Magyar Narancs: Nem vették elő az önkormányzati kudarc miatt?
Szabó Gábor: Nem vettek elő sem engem, sem mást, mert nem tartjuk kudarcnak az önkormányzati választások eredményét. Attól még, hogy a Jobbikon belüli folyamatos feszültségeket vizionáló Nézőpont Intézet, amelyet a Fidesz ránk állított és ön sikertelennek ítélik a szereplésünket, a tények tények maradnak. Nem az országgyűlési eredményünkhöz mérjük az őszi választást. Az eredmény nagyon komoly szervezeti előrelépést mutat: 2006-ban összesen hat önkormányzati képviselőnk volt, míg most 377. Akkor nem voltunk ott egyetlenegy megyei közgyűlésben sem, most mindenhol jelen vagyunk. Budapesten 22 kerületben vetettük meg a lábunkat.
MN: Vona Gábor arra számított, hogy a második legnagyobb párt lesznek. Ehhez képest három településen nyert a polgármesterjelöltjük.
SZG: Megfújtuk a harci indulót; egy választási kampányban célokat kell kitűzni a választók és magunk elé is. És bár ezt a kitűzött célt nem értük el, elégedettek vagyunk, mert helyére került az utolsó mozaikdarab, amely a szervezeti rendszerünkből hiányzott: az önkormányzati jelenlét.
MN: De úgy kalkuláltak, hogy zsarolási potenciállal lesznek jelen a közgyűlésekben.
SZG: Kisebb számban jutottunk be, mint amire számítottunk. De a Jobbik teljesen felépített párt volt: erősek az alapszervezeteink, jól működnek a megyei struktúráink, jelen vagyunk a magyar és az európai parlamentben, már csak az önkormányzati szegmens hiányzott.
MN: Míg tavasszal nyolc, most csak három megyében előzték meg a listás szavazatok száma alapján a szocialistákat. Mi a keleti visszaszorulás oka?
SZG: Számunkra nem kedvező politikai környezetben kellett volna megtartani a támogatottságunkat. Orbánék nagyon erős kormányzással nyitottak, és tudatosan utaznak arra, hogy kifogják a szelet a Jobbik vitorlájából. Másrészt a Fidesz táborához hasonlóan a nemzeti radikális tábor is kiengedett. Elégedettek vagyunk, hiszen nyolcévi kormányzás után sikerült leváltani a baloldali kormányt, és Gyurcsánytól is megszabadultunk. Az önkormányzati választás előtt nem lehetett újabb nagy célt adni már az embereknek, hiszen a tavaszi kampány nagyon magasra tette az ingerküszöböt.
MN: Vagyis a protesztszavazók máris elvándoroltak. De mitől erősödött vissza az MSZP?
SZG: A szavazók, de az aktivistáink is veszítettek lelkesedésükből. Az MSZP a klasszikus ellenzéki szerepet játssza, másolja a mindent tagadás politikáját, amit a Fidesz alkalmazott velük szemben. Úgy pozicionálja magát a Fidesszel szemben, hogy minél inkább megerősítse váltópárti szerepét. Eközben saját politikai racionalitása alapján jó elképzeléseket is tagad, és ugyanolyan sunyi támadásokkal és sok esetben szedett-vedett érvekkel él a Fidesszel szemben, ahogy ezt a Fidesz tette ellenzékben. A baloldali szavazótábor megoszlik az LMP és az MSZP között; ahol az LMP tavasszal elért 4-5 százalékot, most pedig nem állított megyei listát, feltehetően az MSZP-hez vándoroltak a voksok. Mi pedig attól, hogy egy javaslat a Fidesztől jön, még nem vetjük el rögtön. Pláne, hogy egyre többször szembesülünk azzal, hogy mintha a Jobbik programjából írnák a kormányzásuk forgatókönyvét.
MN: Kifejezetten rossz eredményt értek el a fővárosban, Csurka egykori fellegvárában. Még a kemény mag sem támogatta főpolgármester-jelöltjüket, aki 7,5 százalékot szerzett.
SZG: A legjobb jelöltet választottuk, és olyan Budapest-politikát és kampányt mutattunk fel, ami korábban nem volt jellemző a Jobbikra. Ha ön nem ilyen toposzokban gondolkodna a MIÉP-ről, hanem visszanézné a valódi választási eredményeket, rájönne, hogy Csurka sem ért el jobb eredményt főpolgármester-jelöltként 2002-ben.
