Mi lesz a Népszabadsággal?

Vissza a feladóhoz

  • Rényi Pál Dániel
  • 2012.09.02 11:08

Belpol

Június végén váratlan fordulatot vettek a tárgyalások a Népszabadság Zrt. 70,4 százalékával rendelkező svájci Ringier AG és az MSZP érdekeltségébe tartozó kisebbségi tulajdonos Szabad Sajtó Alapítvány között. A svájciak másfél éve készítik elő az alapítványi részesedés (27,3 százalék) felvásárlását, ám most a saját üzletrészüktől is szabadulnának.

Nem kívánt nyilatkozni lapunknak a tárgyalások megrekedéséről sem a Ringier Magyarország és a Népszabadság Zrt. ügyvezető igazgatója, Mihók Attila, sem a Szabad Sajtó Alapítványt (SZSA) korábban éveken át vezető egykori szocialista politikus, Földes György. Az alapítvány kuratóriumának egyik jelenlegi tagja először interjút ígért, de végül ő is visszakozott. A Ringier AG svájci központjához intézett kérdéseinket az illetékesek arra hivatkozva hárították, hogy folyamatban lévő ügyeket soha nem kommentálnak. Közvetve megkerestük, ám ugyancsak elzárkózott a nyilatkozattól az üzlet alakulásában jelentős szerepet játszó Axel Springer Magyarország tulajdonos-ügyvezető igazgatója, Bayer József is. A Népszabadság és a Ringier Magyarország munkatársainak a cégvezetők még azt is megtiltották, hogy akár nevük elhallgatásával is beszéljenek a Narancsnak a lap belső ügyeiről. Akik mégis megtették, azok leginkább a szerkesztőségbéli siralmas hangulatról panaszkodtak.

Szabadesés

A magyar lappiacon 1993 óta jelen lévő Ringier AG 2005 óta többségi tulajdonosa a Népszabadságnak, és csaknem három éve tervezi, hogy megvásárolja az alapítvány tulajdonrészét - azzal együtt majdnem 100 százalékban birtokolná a lapot. (A fennmaradó bő 2 százaléknyi részvényen néhány szerkesztőségi tag és egy egyesület osztozik.) Hogy az ügyletet eredetileg milyen üzleti célok indokolták, arról az említett okok miatt nem volt módunk első kézből tájékozódni, ezért kénytelenek voltunk a piaci szereplők köreiből információkat gyűjteni. Pedig a lap elmúlt éves piaci-gazdasági teljesítményét nézve ez nem mellékes - még akkor sem, ha a Népszabadság máig a magyar lappiac egyik legismertebb márkája. Az online újságok fejlődése miatt 2000 és 2008 között a nyomtatott napilapok piaca látványosan zsugorodott, ami nem kímélte a Népszabadságot sem: míg 2000-ben átlagosan több mint 200 ezer példányt lehetett belőle eladni, 2008-ban már csak 111 ezret. A visszaesést azóta sem sikerült megállítani, sőt: hiába csökkentette évről évre a kiadásait, a Népszabadság 2008 után is rohamos tempóban veszített olvasótáborából. A Magyar Terjesztés-ellenőrző Szövetség (Matesz) lapunknak megküldött adatai szerint négy éve még átlag 105 ezer példányt adtak el belőle naponta, 2010-ben már csak 72 ezret, 2011 végére pedig ez a szám 62 ezer alá esett - a tendencia tehát akkor is drámai, ha egyébként a Népszabadság továbbra is piacvezető a politikai napilapok versenyében. Az újság online kiadását sem sikerült pozicionálni: a hírportálként üzemelő nol.hu-t naponta nagyjából 50 ezren keresik fel, jóval kevesebben, mint akár a Magyar Nemzet,Heti Válasz vagy az ATV online felületeit. Noha a kiadó zrt.-nél 2008 óta évről évre jelentős költségcsökkentést hajtottak végre, a cég gazdálkodása még a nem túl acélos eladási és látogatási statisztikákhoz viszonyítva is rossz képet mutat. A 2009-es év horribilis, 1,2 milliárdos veszteségét a következő évre sikerült közel felére csökkenteni, de a vállalat a következő két üzemi évben is veszteségesen működött, 2010-ben közel 700 millió, 2011-ben több mint 900 millió forint mínuszban zárt.

