Magyar Narancs: Húsz év után készül visszatérni az Országgyűlésbe, Bajnai Gordon oldalán. Ki keresett kit?
Szelényi Zsuzsanna: A rendszerváltás számomra a választás szabadságát, a többpárti polgári demokráciát, a szabad piacgazdaságot, a szolidaritást és az európai elkötelezettséget jelentette. Amikor 2010-ben a Fidesz kormányra került, olyan mértékben ragadta magához a hatalmat, ami már ezeket az értékeket veszélyeztette. Bennem akkor fogalmazódott meg az elhatározás, hogy ha adódik megfelelő politikai közösség, bekapcsolódom. Amikor Bajnai 2012-ben foglalkozott a visszatéréssel, találkoztunk. ' hívott, én pedig jöttem.
MN: Kapcsolatban volt-e a politikai visszatérése azzal, hogy férje, Karvalits Ferenc és Bajnai Gordon a Wallisnál a 2000-es évek elején együtt dolgozott?
SZZS: Nem, Gordont már '88-ban ismertem, amikor a Közgázon diákvezető volt, a különböző egyeztetéseken akkor találkoztunk először. Aztán a 2000-es évek elején a férjem révén többször találkoztunk, jobban megismertük egymást.
MN: Mára baráti lett ez a viszony?
SZZS: Régóta baráti, ma pedig mindenekelőtt munkatársi.
MN: Miben változott az ön politikai világképe azok után, hogy 1994-ben kilépett a Fideszből, és másfél évtizeden keresztül az Európa Tanács munkatársa volt?
SZZS: Ma is elkötelezett híve vagyok azoknak az értékeknek, amik a korai Fideszt jellemezték. Ma már azonban sokkal határozottabb elképzelésem van arról, milyen egy jó demokrácia. Az Európa Tanács munkatársaként épp az volt a dolgom, hogy a demokrácia finom mechanizmusait, intézményeit, napi gyakorlatát fejlesszem. Amikor a Balkánon, a Kaukázusban vagy Észak-Afrikában kormányokkal és civilekkel dolgoztam együtt, megtapasztaltam, hogy milyen óriási nehézségeket jelent a demokratikus rendszer érdemi működtetése. Aztán 2010-ben itthon azt láttam, hogy az Orbán-kormány hatalomra lépésével, a visszamenőleges törvényekkel, a magánnyugdíj-megtakarítások lenyúlásával pillanatok alatt kérdőjeleződnek meg korábban stabilnak hitt jogállami vívmányok. A Fidesznek a többségi demokráciáról vallott elképzelése, amely szerint a többség mindent visz, elfogadhatatlan. Ez a többség diktatúrája. Másik fontos érték számomra az európai elkötelezettség. A rendszerváltáskor ez a Fideszen belül is magától értetődő volt, s bennem azóta ez még jobban elmélyült. Sok kelet-európai országban megtapasztaltam azt az erős igényt, ami az embereket az európai biztonság felé vonzza. Emiatt is veszélyesnek tartom Orbán keleti fordulatát, amelynek valóságáról az Orbán-Putyin-paktummal most már bizonyítékkal rendelkezünk. Ezzel a Fidesz Magyarországot egy olyan világnak szolgáltatja ki mind pénzügyileg, mind energiapiaci szempontból, ahol az erő szava dominál, ahol törzsi viszonyok határozzák meg a politikát. Ezzel szemben Európában erős az együttműködési és a konszenzuskényszer. Élhető országok csak itt tudnak működni. És egy harmadik tényező, ami számomra ma is alapvető: a piacgazdaság elfogadása egy államilag tervezett gazdasággal szemben. Korábbi elveivel Orbán itt is szembement: ma államkapitalizmust épít, amely az állami vagyon jelentős részét monopóliumokon keresztül szervezi ki saját oligarcháihoz. Ennek szerves része az a törekvés, hogy eszköztelenné tegye ellenzékét, illetve hogy a vállalkozói szférát korlátozza. Ennek azonban drámai következményei lesznek a magyar gazdaság szempontjából. Ez a rendszer, túl azon, hogy igazságtalan, versenyképtelen és korrupt.
