A Fiatal Írók Szövetségének nyilatkozata

Veszélyben a magyar nyelv- és irodalomképzés

  • 2012. december 15.

Belpol

Az az abszurd helyzet állhat elő, hogy határainkon túl több magyar szakos bölcsészt fognak képezni, mint az anyaországban – hívja fel a figyelmet a Fiatal Írók Szövetsége a kormányzat felsőoktatási intézkedéseinek veszélyeire.

A Fiatal Írók Szövetségét aggodalommal töltik el a felsőoktatási keretszámok és a finanszírozás csökkentésének mértékéről szóló hírek. A rendelkezések már rövid távon is a magyarországi bölcsészkarok elsorvadását eredményezhetik.

Amennyiben a felsőoktatás átalakítását a kormány a nyilvánosságra került módon hajtja végre, az az abszurd helyzet állhat elő, hogy határainkon túl több magyar szakos bölcsészt fognak képezni, mint az anyaországban. Magyarország nem engedheti meg, hogy nemzeti tudományainknak, így a magyar irodalom- és nyelvtudománynak ne itthon legyen a központja.

A magyar nyelv, a magyar irodalom művelése nem fölösleges luxus, ez nemzeti identitásunk alapja. A magyarországi bölcsészoktatás a kezdetektől kultúránk szellemi központjainak egyike volt, olyan alkotókat, gondolkodókat adott az országnak, akik pártállásra való tekintet nélkül alapvető helyet foglalnak el közös kulturális emlékezetünkben. Leegyszerűsítő és hamis az a kép, mely szerint a bölcsészkart végzett hallgatók diplomája versenyképtelen volna: számos felmérés és a munkaerőpiac visszajelzései is azt mutatják, hogy a bölcsészképzés olyan képességek elsajátítását teszi lehetővé, amelyek a piaci szférában is segítik az elhelyezkedést.

A Fiatal Írók Szövetsége mint a magyar irodalom legfiatalabb generációjának képviseletét ellátó szervezet, kötelességének tartja felhívni a kormány figyelmét arra, hogy a felsőoktatás átalakításával kapcsolatos döntések meghozatalánál vegye figyelembe a fenti érveket, és ne lehetetlenítse el a bölcsészkarok kultúránk, nyelvünk, nemzeti identitásunk megőrzése szempontjából nélkülözhetetlen munkáját.

A Fiatal Írók Szövetségének elnöksége

Budapest, 2012. december 15.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.