Város, állam (Demszky Gábor főpolgármester)

szerző
Bojtár B. Endre,Bundula István
publikálva
1999/51. (12. 23.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

A kormányzat főváros-politikájára Demszky Gábor politikai offenzívával válaszolt: az MDF és a kisgazdák elnök-minisztereivel tárgyalt, kormánypárti képviselőknél lobbizva elérte, hogy egy fideszes módosító indítványt ne fogadjon el a parlament (ami csak egyetlen szavazaton múlott, és ez nyilván nagy megkönnyebbülést okozott a hiányzó hat SZDSZ-es képviselőnek), volt pénzügyminisztereket faggatott arról, mi a teendő, és a megkérdezettek pártállásra való tekintet nélkül úgy látták, hogy a Fidesz-kormány politikai okokból ad kevesebb pénzt. Orbán píárosai alighanem árgus szemekkel figyelik a főpolgármester nyomulását, a Demszky-kampány eszköztárából van mit ellopni megint. Demszky bízik az SZDSZ megerősödésében, de nem cáfolta egyértelműen, hogy felmerült egy új párt alapításának a gondolata is.

A kormányzat főváros-politikájára Demszky Gábor politikai offenzívával válaszolt: az MDF és a kisgazdák elnök-minisztereivel tárgyalt, kormánypárti képviselőknél lobbizva elérte, hogy egy fideszes módosító indítványt ne fogadjon el a parlament (ami csak egyetlen szavazaton múlott, és ez nyilván nagy megkönnyebbülést okozott a hiányzó hat SZDSZ-es képviselőnek), volt pénzügyminisztereket faggatott arról, mi a teendő, és a megkérdezettek pártállásra való tekintet nélkül úgy látták, hogy a Fidesz-kormány politikai okokból ad kevesebb pénzt. Orbán píárosai alighanem árgus szemekkel figyelik a főpolgármester nyomulását, a Demszky-kampány eszköztárából van mit ellopni megint. Demszky bízik az SZDSZ megerősödésében, de nem cáfolta egyértelműen, hogy felmerült egy új párt alapításának a gondolata is.

MaNcs: Mi volt a célja az elmúlt napokban folytatott kampányával?

Demszky Gábor: A kerületekkel együtt 12-13 százalékkal csökken a pénzünk nominálértéken, a fővárosi önkormányzatnál ez 15 százalék. Az elmúlt hetekben semmi másról nem beszéltem, mint erről a problémáról. Az itt lakók mégsem értik, hogy miközben az ország és Budapest gazdasága fejlődik, a főváros egyre több pénzt fizet be az állami költségvetésbe, és egyre kevesebbet kap ebből vissza. Két évvel ezelőtt 147 milliárd forint személyi jövedelemadót (szja) fizettünk az állami költségvetésbe, és ebből 35 milliárdot kaptunk vissza. 2000-ben már több mint 200 milliárdot fizetünk, de csak 10 milliárd marad nálunk. Ennyi jut a fővárosnak és a kerületeknek együttesen. Eközben Budapest termeli az össz nemzeti jövedelem 40 százalékát és az összes adóbevétel 60 százalékát. Elvárnánk, hogy az általunk befizetett pénzből annyi maradjon nálunk, hogy a város továbbra is működni, fejlődni tudjon. Budapest gazdaságilag egyébként sikeresebb, mint az ország, és a politika bünteti ezt. Amit a kormány csinál, az épp fordítottja a gazdaság logikájának. A pénzelvonással Budapest további növekedését akadályozzák, aminek a következménye a befektetések elmaradása lehet. Mondanék még valamit: ha csak egyszer itt hagynák azt a pénzt, amit Budapest egy évben megtermel, akkor egy év alatt felépítenénk az új metróvonalat, épülne persze újabb Duna-híd, és a fél várost rendbe rakhatnánk. A kérdésükre visszatérve: az elmúlt hetekben igyekeztünk fölkészíteni a budapestieket, mert tudniuk kell, mivel jár, ha 16 százalékkal kevesebbet kapunk vissza, mint tavaly. Beszéltem arról is, hogy Budapestet büntetik, és ennek kizárólag politikai okai vannak. Ezt az elmúlt napokban folytatott megbeszéléseinken mindenki így látta: az Antall-kormány és a Horn-kormány volt pénzügyminiszterei is és a főváros díszpolgárai is, függetlenül egyéni pártszimpátiáiktól.

MaNcs: Készít-e válságtervet a főváros?

DG: A költségvetés elkészítése után legalább egy hónapig számolunk, tervezünk. Azt azért már most tudni lehet, hogy majd minden területre kevesebb pénz jut.

MaNcs: Milyen területeket érinthet a főváros megszorító politikája?

