Hamarosan jön az új jégkorszak, svéd nők menekülnek csapatostul - egyenest a mi karjainkba, aki pedig rágyújt, az jól megszívja & leszárad a farka, már ahogy a dobozon olvasható. Az emberiség, mint látjuk, imádja, ha parázhat egy kicsit, bár talán jobban is megválogathatná, mitől.
A legutóbb a Fortune magazinban közzétett belső Pentagon-elemzés újabb eljövendő katasztrófával riogatja a beszarásra amúgy is hajlamos emberiséget: a nagy melegben majd jól leolvadnak az északi félteke gleccserei és jégsapkája, hígul a tengervíz sótartalma, éppen ezért leáll a Golf-áramlat, az észak-atlantikus konvekció gyengülésével brutálisan lehűl Észak-Európa éghajlata, mindenki menekül, különösen a halszagú rokonság meg a svéd & dán nők, csak a csukcsok röhögnek majd a markukba (emlékeznek a régi viccre: Innen - hová?). Hogy az egész para hátterét megértsük, nem árt röpkén áttekinteni Földünk klímatörténetét, különös figyelemmel az utóbbi néhány tízezer évre.
Lehet, elsőre meglepően hangzik, de a Föld s rajta hazánk éghajlata az elmúlt jó egymilliárd év során zömmel nem is hasonlított a mostanira.
Mamut, hamut
Az említett periódus 90 százalékában a klíma az egész Földön jóval enyhébb volt, mint a mostani - például rendre hiányzott a jégsapka, úgy is, mint accessoire, s akkor nem is beszéltünk még arról, hogy az egyes kontinensek a mostanitól jelentősen eltérő konstellációban álltak egymáshoz képest (néha mind egy rakáson, úgymint Gondwana). Egészen más földrajzi körülmények között helyezkedett el az északi és a déli pólus is. (Egy jó ideig mindkettő a Csendes-óceán medencéjében, tengeráramlásoknak és enyhe szeleknek kitett területen, ami már magában is meggátolta egy jégsapka kialakulását.) Hazánkról csak annyit, hogy a földtörténet legnagyobb részében a mainál jóval enyhébb, sőt melegebb volt felénk a klíma - cserébe viszont legtöbb leendő megyénk hevült helyén sekély tengerfenék terpeszkedett, s a geoszinklinális tengerből alkalmanként csak a Mecsek, a Bükk meg a Bakony állt ki a maga szánalmas módján (azért lehet, hogy mint jövőbe mutató terven ezen is érdemes volna elgondolkodni). A hosszú-hosszú meleg periódusokat alkalmanként jégkorszakok szakították meg - ezek eredetéről meglehetősen megoszlanak a vélemények. Kialakulásukban szerepet játszhattak belső, a Föld felszínén zajló változások: kéreglemezek mozgása meg ezek következménye, a kontinensvándorlás (continental drift), az ezzel kapcsolatos hegységképződés meg ami még ez előzőekből következik: a klimatikus pólusok relatív elmozdulása, kontinensközi földhidak keletkezése (Panama felgyűrődése - a pacifikus hegységképződés folyamán) vagy megszűnése - lásd a Bering-szoros esetét, mely valószínűleg az egyik legjobb történeti példa a klimatikus/geológiai változások és az emberi migráció közötti szoros kapcsolatra. Fontos faktor még a légkör szén-dioxid- (no és vízgőz-) tartalmának változása melynek számos oka lehet (s ezek között, az utóbbi pár ezer vagy inkább száz évet leszámítva, nem kell az embert felsorolnunk). Az egyik legelterjedtebb hipotézis (a Milankovic-Bacsák-féle teória) szerint viszont a legfontosabb szerepet a Föld (pályasíkhoz mért) tengelyferdeségének periodikus váltakozása (az ún. precesszió), illetve a Nap körül elliptikus pályán keringő Föld pálya-excentricitásának váltakozása (nagyjából az a kérdés, hogy a földpálya elnyúlt ellipszisre hasonlít-e, vagy megközelíti a kör alakot) s a sugárzási feltételek ezek miatt bekövetkező váltakozása vitte. Mint láthatjuk, jó sok tényező együtthatása felelős a jelenlegi glaciális bekövetkeztéért - mert jóltetszettek hallani, most is éppen egy jégkorszak kellős közepén vegetálunk, mely már több mint kétmillió éve, a pleisztocén kortól kezdve tart -, de hát ez még mindig csak kutyafüle a geológia a miénknél lényegesen nagyobb léptékeivel számítva. A jégkorszak jellemzője, hogy az északi és a déli pólus környékét tartósan jég fedi - ennek kialakulásához hozzájárult, hogy idővel az egyik pólus egy tengeráramla-toktól nagyjából elzárt beltengerre (Jeges-tenger), a másik meg egy kontinensre (Antarktisz) került, így semmi akadálya sem maradt a masszív, tartós jégsapkák kialakulásának. A jégsapkák most is hűlt helyükön vannak, s alkalmanként terjeszkednek - a legutóbbi (az ún. Würm) eljegesedés vagy tízezer éve ért véget, ám a Föld klímája azóta sem stabil - követik egymást az enyhébb, kifejezetten meleg periódusok, amikor a mainál több fokkal magasabb a Föld átlaghőmérséklete - figyelem, a földtörténeti jelenkorról, a holocénról beszélünk! -, máskor meg váratlan hideg periódus, kis jégkorszak kezdődik, mint tette azt a XIV. században, s tartott jó három évszázadon át, ideális klimatikus körülményeket (rövid, hűvös nyarak, gyenge besugárzás, hosszú, kemény telek) kínálva a grönlandi norvég telepesek kipusztulásának, a nagy éhínségeknek, pestisjárványoknak és Mátyás, az igazságos Duna jegén történő megkoronázásának. Eme kis jégkorszaknak már több mint három évszázada vége, ám azóta is kisebb amplitúdójú hideg és meleg periódusok váltakoznak, a klímakutatók szerint a legutóbbi hideg periódus éppen a hetvenes években zárult le, azóta nőttön-nő az átlaghőmérséklet - ki tudja, meddig.
