Versenytársa lesz a Nemzeti Sportnak: Nincs új a lap alatt

szerző
Vas Gábor
publikálva
2000/17. (04. 27.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Hamarosan vetélytársa lesz a piacon eddig monopolhelyzetben lévő Nemzeti Sportnak: az új A Sport névre hallgató napilap sokak szerint a jelenleg kormányzó politikai elitet tudhatja maga mögött. A tervek szerint a júniusi foci-EB előtt induló orgánumot az ifjúsági és sportminiszter öccsének, Deutsch Péternek a vezetése alatt álló vállalkozás adja majd ki. A sportnapilappiacon a harc már kezdetét vette: a Nemzeti Sport kiadója a Gazdasági Versenyhivatalhoz fordult, mivel az új lap már több mint harminc munkatársát csábította el.

Hamarosan vetélytársa lesz a piacon eddig monopolhelyzetben lévő Nemzeti Sportnak: az új A Sport névre hallgató napilap sokak szerint a jelenleg kormányzó politikai elitet tudhatja maga mögött. A tervek szerint a júniusi foci-EB előtt induló orgánumot az ifjúsági és sportminiszter öccsének, Deutsch Péternek a vezetése alatt álló vállalkozás adja majd ki. A sportnapilappiacon a harc már kezdetét vette: a Nemzeti Sport kiadója a Gazdasági Versenyhivatalhoz fordult, mivel az új lap már több mint harminc munkatársát csábította el.

Érthető sietséggel kezdett hozzá A Sport, az új sportnapilap kiadásának előkészítéséhez a Híd Rádió Rt. A Deutsch Péter vezette társaság jól tudja: júniusban futball-Európa-bajnokság kezdődik, ami marketing-szempontokból kihagyhatatlan. Már csak azért is, mert egy esetleges jó indulás szeptemberre éreztethetné hatását, amikor a sydneyi olimpia miatt újabb konjuktúrája lesz a sportnak. Éppen ezért már e hét elején mintegy 40 millió forint értékű számítástechnikai berendezés hálózatba szerelését kezdik meg a kiadó Nagyvárad téri székhelyén, miközben a szerkesztőgárda is lassan összeáll: több mint 30 volt Nemzeti Sport-munkatárs várja, hogy elkezdhesse a munkát az új lapnál, köztük nem csupán újságírók, de korrektorok s a lap külső megjelenéséért felelős szakemberek is.

Néhány hét múlva tehát szemtanúi lehetünk annak, amint a magyar sajtó utolsó, eleddig a béke szigeteként emlegetett szegmensében is megindul a harc. Ami már most bizonyosnak tűnik: két sportnapilapot nem bír eltartani a magyar olvasóközönség, az egyiknek akár már középtávon is buknia kell.

Nép-Nemzeti Sport

A korábban az Országos Testnevelési és Sporthivatal lapjaként számon tartott Népsport utódát, a Nemzeti Sportot (illetve a lapot kiadó Nemzeti Sport Lap- és Könyvkiadó Kft.-t) 1990. március 1-jén 2 millió forint alaptőkével alapította az Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó Vállalat, a Szikra Lapnyomda, illetve Petán Péter. Az alapítást követően a tulajdonviszonyok gyorsan változtak: 1990-ben a Szikra Lapnyomda kivásárolta az Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó Vállalat 400 ezer forintos tőkerészét, 1991-ben Petán Péter 1,2 millióval emelte a tőkerészét, s 18 millió forinttal megjelent a kiadóban a Central-European Holdings Limited, mely vállalkozás, mint az később a szereplők számára egyértelműen kiderült, a Kordax "fedővállalkozása" volt.

