Az elmúlt hétvégén a politikai tetszhalálból éledező Centrum Párt is megtartotta kampánynyitó rendezvényét. Mértéktartó ígéretek és zabolátlan dühkitörések - egyelőre ennyit kínált a választóknak Kupa Mihály.
Vasárnap délben, alig néhány lépésnyire a Rákóczi úti Centrum Patikától a hasonnevű párt tagjai gyülekeztek, hogy a Grand Hotel Hungáriának a különtermében gyógyírt nyújtsanak a kétpártiságtól csömörlött magyar társadalom számára. A rendezvény csak felettébb halványan emlékeztetett arra a - szinte napra pontosan - négy évvel ezelőtti kampánynyitóra, amelynek akkor a Budapest Kongresszusi Központ adott otthont. 2002 februárjában az alig pár hónapos, ám nagyralátó tömörülés pomponlányoktól és lufierdőktől környez-ve indult neki a választásoknak - 2006-ra azonban nemcsak a puccparádé meg az ártatlanság hímpora veszett el, de jórészt
az alapítók is leléptek
a színről. A 2001 novemberében megalakított (s utóbb 2002 januárjában bejegyzett) Összefogás Magyarországért Centrumot ugyanis olyan törpe-, illetve törmelékpártok hozták létre, mint az MDNP, a KDNP, a Harmadik Oldal Magyarországért Egyesület vagy a Zöld Demokraták, mely szervezetek mára kivétel nélkül elhagyták a Centrumot. A 3,89 százalékos listás eredményt fialó első fordulót követően rögvest fölbukkantak az első problémák, minekutána az eladdig középen lavírozó Kupa Mihály a második fordulóra az MSZP mellett tette le a garast, s ezzel nemcsak a jobboldali sajtó vádjainak (Centrum = kriptoMSZP) szolgáltatott némi alapot, de Pusztai Erzsébet alakulatával, az MDNP-vel is nyílt konfliktusba került. Azóta szép sorban kiléptek az említett alapító szervezetek: az MDNP újraegyesült az MDF-fel, a komplett vezetőségcserén átesett KDNP a Fidesz gyámságát választotta, míg néhány társaság szimplán eltűnt a süllyesztőben.
Kupa Mihály viszont - bár korábban komolyan fontolgatta a visz-szavonulását - maradt, s így elsősorban reá hárult a föladat, hogy némiképp kiüresedett, az európai parlamenti választásokat főként anyagi okokból elbliccelő formációját fölhúzza a 2006-os kampányra. Ehhez mindenekelőtt választási program kellett, amelyet a kongresszusra összeverődött 258 fős tömeg (hivatalosan egyhangúlag, vizualiter inkább egy tartózkodással) hamarjában el is fogadott. Így alig félórás szünet (meg néhány kerékbilincs közhírré tett fel- és leszereltetése) után, a változatlan összetételű közönség részvételével végre sor kerülhetett a kampánynyitó nagygyűlésre. Kupa Mihály
pózolt egy kicsit
a fotósoknak, majd együttesen megtekintettük a pártnak a nyolcvanas évek reklámfilmjeire hajazó animációs szpotját, amelyet Presserék "Mindenki másképp csinálja" sora festett alá. Szemünkbe tűnt a Centrum hatályos szlogenje is: "Van, aki másképp csinálja!" Hogy ez nemcsak szellemes, de egyúttal illik is a Centrumra, azt néhány perc leforgása alatt igazolták a kampánynyitó eseményei. Elsőként ugyanis a Telepódium-kabarék verzátus mókamestere, Straub Dezső emelkedett szólásra, hogy esendően egyeztetett mondataival meg papírról fölolvasott kenderszakállas vicceivel tartsa jól az egybegyűlteket. Straub tréfái, valamint Appel Györgynek a cégei nevében elmondott köszöntője után ugyan ki más is léphetett volna a mikrofonhoz, mint a Centrum jószerével egyetlen ismert arca, Kupa Mihály pártelnök? A magát - a Narancsnak korábban adott (és 2005. augusztus 4-i számunkban olvasható) interjújában - liberális plebejusnak nevező egykori pénzügyminiszter és adómagyarázó kétség-kívül eredeti fazon, aki talán még maga sem döntötte el, hogy az Országgyűlésbe szeretne-e kerülni, vagy inkább a Buzera című szórakoztató televíziós műsorba. Vasárnapi beszédében mindkét lehetőség előtt nyitva hagyta a kaput, noha színleg pusztán pártja választási programját ismertette. A politi-kai lózungokon és az igen kevéssé megírt oráción ugyanis rendre át-ütött Kupa sajátos, indulattal és drasztikummal elegy humora, mely poénban tán nem túl gazdag, ellenben originál. Kupa ezúttal láthatóan vigyázott arra, hogy ütéseiből hozzávetőleg egyformán jusson a két nagy pártnak, sőt még az SZDSZ is kapjon egy kisebb orrba vágást, amiért "kicsinyes liberális hülyeségekkel" zargatja állam és egyház úgymond rendezett viszonyát. Mégis, túl e kis kitérőn, a két nagy ekézése tette ki Kupa produkciójának döntő részét, ami érthető is, hiszen a Centrum idén is az ideológiamentes, pragmatikus és tisztakezű közép szerepére tör. Kupa beszélt a civil társadalom lenyúlásáról, az emberek hülyítéséről, gázárköztársaságról, pofázásról és pilinckázásról, aki fizet, az húzatja, az istenbe! Akik pedig arra a kérdésre keresték a választ, hogy miféle megoldási javaslatokkal áll elő a párt, nos, azok is megokosodhattak Kupa beszédének hallatán. A Centrum ugyanis, elzárkózván a 2006-os kormányzati szerepvállalástól és a koalíciókötés kényszerétől, a két nagy kontrollálása mellett "megengedheti magának, hogy hosszú távon gondolkodjon", s így
bátran előállhat
nagy ívű koncepcióival. Nem kell titkolnia, hogy nemzeti konszenzusra van szükség a legfontosabb kérdésekben (állami vagyon ellenőrzése, EU-politika, határon túliak ügye, egészségügy és nyugdíj) - mármint nemzeti konszenzusra ama pártokkal, amelyeket Kupa implicit és explicit módon egyaránt többször is lehülyézett szónoklatában. Kétkamarás parlamentre is szükség van, hogy a civilek is hallathassák a hangjukat, továbbá az egészségügyben dolgozók anyagi érdekeltségére meg aktív külpolitikára, egészségmegőrzésre, valamint a nemzeti kultúra, tudomány és oktatás fokozott támogatására. Nem kell viszont a tudásalapú társadalom bejöveteléről papolni, hiszen Magyarországon mindig is az volt, s az internetet sem kéne mindenkihez, s főleg nem a "Győzike típusúakhoz" eljuttatni. (Ez utóbbi megjegyzése egyébiránt inkább hétköznapi bunkózásnak volt szánva, s nem rasszista fordulatnak.)
Kupa nyilván maga is érezhette, hogy beszéde kissé parttalanra sikeredett, s ezért lezárásképp - az idei jelöltek, köztük nők és fiatalok méltatása mellett - elsütött néhány direktebb, ásatag politikai közhelyet. Nem a hatalom, hanem a szolgálat a cél, fontolva haladás, meg persze hivatkozás az örök arany középútra. A szünetben aztán kissé félrevonulva - a szervezetlenséget kárhoztató Magyar György sztárügyvéddel a hátában - a kíváncsi sajtómunkások számára részletezte pártja helyzetét, esélyeit, elkép-zeléseit. Megtudtuk, hogy a Centrum nem árvult el egészen, hiszen a Magyarországi Zöld Párt és az Egészség Párt (alias Simon Patika) még mindig a szövetségi rendszer része, s segítségükkel Kupa Mihály formációja szinte valamennyi választókerületben jelen lesz majd tavasszal. (Számszerűsítve: 104 választókörzetben egyedül indítja jelöltjeit a Centrum, míg 36-ban a zöldekkel közösen, 32-ben pedig a zöldek jelöltjét fogja támogatni.) Kupa szólt arról is, hogy megnyugtatóan kedvező közvélemény-kutatási adatok birtokában van, s ilyeténképp nem érzett ki iróniát a 10 százalék fölötti eredmény esélyét firtató tudósítók kérdéseiből sem. Amíg a pártelnök a minisztériumok átszervezésének kérdését tette érett megfontolás tárgyává (a gazdasá-gi minisztérium létjogosultságáról például - egyébként több más szakemberhez hasonlóan - nem volt meggyőződve), addig a nagyteremben három rokonszenves musicalénekes a Lehetsz király! című slágert dalolta el. Nos, ha király nyilvánvalóan nem lesz is Kupa Mihályból, s ha túl sok szufla nincs is a Centrum Pártban, azért Kupa svádája még simán hozhat egynéhány százalékot.
