Visszatérítők (Az iszlám radikalizmus gyökerei)

  • Tüske László
  • 2003. augusztus 13.

Belpol

Vajon az iszlám egyetemes sajátosságának tekinthetjük-e a politikai szándékú terrorakciókat? A válasz természetesen nem: e cselekedetek mögött egy, a valláson belüli kisebbségi csoportot kell látnunk, és súlyos optikai csalódás lenne, ha az ő zajos és véres akcióik alapján értékelnénk az iszlám egészét. Ugyanakkor azt is tévesen gondolnánk, hogy az iszlám fundamentalizmusnak és a belőle sarjadzó terrorizmusnak ne lennének filozófiai, vallásjogi gyökerei.
Villanynarancs

Vajon az iszlám egyetemes sajátosságának tekinthetjük-e a politikai szándékú terrorakciókat? A válasz természetesen nem: e cselekedetek mögött egy, a valláson belüli kisebbségi csoportot kell látnunk, és súlyos optikai csalódás lenne, ha az ő zajos és véres akcióik alapján értékelnénk az iszlám egészét. Ugyanakkor azt is tévesen gondolnánk, hogy az iszlám fundamentalizmusnak és a belőle sarjadzó terrorizmusnak ne lennének filozófiai, vallásjogi gyökerei.Az iszlám öt kontinensen elterjedt, egyistenhívő, kinyilatkoztatott vallás; különböző irányzatok összességének tekinthető társadalomszervező program. Napjainkban négy nagyobb formáját különböztethetjük meg.

A népi iszlám a hívők mindennapi, sokszor animisztikus, babonákkal és mágiával, lokális szentek kultuszával terhelt személyes vallásossága.

A hivatalos iszlám az állammal összefonódó, vele ambivalens viszonyban álló intézményes vallás, melynek fő feladata a hivatalos ortodoxia nyilvános képviselete.

Ennek az ortodoxiának két ellenzéke van. Az egyik a liberális, a másik a fundamentalista vagy politikai iszlám. Az előbbi a fundamentalistákkal szemben a tolerancia, a demokrácia és a pluralizmus alapján értelmezi az iszlám társadalomszervező programját. Az iszlám tehát korántsem azonosítható a fundamentalista vagy politikai csoportok törekvéseivel, ezek a vallás egészének csak egy kisebb részét jelentik. Az irányzatnak nincs hivatalos és jól körülhatárolt intézményrendszere: lényegének, stratégiai választásainak és taktikai dilemmáinak megértését a történeti fejlődés egyes szakaszainak az áttekintése segítheti.

Az iszlám a társadalmi berendezkedés totális programját nyújtja híveinek. Azt állítja, hogy az emberi akarattól függetlenül, Istentől elrendelve, öröktől kezdődően létezik a törvényeknek egy olyan csoportja (saría), amely

előírja és meghatározza

a társadalom rendjét és berendezkedését. Ez a program a kinyilatkoztatásban mindenki által hozzáférhetően rendelkezésre áll; a mozlim hívő feladata ezeknek a törvényeknek és szabályoknak az alkalmazása az életben.

Történetileg a mozlim politikai fundamentalizmus a társadalmi berendezkedés kérdéseit, az állam és a vallás viszonyát tematizálja; formailag Mohamed prófétáig megy vissza. Mohamed "Ábrahám-vallás" koncepciója szerint az emberiségnek a teremtés óta létező, kinyilatkoztatott, monoteista vallása az iszlám; ez volt Ábrahám vallása is. A zsidók és a keresztények azonban "meghamisították", s Mohamed küldetésének a lényege ennek az eredeti vallásnak a helyreállítása, visszatérítése az alapokhoz. Ez a reformattitűd az iszlám története során több alkalommal megfogalmazódott, de máig tartó hatása csak a 18. században az Arab-félszigeten kialakult vahabizmusnak és a 19. század végén Egyiptomban tevékenykedő, gyakorlati és ideológiai tekintetben is kiemelkedő szerepet játszott

Mohamed Abduhnak

van. A Török Birodalomhoz tartozó ország az angol gyarmatosítás korát éli ekkor. Éles a Nyugat nyilvánvaló fejlettsége és a Kelet gazdasági-társadalmi elmaradottsága közötti ellentét. Abduh (1849-1905) azt a kérdést teszi fel, hogy a modernizáció körülményei között alkalmas eszköz lesz-e az iszlám az életvezetésre, s hogy a modernizálódó ember a változó világban hogyan maradhat a vallás keretein belül, hogyan maradhat hívő, aki megőrzi az életvezetés mozlim modelljét.