MN: De 2002-re a Fidesz már megette a MIÉP-et. És nekik megvoltak a budai kerületek, a keresztény középosztály.
SZG: Nekünk meg megvannak a peremkerületek. Budapesten a MIÉP-nek is tíz százalék körüli támogatottsága volt. A Fidesz 2002-től a KDNP segítségével jól tudta megszólítani és integrálni a konzervatív értelmiségi keresztény bázist. Ez a feladat még előttünk áll.
MN: A közvéleményt sokkolta a gettótervük. Vagy az élősködős szöveg. Ezek nem rettenthették el a szavazókat?
SZG: Gettóterv nem volt, csak közrendvédelmi telepek terve. Az élősködés elleni fellépés pedig jól levezethető a Jobbik programjából, mondanivalójából. És lehet, hogy ezek egyeseket elrettentettek, de feltehetően még többeket vonzottak.
MN: De megéri cigányellenes húrokat pengetni?
SZG: Mi nem pengetünk cigányellenes húrokat, hanem a cigánybűnözés visszaszorításáért küzdünk. Más az értelmezési keretünk, mint amit az ön kérdésfeltevése sugall.
MN: Mint például a koncentrációs táborok felidézése?
SZG: Erre vannak nyugat-európai példák is. Ha Miskolcon élne a családjával, jobban megértené, miért van szükség ilyen kemény, határozott lépésekre. Beszéljen olyanokkal, akik az Avas lakótelepen élnek. Elképesztő, ami ott van. Egy radikálisan rossz helyzetre kínáltunk radikálisan új megoldást. Nem volt benne a kampánystratégiánkban, hanem helyi javaslat volt - persze velünk egyeztetve. A média általában eltorzítja az elképzeléseinket, erre ékes példa, hogy önben is egy torzított kép maradt meg a javaslatunkról.
MN: Ezen nincs mit torzítani. Tizenegy éve azt nyilatkozta a Narancsban, hogy a cigányügy nem etnikai, hanem szociális kérdés.
SZG: Azóta sajnos ezt a dolgot felülírta az élet. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül az etnikai hovatartozást és a kultúrát. Nem megélhetési problémával állunk szemben: a cigányság kultúrájában és sajátos szabályai közt születnek olyan életvezetési minták és agresszív megoldási javaslatok, amelyek nagyobbrészt a hazai cigányságra, nem pedig a magyarországi németségre, horvátokra vagy bolgárokra jellemzők.
MN: A magyarok meg adócsalók vagy tolvajok, ahogy Ausztriában tekintettek rájuk?
SZG: A népkarakternek van jelentősége. Botorság lenne azt állítani, hogy egy eszkimó, amerikai vagy japán ember jellemét és életvezetését nem határozza meg hovatartozása és az a kulturális keret, amelyben felnő.
MN: De a cigányok magyarok. Ráadásul a cigányozásuk azért se jön már be, mert a Fidesz rendpárti politikája kiüti ezt a retorikát.
SZG: Hál' istennek. Remélem, valóra is váltják, amiket beszélnek. Mi ugyanis az ön megfogalmazásával élve azért cigányozunk, mert szeretnénk ezt a feszítő társadalmi problémát megoldani, vagy a megoldása irányába terelni az egész magyar politikát.
MN: De konkrét javaslataik nemigen vannak.
SZG: Rengeteg javaslatunk volt és van. Még Orbán Viktornak a frakciónknál tett látogatásakor javasoltunk egy a tabukérdésekkel is foglakozó cigány-magyar eseti parlamenti bizottság felállítását. A cigányügy ugyanis kizárólag szélsőliberális szemszögből volt eddig megvizsgálva, s több értelmiségi megélhetési formaként szajkózta ezen álláspontot, ahelyett, hogy a problémákkal való szembenézésre biztatott volna. Ha nem indul el a politika által felülről vezérelten egy gyors helyzetelemzés és a megoldási javasatok kidolgozása, akkor a magyar és cigány emberek egymás torkának fognak esni.
MN: Efelé hergelte mindkét felet a Jobbik. Politikai számításból?