MN: Még mindig a Fideszt támogatják a legtöbben, különböző felmérések szerint is bőséges az előnye a riválisaival szemben. Azaz a hazai választani akarók többsége nem abban a valóságban él, amiben ön.
SZZS: Orbán régóta tekintélyelvű rendszerben gondolkozik, ami ma már komoly anyagi eszközökkel és médiahatalommal lett megtámogatva. A közszolgálati nyilvánosság kizárólag a kormányzati álláspontot tükröző tájékoztatást érvényesít. A kereskedelmi médiákat "leszoktatta" a politikai kérdésekről. Erőfölényt alkalmaz, így sokkal hatékonyabban tudja elmondani, amit akar, mint mi. Emellett Orbán szélsőségesen populista politikus, és ez ideig-óráig működik is. Látni kell, hogy a 2010-es hatalmas vereség után lassan kapott lábra az ellenzék. Ma sem gondolom, hogy a parlamenti ellenzéki pártok megtalálták volna a megoldást Magyarország komoly problémájára. Másfél évvel ezelőtt mi azért léptünk színre, mert új alternatívát akartunk felmutatni. Én következetesen hosszú távon gondolkodom a politika formálásáról, mert azok a problémák, amelyekkel Magyarország küzd, nem oldhatók meg pár hónap alatt. Az emberek kormányváltást szeretnének. Mi ebbe a térbe nemcsak új szavazókat hoztunk be, hanem új gondolatokat is. A kormányváltáson túl mi rendszerspecifikus kérdésekben is változást akarunk, ezért beszélünk korszakváltásról. Nagyon határozottan fel kell lépni a populizmus és a korrupció ellen.
MN: A borzalmas száznapos programot például az MSZP- SZDSZ-koalíció szavazta meg, a Fidesszel karöltve. Az nem volt populizmus a javából?
SZZS: Dehogynem. Nagyon sok hiba történt az elmúlt tíz-tizenöt évben. Ennek része, hogy a baloldali pártok a 2000-es években különböző újraelosztási ígéretekkel kampányoltak, és évekig ezek alapján kormányoztak. A Fidesz pedig a 13. havi nyugdíjra 14. havit ígért, és így tovább. Ez fenntarthatatlan volt. Akárcsak az, amit most Orbán művel. Azokra a kiadásokra, amit az egykulcsos adó vagy a rezsiprojekt jelent, Magyarországnak nincsen pénze. Ez nem más, mint hazardírozás. Az orbáni populizmus azonban nemcsak gazdasági, hanem politikai természetű is. Utóbbin azt értem, hogy olyan fogalmakat használ, amelyek a sérelemre és az irigységre alapoznak. Ezzel az attitűddel nem lehet sikeres országot építeni. Az őszinteség fontos eleme a demokráciának. Ha egy társadalom önképe a felelősségelhárításra épül, az alkalmatlanná teszi arra, hogy alkalmazkodjon, változtasson, fejlődjön. Pedig ezen múlik a gazdasági siker is. Ezt tudják a svédek és az írek, és amikor válságba kerülnek, megnézik, mit csináltak rosszul, majd váltanak. Hiába mondja Orbán, hogy erős ország vagyunk: vele, ezzel a felelősségelhárító mentalitással sose leszünk azok.
MN: Választási szórólapján ingyenes felsőoktatást ígér az első diplomáig. A tandíjellenesség 2008-ban már bejött a Fidesznek, nem is tudta betartani az ígéretét. Ebben a gazdasági helyzetben nem felelőtlenség az ingyenes diplomával kampányolni?
