Vadászgépbeszerzések: Kapaszkodás a fellegekbe

szerző
Ökrös Csaba
publikálva
2000/36. (08. 31.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

A 2000. év eddig jól sikerült az F-16-ost gyártó Lockheed-nek. Az amerikai kormányzat januárban Izraellel kötött ötven darab F-16-os gyártásáról és szállításáról egyezséget (1,34 milliárd dollár). Márciusban Thaifölddel és Görögországgal állapodott meg tizenhat, illetve ötven F-16-ost vásárlásáról (csak az utóbbi 2,1 milliárd dolláros üzlet). Szeptemberben Izrael további 60 gép vásárlásáról kötött üzletet. Igaz, Norvégia májusban visszavonult a korábban megrendelt F-16-os ügyletből (20 darab, 1,2 milliárd dollár), márciusban pedig Új-Zéland mondta fel a megállapodást (28 használt gép 700 millió dollárért). A cég dollármilliárdokat és rengeteg energiát fektet az F-22-es, ötödik generációs vadászgépének teljes kifejlesztésébe.

A 2000. év eddig jól sikerült az F-16-ost gyártó Lockheed-nek. Az amerikai kormányzat januárban Izraellel kötött ötven darab F-16-os gyártásáról és szállításáról egyezséget (1,34 milliárd dollár). Márciusban Thaifölddel és Görögországgal állapodott meg tizenhat, illetve ötven F-16-ost vásárlásáról (csak az utóbbi 2,1 milliárd dolláros üzlet). Szeptemberben Izrael további 60 gép vásárlásáról kötött üzletet. Igaz, Norvégia májusban visszavonult a korábban megrendelt F-16-os ügyletből (20 darab, 1,2 milliárd dollár), márciusban pedig Új-Zéland mondta fel a megállapodást (28 használt gép 700 millió dollárért). A cég dollármilliárdokat és rengeteg energiát fektet az F-22-es, ötödik generációs vadászgépének teljes kifejlesztésébe.

Rövid távon nincs más lehetőség, mint a MiG-29-esek felújítása, mivel az első F-16-os beszerzése is minimum öt évet vesz igénybe, addig azonban teljesítenünk kell a NATO-felajánlásunkat - összegezte kizárólagosan személyes véleményét Bese Ferenc, a Honvédelmi Minisztérium (HM) Beszerzési Hivatalának vezérigazgatója, aki az egyedüli nyilatkozó a témában. A miniszter körlevélben tiltotta meg, hogy az engedélye nélkül bárki is megnyilvánuljon vadászgépügyben.

A vezérigazgató mondatai a legvalószínűbb eshetőségre utalnak, a párhuzamos beszerzésre: lesz új, NATO-kompatibilis vadászgép, ám beszerzésükig a felújított

MiG-ekkel kell helytállnunk

a NATO-ban (a magyar felajánlás egy századról: 12 pilótáról és gépről szól). Fodor Lajos vezérezredes, a hadsereg parancsnoka is ezt támogatja, mint az elhangzott a szeptember 1-jei Aktuálisban.

Valószínűleg jogilag sincs más választás: bár Szabó János és az illetékesek cáfolják, hogy a MiG-29-esek felújítása eldöntött kérdés lenne, az előszerződés megkötésének jogi vonzatáról a Narancsnak két, az ügyet ismerő, ám magát megnevezni nem kívánó független jogász úgy nyilatkozott: az kötelező érvényű, vagyis ha nem tartjuk be, a német-amerikai cég perelhet. A bíróság pedig a szerződés megkötésére is kötelezheti a magyar államot. A MiG-ek mellett szól az az érv is, hogy a HM Beszerzési Hivatala több milliárd forintos tendert írt ki MiG-29-es szimulátor szállítására; ez jelenleg az ajánlattételi szakaszban van, tudtuk meg a hivataltól.

Az F-16-os beszerzési procedúrája fölöttébb hosszadalmas: a honvédelmi törvény (ht) szerint az F-16-os rendszerbe állításához a honvédelmi bizottság egyetértése kell (ha ez nincs meg, ugrik az üzlet), ezután a nemzetbiztonsági kabinet dönt arról, hogy a titkos vagy az általános közbeszerzési eljárást javasolja-e. Majd ajánlatokat kell kérni, ezeket értékelni, végül a szerződést megkötni. A döntés a honvédelmi miniszter joga. A jelenlegi ajánlat esetén a szerződés megkötése és az első gépek szállítása között több év is eltelhet.

Használt F-16-osból azonban sok található a világban, és ezekből sokat akarnak eladni jelenlegi tulajdonosaik. Az 1980-ban kifejlesztett alapgépet (F-16A, az F-16B a kétüléses gyakorlóváltozat) ugyanis a nyolcvanas években felújították (F-16C/D), az amerikai légierő pedig szinte teljes egészében átállt az új, modernebb gépekre. A magyar államnak kínált F-16A/B tehát nem a típus legkorszerűbb fajtája, bár katonai szakértők szerint még így is NATO-kompatibilisebb és szélesebb körben használható, mit a MiG. (A részletes leírásokat lásd keretes írásunkban.)