DG: Kevesebb bért tudunk fizetni. A pedagógusok megkapják a törvény szerint járó 8,25 százalékos bérfejlesztést, de hogy ez más területen is menni fog-e, az kérdéses. Ebben a helyzetben elvárható, hogy a főváros vezetőinek se nőjön a bére. Én legalábbis ezt javaslom a közgyűlésnek. A város azonban ilyen körülmények között is szolidáris marad a legszegényebbekkel. Kompenzáció jövőre is lesz, e kör például téli fűtési támogatást is kap.

MaNcs: Ön azt mondja, a kormányzat politikai okokból ad kevesebb pénzt. A kampány az ön politikai válasza?

DG: Egyértelművé kell tennünk, hogy ezt a helyzetet a kormány idézte elő, ráadásul tudatosan. Ezért a felelősség a Fideszt és Orbán Viktort terheli. De úgy látom, ezt a szavazók is így vélik: a Fidesz Budapest-politikája nagyban hozzájárult népszerűségük olvadásához. A főváros elleni háborújuk tovább fogja olvasztani elfogadottságukat. Ez nem egyszerűen PR- vagy marketingprobléma. Egy megindokolhatatlan büntető hadjáratot a kormány semmilyen PR-munkával nem tud jól eladni.

MaNcs: És ha ez 2002-re beérik? A fővárosiaknak elegük lesz a romló viszonyokból, és boldogan szavaznak majd a jobboldali főpolgármester-jelöltre.

DG: Rosszul kalkulál a Fidesz. Ennél sokkal tudatosabbak a budapestiek. Egymillió-nyolcszázezer emberről van szó, akiknek rosszabb lesz jövőre, és csak amiatt, mert választott vezetőik nem kormánypártiak. Ez a diktatúra logikája. Meggyőződésem, hogy a fővárosiak ezért nem a város vezetését hibáztatják, és megtalálják az igazi felelősöket.

MaNcs: A kormányzati intézkedések hátrányosan érintik a kerületeket önmagukban is. Jó néhány kerületben kormánypárti polgármesterek vannak. Számít-e, számíthat-e rájuk?

DG: Orbán Viktor logikáját úgy-ahogy értem, a fideszes kerületi polgármesterekét viszont, bevallom, nem. A forrásszűkülés sújtja a fideszes vezetésű kerületeket is. Azt hiszik, hogy kapnak majd a kormánytól céltámogatást erre-arra, ám a kieső hiányt ez sem pótolja. A fideszes polgármesterek mégsem tesznek ez ellen semmit, nem lobbiztak velünk az elmúlt hetekben. Úgy látom, a Fidesz kerületi polgármesterei pártkatonaként viselkednek. Hadd mondjam el, hogy Várhegyi Attila, a kultuszminisztérium jelenlegi államtitkára szolnoki polgármesterként velem együtt kampányolt, amikor Bokros Lajos 35 százalékról 15 százalékra akarta lenyomni a helyben maradó szja arányát. Akkor vele, az MDF-es, majd néppárti Katona Tamással, Gémesi Györggyel, Gödöllő MDF-es polgármesterével együtt elértük azt, hogy az önkormányzatoknál hagyott rész végül is 25 százalék lett. Milyen jól is jönne most ez a 25 százalék!

MaNcs: Megpróbált egyezkedni velük?

DG: Természetesen. Összehívtam a polgármestereket, de a fideszesek, legalábbis aki megjelent közülük, csak az szja ügyében voltak hajlandók aláírni a közös állásfoglalást. A tömegközlekedésről, a város üzemeltetéséről viszont azt mondták, ez a fővárosi önkormányzat feladata. Tényleg nem értem, miért hiszik azt a Fidesz polgármesterei, hogy az a szavazójuk, aki a 47-es villamoson zötykölődik nap mint nap, mert a Fidesz-kormány miatt nincs új metró, és romlik a tömegközlekedés színvonala, ettől nagyon-nagyon jól fogja érezni magát. Én annak idején az MSZP-SZDSZ-kormánnyal szemben is képviseltem a főváros érdekeit, mégpedig nyilvánosan.

MaNcs: A másik két kormánypárttal a jelek szerint könnyebben szót ért. A fideszes Perlaky-féle indítvány elutasításához kellettek ugyanis a kisgazda és az MDF-es szavazatok is.

DG: Megkerestem ez ügyben Dávid Ibolyát, tájékoztattam őt a várható következményekről, és kértem, hogy az MDF ne támogassa az indítványt. Az MDF frakcióülésén tudomásom szerint sokan a fideszes javaslat ellen foglaltak állást. Végül is az MDF-ből sokan nem szavazták meg a módosítást, amely 17 milliárd forintot vitt volna a fővárostól a kerületekhez. Az elmúlt hónapokban a kisgazdapárttal és Torgyán Józseffel is kialakult egyfajta korrekt munkakapcsolat. A miniszter urat több ügyben kerestem meg, az egyik a pusztazámori hulladéklerakó ügye volt, ami a főváros egyik legfontosabb, tízmilliárdos nagyságrendű környezetvédelmi beruházása. Ehhez több mindenben kellett a kisgazda vezetésű minisztériumok jóváhagyása. Torgyán József segített, a beruházást elindítottuk. Tárgyalunk egy máriapócsi fővárosi szociális otthonról is, amit Torgyán Józseffel együtt adunk át a katolikus egyháznak.