Még ugyanebben az évben a Szikra további 20 milliót fektetett a lapba, s tulajdonrésze így meghaladta az 50 százalékot, majd a szerkesztőség is tulajdonossá vált. 1996-ban Princz Gábor Postabankja is megjelent, s amint azt a Szerencsejáték Rt. (SZRT) számára 1997-ben készített, a lap megvételének előnyeit és hátrányait elemző tanulmány leszögezi, 1996. április 30-án a tulajdonosi kör két szereplőre, a Szikra Lapnyomdára (74,4 százalék), illetve a szerkesztőségre (25,6 százalék) szűkült. Tekintve azonban, hogy a Szikra Lapnyomda majd 47 százaléka ez idő tájt a Postabank és érdekeltsége, a Láng Rt. csaknem 50 százalékos tulajdonát képezték, az újság meghatározó birtokosa a bank volt. A szerkesztőség azonban - például a főszerkesztő személyének kiválasztásakor (vagy más, fontos kérdésekben) - időnként a nála lényegesen erősebb partnereket is meghátrálásra tudta kényszeríteni, ahogy megtette a Kordaxszal egy, a főszerkesztő személyét érintő vitában.

A sportnapilappiacon a versengés akkortájt tehát az egy darab lap birtoklásáért zajlott. Annyit azonban már ekkor is látni lehetett, hogy a szerkesztőség (főként, miután tulajdonossá is vált) egyenrangú partnere volt a többségi tulajdonos nyomdának.

Kinn a bárány?

A Nemzeti Sport Lap- és Könyvkiadó Kft. négy újság kiadója volt: a Nemzeti Sport mellett a Képes Nemzeti Sport hetilapként, a Sakkélet és a Sport 2000 havilapként működött. A kiadó tulajdonosai szakmai befektetők: a szerkesztőség a hirdetésszervezési bevételekből való részesedésben érdekelt, míg a nyomda a 100 ezer darab alá soha nem csökkenő példányszámú lap előállításában.

Innen nézve érthető, hogy a kiadó körül szatellit cégek tűntek fel, melyek a szerkesztőség, illetve az Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó Kft. - később utóda, az Infogroup Rt. - birtokában voltak, mint például a Nemzeti Sport Média Bt., a Styl Kft., a Pataky Kft., a Nemzeti Sport Autopress Kft. E cégek a hirdetésszervezésben vettek részt, illetve különböző jogokat birtokoltak, így a kiadói haszon egy része nem került a lapkiadó céghez. A többségi tulajdonos nyomdának ezzel együtt sem volt érdeke a status quo felrúgása, hiszen az előállítási ár megszabásával maga is kellő hasznot realizálhatott.

A fentiek miatt fogalmazott több szakértő is úgy, hogy a Ringier-H svájci kiadó megjelenése előtt a Nemzeti Sportnak (NS) nem volt valódi tulajdonosa, hozzátéve, hogy a szerkesztőség elég erős lenne egy önálló, napi megjelenésű sportlap előállítására (már az 1997-es jelentés is tartalmaz erre vonatkozó kitételeket).

Aki nem játszik,

az nem is nyer

1996-ra a Nemzeti Sport 112 ezres példányszámával az akkor 2,5 milliósra becsült napilappiac 5 százalékát fedte le. Jelentős volt ugyanakkor (mintegy 20 százalékos) a remittenda aránya. A magas nyomdai költség, illetve a hirdetésszervezésből a kiadón kívül maradt haszon hatására a cég az eladósodás felé haladt, ezért újabb tulajdonosok után nézett. Ekkor lépett be a képbe a sportpiac iránt élénken érdeklődő, lapkiadással is foglalkozó Szerencsejáték Rt., amelyet információink szerint a szerkesztőség keresett meg azzal, hogy vegye meg a lapot.

Kérdés persze, mire használta volna újdonsült birtokát a cég. Üzleti befektetésnek a Nemzeti Sport nem volt ekkoriban túl jó, hiszen a szerkesztőség ellenállásától mindenki tartott, ráadásul a lap fejlesztésre szorult. Komoly előnyt jelenthetett volna ugyanakkor, hogy a tulaj ingyen hirdetési felületekhez juthatott volna a lappiac 5 százalékán, ami az elemzések szerint körülbelül évi 100 millió forintot hozott volna. Szakértők szerint ugyanakkor a kiadó körüli - már említett - szatellit cégek miatt mintegy évi 3-500 millió forinttól esik el a kiadó.