Szempontok

A Népszabadság Zrt. felügyelőbizottsági (fb) munkáját közelről ismerő forrásunk szerint a Ringier anyacége eredetileg azért kezdeményezett tárgyalásokat az alapítványi részesedés kivásárlásáról, mert a menedzsment megítélése szerint a SZSA akadályozza a lap újrapozicionálását. Mivel az érdemi döntésekhez a részvényesek 75 százalékának beleegyezése szükséges, az alapítvány 27 százalékos részesedése is kellett a lap esetleges modernizációs stratégiájának elfogadásához. Ez megmagyarázza azt is, miért tudott az alapítvány forrásokat biztosítani a növekvő adósságállomány miatt elengedhetetlen tőkeemelésekhez: az ekkor még Földes György vezette SZSA - s azon keresztül az MSZP - ugyanis csak így tudta biztosítani befolyását a lap sorsát érintő döntésekben. 2009-ben a Ringier és az SZSA közösen 340 millió forintos tőkeemelést hajtott végre, míg 2010 májusában a cég 215 milliós és az alapítvány 85 milliós hozzájárulásával közösen 1,3 milliárd forintra emelték a Népszabadság Zrt. alaptőkéjét. A növekvő adósságok finanszírozhatósága okán a Ringier további tőke bevonását is szorgalmazta, ám ebben az SZSA kuratóriuma már nem volt partner - ami persze nem meglepő, hiszen a története egyik legnagyobb vereségét elszenvedő MSZP-nek már addig is gondot okozott a tőkeemeléshez elengedhetetlen tízmilliók előteremtése. Az MSZP elnöksége ugyanakkor nem akarta elengedni a lapot, féltek, hogy a "felügyeletük" nélkül elveszíti baloldali identitását, amit vélhetően a párt törzsszavazói is nehezen bocsátottak volna meg. Ezzel együtt is tény, hogy a pártvezetés és a szerkesztőség között semmilyen formális kapcsolat nem volt; olyannyira nem, hogy Mesterházy Attila pártelnök hosszú időn keresztül kifejezetten neheztelt a lap egyes újságíróira, amiért kritikusan írtak pártja politikájáról.

A Ringier vásárlási szándékában ugyanakkor fontos szempont volt, hogy - különösen 2009 elejétől, amikor a kormányváltás és a hirdetési piac közeli átrendeződése nyilvánvaló lett - a lap pártkötődése egyre terhesebbé vált a többségi tulajdonos számára.