Szarok vagyunk, mit csináljunk
A leendő katasztrófákról szóló hiedelmek egyik közös motívuma a rituális önvád: az ember, a természetes vegetáció és állatvilág radikális átformálása (részben kiirtása) után immár tönkreteszi a Föld klímáját is. Ehhez persze fel kell tételezni egy stabil klimatikus rendszert, mely legalább rövid távon, az embernek a modellből való kivételével dinamikus egyensúlyban van, s ugye, csak az ember lehet olyan hülye, hogy még ezt is tönkretegye. Az elmélet azután gesunkenes kulturgut formájában lehatol a lakosságig, melynek elterjedt vélekedése szerint a mi éghajlatunk normálállapota pontosan az, ami nagyapáink idejében volt - azóta minden egyre szarabb: a telek, a nyarak, a tavaszok, az őszök, továbbá egyre szemtelenebbek a fiatalok, és mind többet drogoznak. Sajnos, mint fent is látható, a földi klíma egyáltalán nem stabil - még a közelmúltat vizsgálva sem tűnik annak, ráadásul periodikus változásait az embernél lényegesen jelentősebb erők alakítják. A vélelmezhető (részben fent felsorolt) faktorok száma már eleve oly nagy, hogy ezek között az emberi tevékenység magukban is rendkívül összetett hatásai valósággal elvesznek. Ebből a szempontból mind az önvád, mind az alig rejtett önhittség, sőt gőg is értelmetlen s alaptalan - fájdalom, saját omnipotenciánkról alkotott tévképzeteink ellenére sem a mi anyagcserénk hozta létre a geológiai folyamatok jelentős produktumait (Himalája, Amazonas). Való igaz, az emberi tevékenység számunkra ismeretlen, egyelőre még nehezen modellezhető módon befolyásolja a Föld klímáját, ám az ember rendszerből való kivétele (mondjuk Jim Jonesék módjára kollektíve megöljük magunkat, vagy a Marsra disszidálunk) után sem állna be valami stabil egyensúlyi helyzetbe a földi klíma - dejszen az utóbbi egymilliárd évben sohasem tett effélét.
Nincs mitől félni, nincs mit remélni
Ha elemi absztrakciós szinten az emberen kívüli valamennyi külső erőt elnevezzük mondjuk természetnek (ahogy az szokásos), akkor megállapíthatjuk, hogy ez a bizonyos természet nem ismeri a nyugalmat, nem ismeri a harmóniát, sem az úgynevezett szépséget (ti. ezek mind az emberi tudat produktumai). Mi több, a természet brutális kegyetlenséggel pusztítja el az ún. természeti szépségeket - ezzel még az ember is nehezen tudná felvenni a versenyt -, sőt, akkor csinál meg minket, embereket, amikor csak akar (ha nem hiszik, kapcsolják be a tévét, mondjuk most). A Földönzajló valamennyi változás egy végtelenül bonyolult rendszer keretében zajlik, ahol a tényezők mindegyike folyamatosan változik - ilyen körülmények között egyes változók jelentőségét kiemelni, sőt abszolutizálni egyszerűen baromság. Az egyetlen döntő faktorral (jelen esetben civilizációnk gázkibocsátása) operáló modellek nyilvánvalóan nem számolnak azzal, hogy léteznek civilizációnktól független klimatikus ciklusok is - viszont mindig számítanak a közönség szimplifikációra való erős hajlamára és katasztrófafilmeken edzett idegeire.