SZZS: Komoly vitákat folytattunk erről. Végül azért döntöttünk mellette, mert a tapasztalatok szerint amióta Magyarországon tandíj van, azok kényszerültek a tandíjas képzésekre, akik nem kapták meg a középiskolában azt a versenyképes tudást, ami lehetővé tette volna, hogy megfelelő pontszámmal jussanak be az ingyenes felsőoktatásba. Épp azok a hátrányos helyzetből jövők, akiknek a családja nem tudott külön pénzt fordítani például a matek- és nyelvoktatásra. Az alapképzés alkalmatlansága felerősíti a meglévő esélyegyenlőtlenségeket - ezen akarunk változtatni. Egy másik fontos szempont, hogy az elmúlt években elképesztő mennyiségű egyetemista távozott a magyar felsőoktatásból. Orbánék 2011-től 30 százaléknyi forrást vontak ki a felsőoktatásból, válogatott szakokon hipermagas tandíjat vezettek be. 2010 és 2013 között 40 ezerrel kevesebben iratkoztak be a magyar egyetemetekre, mint korábban. A tandíj ma versenyképességi hátrányt okoz Magyarországnak, mert Ausztriában és több európai országban ingyen lehet egyetemre járni. Magyarországnak nincs más erőforrása, mint az emberek, nekünk az emberek tudásába, oktatásába kell fektetnünk. Ez stratégiai kérdés.
MN: És pénzkérdés. Kiszámolták, hogy mindez mennyibe kerül majd?
SZZS: Mindent kiszámolunk. A felmenő rendszer harmadik évében, amikor ez már mindenkit érint, 12 milliárd forint körül lesz ez az összeg. Ezt ki lehet gazdálkodni. Egyébként azzal számolunk, hogy a mi gazdaságpolitikánk érdemi növekedést idéz elő, amelynek az eredményeiből komoly összegeket csoportosítunk az oktatásra.
MN: Ennek a szórólapnak a másik oldalán Mesterházy Attila és az a bizonyos nyolcpontos csomag található. Van-e bármilyen számítás arra, hogy mennyibe kerül csak az a kitétel, hogy "100 ezer forintos nyugdíjig minden 65 év feletti 24 ezer forint pluszpénzt kap, hogy meg tudja fizetni a gyógyszereit"?
SZZS: A különböző választási ígéretek teljesítése abból az újfajta adórendszerből következne, amit bevezetnénk. Az egykulcsos adó 500 milliárd forint hiányt okozott a költségvetésnek, és a különböző "büntetőadók", illetve a civileket terhelő majd 40 új adónem csak egy részét tudta ennek visszahozni. Mi ezzel szemben progresszív adó bevezetését javasoljuk. Azért nehéz konkrét számokat mondani, mert az ellentmondó költségvetési tájékoztatások miatt nem tudjuk, mi van egyáltalán a kasszában.
MN: A nyolc pont közt szerepel, hogy "igazságos és fenntartható lesz a rezsicsökkentés". Ez utóbbi azonban az elejétől kezdve kártékony szemfényvesztés - hogy tud ez igazságos lenni?
SZZS: Ez egy fenntarthatatlan csomag. Mi olyan intézkedéseket akarunk bevezetni, amelyek a lakhatás költségeit összességében támogatják. Nemcsak energiadíjakról vagy vízköltségről van szó, hanem lakáskölcsönökről is. Ha a mi gazdaságpolitikánk érvényesül, ami egy bizalmi állapot viszszaállítására alapoz, akkor azzal számolunk, hogy a magyar forint árfolyama javulni fog. Tehát annak is, akinek ma devizahitele van, a lakhatási költsége csökkenni fog.
MN: Azért a devizahitel nem a rezsi része.
SZZS: De a lakhatási költségé.
MN: Az viszont nem a rezsi. Másról beszélünk.
SZZS: Szerintem a lakással kapcsolatos kiadások összességükben terhelik az embereket. Azt állítom, hogy amikor a forint gyenge, akkor magasabb hitelt kell törleszteni. Van egy javaslatcsomagunk arra is, hogyan tegyük energiatakarékosabbá a lakásokat EU-finanszírozásból. Az energiaárakat akkor lehet tartósan csökkenteni, ha Magyarország olyan energiapolitikát folytat, amely több lábon áll, és nem hoz minket függő helyzetbe - 2013-ig az unióval összhangban ezt még a Fidesz is így gondolta. Az Orbán által aláírt paktummal azonban az energiaárak tartósan veszélybe kerültek. A hitel kamata kétszerese a korábbi IMF-hitelének.
MN: Az E14-et másfél éve hozta létre a Haza és Haladás, a Milla és a Szolidaritás. Azóta csatlakozott a szövetséghez az LMP-ből kiváltak csoportja, a PM is. A kezdeti hármas közül a Haza és Haladás dominál, a koncepciókat, a stratégiát ez a csoport dolgozza ki, és Bajnai Gordon miatt a sajtóban is a legtöbb szereplést jegyzi. Nem lett volna tisztább másfél éve önállóan pártot alakítani?
SZZS: Ezt nem így látom. Az Együtt három, egymástól különböző csoportból állt össze. A mozgalom összetartó ereje két forrásból fakad: a Milla, a Szolidaritás, a Haza és Haladás mind az Orbán-kormánnyal szembeni elégedetlenségből alakult ki. Ez az egyik kohéziós erő, a másik pedig Bajnai Gordon személye, akit mindenki egységesen fogadott el a mozgalom vezetőjéül. Azóta egy pártalakulási folyamaton mentünk keresztül, így ma már nehéz lenne eldönteni, hogy egy-egy döntésnél ki dominál. Nincs is jelentősége, hogy címkézzünk. Természetesnek tartom, hogy a párttá válással a közös politikacsinálás és programalkotás során egy csapattá váltunk. Az Együtt vezetői között ott van Kónya Péter és Juhász Péter is, akik ugyanúgy vesznek részt a döntéshozatalban, mint Bajnai Gordon, vagy mondjuk én.
MN: Milyen politikai vezetőnek tartja Bajnai Gordont?
SZZS: Integratívnak. Az Együttnek mindenképp lesz parlamenti frakciója a választások után, és ezzel létrejön egy új politikai formáció. Bajnai remekül menedzselte, hogy a PM-mel együtt négy szervezetet összefogjon.
MN: Sokak szerint mégis hiányzik belőle valami. Tűz, lendület, formátum, avagy a meggyőzés ereje.
SZZS: Sokféle politikai vezető van, de sehol sincs kőbe vésve, hogy a radikális személyiségek jobb politikai vezetők. Ma Magyarországon Orbán Viktorral szemben persze van egy ilyen kihívás. De a világban számos más karakterű kiváló politikus van. Annak idején azért is léptem ki a Fideszből, mert Orbán fejében már akkor megfogalmazódott az az elképzelés, hogy Magyarországon nem a sokpólusú, hanem a kéttömbű politikai rendszert kell kialakítani. Ez ellentétes volt azzal, amit sokan gondoltunk: hogy a kétpólusú megosztottság, a szekértáborok világa Magyarországnak évszázados rákfenéje, és oly módon állítja szembe az embereket, amelyen túl kell lépni. Orbán a megosztást mára "tökélyre" fejlesztette. Ez azonban árt az ország közhangulatának és fejlődésének. Szerintem az integratív politikusoknak nagyon is van szerepük Magyarországon, Bajnai pedig ilyen szereplő.
MN: A megosztottságban csak Orbáné a felelősség?
SZZS: Nemcsak az övé. A balliberális oldalon is voltak és vannak olyan erők, akik nem képesek kilépni ebből a gondolkodási keretből. De én azt állítom, hogy Orbán ebben kezdeményező szerepet játszott. Ennek a kevésbé demokratikus rendszernek a megszilárdítását szolgálja az új választási törvény is.
MN: Mit gondol az őszödi beszédről?
SZZS: Azt, hogy egy politikus nem hazudhat. Azok vállalhatatlan mondatok voltak, és az őszödi beszéd sokat ártott. Ahogy aztán a Fidesz az egész ügyet menedzselte, az egy új korszakot nyitott Magyarországon a politikai viselkedésben. A gyűlölködés, az utcai megmozdulások, a szélsőségesek mozgatása a politika radikalizálódását eredményezte. Rosszabb lett azóta a közélet minősége, és megszűnt a konszenzus lehetősége. Mi ezen is szeretnénk változtatni.
MN: Le kellett volna mondania Gyurcsány Ferencnek?
SZZS: Történelmietlen kérdés, hogy kinek mit kellett volna csinálnia, hiszen azóta belevetítjük ezekbe a kinyilatkoztatásokba az azóta szerzett ismereteinket is. Ha rajtam múlik, sok politikusnak le kellett volna mondania az elmúlt húsz évben a magyar politikában.
MN: Ez most akkor igen volt, vagy nem?
SZZS: Jó lett volna, ha van világos következménye ennek a történetnek is. Remélem, ez kellően határozott válasz egy ilyen múltbeli kérdésre.
MN: Az ellenzéki összefogás listájának első ötven helyén a jelöltek 85, de majdnem 90 százalékban köthetők jelenlegi vagy korábbi tevékenységük folytán a szocialista párthoz. Hogy mást ne mondjak, Karácsony Gergely az 55., míg Puch László a 43. helyen várja a voksolást. Nem érzik úgy, hogy a pártjuk csomagolópapírként van felhasználva a szocialista comebackhez?
SZZS: A lista egy nehéz tárgyalássorozat eredménye. A különböző pártok egymástól függetlenül helyezték el az embereket, tehát hogy ki van előttünk vagy mellettünk, azok tőlünk független tényezők. Ezt az együttműködést én egy olyan mechanizmusnak tekintem, amit az új választási törvény kényszerített az ellenzékre. A mi embereink túlnyomórészt újak és jók. Nekünk olyan frakciónk lesz, amellyel bátran neki lehet állni a magyar közélet megváltoztatásának.
MN: Ön a fővárosban indul egyéni jelöltként a második, illetve részben a harmadik kerületben. Az előbbi hagyományosan jobboldali, még 2006-ban sem sikerült itt a szocialistáknak győzniük. Tetézi ezt, hogy az itt élők jobban profitálhattak az egykulcsos adóból, lévén jobb keresetűek, és talán még a rezsiszámlájuk is magasabb, azaz jobban érvényesül náluk a csökkentés. Anyagilag tehát nemhogy rosz-szul, hanem jól jártak az elmúlt négy évben. Mivel és hogyan tud így kampányolni?
SZZS: Nem egyszerű körzet, de mi billegő körzetként tartjuk számon. Varga Mihály erős ellenjelölt, de ma minden fideszes az, mivel olyan hatalmi apparátus, pénz és manipulációs gépezet van a kezükben, ami egyenlőtlen versenyt okoz, és óriási kihívás nekünk. Az én körzetemben egy polgárosodott választóközönség él, akiknek tapasztalataim szerint sok minden fáj, amit az Orbán-kormány művelt. Az államosítási hullám az oktatástól kezdve a magánnyugdíj-megtakarításokig, a magántulajdon elleni támadások, a jogrendszer bizonytalanságai, a 40 új adó nem tetszik nekik. És az Orbán-Putyin-paktum sem. A szabadság, a magántulajdon védelme, a függetlenség, a szabad iskolarendszer, Európa, ezek mind olyan fontos dolgok, amit ez a kurzus megtámadott. A kampányomnak ezek a témái. Sok találkozót szervezek, sok fórumot tartottam, amelyek mind telt házzal mentek. Várják az emberek, hogy valami másképp legyen. A közvélemény-kutatók mérései a napi kampányomban nem tükröződnek, ezért mondom, hogy érdemes Budán kampányolni. Meggyőződésem, hogy a Fidesz vezette Magyarországon meggyengült a demokrácia, és ez veszélyezteti azt, hogy a jövőben egy élhető, fejlődőképes országban éljünk. Én és az Együtt nem fogadjuk el a Fidesz status quóját, amely hiába jogszerű, egyre távolabb kerül attól az európai demokráciától, ahova 24 éve becsatlakoztunk. Ennek a jobbá tételére szerződtem.
névjegySzelényi Zsuzsanna pszichológiából, később nemzetközi tanulmányokból szerzett diplomát. A rendszerváltás utáni első parlament tagja volt. Számos alapítvány munkatársa, a Budapesti Európai Ifjúsági Központ igazgatóhelyettese és a Roma Oktatási Alap igazgatója volt, 2010-ben posztgraduális képzésen vett részt Bostonban. |