A választ a mozlim civilizáció elemzésével dolgozza ki. Jellemző módon nem a vallástudományok művelését, hanem a történelem tanulmányozását tekinti elsődleges feladatnak, s a mozlim világ hanyatlásának okait keresve arra a következtetésre jut, hogy azt a racionális kormányzás hiánya okozza. Ezt azonban a másik oldalról mondja: szerinte akkor kezdődött a hanyatlás, amikor a vallástudós és az uralkodó különvált egymástól. A vallástudósoknak - önneveléssel - mindent meg kell tenniük a diszharmonikus helyzet felszámolása érdekében. Ennek útja a racionális módszer és tudás megszerzése, illetve alkalmazása. S mert mindez a történelem tanúsága szerint az iszlám hagyományban is gyökerezik, nem ütközhet különös nehézségbe: így a nyugati racionalizmushoz fordulás tulajdonképpen a saját múlthoz fordulást jelenti. Olyan receptet ajánl Mohamed Abduh, ami aktuálisan ugyan a Nyugat sajátja, de egyben része a dicső mozlim hagyománynak is. Másfelől, a teológiával kapcsolatban azt javasolja, hogy a mozlim hagyomány kétes eredetű vagy kétes koherenciájú részeit szigorúan vizsgálják felül, még akkor is, ha széles körű használatban vannak, és tisztítsák meg a lerakódásoktól. A racionális módszer alkalmazását követeli Egyiptom főmuftijaként is, az Al-Azhar oktatási reformjának kialakításakor. Az iszlám középutat jelent számára: egyfelől alkalmas a modernizációra, a technikai, tudományos és filozófiai fejlődés befogadására, másfelől meg tudja védeni és őrizni az ember szellemi értékeit, erkölcsi és társadalmi jólétét, ha az újraértelmezés (idzstihád) feladatát a vallásos elit, a művelt vallástudósok végzik el.

Mohamed Abduh életében a modernista mozgalom megmaradt egyfajta

elitista kísérletnek,

ami sajátos eszközökkel próbált nyomást gyakorolni a mindennapok vallásértelmezőire. De a megindított új mozlim hermeneutika a 20. század elején szélesebb körben is kibontakozott, és mind jelentősebbé vált; komoly tudományos közélet indult a racionalista szempontok érvényesítésére. Az elsődleges cél a mozlim hagyományok kritikai újrarendezése volt, de ebben a munkában született meg a Korán hivatalos kairói kiadása is. Egyiptomban Mohamed Rasíd Ridá (1865-1935) vezetésével azonban konzervatív fordulatot vett a racionális modernizáció, és teret nyert egy új, szalafijjának nevezett mozgalom. Erőteljes fordulatról van szó: míg Mohamed Abduh vagy az őt követő algériai Ben Badis a modernizációs reform nyugati támogatással való kiteljesítését remélte, addig Rasíd Ridá már olyan felvilágosult mozlim állam kidolgozásával foglalta el magát, amelyik a "mintaadó ősök" (szalaf) példáját követi: azaz a legkorábbi mozlim társadalom, a Próféta medinai uralmának és az első négy kalifa uralkodásának idejét tekinti követendő példának, és nem a racionálisan szervezett nyugati államok berendezkedését. Rasíd Ridá - aki úgy vélte, hogy a Török Birodalom a nyugati típusú modernizálódás hullámain omlott össze - arra a következtetésre jutott, hogy a mozlim államok nem adaptálhatják az európai berendezkedést, s a követendő minta az iszlám aranykorában található meg. Elemzése szerint ez a korszak egyértelműen bizonyította, hogy a felsőbb tudás, ami az iszlám alapelveinek megfelelő értelmezése révén elnyerhető és rendelkezésre áll, lehetővé teszi a mozlim birodalom kialakítását és prosperitását.

A szalafijja roppant sikere azzal magyarázható, hogy az általa felvetett társadalmi és politikai kérdéseket széles körben terjesztette az 1928-ban alapított, Haszan al-Banná vezette Mozlim Testvérek mozgalma. Ezzel a vallásjogtudók eredetileg szűk körén túl immár a nem vallásjogtudó értelmiség is részt vállalt a társadalom alapvető kérdéseinek tárgyalásában: a korábbi műveltségi privilégiumok a fokozatosan megvalósuló modernizáció, a közoktatás, a jog, a bírósági rendszer átalakításának eredményeképpen eltűntek. A Mohamed Abduh által kezdeményezett reform a 20. század első évtizedeiben olyan körök számára is lehetővé tette a vallási kérdésekről való gondolkodást, amelyek képzettségüknél fogva már nem is lehettek a vallási autoritást képviselő vallásjogtudók (ulemá) uralma alatt. Amint az új laikus értelmezés képviselői el tudták fogadtatni saját (vallási, politikai, ismeretelméleti stb.) elveiket a közösséggel, annak egyes tagjaival, illetve más értelmezőkkel, azonnal politikai síkra fordult a diskurzus, és közvetlenül az állam kritikája fogalmazódott meg benne. Számos arab országban még a nemzeti függetlenség megszerzésének programja volt napirenden, ezért a Rasíd Ridá kezdeményezte, laicizáló szalafita szemlélet komoly aggodalmakat keltett a gyarmatosító hatalmakban. Sok helyen cenzúrával, tiltással próbáltak gátat vetni a terjedésének. A titkos szervezet struktúráját éppen a harmincas években kialakító Mozlim Testvérek azonban megtalálták a megfelelő módszert nézeteik elterjesztésére.

