Választási előkészületek: Félkészenlét

szerző
- bojtár, bundula -
publikálva
1997/41. (10. 09.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

A levegő szinte vibrál, felelős tényezők odahaza esténként csapdlecsacsizás helyett koalíciós puhatolózási kimeneteleket meg programvariációkat latolgatnak, a lesifotósok lopakodó stratégákra lesnek a pártszékházak körül, de azt, hogy ki mivel rukkol majd elő a napon, mikor a választási kampány kezdetére virradunk, egyelőre nemigen hajlandók elárulni az illetékesek. Meglehet, azért, mert egyelőre maguk se igen tudják, kitől, ki által, kiért és mit akarjanak.

A levegő szinte vibrál, felelős tényezők odahaza esténként csapdlecsacsizás helyett koalíciós puhatolózási kimeneteleket meg programvariációkat latolgatnak, a lesifotósok lopakodó stratégákra lesnek a pártszékházak körül, de azt, hogy ki mivel rukkol majd elő a napon, mikor a választási kampány kezdetére virradunk, egyelőre nemigen hajlandók elárulni az illetékesek. Meglehet, azért, mert egyelőre maguk se igen tudják, kitől, ki által, kiért és mit akarjanak.

Most éppen a kisgazda és fidesz-polgáripártos elnökök gondolatkísérletei jelentik a szenzációt. Ezeket a helyükön kell kezelni: az úgynevezett lebegtetések semmi másra nem szolgálnak, mint a közvélemény szondázására. Az alábbiakban nem a különféle kombinációkkal foglalkozunk - lesz erre lehetőség bőven az elkövetkező hónapokban -, hanem azzal, hogyan készülnek a jelenlegi parlamenti pártok a ´98-ig tartó nagy menetelésre.

Az MSZP-ben

a kampányfőnök Szekeres Imre lett, a programírás koordinálása Jánosi György alelnök, a választási szövetségek feltételeinek tárgyalása pedig Katona Béla feladata. A választási bizottság élén Horn Gyula áll, amíg el nem fárad és le nem ül, a végső szót a fontosabb dolgokban általában ő mondja ki, amint azt Szeredi Péter, az MSZP frakciótitkára lapunknak elmondta. A kampány agytrösztje egyébként a Szekeres Imre körül már évek óta együtt viharzó csapat, amelynek összetétele nem nyilvános, ők készítették elő Horn fellépését, tanították be a fontosabb tánclépéseket stb. a füzesabonyi és nagykanizsai időközi választások kampányzáró gyűlésén, az eredmények önmagukért beszélnek. Arról, hogy a kampányban mik lesznek a fő lózungok, meg hogy mikor mivel jönnek majd elő a szocik, Szeredi nem sokat tudott mondani, némi habozás és bizonyos fontos papírokba való betekintés után az esélyegyenlőség, a közbiztonság és a munkanélküliség kulcsfogalmakat vette szájára. Ezek közül persze egyik sem olyan, amit mi magunk ne találhattunk volna ki, de hát miért is ne lehetnének egy kampánymenedzsernek titkai - különben hogy hatna majd a meglepetés erejével egy pompás kampánytéma jövő februárban. (Mindenesetre ne zárjuk ki e helyt azt sem, hogy a szocialisták valóban nem virítanak majd nagyot a kampányban: 1994 tavaszán például az egyetlen emlékezetes esemény Horn és az IFA találkozása, valamint a leendő miniszterelnök részvétet és jókedvet egyszerre keltő abroncsa volt.) Az MSZP egyébként nem tervezi külső PR-cégek bevonását, mindent belül találnak majd ki, arculatot, jelszavakat.

