Az új tankönyvrendelet értelmében idén április 30. lesz a tankönyvrendelés határideje, holott a kiadók már a tavaly bevezetett, március végi rendeléssel is nehezen boldogultak, csak feszített tempóban tudták időre legyártani a könyveket. A rendelet tervezetében még az szerepelt, hogy a tankönyvjegyzéket legkésőbb április 10-ig közzéteszik, a végleges változat ezzel szemben úgy fogalmaz, hogy az Oktatási Hivatal ekkor küldi meg a jegyzéket a miniszternek "közzététel céljából".
Változó forgatókönyvek
Szarvas-Ballér Judit, a Dinasztia Tankönyvkiadó ügyvezető igazgatója (és a decemberben törvénnyel feloszlatott Tankönyves Vállalkozók Országos Testületének volt elnöke) szerint az időhúzás oka az lehet, hogy a kormány szeretné, ha az államilag fejlesztett vagy felvásárolt tananyagok is felkerülhetnének a jegyzékre. Az sem lenne meglepő, ha a választások után - újrázása esetén - új ötlettel rukkolna elő a Fidesz- KDNP. Erre utal az a március 20-i kormányhatározat, amely a rendkívüli kormányzati tartalékból csoportosít át több mint tízmilliárd forintot az állami tankönyvfejlesztés és -kiadás feltételeinek megteremtésére. 8,7 milliárdot az "állami tulajdoni részesedések növekedését eredményező kiadások" jogcímcsoportba utal a jogszabály, amit nehéz másként értelmezni, mint hogy a kormány kiadóvásárlásra készül. A Narancsnak több, a piaci folyamatokra rálátó forrás is valószínűsítette, hogy a Nemzedékek Tudása (volt Nemzeti) Tankönyvkiadó és az Apáczai Kiadó lehet a kiszemelt. A Nemzedékek Tudásánál érdeklődtünk arról, hogyan látják a kiadó jövőjét, ám a tankönyvellátás kialakuló rendszeréről és a kiadó terveiről a cég későbbre ígért tájékoztatást.
A kiadók évek óta tisztában vannak vele, hogy a kormány tervei között szerepel a piac államosítása. Az index.hu információi szerint 2012 elején a Nemzeti Erőforrás Minisztériumban háttéranyag is készült a tankönyvkiadási monopóliumban rejlő lehetőségekről és veszélyekről. Azt azonban senki sem tudta, hogy az állami szerepvállalást pontosan hogyan kell érteni: a kormány preferál majd bizonyos kiadókat, megszüntet egyes szegmenseket, esetleg indirekt ráhatást gyakorol a piaci folyamatokra? Hoffmann Rózsáék vélhetően az új kerettantervek felmenő rendszerű bevezetésével párhuzamosan képzelték el tankönyvkiadási szisztémájuk meghonosítását, ez a terv azonban meghiúsult: a 2013/14-es tanévben az első, ötödik és kilencedik évfolyamra a piaci szereplők dolgozták át a tankönyveiket, és a legtöbben a következő tanévre is elvégezték a másodikos, hatodikos, tizedikes tananyagok megváltozott tantervhez igazítását. Eközben Szarvas-Ballér Judit tájékoztatása szerint a tankönyves cégek egyfajta vakrepülést folytattak, hiszen fogalmuk sem volt arról, elvégzett munkájuknak lesz-e értelme, eljuthatnak-e könyveik az iskolákba, vagy közben a kormányzat utoléri magát, és bevégzi az államosítást.
