A kormány tavaly augusztus 2-i ülésén fogadta el második félévi munkatervét. Ennek alapján jelent meg a Magyar Közlöny 100. számában (augusztus 8.) a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter, Szilvásy György közleménye, melyben a munkatervhez kapcsolódó jogalkotások jegyzékében a következő is szerepelt: "Előterjesztés a szociális alapú energiaár-támogatási rendszer bevezetésére. Felelős: SZMM, GKM, PM." A kormány eldöntötte, nem támogat tovább minden gázzal fűtő lakossági egyedet.
Az új rendszer kidolgozása a Szociális és Munkaügyi Minisztérium (SZMM) feladata lett: egy gazdasági minisztériumi forrásunk szerint a tárcák nem taposták egymást, hogy ezt a melót elvihessék. A szociálpolitikaivá átminősített probléma megoldásához a Pénzügyminisztérium (PM) lényegében csak a keretösszeg nagyságát és ütemezését tette hozzá, a gazdasági tárca (GKM) pedig adat- és információszolgáltatást nyújtott.
Nem fog fázni!
A változtatást kikényszerítő árspirál 2003-ban indult. A lakossági ár megállapításában az addig figyelembe vett két fő tényező közül - az importföldgáz ára és a hazai földgáztermelés költségei - ekkor már szinte kizárólag az elszabaduló világpiaci ár diktálta a tempót. A drágulást azonban nem vezették át egy az egyben a lakossági számlákra, hanem minden egyes köbméternyi gázhoz - évről évre növekvő - állami támogatást adtak. Így, miközben 2002 és 2006 között a lakosság összesen 26 százalékos gázáremeléssel szembesült, az állami dotáció 2004-ben 44 milliárd, 2005-ben 76 milliárd, tavaly pedig - mikorra arányában elérte a 40 százalékot - több mint 150 milliárd költségvetési forintot emésztett fel. Három és fél éve talán úgy tűnhetett, hogy ezeket a költségeket még öt-hat évig fedezik az éves bányajáradékból származó bevételek (ezt a hazai kitermelésű gáz után fizetik a világpiaci áraknál alacsonyabb hazai kitermelési költséggel dolgozó gázkitermelő cégek). Ám tavaly már a 80 milliárd forintnyi bányajáradék sem volt elég, ezért ehhez némi trükközéssel "a korábbi évekről maradt" vagy 60 milliárdot is hozzácsapták. Sőt. A modellváltás szükségességét az igazságosságon meg a pénzügyi szempontokon kívül az is indokolta, hogy az EU-ban azt tekintik normális állapotnak, ha a fogyasztó megfizeti a gáz (és minden más szolgáltatás) valódi árát. A konvergenciaprogramban ennek megfelelően már benne is volt (igaz, konkrét összeg megnevezése nélkül), hogy a kormány rendbe teszi az energiaár-támogatás rendszerét.
Először egy ma már csak próbaverziónak nevezhető módosítás készült el, amit szinte kizárólag a nagycsaládosokra és a fogyatékkal élőkre szabtak. "Ez a modell valójában nem volt túlzottan igazságos, hiszen a támogatást igénylők köréből kimaradtak például a gyermeküket egyedül nevelők. De valahonnan el kellett indulni, hogy legyen mihez viszonyítva kialakítani egy alapjaiban új szemléletű rendszert" - nyilatkozott a Narancsnak a lényegében elvérzett elképzelésről Forgó Györgyné, az SZMM szakállamtitkára. Az új rendszer tervezését Kőnig Éva, a tárca pénzbeli ellátási és nyugdíj-biztosítási főosztályának vezetője irányította. "Korábban végeztünk ugyan olyan számításokat is, hogy mit lehetne kihozni abból, ha a költségvetési támogatás mértéke nem változik, de ősztől már csak a 100 milliárdos kereten belül lehetett gondolkodnunk." Először avval próbálkoztak, hogy csökkentett alapkompenzáció mellett "valamennyi szociális hányadot" építsenek be a rendszerbe - ám kiderült, így a legkisebb jövedelműek járnának a legrosszabbul. A kombinált alapelvű működésnek ráadásul megvolt az a veszélye is, hogy ha az év elején zordra fordul az időjárás, kritikus mértékben lecsökkenhet az éves keret. Vélhetően e felismerések hatására Kiss Péter miniszter végül olyan modellt kért, amelyben a legalacsonyabb jövedelmi kategóriában a változást drágulásmentesen lehet kihozni. "Többfajta ütemezést is végigszámoltunk, megvizsgáltuk, mi történne a két vagy három lépcsőben végrehajtott változtatás esetén. Azt kaptuk, hogy a most bevezetett konstrukcióból lehet az előzetes kritériumoknak leginkább megfelelő struktúrát létrehozni" - magyarázta a főosztályvezető.
