„Mindent megteszek a Néppárt sikeréért. Azt akarom, hogy az EPP nyerje az európai választást, de utána vita lesz az irányvonalról” – mondta Orbán Viktor a Bildben pénteken megjelent interjújában.
Egy tanulmány szerint azonban az elmúlt hetekben tett lépései – Matteo Salvini majd Heinz-Christian Strache fogadása, a kihátrálás Manfred Weber jelöltsége mögül – tudatos provokációk voltak az EPP irányába, amikkel a magyar miniszterelnök azt akarta felmutatni, hogy még komoly tényező Európában. Pedig a befolyása május 26. után szinte biztosan csökkenni fog.
Van visszaút?
Point of No Return – ezzel a címmel közöl elemzést a Fidesz és az Európai Néppárt viszonyáról a German Council of Foreign Relations (DGAP). Milan Nic, a DGAP igazgatója és Rácz András, a Political Capital elemzője arra jutnak, hogy a legvalószínűbb forgatókönyv a Fidesz kilépése az EPP-ből; Orbán az EP-választás után legfeljebb a szélsőjobboldali-euroszkeptikus tábor egyik vezéregyéniségeként harcolhat ki magának némi mozgásteret Európában.
A szerzők szerint a jelenlegi állapot – a Fidesz néppárti tagságának felfüggesztése – a lehető legrosszabb Orbánnak, mivel így nem tudja befolyásolni az EPP döntéseit, viszont más pártcsaládhoz sem csatlakozhat. A felfüggesztés ráadásul határozatlan időre szól, az irányítás így az EPP kezében van.
| ||
Nic és Rácz három lehetséges forgatókönyvvel számol az EP-választás után.
- A legvalószínűbb, hogy Orbán maga hagyja ott az EPP-t, és a szélsőséges tábor egyik vezéreként próbál érvényesülni az európai politikában. E szcenárió bekövetkezésének esélyét növelné, ha az euroszkeptikus tábor és a Fidesz is jól szerepelne a választáson, illetve ha a Fidesz más néppárti tagpártokat is magával tudna rántani a szélsőjobbra.
- Ha a Fidesz nem megy magától, ősszel, az EPP zágrábi kongresszusa előtt ki is zárhatják a magyar tagpártot a Néppártból. A szerzők szerint azonban ez belpolitikailag rosszul jönne Orbánnak – főképp az októberi önkormányzati választások előtt –, így valószínűbb, hogy az elkerülhetetlen szakítást érezve inkább az önkéntes távozás mellett döntene.
- Végül azt is számba veszi az elemzés, mi történik, ha Orbán megpróbálja bent tartani a Fideszt az EPP-ben. Erre akkor mutatkozik némi esély, ha az EPP jobboldali szárnyához sorolt pártok – például a spanyol és a francia konzervatívok – meglepetésre jó eredményt érnek el az EP-választáson, a német CDU/CSU pedig a várakozások alatt teljesít. A maradáshoz vélhetően arra is szükség lenne, hogy Orbán belpolitikai engedményeket tegyen európai szövetségeseinek.
Az azonban ebben az esetben sem várható – különösen nem a Strache-botrány után –, hogy az EPP Orbán tanácsát követve a szélsőjobboldallal lépjen szövetségre az Európai Parlamentben. Manfred Weber, a Néppárt csúcsjelöltje többször kizárta az ilyen együttműködést. A szocialista Frans Timmermans tett utalást arra, hogy a szélsőbaloldaltól a liberálisokig tartó koalíciót építene maga mögött, a Néppárt kizárásával, de ennek a forgatókönyvnek a valószínűsége is elég alacsony, az előrejelzések alapján nagyon úgy tűnik, hogy a következő öt évben egy az eddiginél valamivel szélesebb centrista koalíció tudja majd irányítani az Európai Parlamentet.
Mire lesznek jók a fideszes mandátumok?
A legfőbb ok, ami miatt Orbán kellemetlen lehet az EPP-nek, az éppen az, hogy személye nagyban megnehezíti az együttműködést a szocialistákkal és a liberálisokkal.
A számok tükrében kétértelmű a Fidesz helyzete. A Politico utolsó becslése szerint a következő parlamentben is az EPP lesz a legerősebb frakció, a különbség a Néppárt és a szocialisták között azonban jelentősen csökkenthet, 20 mandátum körülire. A Fidesz várhatóan 13-14 képviselője ezzel látszólag felértékelődik a Néppártban.
Többséget azonban az előrejelzések szerint csak az EPP, a szocialisták és a liberálisok szövetsége alkothat (esetleg a zöldekkel kiegészülve), ezt pedig a Fidesz néppárti tagsága hátráltatja, mivel a többi frakció nem igazán díjazza Orbán illiberális államépítését. A Fidesz néppárti tagsága így annak az esélyét is csökkenti, hogy a többi pártcsalád elfogadja a Néppárt jelöltjét az Európai Bizottság élére (ez a jelölt ma hivatalosan Manfred Weber, de nem elképzelhetetlen, hogy később a francia Michel Barnier neve is előkerülhet).
| ||
A DGAP elemzése szerint előállhat olyan helyzet, amelyben Orbánnak is a kisebbik rossz lesz a szakítás az EPP-vel, mert bár a döntéshozatalra gyakorolt befolyása a mainstreamből kikerülve csökkenne, így legalább némi mozgástere megmaradna Európában az integráció egyik kerékkötőjeként. Ennek a bomlasztó taktika sikeressége három tényezőn múlhat: mennyire lesz megosztott a pro-európai tábor; mennyire tudják támogatni Orbánt az euroszkeptikus kormányok (például a lengyel és az olasz) a Tanácsban; milyen határozottan lépnek fel vele szemben az uniós intézmények következő vezetői.
Május 26. után tehát két út látszik kibontakozni Orbán Viktor előtt: vállalja, hogy egy általa minden baj okozójaként beállított koalíciónak lesz a belső kritikusa, de cserébe legalább a tárgyalóasztalnál ott maradhat; vagy végképp beleáll az EU-kritikus populista vezető szerepébe, ami belpolitikailag kifizetődőbb lehet, Magyarországnak viszont komoly károkat okozhat, például a következő uniós költségvetési ciklus tárgyalásainál.
Persze az is lehet, hogy tényleg nincs visszaút, és a döntés nem is Orbán, hanem a néppárti vezetők kezében lesz.