Párhuzamos folyamatok

A tőkeemeléseken túl szintén a svájciak erősödő szerepvállalását vetítette előre, hogy 2010 májusától a Népszabadság Zrt. vezetését a Ringier Magyarország addigi igazgatója, a Népszabadságnál ezt megelőzően vállalati igazgatósági tagként tevékeny Mihók Attila vette át. Mihók fő feladata az volt, hogy konszolidálja a cég működését, csökkentse a kiadásokat, amit a jelek szerint részben sikerült is megvalósítania. Érkezése után az adósságállomány valóban lassú apadásnak indult, ráadásul ezt úgy sikerült elérni, hogy közben csökkent a zrt. nettó árbevétele is (utóbbi a 2009-es 5,39 milliárd forintról 2011-re 3,83 milliárd forintra esett). E racionalizálási folyamat részeként számos munkatárs és több, korábban a lap szerkesztőségébe integrált tevékenység került át a Ringier kiadóhoz, így mára lényegében csak az egyre kisebb létszámú szerkesztőség maradt a korábban kiadói funkciókat is ellátó Népszabadság Zrt.-ben. "Ebben az integrációs folyamatban ma ott tartanak, hogy a hirdetésszervezés, a nyomtatás, a terjesztés, a marketing, az informatika átvételével - azaz a Ringier kiadói szervezetébe integrálásával - a zrt. kiadóként képtelenné vált az önálló működésre. Ezek az integrációs folyamatok az emberek szélnek eresztése okán már nem visszafordíthatók, ráadásul a Ringier a kiadói folyamatok teljes irányításával minden költségről döntést tudott hozni a nyereségképzés előtt. Ezért is nehéz megmondani egy önálló működésre képtelen kiadó piaci árát" - magyarázta a helyzetet a lap működését közelről ismerő forrásunk. A Narancs információi szerint a Népszabadság Zrt.-nek csekély köztartozásai vannak, az összességében 1,4 milliárd forintot megközelítő adóssághalmaz jelentős része a tulajdonos Ringier által üzemeltetett nyomda felé áll fenn. A Ringier ugyanis nemcsak a magyar médiapiac egyik legtőkeerősebb befektetője: 2004 óta saját nyomdája is van, amelyet ráadásul ma az egyik legnagyobb kapacitású hazai lapnyomdaként tartanak számon. Ebben a konstrukcióban a tulajdonos Ringier-nek lehetősége nyílt arra, hogy maga határozza meg a többségben tulajdonolt Népszabadság Zrt.-nél a lapkiadás legfőbb költségelemét, a nyomdaköltséget (ami a zöme a kiadó adósságának). A Ringier nyomdája piaci források szerint az országban egyedül nyereséges, és az utolsó hozzáférhető, 2009-es adatsor alapján évi 18 ezer tonna papírt használ fel, jó pár ezerrel többet, mint a két - pécsi, illetve kecskeméti - nyomdát üzemben tartó Axel Springer-cég, az AS-nyomda Kft. Feltűnő, hogy a Ringier-nyomdának a politikailap-piac minden irányából vannak ügyfelei. A saját kiadású lapokon - a Népszabadságon és más lapok mellett a Blikken, a Nemzeti Sporton - túl itt nyomnak jó néhány önkormányzati lapot, a Napi Gazdaságot és a baloldaliként számon tartott Vasárnapi Híreket is. Ami ennél is érdekesebb: itt készül továbbá a csak Budapesten közel 800 ezer példányban előállított Helyi Téma,Heti Téma és a Magyar Hírlap is - a cég tehát igen jelentős bevételeket könyvelhet el a Fidesz-közeli vállalkozások környékéről is. Kérdésünkre, hogy pontosan mekkora bevétele van e szerződéseiből a cégnek, Bertalan Lászlótól, a cég nyomdaigazgatójától nem kaptunk választ, helyette Mihók Attila küldött levelet, aki csak azt erősítette meg, hogy "a Ringier-nyomda a Ringier Kiadó Kft.-n belül működik. Nem önálló cégben. Anno úgy tervezték, de végül nem úgy valósult meg." Így csak annyit állapíthatunk meg, hogy az évi nagyjából 13-14 milliárd forint árbevétellel gazdálkodó Ringier az elmúlt években is nyereséges maradt: 2009-et 686 millió, 2010-et bő 1,5 milliárd, a tavalyit pedig 685 millió forint profittal zárta.

Előre való érdek

Piaci forrásaink szerint a Ringier menedzsmentje 2010 tavaszától kezdve készül rá, hogy idővel átveszi az irányítást a Népszabadságban, és házon belül konszolidálja - magyarán lenyeli - a felhalmozódott tartozásokat. Pedig akkor még akadt jelentkező, aki megvásárolta volna a cég részvénycsomagját. Ekkortájt, a Népszabadság-ügylet előkészítésével párhuzamosan felgyorsultak az egyeztetések a német Axel Springer AG magyarországi leányvállalata és a Ringier Magyarország tervezett fúziójával kapcsolatban is. (Ennek részleteiről lásd Egységben az erő című keretes írásunkat.) A felek honi leánycégei 2010 áprilisában be is nyújtották ez irányú kérvényüket a Gazdasági Versenyhivatalhoz (GVH). A hivatal azonban hiánypótlásra kötelezte az érintett feleket, így a teljes dokumentáció csak júliusban került a GVH-hoz, a versenytanács így csak augusztus 30-án döntött az eljárás ún. teljes körűvé nyilvánításáról, melynek keretében a hivatal illetékesei több tucat piaci szereplőt kerestek fel, és egy piackutatásra is sor került. A késedelem amiatt lett lényeges szempont, mert közben új médiatörvény lépett hatályba, amelynek 171. paragrafusa szerint az ilyesfajta médiapiaci fúzióknál "a médiatanács szakhatósági állásfoglalása köti a GVH-t". Azaz "a GVH marad az ügy ura, ő hozza az érdemi határozatot, a szakhatóság pedig a rá tartozó szakkérdésben állásfoglalást ad ki, amely viszont köti az ügy urát, jelen esetben a GVH-t. Ha tehát a Médiatanács (MT) a saját felelősségi körében arra jut, hogy a tervezett fúzió nem engedélyezhető, akkora GVH akkor sem engedélyezhet, ha egyébként az összefonódást jóváhagyta volna" - értelmezte lapunknak a törvény vonatkozó részét Baráth Erika, a GVH sajtómunkatársa.