MaNcs: Politikai szempontból úgy is értékelhető mindez, hogy Demszky lazítja a kormánykoalíciót.

DG: Nem erről van szó. Lehet, hogy ez furcsa a közvéleménynek, hogy ilyen ügyekben Torgyán Józseffel együtt tudunk működni, de a fővárosnak tágítania kell a politikai mozgásterét, ha el akarja végezni azt, amivel a választópolgárok megbízták. Ezeket a kooperációkat én pozitívan értékelem. E megbeszéléseken nincsenek ideológiai vagy pártpolitikai tárgyú menetek, a téma mindig az éppen aktuális ügy. Megjegyzem, az MDF-fel rendre együtt szavaztunk a nagyberuházásokról - Lágymányosi híd, a Hungária körút felújítása -, és a demokrata fórum mindig is kiszámítható ellenzéke volt a fővárosi vezetésnek. És persze megszavazták annak idején a metrót is, de hát azt a fideszes képviselők is megszavazták.

MaNcs: Ha már az MDF-nél tartunk, hogyan került elő az Antall Józsefről elnevezendő közterület ötlete?

DG: Támogatom, hogy Antall József emlékét örökítsük meg ily módon is kormányfői eskütételének a 10. évfordulóján, mert úgy látom, egyrészt ideje lenne, hogy azok a sebek, amiket egymáson ejtettünk az MDF-fel, behegedjenek. Ennél fontosabb, hogy Antall Józsefnek és kormányának az önkormányzati rendszer megteremtésében, az európai charta becikkelyezésében, abban, hogy Magyarországon egy európai szintű önkormányzati rendszer működik, komoly érdemei voltak. Ezeket az eredményeket el kell ismerni.

MaNcs: És mi a helyzet fővárosi koalíciós partnerükkel, az MSZP-vel? Például az egységes ingatlanadó bevezetését önök szorgalmazták, de az MSZP nem támogatta.

DG: A várost újra kell építenünk, ezért növelni kell a bevételeinket. Nem lehetnek tabuk. Például az ingatlanadó sem, amit legkorábban 2001-ben lehetne bevezetni, igaz, ehhez szükség lenne a központi adók csökkentésére. Ami az MSZP-t illeti: ha költségvetési megszorításokról van szó, akkor a fővárosi MSZP óvatos és tartózkodó. Ennek nyilván az az oka, hogy a párt nem akarja veszélyeztetni helyi konfliktusokkal azt, amit országos szinten az utóbbi hónapokban elért. Tény, kivárnak. Az én szerepem azonban más: nekem közvetlen, nevesített felelősségem van abban, ami a várossal történik. De egy biztos: jelen helyzetben takarékoskodnunk kell, ezzel az MSZP-nek is szembe kell néznie, ezt nem úszhatja meg.

MaNcs: Kívülről nézve az az ember érzése, hogy az SZDSZ jobban is támogathatná.

DG: Támogatnak. Az SZDSZ-ben elismernek, én kaptam ügyvivőként a legtöbb szavazatot a választáson, de jó lenne, ha a napi munkám során több segítséget kapnék. Ez azt is jelenti, hogy a pártnak lendületesebben és fegyelmezettebben kell politizálnia.

MaNcs: És ez miben állna?

DG: Az elmúlt hónapokban megmozdult valami. Készül egy új program A korszakváltás programja címmel. A munkát Magyar Bálint vezeti, Békesi László jegyzi a gazdasági részét. Beszállt a munkába Halmai Gábor és Szikinger István is. A globalizációra, a XXI. század kihívásaira keressük a választ. Egy ilyen program kidolgozására egyedül az SZDSZ képes. Az MSZP ebből a szempontból konzervatívabb, attól tartok, hogy 2002-ben ott folytatná, ahol 1998-ban abbahagyta, és ez ma már kevés. A Fidesz pedig végtelenül elöregedett. A napokban találkoztam Budapest néhány díszpolgárával, hogy meghallgassam véleményüket a kialakult helyzetről. Az a benyomásom, hogy a fideszes vezetőknél ötven évvel idősebb Faludy György, Kosáry Domokos jobban érti a mai világot, mint Orbán Viktorék. Azt hiszem, elég gyorsan elkoptatta őket a kormányzati szerepvállalás.