Bele kell nyugodnunk, hogy kis hazánkat sem az észak felől özönlő, mindent felzabáló nordikus hordák fenyegetik (mert már vannak olyan lunatikusok, akik rögvest erre asszociálnak), hanem a helyben termő butaság, melyet, mint a jelen eset is mutatja, importból is folyvást bővítenek. Sok szempontból előnyös volna, ha nem szenynyeznénk környezetünket, s ezek között - a völkisch jellegű, kváziesztétikai típusúak mellett - akadnak racionálisak is (pl. esetleg különben felfordulunk), de azt ne reméljük, hogy a humán gázkibocsátás csökkentésével vagy változatlanul hagyásával komolyan módosítani tudnánk a nálunk lényegesen nagyobb léptékű éghajlati folyamatokat - sajnos, továbbra sem mi generáljuk a passzátszelet.
Barotányi Zoltán
Szakemberek a Pentagon-jelentésről
Mint Mika János, az Országos Meteorológiai Szolgálat éghajlatkutatója elmondta, az ENSZ Környezetvédelmi Programján belül működő Éghajlat-változási Kormányközi Bizottság (Intergovernmental Panel on Climate Change, IPCC) 1988 óta ötévente (több ezer tudós munkáját felhasználva) átfogó jelentést tesz közzé a Föld éghajlati állapotáról. Ez a bizottság a tudományos kérdéseket és a klímaváltozás esetleges hatásait, az alkalmazkodást és a korlátozással kapcsolatos kérdéseket is áttekinti - hangsúlyozottan - tudományosan, vagyis amennyire lehet, függetlenül a kapcsolódó, pláne a nem kapcsolódó világpolitikai kérdésektől.
"Minden szervezet előállhat a kérdéskör összefoglalójával vagy valamely részproblémát érintő állásfoglalással. De az is tény, hogy az igazság kritériuma nem attól függ, hogy az ENSZ teszi-e közzé a jelentést. Az IPCC minden eddigi eredménye arról számol be, hogy ezek a változások nagyon lassúak, a Golf-áramlat leállása például sok évtizedben vagy kevés száz évben mérhető. Az viszont már valós veszély, hogy a globális felmelegedés legrosszabb következménye, a tengerszint jelenlegi 10-20 centiméteres emelkedése hamarosan megközelítheti az egy métert is. Mika szerint a Pentagon jelentésében jósoltaknak minden klímaváltozás nélkül is legalább 1:15 000-hez az esélye. Ennyi évig futtattak ugyanis egy klímamodellt minden külső változás nélkül, s az idősorban egy alkalommal "magától is" kialakult egy hirtelen lehűlés, majd visszamelegedés. Tehát amíg valaki nem mondja meg, hogy mi a bejelentésben foglaltak aktualizálásának a tudományos alapja, addig nincs szó másról, mint egy kis valószínűségű, de nagy kockázatú eseménysor következményeinek vizsgálatáról.
Láng István akadémikus, a VAHAVA (változás-hatás-válaszadás) klímaprojekt vezetője hasonlóképpen értékeli a Pentagon-jelentésben foglaltakat. "Az tény, hogy a meteorológiai kutatások elég óvatosak a jövőt illetően, viszont egy stratégiai tervezőcsoport - egy nagyhatalom esetében - lényegesen nagyobb szabadságfokkal rendelkezik. 'ket nyilván az egész világ érdekli. Ha a tengervízszint még 20 centivel növekszik, Bangladesben 30-40 millió ember azonnal elveszíti a lakóterületét, és ezért migrálni fognak, illetve helyi háborúk törhetnek ki. Ezekre egy nagyhatalomnak föl kell készülnie. Az viszont megint más kérdés, hogy az ember mennyit hisz el ezekből a jóslatokból. Az valószínűsíthető, hogy nagyobb lehűléssel, jegesedéssel a Kárpát-medencében nem kell számolni, viszont száraz periódusokkal igen. Az lenne a legjobb, ha végig száraz periódus lenne. Arra ugyanis be lehet rendezkedni úgy, mint tette azt Görögország vagy Dél-Olaszország. Más kérdés. hogy Láng professzor szerint "egy kistúlzással sehol" sem tart Magyarország az ilyen jellegű felkészülési folyamatban. "Öntözéssel például hatékonyan lehet védekezni, csakhogy nálunk a berendezések nagy része elhanyagolt. A tavalyi nagy szárazság idején sem öntöztek eleget. A gazdáknak nem volt kifizetődő, de a vízművek, a csatornák nagy része is alkalmatlan erre. Ráadásul Magyarországon nincsenek tartalékok. A mindenkori vezetés egyedül a jó időben bízik. Hiányzik a tudatos fölkészülés a rossz periódusokra, a baj beálltakor történő intézkedés ugyanis gyakorlatilag semmit sem ér."
- czifrik -