A programírókat Jánosi György koordinálja, bár egyelőre még nemigen koordinálhatta őket, mert a programnak se híre, se hamva. Annyit lehet tudni, hogy az egyik legfontosabb kérdésre, miszerint mihez kezd majd az esetleg kormányon maradó MSZP a gazdasági növekedés hozadékával, hogy elosztogatná-e, és kinek, vagy marad a "restrikciós" csúfnéven illetett gazdaságpolitika, még nincs válasz. A 94-es program gazdasági fejezetét Békesi László írta, aki most már nem foglalkozik ilyesmivel, stratégiai gondolkodásra képes gazdaságpolitikusból meg nem sok maradt az MSZP-ben. (Fő gazdaságpolitikusnak momentán Puch László van kinézve.) Ugyanakkor az is igaz lehet, hogy ami pénzt el lehetett, azt már Horn Gyula elígérte a nyáron, a nyugdíjasoknak leginkább, az egyházaknak is kicsinyt, de Horn - talán kevésbé előkészített - beszédeiben lett már béremelés ígérve pedagógusoknak, egészségügyi dolgozóknak, még tán a masinisztáknak is. A program egyébként nagy strukturális változtatásokat nem helyez kilátásba, a tb reformjáról lesz szó, de ezt a kampányban nem verik majd nagydobra. Az erre vonatkozó részt valahonnan Csehák Judit felől repíti a Köztársaság térre a szél, lesz benne szó az egészségügyi szolgáltatások teljes körű privatizálásáról és a magántulajdonú egészségbiztosítási pénztárakról.

A jobbára párttag programírók mögött, a homályban húzódik meg a párt intellektuális háttere, amelyről Szeredi nem árult el semmit a Narancsnak, hiába győzködtük arról, hogy abnormális állapot az, amelyben bizonyos szakértők és értelmiségiek megpróbálják eltitkolni aktív pártszimpátiájukat (különösen akkor, amikor úgyis mindenki tudja). Szeredi, ha tehetné, mondaná, de épp az intellektuális háttér venné rossz néven, ha a kilétük nyilvánosságra kerülne.

Szeredi beszámolt arról is, hogy lapzártánkig egyetlen más politikai szervezettel sem kötött választási megállapodást az MSZP, bár tárgyalások folynak ez ügyben a SZEF-fel, a BIT-tel, a Kapolyi László-féle MSZDP-vel (már ha ez utóbbiak eldugulnak NATO-ügyben) és az Agrárszövetséggel. Az alkudozás Katona Béla feladata. Ezeknek a szervezeteknek a vezetői jó kis listás helyekre ácsingóznak, de a jó kis listás helyek már foglaltak, a rosszabbakért is nagy a tülekedés, és amúgy is, a párt kevésbé prominens képviselőinek egyéni körzetekben is indulniuk kell, ha listás helyet akarnak maguknak. Márpedig azt, hogy ki lesz egy-egy körzet MSZP-s jelöltje, a helyi pártszervezetek döntik el, akik éppenséggel be is lengethetnek a központnak. És mivel Szeredi közlése szerint az MSZOSZ szociáldemokrata platformjával nem lesz választási egyezség, az csak a helyi MSZP-sejteken múlik, hogy hány szakszervezeti vezetőből lesz képviselőjelölt. Paszternák László helye például kérdéses, Schalkhammer Tatabányán jobban áll, közmondásosan jók Szöllősiné oddsai Szarvason, akárcsak Bársony Andráséi a hatkerben. Hogy Nagy Sándor hol indul, még kérdéses: a borsodi listavezetés nincs kizárva, de az egyéni körzet sem. Szeredi szerint egyébként a szakszervezetek szavazathozó képessége vajmi csekély, a titkárságvezető azt a felvetést, miszerint az MSZOSZ-en keresztül az MSZP az egyetlen párt, amely jelen lehet a munkahelyeken, gyermetegnek nevezte. A többi lehetséges kis szövetségesnek is inkább propagandaértéke van, már ha Kapolyi Lászlót propagandaértéknek lehet nevezni. Bár most, hogy a Jurassic Park II. ekkorákat kaszál, lehet, hogy Kapolyit is érdemes lesz maszopos reklámfilmben mutatni, amint egy nagy, zöld, kicsi fejű eocén-programnak öltözve turistákat riogat a Mecsekben.