MaNcs: A közvélemény-kutatások szerint ön sikeres politikus, ellentétben pártjával, amely változatlanul az ötszázalékos parlamenti küszöb körül áll a felmérésekben. Mi történik, ha nem zárkózik föl önhoz az SZDSZ?

DG: A párt már néhány hónap múlva is erősebb lesz. Ennek egyik oka, hogy szakítunk ezzel a szociálliberális maszatolással. Arra gondolok, hogy ugyan nem voltunk szocialisták, de elég liberálisak sem. Ez őrölte föl a párt élén Kuncze Gábort és Pető Ivánt. Remélem, Magyar Bálinttal ez nem történik meg. Az SZDSZ-nek vállalnia kell saját polgári liberális hagyományait akkor is, ha emiatt vitába keveredik nemcsak más pártokkal, hanem a közvélemény egy részével is.

MaNcs: Mondana konkrétumokat?

DG: Ilyen lehet a földügy, a legélesebb viták meggyőződésem szerint a következő években e téren lesznek: ki vehet, ki használhat, milyen feltételekkel földet, a tulajdonjogot milyen mértékben szabad korlátozni. Legalább ilyen lényeges az önkormányzati autonómia kérdése. Ez az egyik legfontosabb védendő liberális érték. Mind az MSZP, mind a Fidesz hajlamos elvenni a pénzt az önkormányzatoktól, hogy aztán, ha úgy adódik, zsebből etessék őket. Az önkormányzatiság alapja azonban a pénzügyi szabadság. Felnőttek már a magyar polgárok, a legtöbb döntést érdemes rájuk bízni. Így lehet érdekeltté tenni az önkormányzatokat, hogy jól dolgozzanak. Még egy példát említenék, a lelkiismereti és vallásszabadság kérdését. Ez is olyan klasszikus liberális érték, amelyet védenünk kell.

MaNcs: Ha indul a 2002-es választásokon, szüksége lesz a pártra, amellyel azonosítani tudják a választók. Mi történik akkor, ha az olló az SZDSZ és az ön elfogadottsága között tovább nyílik?

DG: De nem fog. Tényleg hiszek abban, hogy az SZDSZ megerősödik. Nekem azonban a város ügyeivel kell foglalkoznom. Az SZDSZ megújításában az lehet a szerepem, hogy támogatom Magyar Bálint pártelnököt, és segítek a polgári, liberális arculat megerősítésében. Szükség van egy új politikai stílusra, például a bizalom erősítésére. A Dávid Ibolyával és Torgyán Józseffel folytatott egyeztetések részben erről is szóltak: le kell ülnünk, egyeztetnünk kell és kompromisszumokat találni. Az SZDSZ-nek érdeke, hogy átvegye ezt a stílust. Nézzék, másfél éven belül át fog rendeződni a pártpolitika struktúrája. A Fidesz támogatottságának a csökkenése lehetőséget ad az MDF-nek arra, hogy újra összeszedje magát, de erősödhet ezzel a kisgazdapárt is, és ahogy én látom, sajnos a MIÉP is. A legnagyobb esélye azonban az SZDSZ-nek lehet: van ugyanis egy jelentős, nem jobboldali választói réteg, amely a Fidesz-kormányzatból kiábrándulva keresi a helyét. A Fideszre már nem akar szavazni, az MSZP-t sohasem szerette, nem is szavazna rájuk. ´ket tekinthetjük a hagyományosan liberális szavazóknak. ´ket kell megszólítanunk.

MaNcs: A ´98-as választásokon is felmerült, hogy komolyabb szerepet vállal az országos politikában. Meddig tart lojalitása fővárosi szerepéhez akkor, ha az SZDSZ számára 2002-ben az lesz a kérdés, hogy át tudja-e lépni a bejutási küszöböt? Akkor ön otthagyja őket, és a fővárosra koncentrál, vagy megpróbálja felhozni a pártját, mint miniszterelnök-jelölt?

DG: Ilyen "ha, akkor" típusú kérdésekre nem válaszolok. Én mindig a konkrét helyzetben döntöm el, hogyan tovább. Ismétlem: most nem vagyok választási helyzetben, engem a budapestiek megválasztottak erre a posztra, én meg szeretem jól végezni a munkámat. A főpolgármesterség alapvetően más politizálási stílust követel meg, mint egy pártpolitikusi szerep. Egy város életében nem érvényesülhet a pártpolitika, számomra nincs fideszes meg eszdéeszes kerület.

MaNcs: Olyan híreket hallottunk, hogy a közelmúltban új párt megalakításában is gondolkodtak.

DG: Ennek ma nincs semmi aktualitása. Mint lehetőséget, kizárni természetesen ezt sem lehet. Ennyi.

Bojtár B. Endre

Bundula István

szerző
Bojtár B. Endre,Bundula István
publikálva
1999/51. (12. 23.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra