Egy évvel ezelőtt foglalkoztunk az eleki romaösztöndíjakkal, amikor a 2008-2009-es tanévben a valamivel több mint ötezres lélekszámú Eleken, ahol a roma lakosság aránya alig 10 százalék, 138-an részesültek a Magyarországi Cigányokért Közalapítvány (Macika) ösztöndíjában (lásd: Macika segít, Magyar Narancs, 2009. november 19.). Voltak közöttük általános és középiskolások, főiskolások és egyetemisták. Az ösztöndíjat "kizárólag roma fiataloknak" vagy mint legutóbb, "magyar állampolgárságú cigányok részére" írták ki, de erős volt a gyanú, hogy a támogatottak többsége - legalábbis ebben a viharsarki kisvárosban - nem a roma közösség tagja, csupán anyagi haszonszerzés miatt vallotta magát cigánynak. Ebben segédkeztek a szüleik, valamint a helyi roma kisebbségi önkormányzat elnöke, aki korábbi nyilatkozata szerint minden elé tett támogatási igényt aláírt.
Drágos József, az eleki cigány önkormányzat volt elnöke - akit októberben nem választottak meg újra -, valamint a Macika vezetői egybehangzóan a nemzeti és etnikai kisebbségekről szóló 1993-as LXXVII. törvény egyik passzusára hivatkoztak a Narancs megkeresésére, miszerint "valamely kisebbséghez való tartozás vállalása és kinyilvánítása az egyén kizárólagos és elidegeníthetetlen joga".
Lett precedens
"A kisebbséghez tartozás vállalása önmagában még nem jelenti feltétlenül azt, hogy az adott személy akár származását, kulturális, nyelvi örökségét, nemzeti érzületét, identitását tekintve ténylegesen rendelkezik az érintett kisebbséghez tartozás szokásos jegyeivel - így beszéli a nyelvet, ismert a közösség előtt -, de azt sem, hogy egy ilyen nyilatkozat 'elegendő' lenne ahhoz, hogy a kisebbségi csoport tagjai közéjük tartozónak fogadják el a magát az adott kisebbséghez tartozónak valló személyt" - mondta ki nemrég a hazai románságot érintő etnobiznisz-büntetőper indoklásában a Gyulai Városi Bíróság. A napokban az ítéletet helybenhagyta a Békés Megyei Bíróság, amely így jogerőre emelkedett.
Ez az ítélet és a hozzá fűzött indoklás új irányt adhat az ehhez hasonló ügyek megítélésének, vagyis aligha hagyható figyelmen kívül a Macika-ösztöndíjaknál. Igaz, az ítélet indoklása szerint a "kisebbséghez tartozás elfogadása vagy vitatása más személyek részéről (...) szubjektív értékítélet".
Eleken mindenesetre a 2009-2010-es tanévben az előző évinél is többen, 145-en nyertek Macika-támogatást (három évvel ezelőtt ez a szám még 78 volt). Ennek alapján a mintegy félezres eleki cigány közösségben 32 főiskolára vagy egyetemre járó fiatal van, azaz e korosztály gyakorlatilag minden cigány tagja a felsőoktatásban tanul.
Rajtuk kívül a most futó tanévben az általános iskolások közül 34-en, a középiskolások közül 69-en részesülnek Macika-ösztöndíjban. Az általános iskolások félévente 25-25, a középiskolások 40-40, míg a felsőoktatásban tanulók 90-90 ezer forint ösztöndíj-támogatást kapnak a közalapítványtól az első és a második félévre. Ez kizárólag Eleken csak ebben a tanévben 13 millió forintot jelent. Semmi baj nem lenne ezzel, ha a pénz valóban azt a célt szolgálná, amire szánták.
Listázás
Az általános iskolásoknál 3,5-es, míg a középiskolásoknál legalább a 3-as átlagot kell teljesíteni az ösztöndíj tényleges folyósításához. Helyi információk szerint a bizonyítványok és az erről készült, a Macikának eljuttatott fénymásolatok nem mindig ugyanarról tájékoztatnak, a minimális átlag eléréséhez szükség esetén jobb jegyeket tüntettek fel - a híresztelés ellenőrzése csakis a bizonyítványok és a fénymásolatok egybevetésével lenne megoldható, amire nekünk nem volt lehetőségünk.
Az előző tanévi, valamint a mostani döntési listák egy ideig láthatóak voltak a Macika honlapján (www.macika.hu), de mára eltűntek. Elekiek egy csoportja, romák és nem romák kigyűjtötték a helyi nyerteseket, a neveket iskolatípus szerint csoportosították, és vállalkoztak arra is, hogy kimondják, megítélésük szerint közülük ki nem cigány. Ez a törvény oldaláról közelítve mindenképpen "szubjektív értékítélet" - de egy kisvárosban, ahol hetedíziglen ismeri egymást mindenki, a helyzet nyilvánvalóan más.
Az elkészült táblázat alapján a 34 általános iskolai támogatott közül 16, a 69 középiskolás között csak 24 és a 32 főiskolás és egyetemista soraiban csupán 6 roma származásút találtak a helyiek. Az alapfokútól a felsőoktatásig tehát fokozatosan csökken a romák - pontosabban a helyi közösség által romának mondottak - aránya. E csoportosítás önkényességét hiba volna túlhangsúlyozni, mivel helyi sváb, román, magyar és szlovák családok gyermekei vannak a támogatottak között - olyanok, akik korábban semmi jelét nem adták annak, hogy a cigány közösséghez tartoznának. Sőt, ahogy egy romaösztöndíjban részesülő, de nevét elhallgatni kívánó kedvezményezett megjegyezte, felháborítónak tartja, hogy a cigány tanulóknak kiírt támogatásokat elnyerők között többen úton-útfélen "büdös cigányoznak", néhányan közülük nyíltan rasszisták.
Ráadásul a támogatást elnyerő nem roma családok szociálisan sem nevezhetők rászorulóknak: akad köztük jómódú vállalkozó, vezető beosztású tisztségviselő, köztisztviselő és közalkalmazott.
Az október 3. után felállt és öszszetételében teljesen megújult eleki cigány kisebbségi önkormányzat elnöke, Kovács Antal ösztöndíjügyben új fejezet megnyitásáról beszélt a Narancsnak.
A visszaélésgyanús esetek a kiírót, a Magyarországi Cigányokért Közalapítványt (Macika) láthatólag nem zavarják, igaz, az egyre terebélyesedő kritikus hangokra tekintettel állásfoglalást kért az adatvédelmi biztostól a döntési listák nyilvánossága ügyében. Jóri András adatvédelmi biztos válaszában leírta: "Kétségtelen, hogy az (ide vágó) idézett szabályok együttes értelmezése nehézségeket okoz (...) a cigány tanulók számára kiírt ösztöndíjpályázaton nyertes személyek neve és egyéb személyes adata a közpénzekből nyújtott támogatások átláthatóságáról szóló 2007. évi CLXXXI. törvény (Knyt.) alapján nem tekinthető közérdekből nyilvános adatnak." Az adatvédelmi biztos ugyanakkor nem beszélt a korábbi gyakorlat jogsértő voltáról. De mintha az adatvédelmi biztos hivatala is bizonytalan volna: az ügyben írt levelünkre két válasz érkezett, mindkettő Jóri András aláírásával. Az elsőben adatvédelmi okokra hivatkozva kihúzták, hogy mely szervezet felvetésére, mely ösztöndíj esetében adták a fenti állásfoglalást, míg egy következő válaszban mindez nem hiányzott.