Az ellenzéki oldal csapásaira az MSZP-ben eddig nemigen készültek fel: főként a minden bizonnyal előkerülő korrupciós vádakkal szemben tűnnek meglehetősen tanácstalannak az MSZP-s kampánystratégák ("mit lehet erre mondani?", tárta szét kezét tanácstalanul Szeredi), míg a közbiztonságot számon kérők számára Kósánénak "tizenöt válasza is van". Kósáné Kovács Magda egyébiránt szintén tagja a választási bizottságnak: feladata az ügyvezetés, amin nem csodálkozhat senki, hiszen Kósáné Kovács Magdában nem mást, mint az ügyvezető alelnököt tisztelhetjük. Ennek megfelelően Kósáné egyrészt a Köztársaság téri apparátust felügyeli, másrészt a helyi szervezetekkel egyeztet az egyéni, a megyeiekkel meg a megyei listás jelöltekről. Hacsak össze nem keveri. Ez utóbbiban társa Csintalan Sándor, a jelöltállítás felelőse. A munka bonyolult: a népszerű jelöltet a megyei listára kell tenni, de ha egyszer listán van, indulnia kell egyéni körzetben is, de ha egyszer indul egyéni körzetben, akkor ott más nem tud, szóval csak a gond meg a baj. Az mindenesetre nem kétséges, hogy a jelöltállításban a szocialista káderállományt váratlan mélységekig ismerő Hornnak döntő szava lesz, gyere, pa-pír, megköplek, ceruzám, veselkedik majd egy szép napon a miniszterelnök, és országos listát írni hajtja fejét az íróasztali lámpa fényébe.

Az SZDSZ-ben

a munkálatok pompásan haladnak. A programot nagy erőkkel írják eszes emberek, munkájukat Horn Gábor hangolja össze. A fontos gazdaságpolitikai kérdésekre egyelőre szintén nincs végleges válasz: a programnak ezt a fejezetét Bauer Tamás meg Gaál Gyula meg Tardos Márton felügyeli szakmailag, a munkát Antal László közgazdász vezeti, társa az együttgondolkodásban megannyi bankár és nagyvállalkozó. Az SZDSZ a reformok továbbvitelét az egészségügyben tervezi, meg az önkormányzatok szerepét gondolná újra: amúgy a kampány inkább az eredményekről szól majd, mint az ígéretekről. Például az oktatásban: a pedagógusok szívének megnyerése még a párt előtt áll. Az SZDSZ arra számít, hogy a 98-as választásokon nem a tiltakozó szavazatok fogják eldönteni a versenyt. A párt a program és a kampánystratégia ügyében nem egyeztet az MSZP-vel, közös jelöltállítás nem lesz, bár a második fordulóban természetesen elképzelhető a visszalépés az MSZP-s jelölt javára (és viszont, nyilván), pláne ha az vezet.

A Fidesz

1994-es kampánya nagyon sokba került és nagyon rosszul mérte be a célcsoportot. Gombóc Artúrék mindenekelőtt az alsósok körében arattak osztatlan sikert (egyikünk - akkor tízéves - unokaöccse valósággal belebetegedett abba, hogy nem szavazhatott a Fideszre azon a májusi napon). Igaz, az akkori kampányfinist menedzselők - például Werner András, akire a mostani stáb is számít - örökölt anyaggal voltak kénytelenek dolgozni, a kiskamaszok megszólítása nem az ő agyukból pattant ki. Ezen a téren tehát 1994-hez képest előrelépés várható.

A jelöltállítás szempontjait a Fidesz a következőképpen határozta meg: tiszta előélet, a polgári értékeket magáénak valló jelölt, s az illetőnek konkrét megoldási javaslatokkal kell rendelkeznie a helyi problémákat illetően. Az alakuló kampánystáb saját embereikből áll, a kampányfőnök - az érvényben lévő elnökségi döntés szerint - Áder János. A pártvezetésből rajta kívül Deutsch Tamás és Kövér László vesz részt a munkában. Áder a Fidesz-irodák apparátusát koordinálja, Deutsch a párt külső, sajtóbéli megjelenéséért felelős, Kövér a jelöltkiválasztás, valamint a pártközi egyeztetések legfőbb őre. A Századvég-Tárki folyamatosan készít felméréseket, elemzéseket a Fidesznek, továbbá úgy tudjuk, Stumpf István csapatát megbízták a kormányzati átalakítás elméleti kidolgozásával is. (Információink szerint a még korántsem végleges kampánystábnak tagja többek között Szőcs Géza költő is.)