Eleinte úgy nézett ki, hogy a "miniszteri pályázat" lesz az államosító csodafegyver elnevezése. A tankönyvtörvénybe 2012 nyarán az Oktatási Hivatal akkreditációja mellett párhuzamos eljárásként került be a miniszter előtti megmérettetés lehetősége, és Balog Zoltán jogosulttá vált arra, hogy bármely évfolyam bármely tantárgyára pályázatot írjon ki, ezeken annyi könyvet engedjen át, amennyit jónak tart - szélsőséges esetben évfolyamonként és tantárgyanként mindössze egyet -, és onnan kezdve az iskolák csak ezek közül választhatnak, hiába szerepel a tankönyvjegyzéken több más kiadvány (lásd: Egykönyves olvasók, Magyar Narancs, 2012. december 6.). A humántárca annak idején lapunknak úgy nyilatkozott, hogy "a nemzeti tudat átörökítése és a nemzetgazdaság fejlődése szempontjából fontos szerepet játszó tantárgyak esetében a kormányzat közvetlenül akar részt venni a tankönyvfejlesztés ellenőrzésében, ezáltal segíteni szeretné a közösségi tudat megerősítését és a piacképes tudás megszerzésének lehetőségét". Ennek ellenére az első, nemzetiségi és idegen nyelvi könyvekre szóló miniszteri pályázat a napokban jelent meg, és ebből inkább az látszik, hogy a hiányterületeket töltené fel e módszerrel a minisztérium. A 2013/2014-es tanév kerettantervi évfolyamait teljes egészében a piac látta el új tankönyvekkel (amelyek az általános iskolásoknál ráadásul mindenkinek ingyenesen járó, tartós taneszközökké is váltak).
Sajtóinformációk szerint a kormány a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tulajdonába került Nemzeti Közszolgálati és Tankönyv Kiadóval (NKTK) szerette volna legyártatni az egyentankönyveit, ám a vállalkozás méretei miatt ehhez be kellett volna vásárolnia magát egy nagyobb kiadóba - ami nem jött össze. Piaci források lapunknak is megerősítették azt a több helyen megjelent információt, miszerint az NKTK a Mozaik Kiadóval tárgyalt, ám a Mozaik ellenállása miatt az üzlet meghiúsult.
A cselekvés pillanata 2013 decemberében jött el a kormány számára. Az átlátszó.hu által nyilvánosságra hozott dokumentumok szerint a december 11-i kormányülésre az államosítás két verziójával készült az (immár) Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi): az első változat egy állami tulajdonú kiadóvállalatot hozott volna létre, a második - végül megvalósult - forgatókönyv költségvetési szervként az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézetet (OFI) jelölte ki az állami tankönyvfejlesztésre. A dokumentumból kitűnik az is, hogy a kormány leszavazta az Emmit: a humántárca az előterjesztés első változatát támogatta volna, mivel álláspontja szerint "nincs olyan komoly indok, ami a tankönyvkiadó költségvetési szervként való működése mellett felhozható, miközben a költségvetési szervek jellegüknél fogva nem alkalmasak a gazdasági jellegű tevékenységek hatékony ellátására". E fenntartások ellenére a január 1-jétől hatályos törvény az OFI nyakába varrta a tankönyvkiadás államivá tett feladatát, rendelkezett továbbá arról is, hogy évfolyamonként és kerettantervi tantárgyanként maximum két könyv kerülhet fel a tankönyvjegyzékre.
Sötétben tapogatóznak
A törvény kihirdetése után Hoffmann államtitkár rögvest magyarázkodni kezdett, miszerint a két tankönyv "nem is kettőt jelent, hanem sokkal többet". Ez annyiban igaz, hogy eltérő iskolatípusok eltérő tanterveket használhatnak, illetve egyes tantárgyakból léteznek A és B kerettantervek is. Az viszont a jogszabályból egyértelműen kiolvasható, hogy kerettantervi évfolyamokon a pedagógusok adott osztály számára tantárgyanként legfeljebb két könyv közül választhatnak.