A Szerencsejáték Rt.-nek szakértői nem javasolták a vásárlást, elsősorban a kusza viszonyok miatt. Leszögezték: ha az SZRT mégis emellett döntene, az ár maximum valamivel 100 millió forint fölött lehetne. Az SZRT végül is elállt a dologtól.

Sportot tessék!

A "nagy múltú" Nemzeti Sport ezen időszakáról számtalan pletyka kering, melyeket bizonyítani bajosan lehetne. Mindazonáltal a laphoz még ma is közel állók szerint ekkor sokan meggazdagodtak az újság körül, amelynek idővel égető szüksége volt egy új tulajdonosra. Ilyen lehetett volna a Népszabadságot is kiadó Bertelsmann, amely 900 millió forint körüli ajánlattal állt elő, majd, úgy tudjuk, a megalakuló Ifjúsági és Sportminisztérium is gondolkodott azon, megveszi az újságot: a hírek nagyjából egymilliárd forintról szóltak. Éppen ezért volt meglepő szinte mindenkinek, hogy 1998 decemberében a Ringier-H svájci tulajdonú, a Blikk című napilappal a bulvárpiacon már jelen lévő kiadóvállalat egy csaknem 2,7 milliárdos árral rukkolt elő, amivel simán nyerte a versenyfutást.

A két napilap keresztolvasottsága a Blikk esetében 18, míg a Nemzeti Sport esetében 12 százalék körüli: elsőre tehát logikusnak tűnik a vásárlás, ám a többi ajánlat fényében a név nélkül nyilatkozó szakértők túlzottnak tartották az árat.

A Ringier a lap körüli szatellit cégeket felszámolta, 20 munkatárstól megvált, emellett olyan lépésekkel borzolta a szerkesztőség idegeit, mint például a német szakértők bevonása; velük több konflikusuk is támadt a szerzőknek/szerkesztőknek, erősítette meg információnkat mind Pető Endre, a Ringier-H vezérigazgatója, mind Szekeres Tamás, a Nemzeti Sport főszerkesztője. Utóbbi azt is elmondta: a konkurens lap indulásától függetlenül is tervezték a Nemzeti Sport megújítását, mivel az NS jelenleg nem felel meg a kor követelményeinek. A hirdetők ugyanis már csak kivételes esetekben vásárolnak fekete-fehér felületeket, márpedig az információink szerint 2001-ig biztosan a Szikrában készülő, de legalábbis a Szikrának szerződésben rögzített összeget fizető Nemzeti Sportnak csak a mellékletei színesek. A főszerkesztő szerint az újság arculata is elavult.

Pető Endre vezérigazgató utalt arra is, hogy az új lap indításában lehet politikai megfontolásokat is keresni, bár a Ringier nem aggódik emiatt. Szekeres Tamás pedig elmondta, hogy válaszlépésként az egyébként is tervbe vett reklámkampányukat előbbre hozzák. A több mint 30 munkatárs távozását szomorúnak, de túlélhetőnek tartja a két vezető.

Család ellen

nincs orvosság

A Nemzeti Sport eladott példányszáma átlagosan napi 100 ezer fölötti, de bizonyos napokon akár 130 ezer is. A kutatások szerint a lapot 300 ezren olvassák, elsősorban fiatalok. E hirdetői szempontból meglehetősen értékes célcsoportra hajt rá A Sport is, méghozzá az 1997-es tanulmány szerzőinek véleményét "figyelembe véve", tehát az NS szerkesztőségének "átállításával". Egy új napilap alapítása és beindítása szakértők szerint minimum 1,5 milliárd forint; ezt a Híd Rádió Rt. tulajdonosa, az Elliot Associates LP nevű amerikai befektetési társaság bocsátja rendelkezésre, legalábbis ez derül ki a Világgazdaság című napilap egy múlt heti írásából.