SZG: A kérdés a szőnyeg alatt maradt volna, ha a Jobbik nem veszi elő. Mi volt itt a mi megjelenésünk és karakteres véleményünk artikulálása előtt? Az ön tapasztalatai egy politikai párt működéséről nem húzhatók rá a Jobbikra, mert mi nem a közvélemény-kutatásokhoz igazítjuk a politikánkat. A cigánybűnözés problémájával akkor szembesültünk, amikor elkezdtük szervezni a pártot vidéken, és tömeges méretekben találkoztunk a bűnözéssel. Ezután történt az olaszliszkai, majd a Cozma-gyilkosság, ami kiszakította az eddigi keretekből a problémát, és reflektorfénybe állította a Jobbik véleményét.
MN: A Jobbik megoldása: rohadjanak meg egy gettóban.
SZG: Elolvasta, mit írtunk erről? Este tíz után lenne csak kijárási tilalom, amikor a legtöbb bűncselekményt követik el.
MN: A társadalom több csoportját lehetne ilyen telepekre száműzni. És mi értelme volt a cigánybűnözés tagadását tiltó javaslattervvel előállni?
SZG: Fricska volt: az volt az üzenete, hogy nem értünk egyet a szólásszabadság korlátozásával. Nem értettünk egyet a holokauszttagadás büntethetővé tételével és a kommunizmus bűnei tagadásának a beemelésével sem. Kellemetlen helyzetbe hozott minket a Fidesz: az utóbbit tartalmazó salátatörvényben benne volt a három csapás is, amit mi elvben támogattunk. Ám a véleménynyilvánítás újabb korlátozása miatt tartózkodnunk kellett.
MN: Érdekes, ahogy a szabadságjogokkal játszanak. Amíg a saját érdekeikbe ütközik, védik őket, azon túl már nem.
SZG: Ez nem vicc. A Fidesz elképesztő irányba indult el a féldiktatúra kiépítésében; az alkotmányosságot szűkítő lépéseivel, a hatalmi arroganciát tükröző többi lépéssorozatával alapvető alkotmányos és emberi jogokat nyirbál meg. Mi életkorunkból adódóan 1990 után ébredtünk tudatunkra. A szocialisták vagy a fideszesek átélték az egypártrendszert, míg mi már abban nőttünk fel, hogy az egy romlott szisztéma. A szabadság gyermekei vagyunk. Felháborodunk a szabadságjogok megnyirbálásán, ha van belőle politikai hasznunk, ha nincs.
MN: Több, a pártból kilépett egykori jobbikos beszélt a szakpolitikusok és radikálisok közti őrlődésről.
SZG: Hál' isten, ez a legnagyobb kamu. Néhány sértett ember, akik különböző okok folytán kiszorultak, megideologizálják távozásukat a pártból. Egyetlen komolyabb összetűzés volt, mégpedig Pősze Lajos nyilatkozata kapcsán. (Pősze a gárdát bírálta, leváltották frakcióvezető-helyettesi tisztségéről. - V. SZ.) De az ő szövegét is a napilap újságírója tette más kontextusba. Lajos ott hibázott, hogy nem kérte vissza a szöveget, mert ő eredetileg nem azt hangsúlyozta, amit az újságíró kiemelt. A Jobbikon belül halálos gondolatbűnnek számít a gárda iránti szolidaritásunkat kétlő bármilyen állítás. A gárdát amúgy a Fidesz-kormány nagyon beszorította a létezés és nemlétezés határára, ezért a Jobbiknak most még inkább kutya kötelessége kiállni e sokat támadott nemzeti közösség mellett.
MN: Tavaly télen többen mondták nekem, hogy a belső fórumokon takaréklángra állították a gárdát.
SZG: Ezt már akkor is cáfoltam. Annyi történt mindössze, hogy pár alapszervezeti vezetőnk megkérte a gárdistákat, ne egyenruhában jöjjenek a rendezvényükre, hogy elkerüljék a hatósági vegzálásokat. Amikor ez a pártvezetéshez eljutott, megmondtuk, hogy ezt nem támogatjuk. Nincsenek pozícióharcok és nincs ideológiai háború a párton belül. A Jobbik túl gyorsan építette föl magát. 2008-tól jött egy tagsági-szervezeti boom: bekerültek a pártba olyanok, akik nagyon ide valók, és olyanok is, akik jellemtorzulással küzdenek, vagy mindössze önmegvalósításnak gondolták a jobbikozást. Ezekből az emberi összeütközésekből áll össze a konfliktusok többsége.