A valóság azonban némileg árnyaltabb a jogszabályi környezetnél. A kiadók azt a tájékoztatást kapták, hogy a minisztérium szerzett jogokat nem vesz el, így az idei tanévre átdolgozott, valamint a 2013. december 31-ig a második, hatodik és tizedik évfolyamokra tankönyvvé nyilvánított munkáik elvileg a jegyzéken maradnak és rendelhetők lesznek. "A két könyv az átalakulás végének az állam által ideálisnak tartott állapotát jelzi. Most egy átmeneti időszakot élünk, a piaci kiadók lejáró engedélyű könyveik tankönyvi státuszát nem hosszabbíthatják, új eljárást nem kezdeményezhetnek, az érvényes engedélyű könyveiket azonban feltehetik a jegyzékre" - magyarázta Szarvas-Ballér Judit. A fontolva haladás egyik oka az lehet, hogy a kormány tart a kiadók kártérítési igényeitől. A decemberi kormányülésről kiszivárgott dokumentum is megjegyzi: "a tankönyvpiac felszámolására vonatkozó új szabályozás ellen" vélhetően több kiadó is panasszal fordul majd az Európai Unió különböző testületeihez vagy a nemzetközi bíróságokhoz. Lapunk információi szerint több tankönyvterjesztő cég jelenleg is perben áll a magyar állammal a strasbourgi bíróságon (erről bővebben lásd Drágább, lassúbb, de legalább nem hatékony című keretes írásunkat).
Ennél kézenfekvőbb feltételezés, hogy még a minisztérium sem látja pontosan az állami tankönyvek elkészülésének menetét. Kaposi József, az OFI főigazgatója lapunknak adott korábbi nyilatkozata szerint "2018-ra, esetleg 2020-ra válhatnak általánossá az új generációs, állami tankönyvek". (Lásd: "Kemény ideológiai befolyástól nem tartok", Magyar Narancs, 2014. január 30.) Az intézet honlapján elérhető információk szerint jelenleg alig több mint egy tucat tankönyv kísérleti fejlesztése zajlik, ezek ráadásul csak azután válnak a köznevelési rendszer részévé, hogy néhány iskolában egy évig "kipróbálják" őket. Pusztán a kísérleti fejlesztés tehát szemmel láthatóan kevés a gyors államosításhoz, a jogszabályok gyakorlatba ültetéséhez, így felmerült annak a lehetősége is, hogy az OFI létező tankönyvek felhasználói jogait szerezné meg, esetleg több korábbi könyvből állítana elő egy újat. Ez az eljárás azonban nem mentes a szerzői jogi bonyodalmaktól. "Ugyan lehet egy-két szerző, akit még nem fedezett fel magának a magyar tankönyvesszakma, mégis, a potenciális művek nagy része felhasználói jog szempontjából lekötött alkotás, a már szerződött tankönyvírók teljesen új könyveket nem tudnak létrehozni, ezért az OFI nincs könnyű helyzetben" - vélekedik Szarvas-Ballér Judit. Kaposi József a kísérleti fejlesztések eredményéről későbbre ígért tájékoztatást, az esetleges felvásárlásokról vagy a 8,7 milliárd tervezett sorsáról pedig nem tudott nyilatkozni lapunknak.
A még talpon maradt kiadók egyelőre várnak, és reménykednek, hogy a már tankönyvvé nyilvánított fejlesztéseiket el tudják adni. Ezek tankönyvjegyzékre tétele ugyanakkor nem kockázatmentes: ha az állam jól halad a kísérleti fejlesztésekkel, ha kiírnak egy újabb miniszteri pályázatot, vagy megvesznek egy-két kiadót, könnyen lehet, hogy a többi termék a tűrtből a tiltott kategóriába kerül. Annál is inkább, mert az új tankönyvtörvény kiköti: az iskolai tankönyvrendelést a fenntartónak is - a Klebelsberg Intézményfenntartó Központnak, azaz lényegében az államnak - jóvá kell hagynia. Könnyen előfordulhat tehát, hogy az államilag nem preferált könyvekből csak nagyon kevesen - mondjuk a nem állami fenntartású iskolák - fognak rendelni. A kiadók viszont nem visszakozhatnak: ha egyszer felkerült a könyvük a jegyzékre, a rendeléseket akkor is teljesíteniük kell, ha ez rentábilisan egyáltalán nem megoldható - különben az állam komoly szankciókkal sújthatja őket.