Ezzel a végleges döntés 2011. február 9-re tolódott, és e naptól az egész Népszabadság-saga furcsa politikai fordulatot vett. Ami ugyanis azon a napon az MT ülésén történt, arra nehéz nem politikai magyarázatot találni. Az MT olyan határozatot hozott, amellyel lényegében felülírta az előző évben elfogadott médiatörvényt: úgy változtatta meg a testület ügyrendjét, hogy a nyomtatott sajtó szerkezetét érintő alapvető ügyek esetében nem az MT, hanem kizárólag annak elnöke, Szalai Annamária dönt. "Természetesen" folyamatban lévő ügyekben is, visszamenőleges hatállyal. Szalai Annamária néhány hét múlva élt is a lehetőséggel, és áprilisban kiadta az Axel Springer-Ringier-fúziót tiltó szakhatósági állásfoglalást. Ezek után a felek a GVH végső állásfoglalását sem várták meg: visszavonták a fúziós kérelmüket. (Pedig ha megvárják, akár bírósághoz is fordulhattak volna az elutasító döntés nyomán.) A sajtóban ekkor jelentek meg az első találgatások arról, hogy a szereplők politikai alkura készülnek az MT-vel: abban ugyanis a médiapiac szereplői egyetértenek, hogy a Ringier és az Axel előbb-utóbb fuzionál, mivel az anyacégek számára ez mindennél előrébb való üzleti érdek.

Egyébiránt kétségtelen, hogy a fúzió létrejöttével a Ringier és az Axel Springer közös vállalata a napilapok piacán igen jelentős - becslések szerint közel 50 százalékos - piaci részesedést szerzett volna. Ám ezzel együtt sem egyértelmű a fúziót megtiltó Szalai Annamária döntésének jogossága. Nehezen indokolható ugyanis, hogy a politikai napilapok piacán a Világgazdasággal, illetve kilenc megyei lappal jelen lévő Axel Springerrel összeállva a Ringier Népszabadságával túlzott előnyöket élvezne a politikai napilapok versenyében. Az, hogy a Médiatanács érvelése mennyire állja meg a helyét, igen bonyolult, többnyire csak médiajogászok által értelmezhető kérdés. Gálik Mihály és Vogl Artemon médiakutatók bekérték a dokumentációt a GVH-tól, részletes elemzésüket aMédiakutató folyóirat 2011/3. számában publikálták. Urbán Ágnes, a Mérték Médiakutató Műhely munkatársa a csoport blogján megjelentetett elemzésében összegezte a kutatómunkát, s írása szerint a kutatók "tanulmányukban arra hívták fel a figyelmet, hogy a döntés ad hoc módszertanra épült, és nem vette figyelembe azokat a piaci folyamatokat, amelyek meghatározóak a lappiac működése szempontjából, így az olvasottság folyamatos csökkenését, illetve a reklámbevételek erőteljes szűkülését. Az írás végkövetkeztetése egyértelmű, a Médiatanács rossz döntést hozott akkor, amikor a szakhatósági állásfoglalásra hivatkozva elutasította a fúziós kérelmet."

