„Végre a lényegről beszélni!” – Kampány a szétszakított családokért

Belpol

Átadta petícióját és szakmai javaslatcsomagját a TASZ és az AVM csütörtök reggel az Emminek. A Szalay utcai épület előtt olyan anyák is felszólaltak, akiktől anyagi okok miatt vették el a gyerekeiket.

Végéhez érkezett a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) országos kampánya, amelyet a diszkriminatív gyerekkiemelési gyakorlat ellen indított szeptember elején. A Hiányzó emlékek nevet viselő akció célja az volt, hogy felhívják az állampolgárok és a döntéshozók figyelmét arra, hogy Magyarországon ma több mint 23 ezer gyerek él a családjától elszakítva, és közülük évente több ezer gyereket anyagi okok miatt emelnek ki. Bár a gyakorlat ellentétes a magyar gyermekvédelmi törvénnyel és az ENSZ – Magyarország által 1991-ben ratifikált – gyermekjogi egyezményével is, számos esetben megtörténik, legyen szó a családok lakhatási problémájáról, az orvosi vizsgálatok vagy védőnői tanácsadás elmaradásáról.

„Mert anya vagyok”

Fotó: Németh Dániel

A TASZ kampánya során négy vidéki nagyvárosban (Eger, Szeged, Pécs, Miskolc) és Budapesten is megpróbálta közelebb vinni a témát az emberekhez. Boros Ilona, a TASZ romaprogramjának jogásza kérdésünkre elmondta, hogy a kitelepülések alkalmával bebizonyosodott: a legtöbb állampolgár abszolút nincs tisztában a problémával. „Sokan jöttek oda hozzánk, hogy magyarázzuk el nekik, miről szól az akciónk, rengeteg kérdésük volt, és a végén rendszerint elcsodálkoztak, hogy ilyen van? Ezért gondoljuk, hogy nagyon fontos, hogy ez a kérdés láthatóvá váljon.” Ebben nagy segítség volt, hogy a csütörtök reggeli eseményen olyan édesanyák is felszólaltak, akiktől szintén anyagi, lakhatási okok miatt vették el a gyereküket, és hosszú ideje küzdenek azért, hogy visszakaphassák őket. (Róluk itt írtunk részletesen.)

A kitelepülések alkalmával a TASZ petíciójához aláírásokat is gyűjtöttek, amelyet egyébként online formában is alá lehetett írni. „Több mint kétezer aláírás jött össze, felét a kitelepüléseken gyűjtöttük, az önkénteseink segítségével. Ez azért is fontos, mert a beszélgetések során be tudtuk mutatni a problémát és meg tudtuk győzni az embereket arról, hogy cselekedni kell.” A kitelepüléseken érintett édesanyákkal, családokkal kevéssé találkoztak, az online petíciót aláírók között viszont voltak szép számban. „Az aláírókat arra kértük, hogy küldjenek egy-egy mondatot, miért tartják fontosnak a kampányunkat, miért támogatják ezt az ügyet.” Ezekből a mondatokból aztán készítettek egy válogatást, melynek egy része a csütörtöki záróeseményen is látható volt: „Mert anya vagyok.” „Mert én is állami gondozott voltam.” „Mert én is a gyermekvédelemben dolgozom, három gyermek édesanyja és 7 gyermek nagymamája vagyok.” „Apa vagyok.” A mondatok a kampány honlapján is megtalálhatók lesznek, folyamatosan frissülve.

A mondatokból álló válogatást az aláírásokkal, a petícióval és a szakmai javaslatcsomaggal át is adták az Emmi egyik munkatársának. „A legfontosabb, hogy szakmai párbeszéd induljon el a témáról olyan civil és szakmai szervezetekkel, amelyek érintettek az ügyben (például Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány, SOS Gyermekfalu Magyarországi Alapítványa, European Roma Rights Centre), és olyan szakemberekkel, akik egyénileg is támogatták a petíciónkat , mint Gyurkó Szilvia, Lux Ágnes, Herczog Mária. És hogy végre a lényegről kezdjünk el beszélni, megoldásokat találva a jelenlegi embertelen helyzetre.”

Neked ajánljuk