A Fidesz többek között a fiatal családok, a nagycsaládok támogatását (családi adózás, adókedvezmények) állítja kampányának középpontjába. Természetesen a koalíció általuk korrupciógyanúsnak vélt ügyletei is a fő csapásirányt jelentik, bár van, aki úgy látja, nem biztos, hogy lesz még egy olyan ügy, amivel akkorát lehet dobni, mint a Szokai-Tocsik-botránnyal. És persze téma a rossz közbiztonság ostorozása, ami nyilván annál is inkább kedves a Fidesz számára, mivel azzal, szándékai szerint, nemcsak a koalíció, hanem mindenekelőtt az SZDSZ alkalmatlanságát hangsúlyozhatja.

A képviselőjelöltek országos szinten 85 százalékban megvannak. Az MDF-fel való együttműködés a két héttel ezelőtti megállapodásban rögzített 60 helyen várhatóan gond nélkül összejön, bár egyes régiókban meglepően erősek az ellenérzések. A Narancs információi szerint Hajdú-Biharban, Békésben, Csongrádban nemigen lesz közösködés - az ottani fideszesek bizalmatlanok a helyi MDF-fel szemben (s viszont) -, ez inkább a dunántúli részen, Pest megyében meg a fővárosban valószínű. Nem fideszes, de ellenzéki forrásból úgy tudjuk, miniszterelnök-jelöltként felmerült Martonyi János neve. Vezető fideszes tisztségviselő elképzelhetőnek tartja, hogy "a Viktor teszteli Martonyit", de hozzátette, valószínűleg Orbán lesz a jelölt, mivel a pártközvélemény elsősorban ezt a megoldást díjazza.

Az 1994-es választások nemcsak a kudarc miatt ébresztenek kellemetlen emlékeket

az MDF-ben

A kampány során eltapsolt súlyos milliók kis híján a tönk szélére sodorták a pártot; székházuk tulajdonjoga mindenesetre ráment. Talán ezért is támogatják oly lelkesen a választójogi törvény módosításának azon passzusát, amelyik limitálja az egy jelöltre fordítható összeget.

Az MDF-ben eddig is működő PR-csoport automatikusan átalakult kampánystábbá - ez persze csak az alap, a csapat létszáma idővel nyilván nő. Kampányuk várható főmotívumai a márciusi gödöllői országos gyűlésre meghirdetett három jelszó, a rend, a biztonság, a gyarapodás. Az elképzelések szerint ezeket a médiában a párt egy-egy ismert alakja jeleníti meg, a témák sorrendjében: Gémesi György ügyvezető alelnök, Dávid Ibolya frakcióvezető-helyettes és Kádár Béla. A kampányban vélhetően ők hárman szerepelnek a legtöbbet, és persze Lezsák Sándor pártelnök. Mint az egyik vezető tisztségviselő megjegyezte, a frontemberek kiválasztása is mutatja, az MDF a kampányban nem ideológiai hadviselésre készül. Az MDF-es füleknek oly kedves "ki az igaz magyar érdekek védelmezője" típusú retorikát igyekeznek minimalizálni, ha megszabadulni ettől nyilván nem is tudnak, hiszen mindig lesznek a pártban olyanok, akik képtelenek máshogyan beszélni.

Ha az MDF az 1994-es választásokon elért eredményt (12 százalék) megismételné, azzal a pártban elégedettek lennének. Biztatónak tartják a felmérésekben kimutatott 7-8 százaléknyi úgynevezett biztos szavazót, illetve vidéki szervezettségüket, e téren, pártbéli vélemények szerint, csak ők vehetik föl a versenyt az MSZP-vel. Jó jelnek tartják azt is, hogy az MDF tizedik születésnapját ünneplő lakiteleki találkozóra a meghívott értelmiségiek mindegyike elfogadta a meghívást. Úgy vélik, a párt iránti értelmiségi szimpátiát reprezentálja Lezsák tanácsadói testülete is (Buda Béla, Kádár Béla, Makovecz Imre, Nemeskürty István, Pungor Ernő, Széles Gábor).

A végleges országos listát Lezsák elnök állítja össze. Az első négy hely biztos (Boross, Gémesi, Kádár, Lezsák), csupán a sorrend nem dőlt még el. Mint ahogyan az sem, megneveznek-e önálló miniszterelnök-jelöltet, e téren további egyeztetések lesznek a Fidesszel. Ha az MDF állít jelöltet, információink szerint az az első négy helyezett közül kerül ki. Mivel Boross Péter és Lezsák Sándor korábban kijelentették, nincsenek ilyesfajta ambícióik (s ez ebben az esetben nem elterelő manőver), kizárásos alapon Gémesi György és Kádár Béla jöhetnek szóba.

