A Gyurcsány-kormány pénzügyminisztere négy évvel ezelőtt még a Szabolcs megyei területi lista harmadikja lehetett, az idei választásokat már az MSZP országos listájának tizenegyedik helyéről várja. Medgyessy Péter távozása után kormányfőjelöltként is fölmerült a neve. Veres karrierje eddig egyenes vonalú, látványos konfliktusok nélküli.
Veres János 1957. február 5-én született Nyírbátorban. Mindkét ági felmenői gazdálkodók, édesapja termelőszövetkezeti vezető (főagronómus, főkertész) volt, édesanyja könyvelő. Családját "nyakas reformátusnak" jellemzi, amelyben becsülete volt és van a munkának és a tisztes gyarapodásnak. Édesanyja manapság is presbiter, s a pénzügyminiszter lapunkkal azt is megosztotta, hogy ő maga "egyházadó-fizető".
Az ötvenes évek végén telepített alma volt a meghatározó a gyümölcsökre alapozott szövetkezeti és háztáji gazdálkodásukban, s az ebből származó bevételből vették az első autót, egy Wartburgot 1966-ban. Általános és középiskoláit szülővárosában járta ki, a társadalmi közegből és a családi körből való első kiszakadás a hódmezővásárhelyi előfelvételis katonáskodás idejére tehető. A honvédségnél század KISZ-titkár, a gimnáziumi és a debreceni egyetemi évek alatt évfolyamtitkár. Egy volt tanára "nagyon szorgalmas" diákként emlékszik rá, aki "nagy jelessel" védte meg az egyetem profiljából amúgy némiképp kilógó, kertészeti tárgyú (a jonatán-almáról szóló) diplomamunkáját, így szerezve általános agrármérnöki és mérlegképes könyvelői oklevelet.
Akkori ambíciói
szerint és a családi hagyományoknak megfelelően mezőgazdasági üzemben működő gazdasági középvezetőnek készült, az agrár-közgaz-daságtan olyan tanárainak az útmutatásaival felvértezve, mint például az Antall-kormány későbbi minisztere, Kádár Béla vagy Vadász László. Ekkortájt lépett be az MSZMP-be. Főkönyvelőként dolgozott a Szamosmenti Állami Tangazdaságban, majd a nyírbátori Új Barázda Mgtsz-ben.
Agrárközgazdászi másoddiplomáját és közgazdasági doktori címét Budapesten, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen szerzi, ahol a debreceninél liberálisabb szellem és "makrogazdasági nézőpont uralkodott", az ország minden pontjáról érkezett diákok (ahogy ő mondja: "nem ő volt a legkeletibb") és tanáraik között pedig "a kölcsönös információcsere volt jellemző". 1985 környékén az ázsiai kistigrisek felemelkedése okán egyetemi berkekben vita zajlott a tervgazdasági keretek túlléphetőségéről; Veres ugyanezt a termelőszövetkezeti gyakorlatban az átalányelszámolásos vállalkozási forma alkalmazásával tapasztalja meg.
A közéletben is halad előre: az MSZMP Nyírbátori Városi Bizottságának gazdaságpolitikai titkára, majd első titkára. Elmondása szerint akkor szokatlan nyíltsággal hangoztatott reformista nézeteket; kellemetlen emléke, ahogy egy pártértekezleten a négy ellenszavazóra, köztük őrá a kamera sorra ráközelít.