U kanyar

A fúzió elmaradása ekkor még nem volt érzékelhető hatással a Ringier és az SZSA közt készülődő egyezségre, így az üzlet tavaly év végén közel került a megvalósuláshoz. A forráshiánnyal küzdő MSZP beletörődött abba, hogy nem tudja megtartani részesedését, az alapítvány kuratóriuma pedig leszavazta elnökét, Földes Györgyöt, és kétharmaddal áldását adta a Népszabadság kisebbségi részvénycsomagjának eladására. Földes lemondott pozíciójáról, amit az fn24.hu-nak adott interjújában azzal indokolt, hogy e döntés következményeként "lehetősége lesz egy korlátozás nélküli tulajdonosnak, hogy megváltoztassa a lap irányvonalát, statútumát". Mihók Attila áprilisban lényegében kész tényként közölte, hogy a tárgyalások hamarosan sikeresen lezárulnak. A kialkudott ár sosem került nyilvánosságra, de piaci informátoraink a május végére elkészült szerződés okán "300-400 millióról" beszéltek a Narancsnak. A Ringier még azt is felajánlotta az alapítvány kuratóriumának, hogy a részesedés elveszítése ellenére egy-két főt delegálhatnak az új kuratóriumba is.

A májusban készre szerkesztett szerződés sorsa azonban hirtelen bizonytalanná vált. Július elején ugyanis elterjedt a hír, hogy a legutóbbi, eredetileg az utolsó simítások végett összehívott egyeztetésen minden a feje tetejére állt, és a svájci Ringier - amelyet mások mellett Gerhard Schröder volt német kancellár, a cég fő politikai tanácsadója képviselt - inkább szabadulna többségi tulajdonrészétől is, nem pedig megvásárolja a kisebbségi részesedést. A Narancs kérdésére a szocialista pártelnök környezetében is megerősítették, hogy a berlini egyeztetésen jelen volt Mesterházy Attila is. Arról azonban, hogy pontosan mi áll a döntés megváltoztatása hátterében, csak találgatásokat hallani. A legtöbbet idézett verzió Karácsony Gergelytől, az LMP frakcióvezető-helyettesétől származik, miszerint "azt hallani, hogy a fúziót engedélyezik, de csak azzal a feltétellel, ha a Népszabadság kimarad a buliból, és a Ringier megszabadul a laptól, méghozzá olyan módon, hogy jelképes összegért visszaadja a Szabad Sajtó Alapítványnak (de facto az MSZP-nek). (...) A Népszabadság pedig a magyar politika és a közélet egyik legfontosabb véleményformáló orgánumából pártlappá minősül, ennek minden üzleti, szakmai és politikai vonzatával." Az fb munkáját ismerő forrásunk erre utalva jegyezte meg, hogy "hatékonyabb a Fidesz részéről, ha hagyja rádőlni a Népszabadságot és adósságát az MSZP-re, mintha ellehetetlenítené a lapot". Így ugyanis a Ringier bár bukná a lapot, pénzre válthatná a Népszabadság Zrt. nyomdai tartozásait.

Szocialista médiapolitikusok kérdésünkre kategorikusan cáfolták, hogy erről lenne szó - ugyanakkor egyelőre sem ők, sem más nem tudott életszerű magyarázatot adni arra, hogy a Ringier miért szabadulna hirtelenjében a részesedésétől. Tartja viszont magát az a híresztelés, hogy az MSZP amerikai befektetők bevonásán dolgozik, különös tekintettel arra, hogy sem pénz, sem egy piaci működésre alkalmas ellenzéki újsághoz elengedhetetlen know-how nem áll a párt rendelkezésére. Háttérbeszélgetések során felmerült annak a lehetősége is, hogy a Népszava és a Népszabadság szerkesztőségét összeolvasztják, némiképp hasonlóan ahhoz, miként a Magyar Nemzet és az Új Magyarország esetében történt 2000-ben.

A felek legközelebb augusztus második felében ülnek asztalhoz, fejlemény addig nemigen várható.

