakcióval Vilniusban is próbálkozott Friedman, de ott hamar befuccsolt a történet.) A szenzációnak titulált, de kiállításnak aligha nevezhető turistacsalogató egységben a tényekkel köszönő viszonyban sem volt egyetlen állítás sem, viszont volt minden: gyerekágy, meggyilkolt zsidó sportolók, Szenes Hannáról szóló faliújság, kínzókamra, aminek nyilván köze sem volt egy egykori kínzókamrához, de még Eichmann „dolgozószobája” is fellelhető volt. Vagy legalábbis időről időre volt efféle bombasztikus berendezése a pincének, ugyanis az folyamatosan változó tartalommal tévesztette meg a látogatókat.

Mint azt Toronyi Zsuzsanna a Narancs kérdésére összefoglalta, nem elég, hogy múzeumnak nevezte magát a hely, holott nem volt regisztrálva, visszaélt az elnevezéssel, nem felelt meg a látogatóbiztonsági előírásoknak, a tartalma, a „kiállítások” kivitelezése pedig a történelemhamisításon túl is minősíthetetlen volt.

A botrányos álmúzeum létezése eddig nem különösebb zavarta egyik hatóságot sem. Pedig a Shoah Cellar erkölcsi ízléstelensége, történelemhamisító mivolta mellett konkrétan jogsértően működött, ugyanis nem rendelkezett pénztárgéppel; sem mi, sem az általunk megkérdezettek nem kaptak számlát a megvásárolt jegy után (aki kért, az sem), amit belépőjegynek enyhe túlzás nevezni, hisz egy papírfecni rögzítette az egyébként alkalmanként változó, hol 10, hol 20 eurós árat.

Jobbról Avner Friedman

Jobbról maga Avner Friedman

Fotó: Shoah Cellar

Bár a Mazsihisz és más zsidó szervezetek a saját eszközeikkel próbáltak lépéseket tenni a hely bezárására, nem jártak sikerrel. „A Mazsihisz számára a holokauszt emlékezete kiemelten fontos és minden ezzel kapcsolatos történelemhamisítás ellen következetesen fellép. A holokauszt emlékével senki nem élhet vissza, sem politikai, sem üzleti meggondolásból. Bár szomorú, de semmiben sem befolyásol bennünket, hogy a Shoah Cellart működtető, a holokauszton nyerészkedő csaló történetesen éppen izraeli állampolgár” – állt korábbi nyilatkozatukban.

Civilek egy csoportja az eltelt hónapok során megelégelte, hogy sem a magyar állam hatóságai, sem a hitközség nem tud érdemben intézkedni a létesítmény ellen, hiába a fogyasztói bejelentések, az önkormányzati, NAV-os és egyéb megkeresések; a pince még mindig üzemelt, és naponta több tucat turistán nyerészkedve hirdette a történelemhamisítást.

Éppen ezért Schőn Edina civil akciót hirdetett: e hét szerdán és csütörtökön szórólapokkal tájékoztatta társaival a Wesselényi utcában elhaladó, a Shoah Cellar megtekintését fontolgató turistákat, mit rejt a pince, miért problémás a léte. „Tudomásul vettem, hogy a hatóságok ujjal mutogatnak egymásra, de azt gondolom, egyszerű állampolgárként felelősek vagyunk azért, mi történik a városunkban. Zsidó állampolgárként sokkal fájdalmasabb, hogy egy izraeli zsidó ember működtet egy a holokauszt emlékét meggyalázó kvázi emlékhelyet. De budapestiként épp annyira zavar, ami történik. Ez az én városom, felelős vagyok azért, mi történik benne. Akkor is felelős vagyok, hogyha szemetet dobok el, akkor is, ha olyan helyre építkezem, hogy elveszem a kilátást mások elől, és akkor is felelős vagyok, ha hagyom, hogy a turistákat becsapják” – mondta kérdésünkre a kezdeményező aktivista. Schőn Edina maga is próbálkozott azzal, hogy hivatalos úton próbálja bezáratni a helyet, de mint mondta, ez a módszer jól láthatóan sok idő elteltével sem működött. „Úgy gondoltam, nincs mit tenni, ki kell éheztetni a helyet. Hogy lehet kiéheztetni? Odaálltunk, szórólapokat osztogattunk, ha nem megy be turista, nem fizet senki, nem lesz bevétele a pincének, okafogyottá válik egy dohos, koszos, levegőtlen pincében várni a fizető közönséget.”

false

Az álmúzeum pincehelyisége önkormányzati tulajdon, mint azt közérdekű adatigénylés során megtudtuk. A jelenlegi bérlő – aki vagy Avner Friedman, vagy valaki más, ezt az információt nem adta ki a hatóság – raktározási tevékenységre kapta a helyiséget. És bár elég sokáig nem érdekelt senkit, késve bár, de az önkormányzat is tapasztalta az Erzsébetvárosi Ingatlangazdálkodási Nonprofit Zrt. közlése szerint, hogy nem rendeltetésszerűen használja a bérlő a pincét. Ezért soron kívül felszólítást küldtek a számára, hogy a rendeltetésszerű használatot állítsa helyre, illetve amennyiben jelenlegi tevékenységét kívánja folytatni, arra kérelmet terjesszen elő, melyről a Budapest VII. Kerületi Önkormányzat Pénzügyi és Kerületfejlesztési Bizottsága dönt majd.

Önkormányzati forrásunktól úgy tudjuk, a felszólításnak 15 napon belül kell eleget tenni, és bár a jelenlegi bérlő kérheti, hogy egyéb tevékenységet is folytathasson a csupán raktározásra alkalmas pincében, aligha fogja megkapni azt, hiszen egyrészt valóban nem alkalmas a főnyomócsövekkel teli, egykijáratos helyiség másra, mint raktározásra, másrészt az erzsébetvárosi önkormányzat is észbe kapott, hogy mi folyik az általa birtokolt ingatlanban. „Lesz mozgás” – utalt kerületi forrásunk a jövőbeli intézkedésre, ami 99 százalék eséllyel a bezárást jelenti majd. Mindennek köze lehet ahhoz is, hogy az ügy már elérte a legfelsőbb köröket, információink szerint Vattamány Zsolt kerületi polgármester és az izraeli nagykövet a jövő héten megbeszélést folytatnak az álmúzeumról.

Közben a civilek immár kétnapos akciója érdekes fordulatot vett. Avner Friedman nem viselte jól a pince ellehetetlenítését, az aktivisták jelenlétét. Több ízben antiszemitának nevezte a szórólapozó civileket, azt kérdezgette tőlük, ki pénzeli őket, de pénzt is ajánlott nekik, ha elmennek. A második napon elszakadt a cérna, és a Shoah Cellart üzemeltető férfi csütörtök este nekiment az egyik aktivistának, aki telefonjával facebookos élő közvetítést adott arról, hogyan zárja be Friedman a helyet. Az esetet a Dohány utcai zsinagóga rabbija is figyelemmel követte a Facebookon, látta, hogy tettlegesség történt, ezért riasztotta a biztonságiakat, majd szóltak a rendőrségnek. Avner Friedmant a rendőrök igazoltatták, és ekkor derült ki, hogy a férfinak nincs tartózkodási engedélye, 2017 szeptemberében lépett az országba utoljára, az azóta eltelt egy évben pedig lényegében jogcím nélkül, illegálisan tartózkodott Magyarországon. A férfit ezért a múlt éjjel történt garázdaság kísérlete mellett idegenrendészeti eljárás alá vonták, egyes információk szerint már ki is toloncolták.

Azt gondolhatnánk, a Shoah Cellar története ezzel nagy valószínűséggel véget ér, s hogy ezek után nem kell az önkormányzatnak fellépnie, nem kell az izraeli nagykövetnek hathatós lépéseket tennie, mert tettre kész civilek egy csoportja 48 óra alatt egyszerű eszközökkel – a véletlen némi közjátékával – elérte, hogy a pince jó eséllyel ne nyisson ki többet. Ám, ha nem is Avner Friedman, egyik embere ma (az alábbi feliratokat kiragasztva) kinyitotta az álmúzeumot, vagyis a történetnek még koránt sincs (teljesen) vége…

false

Lakatot tett az erzsébetvárosi önkormányzat a jogtalanul működő, történelemhamisító Shoah Cellar álmúzeumra

Miután kiderült, tartózkodási engedélye sincs a pincét üzemeltető izraeli férfinak, bő egy év után gyorsan lépett a hatóság.

Neked ajánljuk