Drágább, lassúbb, de legalább nem hatékonyNem vizsgázott éppen fényesen az államosított tankönyvterjesztés a 2013/2014-es tanévben. A terjesztési monopóliumot egy 2011-es törvénymódosítás adta a százszázalékos állami tulajdonban lévő Könyvtárellátó Nonprofit (Kello) Kft. kezébe. A Kello a piaci terjesztők 12-15 százalékos árrése helyett 20 százalékkal dolgozott, amiből ráadásul tankönyvfelelősi jutalékot sem fizetett az iskolai dolgozóknak. A kiadóknak a korábbinál kevesebb idejük maradt a rendelések legyártására és a Kello raktáraiba szállítására, a könyvtárellátó ugyanakkor - bár a szülőktől már a nyár folyamán beszedte a tankönyvek árát - a piaci terjesztőknél később fizetett a gyártóknak. Ezek a hátrányok azonban eltörpülnek amellett, hogy a könyvek iskolákba szállítása akadozott: hiába választott ki a Kello meghívásos pályázaton úgynevezett terjesztési segédeket, a piacot ismerő források szerint "van, ahol a félévi bizonyítványt hamarabb kapták meg a diákok, mint a tanévkezdő tankönyveket". (Bővebben lásd: Majd nézi a padtársáét, Magyar Narancs, 2013. szeptember 5.) Lapunk információi szerint több terjesztő cég is kártérítési igénnyel jelentkezett. Safranek László, a Suli-Könyv Kft. egykori ügyvezetője a Narancsnak megerősítette, hogy cége egyike azoknak, amelyek a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságán keresik igazukat, mivel úgy vélik, a kormány a vállalkozáshoz való jogukat vette el. Információink szerint a cégek korábban a hazai Alkotmánybírósághoz fordultak, ám a testület panaszukat befogadta ugyan, de másfél év alatt sem bírálta el. Strasbourgban ezzel szemben biztosan lesz valamilyen ítélet, jelenleg a magyar kormány tájékoztatására vár a bíróság. Safranek arról nem kívánt nyilatkozni, hogy pontosan mekkora kártérítési igényről van szó, de ismerve az érintett cégek forgalmát, az összeg százmilliós nagyságrendű lehet. |
Titokzatos segédekJól jelzi az állami tankönyvellátás körüli nehézségeket, hogy Balog Zoltán január 6. és április 30. közötti időtartamra miniszteri biztost bízott meg a terület szervezésével: Hegedűs István közreműködik a tankönyvfejlesztési terv elkészítésében és végrehajtásában, az OFI szervezeti struktúrájának kialakításában, az OFI és a Kello működésének összehangolásában. Javaslatokat tehet tankönyvellátási szerződésekre és jogszabályokra. Hegedűs Istvánt a minisztérium sajtóosztályán keresztül próbáltuk elérni, de lapzártánkig nem kaptunk visszajelzést, és nem ismerhettük meg a miniszteri biztos munkájáról eddig készült írásos jelentéseket sem. Hasonlóan keveset sikerült megtudnunk a Nemzeti Tankönyvtanács működéséről is, Károlyi Krisztina elnök csupán arról tájékoztatta lapunkat, hogy a tanács március 3-án megtartotta alakuló ülését, jelenleg pedig a működési keret részleteinek kidolgozása zajlik. A december 29-i kormányrendelettel létrehozott tankönyvtanács "a nemzeti köznevelés tankönyvfejlesztése és tankönyvellátása minőségének értékelésére hivatott független, országos testület". Legfontosabb feladata az éves tankönyvfejlesztési terv elkészítése, de közreműködik a tankönyvvé nyilvánítási eljárásokban is. A független testület 13 tagjából nyolcat három minisztérium - az Emmi, a vidékfejlesztési és a nemzetgazdasági tárca - delegál, a tanács elnökét a tagok maguk közül választják meg. Egyelőre azonban csak Károlyi Krisztina elnök, az ELTE Tanárképző Intézetének főigazgatója neve ismert a testületből, a március 3-i alakuló ülésről szóló hír pedig különösen annak fényében érdekes, hogy az elvileg delegálási jogkörrel rendelkező szervezetek közül az Országos Nemzetiségi Tanács és a Nemzeti Pedagógus Kar ebben az időpontban még nem is működött. |
