Ezúttal a halál sem volt elég hozzá: az elmúlt 12 hónap nőáldozataira emlékeztek szombat délután a nők elleni erőszak felszámolásának világnapja (november 25.) alkalmából – a NANE, a Patent Egyesület és a Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség szervezésében – a Dohány utcai Roham bárban, majd az azt követő csendes tiltakozáson. A 2002 óta minden évben megrendezett Néma Tanúk felvonulásán – amelynek előzménye 1998 és 2001 között a Néma Tanúk kiállítása volt – évről évre egyre több ember vesz részt, bár így is körülbelül 150 fős létszám jött most össze. Bombera Krisztina mindezt úgy kommentálta még az esemény előtt, hogy bőven van miért pesszimistának lenni. Több mint tíz éve szervezik a felvonulást, ez alatt született egy országgyűlési határozat a családon belüli erőszak ellen, s 2009 óta két távoltartási törvény – olyan amilyen.
A magyar kormány viszont még mindig nem írta alá az isztambuli egyezményt, amely az első jogi kötelezettségeket magában foglaló európai dokumentum, ami átfogó módon szabályozza a nők elleni erőszak minden formájával szembeni fellépést, beleértve a megelőzést, a hatékony beavatkozást és az elkövetők felelősségre vonását is. Az egyezmény hosszú távú célja a nők elleni erőszak minden formájának eltörlése. A dokumentum minden félremagyarázási lehetőséget kizár, amikor a nők elleni erőszakot és a nőkkel szembeni párkapcsolati erőszakot, mint az áldozat nemi hovatartozásán alapuló emberi jogi jogsértést definiálja, és meghatározza a részes államok vonatkozó kötelezettségeit. Az egyezmény 2011. május 11. óta aláírható, Magyarországnak eddig nem sikerült.
„A hallgatás is erőszak”
| ||
A felvonulás előtt felszólalók között elsőként Mihalovics Éva, a Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen (NANE) Egyesület önkéntese beszélt arról, hogy a bántalmazás nem magányügy, és nem tudja, hány éven keresztül kell még összegyűjteni azoknak a nőknek a nevét, akik családon belüli erőszak áldozatai lettek. Azt is hozzátette, hogy azt sem tudja, vajon meddig lesz cinkosa az elkövetőknek a kormány azzal, hogy nem tesz meg minden lehetséges intézkedést a bántalmazottak megvédéséért. Tanúskodni persze nehéz teher, de azok a nők, akik manipuláció, elszigeteltség, gazdasági függőség, illetve testi és lelki sérelmek elszenvedőivé válnak, nem maradhatnak egyedül. „Ne csak a monoklikat ismerjék fel, hanem az előjeleket is” – tette hozzá.
Radeczky Zoltán, az Avon Magyarország ügyvezető igazgatója kifejezte szomorúságát és dühét, hogy külön rendezvénnyel kell felhívni a figyelmet erre a nem éppen népszerű témára. „Mennyien vagyunk itt ma? Lehet, hogy százan?” – kérdezte kiábrándultan.
A Stop-Férfierőszak Projekt képviseletében Kuszing Gábor arról beszélt, hogy a 16 Akciónap a Nők Elleni Erőszak Ellen közös felelősségünkre hívja fel a figyelmet, s a nők elleni erőszak felszámolásához vezető úton döntő fontosságú az is, milyen arányban vesznek részt a nők a törvényhozásban. (Bár kétségkívül fontos tényező a női képviselők száma, némi szkepszissel utalunk közelmúltbeli szégyenlistánkra, amelyen a nőbüntető Fidesz–KDNP-s nőpolitikusok sorakoznak.)
Biztonságot, szolidaritást!
| ||
Végül a Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség jogásza, dr. Papp Enikő szólt arról, hogy a magyar államnak fel kell lépnie az erőszak ellen, azonban ez az átfogó fellépés idáig elmaradt, mert hiányzik hozzá az akarat.
A Néma Tanúk felvonulásának résztvevői megmozdulásukkal el akarják érni, hogy az áldozatok halála több nyomot hagyjon embertársaik életében, mint egy pár szavas szörnyűség a hírrovatokban. De tanúságot tesznek egyúttal a (még) élő áldozatok, nők és gyerekek mellett, akiket ismerősök, családtagok, és főleg állami és önkormányzati intézmények, hatóságok némítanak el azzal, hogy nem hisznek nekik, ha beszámolnak az őket ért erőszakról – zárta a rendezvényt a NANE egyik önkéntese. Majd hozzátette: „A bántalmazóktól mentes törvényhozást követelő női politikusokra kirótt pénzbüntetés az erőteljesen férfi többségű hatalom részéről nem értelmezhető másnak, mint az elhallgattatás egy formájának. Hogy bántalmazó politikusok maguk is dönthetnek ilyen pénzbüntetés kiszabásáról a felszólaló nőkkel szemben, szégyenteljessé teszi a parlament egész működését, és nyilvánvaló célja és következménye a nők valóságának általános elhallgattatása.” (A pénzbírsággal sújtott női képviselők legutóbbi akciójáról, a monoklis tüntetésről itt írtunk.)
| ||
Befejezésül Jaksity Katalin, Sándor Erzsi és Szávai Viktória felolvasták a családon belüli erőszak idei áldozatainak nevét és rövid, tragikus történetüket. E megemlékezést követően a résztvevők magukhoz vették a piros táblababákat, azaz a „néma tanúkat”, majd – fehér és lila szalagokat magukra tűzve – kezdetben csendesen, majd a Rhythms of Resistance Budapest csapatával kiegészülve hangosan vonultak a Károly körúton át a Bajcsy-Zsilinszky úton a Markó utcába, ahol a Fővárosi Törvényszék előtt mécsesgyújtással ért véget a menet.
Az esemény során többször szóba kerültek a jövő évi választások, minek kapcsán a szervezők hangsúlyozták: „Ezzel a megemlékezéssel arra is kérjük a választópolgárokat, hogy kérjék számon a választásokon induló politikai pártokon: hogyan terveznek fellépni a nők és gyerekek elleni családon belüli és más helyeken előforduló erőszak ellen. Kérjék számon rajtuk a nők emberi jogainak érvényesítésére, előmozdítására irányuló terveiket! A nők elleni erőszak egyik formájának, a párkapcsolati erőszak megölt áldozatai emlékének adózva, és azért, hogy a jövőben ne legyenek halálos áldozatok.”
Meglátjuk, hogy mindennek mekkora foganatja lesz. Bomberával szólva minden okunk megvan a pesszimizmusra.