A rendszerváltáskor hátrébb lép a politikából. 1989-ben az Észak-Kelet Kereskedőház Rt. ügyvezető igazgatója. Úgy dönt, hogy vállalkozásba fog. Egy ismerős családdal közösen céget alapít, amelynek a kezdeti időkben a táskája a könyvelése és pénztára, a garázsa az irodája. Nevéhez fűződik az első világbanki hitelből megvalósult kereskedelemfejlesztési projekt. Ma három vállalkozásban érdekelt: a legkorábban létrejött, kereskedelemmel és tanácsadással foglalkozó Monéta Kft.-nek felerészben, a Nyírbátori Tésztaipari Kft.-nek száz százalékban a tulajdonosa, továbbá kültag a gyógyszertár-működtetéssel foglalkozó Szentvér Bt.-ben. Ezek kisvállalkozási szinten, évi pár százmilliós árbevétel mellett néhány tízmillió forintos nyereséget termelnek. De nem is csupán miattuk érdemelte ki "a szocialista frakció egyik legvagyonosabb tagja" visszatérő jelzőt. Legfrissebb vagyonnyilatkozatából kiderül: övé egy kétszáz és egy százhúsz négyzetméteres nyírbátori családi ház, s társtulajdonosa további két kisebb ingatlannak Debrecenben és Nyírbátorban, valamint egy vásárosnaményi és egy hajdúszoboszlói üdülőnek. Jórészt örökségből származóan birtokol összesen tizenkilenc különböző nagyságú földdarabot - gyümölcsösöket, szántókat, erdőket -, amelyek összértéke szerinte "nem haladja meg egy budai oldali építési telek értékét". Mindezeken felül megtakarításaival is kitűnik képviselőtársai közül, ám összes birtoka és a gyurcsányi vagy kókai vagyon között nagyságrendi a különbség. A családi örökséget megőrizni és gyarapítani igyekszik (nem kis részben azért, mert erős, de pátosztól mentes kötődés jellemzi a szülők-höz, a földhöz), de a tisztes jólét biztosításán túl, úgy mondja, nem erőlteti a további gazdagodást. Biztos hátországot igyekszik kialakítani magának, így minimalizálva a politikától való anyagi függést.
Családja - ügyvéd felesége és két fia - mindmáig meglévő fenntartásai ellenére 1990-ben a párttársai meggyőzték, hogy az MSZP-ben, amelynek alapító tagja, szükség van rá. Az első országgyűlési választáson egyéniben tizenkét százaléknyi voksot szerezve a negyedik helyre futott be, a helyi önkormányzatba azonban bekerült. Négy évre rá, mint azóta mindannyiszor, a Szabolcs megyei területi listáról jutott a parlamentbe. A költségvetési bizottság tagja, később alelnöke lett. Bár sem akkor, sem azóta nem tartozott a pártjában semmilyen érdekcsoporthoz vagy platformhoz - az ún. szabolcsi lobbit nem számítva (a megye politikai erőviszonyairól lásd keretes írásunkat) -, és az MSZP-hez fűződő viszonyát is inkább "intézményesítettnek" írják le, mégis egy csoportosulás tagjaként vétette magát észre először a nagypolitikában. Néhány más fiatal szakpolitikushoz (Keller László, Puch László stb.) hasonlóan maga is
"Bokros-árvának" számít;
meghatározó személyiség, gazdasági téren pártjában megkerülhetetlen szaktekintély. A Bokros-csomag idején annak végrehajtásában és elfogadtatásában aktívan részt vett: járta az országot a pénzügyminiszterrel, aki - a köztudatban élő képpel szemben - a kezdetben ellenséges hangulatot is a maga javára tudta fordítani érveivel, már ha volt lehetősége érvelni. Veres személyes sikereként említi, hogy a társasági adótörvénybe bekerült az elmaradott térségekbe irányuló beruházások segítésére indítványozott célzott adókedvezmény. Szabolcs-Szatmár-Bereg gazdasági életének fellendítéséhez más módon is igyekezett hozzájárulni: a ciklus vége felé a megyei kereskedelmi és iparkamara elnöke lett.
1998 és 2002 között alelnök a költségvetési bizottságban, emellett a számvevőszéki bizottságban dolgozott. Bekerült a megyei közgyűlésbe is. Az ellenzéki időszak óta markánsabban van jelen az életében "a több lábon állás igénye": vállalkozóként a gazdasági életbe, politikusként a helyi, megyei és országos politikába és a pártéletbe veti magát nagy intenzitással. 2002-ben egyéniben alulmaradt fideszes vetélytársával szemben, ősszel azonban szülővárosában elsöprő győzelmet aratott: a voksok 76,48 százalékával a rendszerváltás óta regnáló demokrata fórumos polgármestert, Petróczki Ferencet (12,71) váltotta a városvezetői székben. Helybéli összefogással, pályázati pénzekből mintegy ötmilliárd forintnyi fejlesztés valósult meg: új út, ipari park, művelődési ház épült, "s először fordult elő a település történetében, hogy két toronydaru is működik Nyírbátorban" - sorolja büszkén az eredményeket. Igaz, e posztjától - valamint bizottsági és a vállalkozásaiban betöltött tisztségeitől - időközben megvált, Burány Sándor munkaügyi miniszteri kinevezésével megürült ugyanis a politikai államtitkári poszt a Pénzügyminisztériumban, Veres pedig igent mondott Medgyessy Péter felkérésére.
Új szerepköre inkább politikai, a parlamenti ügyek kezelése, a pártokkal való kapcsolattartás. Nem volt könnyű időszak ez abból a szempontból sem, hogy a száznapos programok lecsengésével - részben azok következményeit nyögve - rendszerint rossz híreket volt kénytelen szállítani a frakciónak, de pártbéli elfogadottsága emiatt nem csökkent. Jelzi ezt az is, hogy felmerült a neve Kovács László pártelnök utódaként, majd a 2004. nyári krízis idején miniszterelnök-jelöltként is. Kormányfői jelöltségét elsősorban a frakció, legszűkebb környezete támogatta; a választmány már csak a pártvezetés hivatalos jelöltjét, Kiss Pétert és a kihívót, Gyurcsány Ferencet engedte a kongresszus elé, de a harmadik legtöbb szavazatot Veres kapta. Az eseményeket közelről követő forrásunk szerint Gyurcsányhoz és Kisshez képest Veres nem jelentett valódi alternatívát, mivel - bármilyen poszton dolgozott is - nem épített és nem épít "saját forrás- és bástyarendszereket", ámbár igaz, egyik pozíció sem különösebben alkalmas a táborszervezésre.
Az új kormányfő vetélytársait nem kiszorítani, hanem integrálni igyekezett, így lett Kiss Péter a Miniszterelnöki Hivatalt irányító miniszter, Veres pedig Gyurcsány kabinetfőnöke. Az erős szakmai elkötelezettségű politikus számára ez volt a leginkább idegen megbízatás eddigi pályafutása során. A miniszterelnök végül is hamar visszaengedte a politikába Verest, a 2004 áprilisában távozó Draskovits Tibor helyére nevezte ki, így Szende Pál után a második nyírbátori születésű pénzügyminiszter lett. Egy félidős kormány félidős tárcavezetőjeként igen szűk volt a mozgástere: egyszerre kellett megteremtenie a 100 lépés program végrehajtásának feltételeit, csökkentenie az államháztartási hiányt és közelítenie a konvergenciakritériumok teljesítéséhez. Saját arculat kialakítására, önálló politika végigvitelére nincs igazi esélye, az elsődleges cél a biztonságos, botránymentes üzemmenet garantálása a választásokig.
Ellenlábasai felróják
neki, hogy a rendszerváltás utáni pénzügyminiszterek többségével ellentétben nincs bankármúltja. Önmagában ez talán nem lenne baj, de mint egy minisztériumhoz közel álló forrásunk megjegyezte, a nemzetközi tapasztalatok és a szakmai beágyazottság hiánya ezzel is magyarázható. Vállalkozói gyakorlatának köszön-hetően azonban pontosan ismeri a gazdaság mélyrétegeit, s így meglátásai "életszagúak". Egy másik támadási pont, hogy nem elég karakteres, markáns szereplője a politikai életnek. Egy párttársa szerint ez személyes habitusából következik: Veres János nem harcias, hangos politikus, nem jellemzi a hiúság, magamutogatás; jól kommunikál ugyan, az állandó médiajelenlét mégsem az ő világa. A sikereknek sem ugrik az élére; a régóta nem látott mértékben kedvező infláció vagy Ferihegy sikeres privatizációja ürügyén sem szerepel látványosan többet. Ahogyan nem mutogat visszafelé sem, a korábbi évek hibáival indokolva az aktuális nehézségeket. Jellemző, hogy bár konfliktusos tárcát vezet, személyében mégsem támadták ez idáig komolyabban. (Az egyetlen emlékezetesebb próbálkozás, amikor korábbi üzlettársával szemben merült fel a vád, hogy az illető - évekkel a Veressel közös üzleti partnerség után - számlagyárat üzemeltetett volna, hamar elhal.) Talán azért, mert - ahogyan Veres tudni véli - "körbejárták ugyan a hátterét", de ezek szerint nem találtak érzékenyebb támadási felületet.
A szocialista frakció egy befolyásos tagja szerint a harsány civakodástól az is óvja Verest, hogy "jelentős demagógiába nem megy bele, a szakmai viták pedig kevéssé érdeklik a széles közvéleményt" - ráadásul partnere sem lenne a tányércsapkodásban, hiszen a fideszes témafelelős, Varga Mihály "sem olyan típus". Veresnek pedig elég komoly tekintélye van ahhoz, hogy pártjában más ne nagyon szólaljon meg pénzüggyel kapcsolatos kérdésekben. Forrásaink jellemzése szerint Veres nem reagál indulatból, inkább érvel, többnyire jól kezeli az ellenvéleményeket, konfliktusokat, és mindaddig hajlandó tárgyalni, amíg úgy látja, van miről. Kooperatív és lojális; feladatait a számára adott kereteket kitöltve, de azokon túl nem terjeszkedve végzi. Nagy benne a bizonyítani akarás, de egyéni ambícióit hajlandó és képes korlátozni, ha valamely magasabb érdek ezt megkívánja.
Munka- és teherbírásának köszönhetően tekintélye jelentősen megnőtt, a szocialista frakció másodvonalából a párt élvonalába, az első tíz-tizenöt vezető közé küzdötte fel magát, bár a párt országos választási bizottságának nem tagja. Az MSZP kormányzóképes elitjébe "alanyi jogon" tartozik. A kormány meghatározó személyisége, akinek politikai jövője a választókon túl elsősorban Gyurcsány Ferenc szándékaitól, döntésétől függ. Bár talán úgy érzi, a remélt áprilisi siker esetén az lenne igazságos, ha egy teljes ciklusnyi lehetőséget kapna a Pénzügyminisztérium élén, ezt nem fogalmazza meg. Ahogyan korábban, ezúttal sem fogja ambicionálni a pozíciót, tudomásul veszi, ha a kormányfő máshogy dönt. Lassan építkező politikusként nyilván nem omlik össze, ha rövid távon "nem úgy alakul a helyzet". Forrásaink egybehangzó véleménye szerint Veres Jánosnak még bőven van ideje előrelépni.
Az első két parlamenti választás megyei eredményei tükrözték az országos erőviszonyokat. 1990-ben a tíz választókörzetből nyolcban az MDF nyert, csak Nagykállón tudott győzni a (daliás idők!) Fidesz-KDNP-SZDSZ közös jelöltje, valamint Fehérgyarmaton az Agrárszövetség. A szocialisták Kósa Ferenc, Baja Ferenc és Berecz László Nyíregyházán és Tiszavasváriban hozott húsz százalék körüli eredményeivel is legfeljebb harmadikok voltak egyéniben. 1994-ben aztán mindent vitt az MSZP, összes egyéni jelöltjük győzött. A megyeszékhelyen akkor választották polgármesterré az azóta is e tisztségében dolgozó Csabai Lászlónét. 1998-ban a szocialisták még megtartják a választókörzetek felét - többek között Nyíregyházán Vojnik Máriának és Tiszavasváriban Juhász Ferencnek köszönhetően -, de ekkor már győzni tudott Torgyán József (FKGP) és például Mádi László (Fidesz) is. 2002-ben már csak a megyeszékhely állt ellen a jobboldali hengernek: Vojnik és az országgyűlési választásokon is elindított Csabainé mandátumot szerzett, a többi MSZP-s viszont második lett a Fidesz-MDF jelöltjei mögött. Más pártok alig vehetők észre a megye politikai életében. Jüttner Csaba vásárosnaményi polgármester az EP-képviselő Szent-Iványi István helyét kapta meg az Országgyűlésben; ő testesíti meg a szabaddemokrata jelenlétet, a korábban Nyíregyházán és Nagykállón próbálkozó Helmeczy László ismertségének tudható be a Centrum valamelyes népszerűsége. Másutt nem tapasztalható jelenség a szocialisták és a Kapolyi László-féle MSZDP együttműködése: három választókörzetben közös listát indítottak 2002-ben, a szociáldemokraták önálló támogatottsága azonban hibahatáron belüli. Rendszerint jól szerepelnek a választásokon a pártpolitikától független helyi összefogások, alkalmi szövetségek. Az idén Csabai Lászlóné és Mádi László távolmaradásával Nyíregyházán nyílik tér egy-egy új jelöltnek. Juhász Ferenc és Veres János már miniszterként kísérli meg legyűrni korábbi legyőzőit. A koalíciós pártok megállapodása szerint Juhász és Jüttner közös jelölt lesz. Az erősen iparosított megyeszékhely és Záhony, továbbá Tiszavasvári lehet egy esetleges szocialista reváns bázisa - az ötezres lélekszám alatti, komoly agrárhagyományokkal bíró települések szavazatainak a többségére viszont Szabolcsban is inkább a jobboldal számíthat.