A Delaware államban bejegyzett társaság tavaly nyáron szerezte meg kevéssel egymilliárd forint alatti vételáron a Postabanktól a Híd Rádió Kft.-t, mely azóta rt.-vé nemesült. A cég a Rádió Bridge tulajdonosa, emellett kiadja az Auto-Motor című lapot, illetve birtokolja a magyar nyelvű Eurosport hazai licencjogát, s az üzleti napilap híradása szerint további, az elektronikus és a nyomtatott sajtó piacát is érintő növekedést tervez.

Természetesen nem gondoljuk, hogy - bár korábban láttunk már ilyet - eleve szélhámosság vagy simli van a mögött, ha egy miniszter vagy bármely más közszereplő családtagja gazdasági vállalkozásba kezd. Az viszont biztos, hogy az ilyen vállalkozásokat mindig megkülönböztetett figyelem övezi. A vállalkozással kapcsolatos kérdéseinket a legilletékesebbnek, Deutsch Péternek, a Híd Rádió Rt. vezérigazgatójának szerettük volna feltenni, ám ez többszöri próbálkozásunk ellenére sem sikerült. Pedig - sok más mellett - érdekelt volna bennünket, hogyan éli meg a sportriporterből vezérigazgatóvá avanzsált Deutsch Péter, hogy A Sportot már indulása előtt a politikai kiadványok közé sorolják.

A reklám- és médiaszakma egyes képviselői mindenesetre nem lennének meglepve, ha a minisztérium hirdetményei, pályázati kiírásai, illetve az állami cég Szerencsejáték Rt. - amely a magyar sportpiac egyik főszereplője - hirdetései a Nemzeti Sportból az új sportnapilapba kerülnének át.

A "politikai" jelzőt nem utolsósorban amiatt használják az induló lapra a piacot ismerők, mivel elsősorban azon szerkesztők mentek oda az NS-ből, akik az Ifjúsági és Sportminsztérium különböző vitás ügyeiben (Kovács Attila-affér, Torgyán kontra Deustch-ügy) rendre a sportminisztert támogató írásokat jelentettek meg. Erről Szekeres Tamás annyit modott a Narancsnak: félreértés azt hinni, hogy sportlappal politikai előnyt lehet szerezni. A sportlapot olvasók ugyanis e cikkeket el sem olvassák. A régi főszerkesztő, Dénes Tamás távoztával vezetővé vált Szekeres fellépett a Nemzeti Sportban e jelenség ellen. Az annak idején a Nemzeti Sporttól egészségügyi okok miatt távozó Dénes Tamást egyébként A Sport lehetséges főszerkesztőjeként emlegetik.

Nyomás Mizsére!

Nem válaszolt kérdéseinkre a Szikra Lapnyomda sem. Nem tudni például, van-e elképzelésük arra az esetre, ha a két lap versenyfutásából a Nemzeti Sport kerül ki vesztesen. A Rin-gier - amely éppen most adja el veszteséges romániai érdekeltségeit - hosszú távon valószínűleg nem finanszírozna egy veszteséget termelő vállalkozást, ily módon pedig a nyomda egy komoly megrendeléstől eshetne el.

A Sportot ugyanis a lajosmizsei nyomdában állítják majd elő, amely a Miniszterelnöki Hivatal tulajdonában van, s amely az új Magyar Nemzetet is előállítja. Az új lap a Nemzeti Sporttal ellentétben színes lesz (ami nagy előny), s ügyes húzásnak tűnik a névválasztás is: az olvasók többsége a Nemzeti Sportot is csak "Sport"-nak hívja, ami gyakorlatilag megegyezik az új lap nevével.

A Ringier, mint azt Pető Endre lapunknak elmondta, mindenesetre a Gazdasági Versenyhivatalhoz fordult a Nemzeti Sport munkatársainak tömeges elvándorlását eredményező eljárás miatt.

Vas Gábor

szerző
Vas Gábor
publikálva
2000/17. (04. 27.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra