„Bajosabb lesz Londonból vagy Brüsszelből üzenni Brüsszelnek, mint Erdélyből. Az október 2-ai kvótanépszavazáson ugyanazok a szabályok érvényesek ugyanis, amelyek a parlamenti választáson: míg a főként a szomszédos országokban élő kettős állampolgárok levélben is voksolhatnak, addig a több százezer, magyarországi lakcímmel rendelkező, ám külföldön tanuló vagy dolgozó polgár csak a külképviseleteken. A nagyvárosokban élőknek ez csak sorban állást jelent, azoknak viszont, akik olyan helyen laknak, ahol nincs követség vagy konzulátus, általában nem keveset utazniuk is kell, ha szavazni akarnak" – nyitja vidáman a napot a Népszabadság.
A dolog persze nem meglepő, a magyar parlamenti választásokra vonatkozóan az Alkotmánybíróság ugyanilyen értelmű döntést hozott még tavasszal. Ezt az Emberi Jogok Európai Bírósága is úgyszólván aláírta, mondván, hogy „mivel a két csoport szavazati joga eltér (a határon túliak csak a pártlisták közül választhatnak, míg a hazai lakcímmel rendelkező, de külföldön boldoguló állampolgárok az egyéni jelöltek közül is), elfogadható, hogy a voksolási lehetőségeik is különböznek”.
Csakhogy a kvótás szavazáson ugyanaz az egyetlen kérdés szerepel majd a szavazólapokon mindenhol. Ráadásul technikai akadálya a londoni és máshol élő, dolgozó magyarok levélszavazatának nem volna.
Így csak ismételni tudjuk, amit tavasszal írtunk vonatkozó véleménycikkünkben.
„E döntés mögött pedig Orbán Viktor ezer félelmeinek egyike áll, az jelesül, hogy a kormány politikája elől külföldre kényszerülő tömegek úgyis ellene szavaznak, a hosszú idő óta szisztematikusan mindenféle hamisságokkal (kettős állampolgárság, ilyenek) etetett határon túli magyarok meg rá.”
Épül, szépül stb.