A január elsejétől működő új rendszer életképessége és evolúciója szempontjából az igazán üdvözítő irányt persze az jelentené, ha a modell - legalább hosszú távon - a gázfogyasztás mérséklésére és korszerűbb tüzeléstechnikai berendezések üzembe állítására késztetné a fogyasztókat. Az átlagcsalád átlaglakásának évi 1663 köbméteres átlagos gázfogyasztását alapul véve a 3000 köbméternél beragadt támogatási határ éppúgy nem kényszeríti erre a fogyasztót, mint a GKM által tavaly kiírt fűtés-korszerűsítési és lakásszigetelési pályázat, aminek olyan kicsi volt a keretösszege, hogy egy nap alatt elfogyott. De az új szisztéma deklaráltan szociálpolitikai célú - így a gazdaságosság vagy a környezetvédelem, netán a fenntartható fejlődés szempontjait nem érdemes számon kérni rajta.
Hogy megnőtt a kis Fogyasztási Egység!
A 3,8 millió magyarországi háztartásból úgy 3,1 millióban fűtenek gázzal vagy vesznek igénybe távhőszolgáltatást. Az SZMM számítása szerint az érintettek durván kétharmada négy csoportban, differenciáltan kaphat támogatást. Azok a háztartások, amelyekben 93 905 forintnál (az öregségi nyugdíjminimum 3,5-szeresénél) magasabb az egy főre (szakszerűen: fogyasztási egységre) jutó havi jövedelem, már nem jár semmi. A legtöbbet a legalacsonyabb jövedelmi kategóriába tartozók kapják: azok, akiknél a fejkvóta 53 660 forintnál kevesebbre jön ki (szakemberek szerint a kétmillió támogatott mintegy 40 százaléka). Õk köbméterenként 40 forint és 12 fillér kiegészítést igényelhetnek (a 101 forint és 30 filléres teljes árból). A további, magasabb jövedelmi sávokba esők (kerekítve) 33, 26, illetve 18 forintot kapnak köbméterenként (a számoláshoz segítséget a tárca honlapján található gázárkalkulátor nyújthat). "Elsőre kicsit nehéz, de nem olyan komplikált, hogy ne lehessen megérteni" - állítja az elvről Forgó Györgyné. A szaktárcánál azt tapasztalják, hogy leginkább a fogyasztási egység fogalmának megértésével vannak gondok. Ezt a számítási módot nemcsak az EU néhány tagországában, de 2005 óta - a szociális segélyezésnél - idehaza is használják. Lényege, hogy az egy fedél alatt élők nem jelentenek automatikusan egész "fogyasztási egységeket". A 2 szülő, 2 kiskorú összeállításban pályára lépő család például csak 3,5 játékosnak számít (1+0,9+0,8+,08=3,5).
A Magyar Államkincstárnak (MÁK) január 8-ig közel másfél millió igénylést küldtek vissza. A tavaly év végi adatok gyors növekedéséből egyszerű lenne azt a megállapítást tenni, hogy a henye magyar most is mindent az utolsó pillanatban akar elintézni. Ez azonban csak részben volna igaz. Tény, hogy december 28-án a kétmilliónyira saccolt jogosult alig egyharmada postázta a szükséges papírokat, és hogy három nappal később ez a szám már átlépte az egymilliót, január 3-án pedig az egymillió-kétszázezret. De az is igaz, hogy a december 11-ig kipostázni ígért 3 millió 800 ezer boríték gyártása és kézbesítése is csúszott egy csöppet. Időközben a miniszter egy héttel meghosszabbította a beadási határidőt - hivatalosan azért, mert a minisztérium minél több visszaigazolást szeretne megvárni, még azzal együtt is, hogy az önbevalláson alapuló formanyomtatványok ellenőrzésének egyelőre nincs meg se a konkrét határideje, se a módszertana.