A reform újabb fordulatát az iszlám mellett elkötelezett, a politikai, társadalmi és vallási válságra radikális megoldást kereső laikus értelmiségiek dolgozták ki. A huszadik század közepén a függetlenségre törekvő nemzeti mozgalmakban - Egyiptomban, Algériában - még helyet kaptak ugyan a szalafiták képviselői, ám a függetlenség kivívását követően kiszorították őket a hatalomból. A nyugati mintára szekuláris államot szervező, szocialisztikus elveket valló nemzeti diktatúrák a 20. század ötvenes és hatvanas éveiben látványos sikereket értek el; annál súlyosabb következményei lettek az 1967-es katonai vereségnek, a demográfiai robbanásnak, a tervgazdaság lefulladásának, a fokozódó gazdasági válságnak.

Totális társadalomkritika és radikalizmus

Megfogalmazódott, hogy a nyugati modellek alkalmatlanok a mozlim társadalom szervezésére és igazgatására. A hetvenes évektől újra napirendre kerültek a korábban elfojtott elképzelések, amelyek közül hatásában messze kiemelkedett a politikai összeesküvés vádjával 1966-ban kivégzett Szajjid Qutb (1906-1966) gondolatrendszere. Különös jelentőségre tett szert a Mérföldkövek az úton című munkája és a Koránhoz a börtönévek alatt készített kommentárja.

Szajjid Qutb egyfajta gyakorlati politikai filozófiát dolgozott ki. Alaptétele az volt, hogy az interpretáció megújításának elméleti igénye mellett a Mozlim Testvérek szervezete nem rendelkezik megfelelő politikai stratégiával, ezért nincs olyan mozgósító ereje, amivel a híveket vezetni tudná. Az Európában az I. világháború után elterjedt és később a fasizmus ideológiájába is beépült vitalista szemléletre támaszkodva Szajjid Qutb úgy vélte, a technikai-racionális és a morális fejlődés kettévált, és válsághoz vezetett az emberiség történetében. Mivel pedig az irracionális belátás, a hit biztosítja az emberiség harmonikus fejlődését, azt helyre kell állítani. Ezzel azonban az iszlám eme ága messze került Mohamed Abduh egykori programjától, amelynek központi eleme éppen a Nyugat racionalitásának követése volt. Szajjid Qutb a Nyugat politikai, erkölcsi és vallási hanyatlását túlhangsúlyozva úgy látja, hogy az elveszítette az egészséges fejlődéshez nélkülözhetetlen életerőt: nem meglepő módon iszlámkritikájának is ez a végkövetkeztetése. Szerinte a mai mozlim államok még a mozlim nevet sem érdemlik meg, olyannyira távol kerültek a valódi iszlám értékeitől. A vitalizmus elveire támaszkodva olyan kétosztatú világképet alakít ki, amelyben az egyik oldalon a hit, a valódi iszlám, a másik oldalon a hitetlenség, a dzsáhilijja (egészen pontos fordításban az "isteni törvény nemtudása") áll. Jellemző, hogy olyan belső és ismerős terminust választott, ami rendkívül erős, hiszen a mozlim történelemben ez a szó az isteni törvény (saría) meghirdetése és a Mohamed prófétai működése előtti korszakot jelenti.

Miközben a modern reformerek a hagyomány racionális rendezésére, a modern dogmatika és politikai gyakorlat ésszerű összehangolására törekedtek, Szajjid Qutb vitatta a vallási racionalitás társadalmi lehetőségeit. A tömeg felvilágosítása szerinte csak akkor lehetséges, ha az útmutatók, a tanítók mint személyek közvetlenül meg tudnak nyilvánulni a hívők mindennapi gyakorlatában. Ezért egyfajta állandó buzgólkodást épít programjába. Másfelől pedig, mivel léteznek olyan politikai rendszerek, amelyek megtévesztik az embereket, az igazi tanítás képviselői védekezésre kényszerülnek. Védekezésük a dzsáhilijja elleni önvédelmet, a vitális erő védelmét jelenti. Ezért az egyén önvédelmi harcának a célpontja az a társadalom, amelyik a tömeget tudatlanságban tartja, és elfedi előle valós érdekeit. Szajjid Qutb totális társadalmi mozgalmat (haraka iszlámijja) hirdet, ami a prédikálás és a meggyőzés eszközeit használja, hogy megváltoztassa az emberek nézetét és hitét, hogy felkészítse és visszatérítse őket a hit világába. Szükség esetén használja a fizikai erőt és a dzsihádot is, hogy felszámolja a tudatlan (dzsáhilí) rendszer szervezeteit és intézményeit.

Napjaink minden szélsőséges mozlim mozgalmának ideológiai bázisa a Szajjid Qutb-féle gondolatrendszer. Főbb munkái a hivatalos könyvkereskedésekben nem vagy csak nehezen kaphatók. Ám ez csak az egyik azon irányzatok között, amelyek az iszlám ideológiai reformjának keretében fogalmazódtak meg az elmúlt mintegy 100 év során. Bár a mindennapi hírek alapján jelentősebb szerepet tulajdoníthatnánk neki, elterjedtsége valójában nem haladja meg a tíz százalékot.

Tüske László

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.