Lassan nem telik el úgy nap, hogy ne értekezne valaki az LMP-ből arról, hogyan is kellene az ellenzéknek politizálnia a Fidesz ellenében.
Hétfőn Ungár Péter írt egy hosszút erről az Azonnalin, ahol többek között azt is megállapította, hogy „migrációügyben nem szégyen a Fidesszel egyetérteni”.
A mai LMP-s megszólaló Vágó Gábor, aki a merce.hu-n közölt egy írást, amit Ungár Péternek küldött válaszként is értelmezhetünk. Vágó ugyanis azt mondja, hogy „az ellenzék nyolcéves vergődéséből való kilábalás nem azzal kezdődik, hogy elfogadjuk a Fidesz narratíváját. […] Az éheztetéssel, a megbélyegzéssel, a kirekesztéssel, a gyűlöletkeltéssel morális alapon nem lehet egyetértenie egy magát humanistának valló embernek.”
Majd úgy folytatja, hogy akik érvénytelenül szavaztak a kvótanépszavazáson, nem azért tették, „mert milliókat akartunk volna betelepíteni. Hanem azért, mert nem tudtuk elfogadni azt a hamis kérdésfeltevést, ami a probléma fenntartásában, nem pedig annak a megoldásában érdekelt.”
Abban egyetért Ungárral, hogy „újat kell mondani”, Vágó szerint azonban „a Fidesz által sulykolt témáknak és az ellenségképzés narratívájának az átvétele nem újítás, hanem behódolás. Ezzel az ellenzéki stratégiával csak azt lehet elérni, hogy a Fidesz gyűlöletpolitikája még jobban kiterjed, és mindenki más is masírozik utána a jobbszélre.”
Majd ő is felvázolja, hogyan kellene együttműködnie az ellenzéki pártoknak, közös célokat és új narratívát javasol, különben „ismét csúnya bukta lesz a vége. (...) A korrupció elleni kíméletlen küzdelem, a demokratikus intézményekért való felszólalás, a migrációs kihívás humánus kezelésére való felhívás mind-mind szükséges, de nem elégséges feltétele az alternatíva képzésének.”
Gondolatait egy nagy összefogás víziójával zárja, ahol Orbánék ellen összefog az értelmiség, a civilek és az ellenzéki pártok is, közös megoldásokat találva a közös kérdésfelvetésekre.