MN: Szerencsés volt szkinhedvezéreket beemelni a politikába?
SZG: Szerencsés-e egy volt csecsemőt beemelni a politikába? Én is voltam csecsemő, iskolás, majd gimnazista. Sneider Tamás sosem tagadta, hogy fiatal korában szkinhed volt. Tamás az egri önkormányzat köztiszteletnek örvendő képviselője, tisztes, háromgyermekes családapa.
MN: Aki már nem ver cigányt, gondolom.
SZG: Amire céloz, másképp történt: egy cigány bűnöző támadt rá, őtőle védte meg magát.
MN: Hová tűnt a több ezer gárdista? A Jobbik ölte meg a gárdát?
SZG: Még a kérdésben rejlő gondolatot is visszautasítom. Meg kell találnunk a gárda továbbélésének a lehetőségeit. A kampányok alatt és után nem volt lehetőségünk arra, hogy az orbáni gőzhengerrel szemben megtaláljuk a gyógyszert. Amikor Orbán eljött a frakciónkhoz, megmondta, hogy bár érti a jogi kiskapuk keresésének romantikáját, mert a Fidesz is ezt tette a megalakításakor, de meg fogja akadályozni, hogy a gárda tovább működjön. Ez a hatalmi arrogancia komoly bajt hozott a gárdisták fejére, hiszen már az egyenruhában való megjelenés is 150 ezer forintos bírságot von maga után. Ezért a gárda félillegalitásba vonult. De jól látja, hogy a gárda jelenleg nem találja a helyét. Ezért a következő feladatunk az lesz, hogy segítsünk újbóli felvirágzásában.
MN: Önök megszavazzák a kormányjavaslatok többségét. Ahogy egy exjobbikos mondta nekem: kezdenek belesimulni a Fideszbe. Ezt ismerheti a MIÉP idejéből.
SZG: Ismerem. De milyen parlamenti frakciója volt a MIÉP-nek? Mindig el voltunk ájulva, ha felszólalt valaki. De most nézettük meg, hogy a MIÉP négy év alatt öt darab törvényjavaslatot nyújtott be. Mi négy hónap alatt túl voltunk a huszonvalahányon. Abból az étlapból tudunk választani, amit a Fidesz elénk tesz. Ha valamivel egyetértünk, nem játszhatunk durcás ellenzékit, s nem tehetjük meg, hogy nem szavazzuk meg. A kettős állampolgárság, a nemzeti ösz-szetartozás emléknapja, a bankadó a mi szív-ügyeink is voltak.
MN: A Fidesz elszívja a levegőt a rendpártisággal, bank- és multiszívatással vagy a 2006-os események kivizsgálásával. Mi marad?
SZG: A Jobbik azért jött létre, hogy ezen ügyeket sikerre vigye. Most úgy néz ki, hogy ezek egy részéről a Fidesz is hasonlóan gondolkodik. Négy év azért hosszú idő. És ha el is szívja a levegőt, az, hogy meg kell emlékezni Trianonról az oktatási intézményekben, vagy határon túlra kirándulnak a gyerekek, olyan eredmények, amelyekre mindig büszkék leszünk.
MN: Melyek voltak ön szerint a MIÉP bukásának okai?
SZG: Nem volt karakteres politizálása. Ha a Fidesz akart valamit, a háttérben megkereste Csurkát, és megállapodtak az ellentételezésről, ami általában nem nemzeti, hanem magánügyeket érintett. A MIÉP egyetlen komoly eredményt sem tudott felmutatni: nem tudjuk felidézni releváns törvényjavaslatukat vagy vizsgálóbizottságukat. Magyar Fórum-olvasóként hosszú éveken keresztül meg voltunk etetve, miközben a MIÉP frakciója csak a tévéközvetítések alatt volt aktív. A MIÉP nagy Fidesz-ellenességgel került a parlamentbe, majd szinte Orbán Viktor segédcsapatává vált. Végül felajánlotta 100 helyen a visszaléptetést. És súlyosan elhanyagolták a pártszervezést is. Csurkának és élettársának a mondása, miszerint "nem fizetünk pártmelegedőket" vezetett odáig, hogy a MIÉP elzárta szervezeteit a pénz elől. Mi látjuk a hibáinkat, kritikusan viszonyulunk elmaradásainkhoz, s ezeket javítani és pótolni fogjuk.