Az F-16-os-ajánlatról hivatalosan annyit tudni, hogy százmilliárdos nagyságrendű üzlet, és azt még a kevésbé hozzáértő is láthatja, hogy az amerikaiak nagyon el akarják adni őket, hiszen szinte mindenféle fizetési konstrukciót felajánlottak. Ahogy Bese Ferenc fogalmazott: az első elemzések szerint az ajánlat szimpatikus. (Egy használt F-16-os ára megközelítőleg 5 milliárd forint, a magyar légierő 12-24 gépet venne.) A HM-ből származó információink szerint jelenleg az amerikai légierő kidolgozott ajánlata mellett egy belga és egy török informális felajánlás is létezik (a törökök licencben gyártják a gépet).

Bár úgy tűnt, hogy az elmúlt hónapban felgyorsultak a már lanyhulni látszó gépbeszerzési, -felújítási folyamatok, kiderült: mind a MiG-29-es, mind az F-16-os

üzleti tárgyalásai a háttérben

erőteljesen zajlottak. A múlt pénteken a kormányülés után ült össze a nemzetbiztonsági kabinet, hogy megvitassa és a kormánynak javasolja a MiG-29-es- beszerzés végső megoldását. (A döntésről egyetlen illetékes sem nyilatkozott lapunknak.) Egy korábbi döntésük értelmében ugyanis a HM tárgyalásokat kezdett a huszonkilencesek felújításáról (a közbeszerzési eljárás kikerülésével), amelynek a következménye a DaimlerChryslerrel (DASA) kötött szándéknyilatkozat lett. (A DASA-nak a MiG-29-es felújítására tett ajánlata az F-16-os töredéke; Bese Ferenc szerint tízmilliárdos nagyságrendű üzlet; a magyar sajtóban a 14 gép/20 milliárd forintos összeg jelent meg).

A szándéknyilatkozat megkötéséig rázós út vezetett. A magyar légierő a kilencvenes évek elején két vadászgép-alaptípussal (MiG-21, MiG-23) rendelkezett. A gépek korszerűtlensége, majd a remélt (később már közelgő) NATO-csatlakozás miatt a repülők NATO-inkompatibilitása szükségessé tette új géptípus beszerzését. Az orosz államadósság egy részének ledolgozását jelentő huszonnyolc MiG-29-es megvétele (a gépek ára 1994-es árfolyamon 110 milliárd forint volt) már akkor is kényszermegoldásnak tűnt, mivel a MiG-ek üzemeltetési költsége egy NATO-gépnek a sokszorosa, ráadásul nem NATO-kompatibilis, továbbá az alkatrészellátással is gondok voltak. (Az utóbbi következménye egyébként az lett, hogy mára a Kecskeméten állomásozó 27 darab huszonkilencesből mindössze 11-12 repülőképes, mivel a többi az alkatrésznek valót biztosítja.)

Az új, NATO-kompatibilis gép beszerzésére két megoldás létezhet: a MiG-29-esek felújítása vagy nyugati gép vásárlása. A nyugati repülőgépgyártó cégek által oly nagyon várt repülőgéptender kiírását először 1995-ben a Horn-kormány halasztotta el, az 1998-as kecskeméti repülőnapon pedig az azóta leköszönt Végh Ferenc jelentette be a frissen megalakult Orbán-kormány döntését, mely szerint hazánk egyelőre nem vásárol új gépeket.

A NATO-csatlakozás után már felújításban gondolkoztunk: a HM kollégiuma idén február 9-én hozta létre a huszonkilencesek korszerűsítésére alakított programirodát; az elképzelések szerint a fejlesztésbe bevonják a gyártó MiG-MAPO-t és a német DASA-t, amely az egykori endékás huszonkilencesek felújításában szerzett tapasztalatokat. (Az más kérdés, hogy kecskeméti pilóták - akik repültek német pilótákkal - elmondták: a felújított német MiG-eket a Luftwaffe csak a korszerű elektronikával felszerelt F-4F-esekkel együtt tudja teljes harcértékű gépként bevetni. És hát jobbára légi célként funkcionálnak.)

Szabó János honvédelmi miniszter február 24-én jelentette be a 29-esek felújítását. Július elején Szabó már azt tudatta a közvéleménnyel, hogy a HM szándéknyilatkozatot írt alá a MiG-29-eseink felújításáról a német-amerikai DaimlerChryslerrel.

Időközben az amerikaiak is nyomultak: nagykövetük, Peter Tufo július 7-én nemcsak spontán bírálta a HM-döntést, valamit már tudhatott. Nincs messze az az idő, amikor magyar felségjelzésű F-16-osok szállnak majd fel, mondta, és hozzátette:

a huszonkilencesek

még felújítva sem

vethetők be NATO-akciókban. Tufo valójában - a maga (és az USA) módján - válaszút elé állította a magyar kormányt: vagy a NATO-kompatibilitást, vagy a másik utat választja. A nagykövet lobbizása érthető: a vetélkedés valójában nem a relatíve kicsi magyar légierő korszerűsítéséért, hanem a közép-európai vadászgéppiacért folyik. Aki itt nyer, az vihet mindent: megkaparinthatja térségünkben az előbb-utóbb kötelező NATO-sítás piacát. Nem mellékes James O. Ellis, a NATO dél-európai parancsnokának megjegyzése sem: a tábornok szerint - aki maga is pilóta - rövid távon megoldást jelenthet a magyar vadászgépek felújítása, a NATO pedig figyelembe veszi országunk anyagi lehetőségeit.

Az ügy pikáns politikai mellékszála, hogy a beszerzés/felújítás ügyét a haderőreform részeként végigvivő kisgazda minisztert (és vezérkarát) meglehetősen heves bírálatok érték a szintén kisgazda honvédelmi bizottsági elnöktől. Lányi Zsolt, egységfrontba tömörülve az ellenzéki bizottsági tagokkal, kifogásolta a civil kontroll érvényesülését, és a hadsereggel kapcsolatos hatáskörök pontos meghatározását.

A nemzetbiztonsági kabinet pénteken tárgyalt a MiG-ek felújításáról, az F-16-os-ajánlatot pedig most tanulmányozza a HM Beszerzési Hivatala. Ebben az ügyben döntés valószínűleg csak hónapok múlva várható, értesültünk HM-es körökből. Egyelőre az sem tartható kizártnak, hogy a kormány kiír egy használt vadászgépekre vonatkozó tendert, a korábbi potenciális szállítók fenntartják ugyanis ajánlataikat (így például a svéd Saab-BAS-konszern is; Torbjörn Edberg, a vállalat regionális igazgatója azzal fenyegetőzik, hogy ha nem lesz tender, a Magyarországra befektetni kívánó cégeket nem biztatják itteni beruházásra.)

Bár a honvédelmi miniszter ragaszkodott ahhoz, hogy a kormányfő személyesen határozzon az ügyben - Orbán pedig a nemzetbiztonsági kabinetre testálta a döntést -, a jogszabályok szerint a végső szót a minisztérium vezetése (vagyis Szabó János) mondja ki. Az ügyben nem mellékes a nemzetbiztonsági kabinet szerepe,

a kormány ugyaniskikerülheti

a nyílt tendert akkor, ha a kabinet a haditechnikai eszközök beszerzésének általános szabályairól szóló - nyílt és tárgyalásos eljárást tartalmazó - kormányrendeletet kizáró előzetes döntést hoz. (Hivatkozhat arra például, hogy a haditechnika beszerzése állam- vagy szolgálati titkot képez, netán nemzetbiztonsági vagy honvédelmi érdekkel összefüggő.) Ekkor egy másik kormányrendelet lép életbe (A beszerzések nemzetbiztonsági és titokvédelmi okok miatti sajátos szabályairól című 151/1999-es), amely szerint az eljárás zártkörű. A dolog lényege, ahogyan egy szakértő fogalmazott: a 151-es esetében a döntést nem kell indokolni.

Ökrös Csaba

Lockheed Martin 2000

MiG-29

A MiG-29-esről (NATO-kód: Fulcrum) 1972-ben készültek el a tervek, első repülés: 1977. október 6. A gépet a MAPO (Moszkvai Repülőgépgyártó Ipari Egyesülés) és a nyizsnij-novgorodi Szokol repülőgépgyár gyártotta a 90-es évek közepéig. A huszonkilencest - amely elsősorban frontrepülő, tehát feladata a front közelében a légi fölényt kivívni - többszöri módosítás után 1983-ban rendszeresítették a szovjet frontrepülők állományában. Az orosz honvédelmi minisztérium 1992-től nem vásárol huszonkilenceseket, ennek ellenére a MiG-tervezőiroda MiG-33 Fulcrum Plus kódnévvel folytatja a fejlesztéseket. Éles bevetésben eddig az iraki és a jugoszláv háborúban tesztelhették, általában alulmaradt az F-16-ossal szemben.

F-16

Az F-16-os a világ egyik legnépszerűbb többfeladatú (vadászbombázó) harci gépe. 1979-ben állították rendszerbe. Az alaptípus az F-16 A/B, a továbbfejlesztett verziók a C/D-változatok. Amerikában a harci egységek és a Nemzeti Gárda nagy része már az F-16 C/D-t használja. Az F-16-os a repülés történetének első teljes fly-by-wire - elektronikus - vezérlésű harci gépe, egyaránt alkalmazható precíziós bombázásra és ellenséges vadászgépek elfogására. A gyártó Lockheed Martin cég szerint az F-16-os az egyik legsikeresebb és legnagyobb nemzetközi katonai program, amely valaha is létezett. Ezt bizonyítja, hogy az F-16-os különféle változataiból több mint 4000-et gyártottak, és a világ 19 légierejében teljesít szolgálatot. A gépet nemcsak az USA-ban, hanem a NATO tagállamaiban is gyártják (Belgium, Hollandia, Törökország). Többször bizonyított éles bevetésben: a jugoszláv konfliktusban és az iraki háborúban ugyanúgy, mint az izraeli légierőben.

szerző
Ökrös Csaba
publikálva
2000/36. (08. 31.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra