Vissza a Kádár-korszakba: utoljára a szocializmusban volt olyan média, mint amit a Fidesz tervez

  • Gera Márton
  • 2018. augusztus 28.

Belpol

Akkor ráadásul két nagy lapkiadó vállalat volt. A tervek szerint most egy óriási médiacég lesz és néhány apró.

Valószínűleg még gördülékenyebben fog menni a központi üzenetek eljuttatása, ha megalakul az a médiaholding, amin a Fideszhez közeli emberek dolgoznak. Mi is beszámoltunk róla, hogy a 444.hu szerint jövő hónaptól átalakítások várhatók a kormánypárti médiában: vége lesz a párhuzamos tulajdonlásoknak, és a legtöbb kormánypárti tévécsatorna, rádió és lap egy holding alá tömörül.

Orbán elégedetlen a kormánypárti médiával, szeptembertől nagy változtatásokra készül

Médiaholding épül. A 444.hu számolt be arról, hogy szeptembertől nagy változások jönnek a kormánypárti médiabirodalomban. Véget érnek a párhuzamos tulajdonlások, és elvileg egy óriási médiaholdingba tömörülnek a kormányközeli lapok, rádiók és tévécsatornák.

Urbán Ágnes, a Mérték Médiaelemző Műhely elemzője szerint azonban a médiaholding megalakítása elsősorban nem a tartalom koordinálásáról szól. „A választások után lehetett arról hallani, hogy finanszírozási problémák vannak, a kormánypárti média túl sokba kerül. Látszólag persze korlátlan a pénz, de valójában már nagyon sok éhes szájat kell etetni, nagy a klientúra, és mivel a kormánypárti média nem versenyképes, minden terméket az államnak kell eltartani” – mondja a kutató a Narancs.hu-nak, aki szerint a médiaholdinggal a gazdasági racionalizálás lehet az elsődleges cél.

Volt már ilyen. A szocializmusban

Az alakuló médiaholdinghoz hasonló kiadó már korábban is létezett Magyarországon: a szocializmus idején. Bár akkoriban két nagy lapkiadó vállalat működött, a Hírlapkiadó Vállalat és a Lapkiadó Vállalat. Korábban ugyan volt több lapkiadó, de a szocialista sajtóirányítás 1965-ben hozzákezdett a profiltisztításhoz, melynek eredménye lett a korábbinál jóval kevesebb kiadó. Az átvétel meglehetősen egyszerűen zajlott: a kiadóknak át kellett adniuk a lapjaikat.

A Hírlapkiadó Vállalat volt a párt kiadója, amely megyei kiadóvállalatokat is fenntartott, a Lapkiadó Vállalat pedig államinak számított, bár a pártállamban ennek tulajdonképpen csak formális jelentése volt. Az, hogy a lapok jelentős része e két kiadó alá tartozott, azt is szolgálta, hogy a keresztfinanszírozás működni tudjon, vagyis a veszteséges lapokat is életben lehessen tartani. A Hírlapkiadó Vállalat nyereségét például a Népszabadság termelte ki, ebből tartották el a ráfizetéses lapokat.

Az egykori Hírlapkiadó Vállalat épülete

Az egykori Hírlapkiadó Vállalat épülete

Fotó: Facebook/Budapest a múltban/Lajos György

A két nagy kiadó, a Hírlapkiadó Vállalat és a Lapkiadó Vállalat „központosított újsággyárként” működött, elsődleges feladatuk nem a piaci folyamatokhoz való igazodás, hanem a propagandafeladatok ellátása és a lakosság irányított információkkal való ellátása volt. A kiadók vezetőinek ehhez kellett a lehető legjobb formátumot megtalálniuk, az 1950-1970-es években újonnan indított médiumokkal például a különféle, politika iránt kevésbé vagy másként érdeklődő társadalmi csoportokat igyekeztek elérni.

A rendszerváltás persze a lapkiadókat is érintette: amikor 1989 után már nem volt ott mögöttük az állam, a piaci viszonyok között kellett volna helytállniuk. Ez kevéssé ment, a ’89-ben Pallasra átkeresztelt Lapkiadó Vállalat például évekig próbált fennmaradni, ám ez nem sikerült, a vállalat már 1994-ben végelszámolás alá került, de csak 2002-ben kezdődött meg a felszámolása. A korábban pártvállalatként működő Hírlapkiadó 1990-ben került állami tulajdonba, igaz, akkoriban már csak kevés lap tartozott a céghez.

Liszkay is itt kezdte

Nem mellékes, hogy már a rendszerváltás után, de a vállalatnál tevékenykedett Liszkay Gábor is, aki elvileg az alakuló médiaholding szakmai irányításáért felel majd: a Mediaworks vezérigazgatója 1989-ben került az akkor már Pallas Lap- és Könyvkiadó Vállalathoz, melynek Liszkay 1994-ben lett a vezetője. Liszkay volt az, aki 1994-ben, az országgyűlési választások két fordulója között vezérigazgatóként 200 millióért adta bérbe a Magyar Nemzetet, az Esti Hírlapot (a magát bulvárlapként definiáló napilap 1996-ban megszűnt) a Simicska Lajoshoz tartozó Mahirnak.

De a Lapkiadó Vállalatnál dolgozott a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság vezetője, Karas Mónika is, aki 1985 és 1992 között volt a vállalatnál jogtanácsos. Pikáns, hogy éppen a Karas vezette Médiahatóság vizsgálhatja majd, hogy rendben van-e, hogy a médiapiac jelentős része egy médiaholding alá kerül.

A cikkhez felhasználtuk a Paál Vince szerkesztette A sajtószabadság története Magyarországon 1914–1989 és Lipovecz Iván által írt, Miénk (lett volna) a tér?– A magyar média magánosítása 1989–1999 című kötetet.

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.