A Narancs kérdésére, hogy amennyiben a párt a választások után felálló kormánykoalíció tagja lesz, várható-e az államapparátus bizonyos szinten való lecserélése, MDF-es beszélgetőpartnereink elmondták: mindenképpen kezdeményezik az államigazgatás strukturális átalakítását. Ez egyrészt jelentené a volt Kádár Béla-féle Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumának újraélesztését integrációs, illetve az EU-integrációt koordináló minisztériumként. A hatékony kormányzati munka érdekében korlátoznák a Pénzügyminisztérium (PM) jelenlegi túlhatalmát, mint ahogyan a PM és az Ipari Minisztérium közötti manapság tapasztalható rivalizálást is abszurdnak tartják. "A minisztériumok átrendezése természetesen az egész rendszeren éreztetheti a hatását", fejtegették diplomatikusan. Ugyanakkor határozottan állították, "ideológiai jellegű tisztogatásokra" semmiképpen sem gondolnak.

Nagy a felbuzdulás egy újszerű társadalmi szerződés kapcsán. "Az első száz nap programja" a kezdeti konkrét tennivalókkal foglalkozna. Éppen ezért számon kérhető is lenne három hónap múltán, mit teljesítettek, mit nem. Mivel a tervek szerint minden egyes tételért néven nevezett egyedek felelnének, az elmaradásnak személyi konzekvenciái lennének. Ezzel a gesztussal, úgy tartják, vissza lehetne szerezni azt a politika iránti bizalmat, amit a pártok az elmúlt években eljátszottak. Az a javíthatatlan népnevelői hevület; hiába, a vér kiüti magát, ahogy Mikszáth mondaná.

Az MDF-ből tavaly kivált

Magyar Demokrata

Néppárt (MDNP),

amelynek a közvélemény-kutatások szerint 1-2 százalékos a támogatottsága, nagy valószínűséggel valamennyi választókörzetben képviselteti magát, vagyis a megyei és az országos listákat gond nélkül felállítják. Zsigmond Attila, a párt alig egy hete kinevezett kampányfőnöke a Narancsnak elmondta, jelöltjeiket "igényes szempontok szerint választják, akik komoly meglepetéseket fognak okozni" a májusi voksoláson. Zsigmond Attila is meglepte lapunkat, amikor kérdésünkre közölte, 8-10 százalékos választási eredményt "már tisztességes eredménynek tartana".

Egyelőre azonban úgy tűnik, az is csoda lenne, ha az ez idáig egyik ellenzéki tömörülésnek sem kellő MDNP a parlamentbe jutna. Ráadásul számos helyen még mindig az MDF-fel azonosítják, költségvetési támogatást nem kap, kapcsolatrendszerük még csak alakulóban; bár Zsigmond Attila biztatónak tartja, hogy néhány civil szerveződéssel "igen kiváló" a kapcsolatuk. Példaként a Pasaréti Polgárok Körét említette, amely a közelmúltban "olyan nagyszerű építésztalálkozót szervezett". Az a profi team, amelyik az MDNP-t választási hirdetésekbe álmodja a kampányban, már megvan, igaz, kilétük egyelőre nem publikus.

Abba, hogy az általuk sokáig legtermészetesebb szövetségesnek tartott Fidesznek nem kellenek, a jelek szerint végképp belenyugodtak, sőt. Bár megalakulásukkor szívesen hirdették magukról, hogy létrejöttük felgyorsítja a Polgári Szövetség kialakulását, manapság úgy látják, az, hogy az MDNP "nem vett részt abban a nagy riszálásban", amit az ellenzéki pártok műveltek egymással a közelmúltban, még hasznára is válhat a néppártnak. "Mert nemcsak a fenekünket nem riszáltuk", érvelt Zsigmond Attila, "de nem is torzsalkodtunk senkivel", és ez szimpatikus lehet a választópolgárok számára. Mindenesetre múlt szombaton úgy döntöttek, hogy nem várnak senkire és semmire: elkezdik kampányukat egyedül is, de természetesen nyitottak továbbra is mind az MDF, mind a nagy szerelem, a Fidesz felé. Ha hívják őket, mennek.