A MÁK tavaly év vége óta szinte folyamatosan dolgozza fel az igényléseket, de ők csak a hibásan vagy hiányosan kitöltött dokumentumokat rostálják ki - igaz, az sem kevés, minden negyedik. (Leggyakrabban az aláírás és a mellékletként kért számlamásolatok hiányoznak, ilyenkor a kérelmezőnek még egy kört kell futnia.) A formailag megfelelő, helyesen kitöltött beadványok feldolgozása azonban jól halad, a szolgáltatókkal a MÁK online kapcsolatban áll, így a jogosultság a gázművek (és a távhőszolgáltatók) adatbázisában hamarabb megjelenik, mint hogy a kipostázott MÁK-határozatot a fogyasztó kézhez kapná. A szolgáltató pedig ezt a számlán jelzett kedvezményt fizetteti ki a kincstárral. A 100 milliárd forintra tervezett modell átlagos évet vett alapul, a legnagyobb bizonytalansági tényező az időjárás. Kőnig Éva szerint ezzel is kalkuláltak: nagyjából ötszázalékos eltérést bír el a rendszer, de a tapasztalatokra egyelőre várni kell. Ha maradvány képződik, felhasználására a miniszter már jogot formált, az pedig a költségvetésben szerepel, hogy ha a pénz idő előtt elfogyna, a hiányt pótolni kell.
Balek állam
Egyes vélemények szerint az új rendszer bonyolultabb is a korábbinál, meg jobb is, meg rosszabb is. Alapból a valóban rászorulókat segíti a legjobban, ugyanakkor saccolni is csak óvatosan érdemes, hogy kik hogyan játszhatják ki. A modell kialakításában külső szakértőként részt vevő egyik szociálpolitikus elmondása szerint az ügyeskedők kiszűrésére nincs tökéletes megoldás. Az igénylés önkéntes jövedelembevalláson alapul, és egyelőre sejteni sem lehet, hogy a szúrópróbaszerűnek (valamint "célzottan", bejelentés alapján) tervezett APEH-vizsgálódásoknak lesz-e elrettentő hatásuk. Ellenőrizni ugyanis az adóhivatal fogja a jogosultságot: ám hogy hogyan és milyen felhatalmazás alapján vizsgálhatja például azt, hányan élnek valóban egy háztartásban az illető gázórával, erősen kérdőjeles. Varga Lászlóné, az adóhivatal elnökhelyettese a minap egy vagyonosodási vizsgálatokról tartott sajtótájékoztatón csak azt tudta bejelenteni, hogy bár 500 új adóellenőrre lenne szükségük, a sorok feltöltése lassan halad. Életszerűtlennek látszik az is, hogy az APEH az új munkatársakat csak a gázár-támogatási jogosultság ellenőrzésére fogja be. És jövő január elsejével kezdődik az egész elölről. Ráadásul ha az indokolatlanul igénylő netán le is bukik, csak a kamatos visszafizetéssel bűnhődik.
"Arra számítani lehetett, hogy a 'szerzett jogokról' lemondani kényszerülő lakosság körében nem lesz népszerű a változás. Hiába tudunk mindent indokolni azzal kapcsolatban, hogy kinek miért adunk vagy nem adunk a korábbiakhoz képest" - mondja az SZMM szakállamtitkára. Az utóbbi hetek tömeges gázóra-átíratási hullámáról viszont az a véleménye, hogy a kétmillió jogos igénylővel kalkuláló rendszerben kicsit talán túlharsogott a közel 250 ezer átírató fontossága. Legtöbbjük csak egy régi mulasztást kénytelen pótolni most. (Az új támogatási rendszerben a rászorulók közül csak az kaphat állami kiegészítést, akinek a számla a nevére szól.) Bizonyára akadnak olyanok is, akik nemcsak a gázórát íratják a kisnyugdíjas nagymamára, de a villát is, és a biztonság kedvéért - papíron legalábbis - át is költöznek a mama jancsikályhás házába. Egyesek talán tényleg képesek hajléktalanokat is bejelenteni magukhoz (ugyancsak papíron), hogy beleférjenek a négy támogatott sáv valamelyikébe; és talán az sem teljesen elképzelhetetlen, hogy lesz olyan, aki a formanyomtatványra írható egyedülállóság kedvéért még el is válik házastársától. E példák tömeges megjelenésével azonban valószínűleg nem érdemes számolni. Pichler Ferenc pénzügyminisztériumi kabinetfőnök szerint ugyan senki nem modellezte le az összes lehetséges kiskaput, és nem számolta ki, mennyi pénz folyhat ki indokolatlanul a 100 milliárdos alapból, de néhány százaléknyi lötyögést emiatt is bekalkuláltak a rendszerbe. Még ha mind az SZMM, mind a PM el is számolta magát, és az év végéig mondjuk 10 milliárd forintos kiegészítés lesz szükséges, 2006-hoz képest még mindig 50 milliárdot takarít majd meg a költségvetés. És a legrafináltabb ügyeskedéssel is legfeljebb annyi érhető el, hogy az illető az előző szisztémában alanyi jogon járó támogatást meg tudja szerezni.