Egységben az erő

Az Axel Springer AG (AS) Európa legnagyobb multimédia-vállalata: az 1946 óta aktív vállalkozás jelenleg több mint 30 európai országban rendelkezik médiaportfólióval, éves bevétele még most, a gazdasági válság közepén is közelíti a 3 milliárd eurót. Az AS volt az első tőkeerős külföldi befektető a magyar médiapiacon. Az AS jelenlegi magyarországi napilapjai közül egyedül a Világgazdaság országos terjesztésű, a cég tulajdonában lévő további kilenc napilap megyei napilapnak minősül. A portfólióba tartozó nyolc hetilap közül a legismertebb a Kiskegyed, a TVR-Hét és a Sárga RTV. Lapcsaládjukhoz tartoznak olyan, magasan pozicionált havilapok is, mint a Manager Magazin, a Lakáskultúra vagy a Glamour és ezek online kiadásai.

A svájci alapítású Ringier AG szintén egyike a legnagyobb európai médiabefektetőknek, nagyságrendileg mégsem mérhető az AS-hez: évi 1,5 milliárd eurós árbevételét mintegy 14-15 kelet-európai és néhány ázsiai ország piacairól szedi össze. Magyarországi portfóliójába tartozik a Népszabadságon kívül a Blikk és a Nemzeti Sport is, ám ezeket- ellentétben a Népszabadsággal - a kiadó közvetlenül adja ki, nem tartozik hozzájuk külön kiadóüzemeltető cég. A Ringier lapcsaládjának a tagja további 54 magazin, köztük a Blikk tematikus hetilapjai, a Képes Sport,Hot! és a Bravo.

A két cég 2010 márciusában Zürichben közös sajtótájékoztatón jelentette be, hogy a kelet-európai regionális cégbirodalom egységesítésére készülnek, ennek keretében a következő 3-5 évben mintegy 300 millió eurónyi beruházást terveznek, és tőzsdére lépnének. A piac számára ez nem volt meglepő fejlemény: az összeolvadás 2010-re ugyanis a közép- és kelet-európai térség majd' minden országában megvalósult - ahol nem, ott is folyamatban volt. Nem sokkal később a régió legerősebb médiavállalkozása már nemcsak Németországban, de Csehországban, Szlovákiában, Ausztriában, Szerbiában és Lengyelországban is Ringier Axel Springer Media AG név alatt működött.

A 2010 júliusában megalakult új cégben a két fél részesedése 50-50 százalék. Mint arról a kreativ.hu annak idején beszámolt, az Axel Springer lengyelországi, csehországi és magyarországi leányvállalatait, valamint 50 millió euró készpénzt helyez az új társaságba, és további 125 millió eurót fizet a Ringier-nek, amely a szerb, a szlovák, a cseh és a magyar érdekeltségeit viszi az új cégbe. Ezzel több mint 100 nyomtatott médium és közel 70 online kiadvány integrálódik az új vállalatba, melynek éves forgalma megközelítheti a 414 millió eurót. Pontos adatokat azért is nehéz közölni, mert az egyesült cég bár megszületett, az integrációs-fúziós folyamatok még javában zajlanak.

A magyarországi fúzió nemcsak a Médiatanács miatt komplikáltabb, hanem azért is, mert itt az AS nincs akkora piaci fölényben a svájciakkal szemben, mint a régió országainak többségében. Pontos adatokat ismét nehéz sorolni, Gálik Mihálynak és Vogl Artemonnak a főszövegben idézett tanulmánya mindenesetre megkísérelte felmérni a portfóliók pontos méreteit. Szerintük az AS - amely Magyarországon két nagyobb vállalaton keresztül igazgatja médiabirodalmát - 2010-ben mintegy 18,25 milliárd forint nettó árbevételt könyvelhetett el. A Ringier 2010-es nettó árbevétele a tanulmány becslése szerint 18,36 milliárd forint körül mozog. Ha összevetjük a két cég éves nyereségét, szintén nem találunk döntő különbséget. Itt érdemes megjegyezni, hogy a Ringier 2010-es árbevételéből közel 4,5 milliárdot a Népszabadság Zrt.-nek köszönhet. Amennyiben tehát a Ringier megszabadul a Népszabadság Zrt.-től, az Axel Springer Magyarország előnyösebb kondíciók mellett tárgyalhat a fúziós regionális cég magyarországi pozícióiról. Ezért is tartja magát az a piaci híresztelés, hogy a Népszabadság eladásáért az Axel Springer magyarországi kirendeltségei is komoly lobbitevékenységet folytatnak.

 


Neked ajánljuk