"Csak olcsón" -ez lehetne a

KDNP

kampánymondata. Ahhoz ugyanis, hogy a választási hajrát finanszírozni tudja a párt, először székházától kell megválnia. Az új épület megvétele után fennmaradó pénzt tudja csak kampányra költeni. A kabinetfőnök Bartók Tivadar szerint ez 80-100 millió Ft lehet. Az egyéni képviselőjelölteknek is be kell nyúlniuk a zsebükbe, ha indulni szeretnének a párt színeiben. Hogy mégis mennyit kell majd költeniük, nem tudni, viszonyítási alapként csak annyit, hogy az 1994-es országgyűlési választásokon a KDNP jelöltjei átlagosan 2-300 000 Ft-ot költöttek.

Arról, hogy kik lesznek a párt jelöltjei, az országos elnökség dönt. Az Országos Választmány ülésén létrehozandó kampánytanács 8-10 főből áll majd várhatóan, s a megyék által jelöltnek javasoltakat bírálja el, listaállítási szabályt, illetve ehhez szempontokat s teljesítendő erkölcsi normákat dolgoz ki. Bartók Tivadar szerint a KDNP képviselői - akik jelenleg a függetlenek padsoraiban foglalnak helyet - várhatóan újra indulnak a képviselőségért. Az országos és a budapesti lista vezetője Giczy György pártelnök lesz, s ha minden igaz, az alelnökök (Gáspár Miklós, Báthori Gábor, Semjén Zsolt, Pálos Miklós, Úrsprung János) is előkelő helyen szerepelnek. Tárgyalnak Bruhács Jánossal, aki a pécsi egyetem professzora s az ellenzéki pártok alkotmánybíró-jelöltje volt.

Bartók Tivadar minimum 8 százalékos választási eredményre számít, de hozzátette azt is: "ha nyugtunk lesz, akkor akár jobb eredményt is el tudunk érni". Október 25-én lesz a "nagy kísérlet", az Országos Választmány ülése, ahol a kabinetfőnök szerint újra megpróbálják megbuktatni a jelenlegi pártelnököt. Ezt az információt más, nem KDNP-s források is megerősítették: állítólag Semjén Zsoltot próbálják Giczy helyére beválasztani, s ebben az esetben létrejöhetne az eredetileg elképzelt polgári szövetség.

A Független

Kisgazdapártban

még csak most körvonalazódnak a kampány anyagi és stratégiai vonzatai. Mint azt Horváth Béla, az elnöki kabinet főnöke a Narancsnak elmondta: a párt választási programját dr. Szentgyörgyvölgyi Péter volt köztársasági megbízott, az FKgP önkormányzati kabinetjének vezetője fogja össze, a szakmai-ágazati anyagokat az egyes kabinetek szakértői szállítják; "nyers változatban néhány szöveg már megvan". Pokol Béla elnöki tanácsadó szíves szóbeli közlése szerint ebben a kiterjedt szakmai munkában vagy hatszáz szakértő vesz részt, akiknek egy része a dolgok szerencsés alakulása esetén nyilván a kormányzati munkában találná meg vigaszát s jutalmát.

Az FKgP természetesen "a maximumot akarja" (Horváth Béla), mármint nyerni orrhosszal az MSZP előtt, minimálprogramként megelégedne a második hellyel, de legalább a Fidesz lekörözésével. Még nem tudni, mennyi pénzt szán a párt a kampányra, de Horváth Béla reálisnak látja, hogy egy egyéni képviselőre ne jusson több egymillió forintnál; "a kisgazdák a legszegényebb párt az összes közül", tavaly is csak 30 milliót költöttek. Pokol Béla elnöki tanácsadó ezt a horváthi gondolatot tovább hímezve hozzáfűzte, hogy szerintük még a pártoknak az állami büdzséből juttatandó 386 millió forint is sok, ők igazából azt szeretnék, ha ennek a felét kapnák, az is bőven elég lett volna. Pokol egyébként úgy véli, hogy a választásokra juttatott összegekből a pártok - a programírás meg a szakértés fügefalevelével takarózva - értelmiségi klienseket vásárolnak maguknak; Pokol ezt elítélte. Az mindenesetre figyelemre méltó, hogy a parlamenti helyenként egymillió forintos limitet követelő kisgazdáknak mennyire nem mert ellentmondani senki, annak ellenére, hogy több párt szakértői is úgy vélik, ennyi pénzből lehetetlen kampányt csinálni. Az 1994-es kampány valós költségei általános vélemény szerint meghaladták a pártonkénti egymilliárd forintot: és ha most ez talán nem is lesz ennyi, a többletet akkor is elő kell teremteni, a nyomokat az előteremtés után el kell tüntetni, a támogatást pedig valahogy elbújtatni vagy elhallgatni. Emiatt persze a politikát továbbra is a (jogos) gyanakvás légköre veszi majd körül, sunyizás lesz, majd később apróbb kormányzati szívességek és a többi: csupa olyasmi, ami úgy kell a kisgazdáktól nem idegen politikaellenes politikai jelszavaknak, mint anya hülye gyerekének.

