Karsai László vasárnap megjelent írásunkat egészítette ki.
Lezsák Sándornak sürgősen orvoshoz kellene fordulnia, rendkívül súlyos memóriazavarai vannak. Ő sürget budapesti Teleki-szobrot, aki egyet már – nem is olyan régen – felavatott. Teleki Pál meggyőződéses antiszemita, konzervatív, nacionalista politikus volt, akit döntő felelősség terhel többek között azért, hogy hazánk a náci Németország oldalán lépett be a második világháborúba, ez tény. (A Teleki-vita tömör, szakszerű összefoglalását lásd: Ungváry Krisztián: Hamis opportunizmus. Élet és Irodalom, 2004. április 9., valamint a Magyar Narancsban 2004. február 19-én megjelent cikkemet: Még egy szobrot Teleki Pálnak?)
2004-ben a Fővárosi Közgyűlés szocialista és szabad demokrata tagjai, elsősorban Telekinek a zsidótörvényekben játszott szerepére hivatkozva nem járultak hozzá, hogy a Teleki Pál-emlékbizottság a budai várban felállítsa a volt miniszterelnök szobrát. Ezt Balatonbogláron, a római katolikus templom kertjében avatták fel 2004. április 3-án, 63 évvel azután, hogy Teleki, belátva addig folytatott politikája kudarcát, öngyilkos lett. Lezsák Sándor a balatonboglári szobor kicsinyített másolatát
2010. október 26-án, a Ménesi úton, az Eötvös Kollégium főlépcsőjénél avatta fel.
Teleki két miniszterelnöksége alatt összesen 10 (tíz) jogfosztó, antiszemita törvényt szavazott meg a Képviselőház és a Felsőház. A numerus clausus törvény valóban nem említi a zsidókat, a törvényerejű végrehajtási rendelete viszont az izraelita vallásúakat nemzetiségnek minősítette. Ez volt az első világháború utáni Európa első antiszemita törvénye, és semmilyen módon nem segítette a keresztény középosztály fiait és leányait, csak a zsidókat diszkriminálta.
A magyar holokausztért a felelősséget a zsidókat úgymond nem figyelmeztető nyugati hatalmakra hárítani cinikus, jobb esetben mélységes történelmi tudatlanságra valló próbálkozás. Ha Churchill vagy Roosevelt felelős azért, mert nem szólt időben a magyar zsidóknak, hogy meneküljenek, akkor Horthy legalább bűnsegédi bűnrészes a „hallgatás összeesküvésében”. Ha Szalai nem tudja, hogy Auschwitzba legalább nyolc vasútvonalon lehetett eljutni, és a lebombázott sínpárokat amilyen nehéz volt eltalálni, olyan könnyű volt órák alatt helyreállítani, akkor nem érthető, miért beszél olyan témákról, amelyekről alapvető ismeretei sincsenek.
A mai magyar parlamentben a magát jobboldalinak és konzervatívnak becéző kétharmados többség – miként a korábbi „százszázalékos” szocialista-kommunista rezsim is – sok mindent megtehet.
Átírhatja a történelemkönyveket, hazug és hamis emléktáblákkal, tömeggyilkosok cinkosainak állított szobrokkal szennyezheti a köztereket, hiába.
A hazugság hazugság marad, aki antiszemitát ünnepel, maga is csak egy primitív, zsidózó, tudatlan politikus, akármennyi pénzzel és hatalommal rendelkezik.