A programról a kisgazda főtanácsadó annyit elárult a Narancsnak, hogy bár nem tettek le az alkotmányos berendezkedés nagyszabású átalakításáról, úgy is mint a kétkamarás parlament meg az erős, a nép által választott köztársasági elnöki intézmény bevezetéséről, de ilyesmire csak akkor kerítenének sort, ha a KDNP-vel együtt kétharmados többségre tennének szert, és erre még maga Pokol Béla is kevés esélyt lát. (Ha mégis, akkor viszont 1998 őszére fenekestül forgatnák fel a magyar közjogi ál-lapotokat.) A kisgazdák erős agrárprogrammal rukkolnak majd elő, bár az FKgP - Pokol szerint - biztosan maga mögött tudhatja a kis falvak lakóit és a nincsteleneket; gyenge a támogatottsága viszont a nagyvárosokban és Budapesten, az értelmiség körében. Pokol szerint a kampány során a nagyvárosi értelmiségre fognak gyúrni, és már most lelket melengető elképzelni azt, amikor Homoki kisgazda a Hősök terén az FKgP és a nominalizmus viszonyát magyarázza; Nicolaus Cusanus ügyében kritikai, de nem teljesen elutasító álláspontot foglal el, aztán a hallgatóság üdvrivalgása kö-zepette éles kirohanást intéz Adorno ellen, hogy végül ingyen kárpótlási jegyeket osztogatva a széles értelmiségi tömegek között tovább induljon a sonkádi lakossági fórumra.

A jelöltek kiválasztását a párt a méltán elhíresült Vasszécsényi Határozat alapján végzi. A nagy jelentőségű dokumentum szerint a helyi kisgazda-szervezetek három, öt, sőt több jelöltet javasolnak ("néhol tizenkettő is van", töltötte el a jogos büszkeség a Narancs kérdésére válaszoló Pokolt), és ezek az illetők aztán többszörös szűrésen mennek mintegy keresztül: a rossz nyelvek szerint az utolsó előtti instancia a párt gazdasági igazgatója, az utolsó pedig dr. Torgyán József és dr. Torgyán Józsefné lesznek, meghitten évődve ők huzigálják majd ki a kevésbé szerencséseket a történelemből, és csók is elcsattan majd közben biztos megannyi.

Külföldi szponzorról semmi hír, PR-stratégiáról dettó, de nagyon bíznak a brit konzervatív pártban. A toryk több hónapos közös tréninggel készítik fel a magyar ellenzéki parlamenti pártokat a választási kampányra. Mármost ha belegondolunk, hogy a lényegében minden választói réteg igényeire süket és vak toryk az elmúlt pár évtized Nyugat-Európájának leglátványosabb és legmegalázóbb választási vereségét szenvedték el idén májusban, akkor nem is lehet kétséges, hogy az értékes információk merről merre haladnak majd a tréningen: senki ne csodálkozzon tehát, amikor 2002-ben a brit konzervatív párt mindenkit meglepve a külföldiek földtulajdonlása elleni jelszavakkal teszi majd tönkre Tony Blairt.

Csak előbb még a Horn Gyulát kéne valakinek.

- bojtár, bundula -

(közreműködött: seres, tüske)

szerző
- bojtár, bundula -
publikálva
1997/41. (10. 09.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra