A tatai önkormányzat képviselő-testülete két hete úgy döntött, hogy a szülők "egyre hangosabb igényé"-nek engedve támogatja három oktatási intézmény - egy óvoda és két általános iskola - átadását a katolikus egyháznak. Egy további ovit a reformátusoknak is juttatna a város. A szülők meglepve értesültek a polgármestertől saját "egyre hangosabb igényeik"-ről, és mozgalmat indítottak az iskolák megmentésére.
Az átadásra kijelölt Fazekas utcai és a Jázmin utcai általános iskola a két másik önkormányzati fenntartású alapfokú iskola, a Kőkúti Általános Iskola és a Vaszary János Általános Iskola és Logopédiai Intézet tagintézménye. A Jázminban csak alsó tagozat van; kicsi, közösségi iskolaként emlegetik a szülők, akik bensőségessége miatt különösen ragaszkodnak hozzá.
A Fazekasra a helyi katolikusok közvetlenül a rendszerváltás után bejelentették már igényüket, de ez a lehetőség sem a szülőket, sem a győri egyházmegyét nem izgatta akkortájt - nem is lett belőle semmi. Pár éve a református egyháznak kínálta fel a Fazekast Tata kereszténydemokrata vezetése, de a kálvinisták, érzékelve, hogy nem lenne komoly igény erre, tapintatosan visszavonultak. (A városban közmegelégedésre működik egy népszerű református gimnázium - anélkül, hogy fenyegetné a világi közoktatás pozícióit.) A legelevenebben az Eötvös Gimnázium története él számos szülő emlékezetében: a tanárokkal közös 2008-as ellenállási mozgalmuk akkor az országos sajtót is elérte. Ha az egyház vette volna át az Eötvöst, nem marad a városnak önkormányzati fenntartású gimnáziuma. Végül a fideszes többségű megyei önkormányzat lemondott ugyan fenntartói jogairól, de a Tata város tulajdonában lévő gazdasági társaság javára, és nem az egyházéra. Akkoriban Michl József polgármester még dacosan ragaszkodott az önkormányzat oktatási intézményeihez, a Magyar Nemzetnek azt nyilatkozta, hogy ha kell, hitelből finanszírozza a gimnázium működését, de nem adja oda Tatai Tóth András MSZP-képviselő (aki évtizedeken át az Eötvös tanára és nyolc évig igazgatója volt) alapítványának.
Az Eötvös tanári karából ketten álltak ki amellett, hogy az iskola a katolikusokhoz kerüljön: egyikük, Tar József helyzete ezért tarthatatlan lett, el is ment az Eötvösből. Tavaly aztán megpályázta és megnyerte a Vaszary János iskola igazgatói posztját - a tanári kar tiltakozása ellenére is. Tar ellenfele az igazgatóválasztáskor az a Juhász Péter volt, akit már meg is nevezett a győri püspökség az e pillanatban még semmilyen értelemben sem létező Szent Márton Iskola és "voda "szervező igazgatója"-ként. Az elképzelt intézményről (amely a remélt Fazekas és Jázmin utcai iskolákból plusz az óvodából állna) nincs tehát még döntés, és így értelemszerűen nincs alapító okirat, házirend, pedagógiai program stb., viszont van már neve és Juhász személyében igazgatója.
Az igazság apró részletei
A város két katolikus plébániájának egyházközségi képviselő-testülete (egyiküknek a polgármester is tagja) levélben jelentették be igényüket az iskolákra és az óvodára. Kótai László, a Szent Kereszt-templom plébánosa a Narancsnak megerősítette, hogy ők voltak a kezdeményezők, ugyanakkor, mint mondta, őt a szülők nem keresték. Legfontosabb érve az átadás mellett az volt, hogy megkönnyítené a hitoktatást, ha beiktatnák a tárgyat az órarendbe, nem kellene délután "innen-onnan összeszedni" a gyerekeket.
Az iskolák átadását támogató előterjesztést a városi képviselők - beszámolójuk szerint - csak a határozathozatal napján, február 23-án ismerhették meg, a kiküldött anyagban ugyanis még nem szerepelt. Előkészítetlenül, nem önálló napirendként, hanem a "Két ülés közötti események" napirendi pont alatt tárgyalták meg, és menet közben kétszer meg is változtatták a határozati javaslatot, amit végül csak a helyi MSZP egyetlen önkormányzati képviselője, valamint a két főt delegáló Tiszta Közéletért Egyesület civil szervezet egyik képviselője nem szavazott meg. (A szocialista Gerébi Ákos lapunknak egyébként azt mondta, ő támogathatónak tartaná a katolikus oktatást, csak nem ezen a módon.) Kérdésünkre, hogy nem ütközik-e ez az eljárás az önkormányzat szervezeti és működési szabályzatával, Michl József lapzártáig nem felelt.
A testületi döntésről beszámoló aznapi, február 23-i keltezésű levél viszont arról értesíti az érintett szülőket, hogy "régi igényük" végre meghallgatásra talált. A levélből megtudható, hogy "Tata város képviselő-testülete a mai napon döntött arról, hogy támogatja az egyházi fenntartású intézmény elindulását". Azt nem köti a ravaszul fogalmazott polgármesteri levél a címzettek orrára, hogy a támogatás egyelőre merőben elvi, és mindössze annyi történt, hogy a polgármestert felhatalmazták, tárgyaljon az érintettekkel. A levél ehhez képest "új fenntartó"-ról tudósít, amely "a katolikus általános iskolát a következő tanévtől, felmenő rendszerben kívánja (...) elindítani", noha sem a levél postázásakor, sem azóta nincsen semmilyen új fenntartó - az iskolák fenntartója jelenleg is az önkormányzat. Michl József a levele zárlatában mindezt tetézi, amikor még egyszer félretájékoztatja választóit: "Kérjük a szülők megértését és együttműködését abban, hogy az átadást minél zökkenőmentesebben le tudjuk bonyolítani."
E levél postázása után hirdették meg a szülői fórumokat "egyeztetés" céljából; a polgármester Juhász igazgatóval együtt a múlt héten ezek keretében pár nap alatt sorban letudta az érintett intézményeket, találkozott a szülőkkel. A megyei sajtó beszámolója szerint igen heves ellenszenv fogadta Michl ötletét. A Helyi Téma önkormányzati finanszírozású, szerdán megjelenő tatai melléklete egyáltalán nem említette a szülők tiltakozását, csupán a katolikus oktatás iránti "hosszú évek óta a (...) szülőkben érlelődő" igényről értekezett.
Az egyházi általános iskoláknak nem kötelező a körzetükben lakó gyerekeket felvenni: a négyből két iskola kiesése miatt ezért ki kellene szélesíteni a körzethatárokat, így pedig nagyon messze kerülhetnek az iskolák egyes otthonoktól. A tatai polgárok ezen panaszaira a polgármester széttárta a kezét: "Igen, cipelnie kell, ezt tudom mondani, én is cipeltem a saját gyerekeimet." Ugyanakkor a püspökség, mint megtudtuk, azért választotta az egymástól távoli Jázmin és Fazekas utcai iskolákat, mert számukra fontos épületekhez voltak közel (a Fazekas például a református gimihez, az ökuméné szellemében). A püspökség ilyetén szempontját tehát méltányolhatónak találta Michl József polgármester, a választóiét viszont nem.
Praktikus problémák
Mindezt a polgármester múlt csütörtök délutáni fórumán tudtuk meg a Geszti "voda gyerekszékein kucorogva. Michl ez alkalommal a következőt válaszolta arra a kérdésre, hogy miért már létező és működő oktatási intézmények radikális átalakításával kívánja kielégíteni az egyházi iskolarendszer iránti igényt: a gyereklétszám úgysem engedné még egy iskola üzemeltetését, ezért mindenképp be kéne zárni egy önkormányzati általánosnak, ha a katolikus beindulna. Mikor felhívták a figyelmét: az is elképzelhető, hogy a katolikus iskolára nem lesz igény, arra hivatkozott, hogy bár igényfelmérés nincs, a református gimnáziumba is kétszeres a túljelentkezés.
Kérdés, milyen következtetés vonható le ebből az óvodákra és az általános iskolákra vonatkozóan. Ami a lényeg: az átadással megfeleződne az önkormányzati kezelésű világi iskolák száma. Igazolni kellene tehát, hogy a világi oktatás iránt ennyivel kisebb az igény. Egyetlen, a Vaszary iskola szülői munkaközössége által végzett felmérés eredménye áll jelenleg a rendelkezésünkre a Jázmin utcai iskoláról: eszerint a szülők 85 százaléka egyáltalán nem akar változást, 97 százalékuk pedig ahhoz ragaszkodik, hogy az "átmeneti időszakban" semmi ne változzon; mindössze négy gyermek szülei nem bánnák ezek ellenkezőjét. (A szülők döntő többsége visszaküldte a kérdőívet.)
A két megmaradó világi iskola kihasználtsága már most is teljes, és a polgármester óvodában elhangzott szavai szerint is túltelített a rendszer. A testület tehát a módfelett homályos "igények" kielégítése céljából megfoszthatja a tatai szülők tekintélyes részét attól, hogy "világnézetének megfelelő" iskolákba írathassa gyermekét. Az sem világos, hogy a Jázminból és a Fazekasból összevont leendő katolikus iskolában (a Jázminban mint eddig is, csak alsó, a Fazekasban, ahol eddig nyolc osztály volt, csak felső tagozat működne), hogyan lehetne megtartani az összes alsó tagozatos tanítónőt. A tervek szerint a kifutó alsós osztályok után (a Jázminban két osztály van egy évfolyamon, a Fazekasban egy), ha lesz elég jelentkező, két osztállyal fognak működni az évfolyamok, tehát a tanítónők harmadára bizonyosan nem lesz szükség. Hiába ígéri vagy akár garantálja is Michl, hogy a fenntartóváltás pillanatában mindannyian maradhatnak (ez lenne az egyik feltétele annak, hogy átadja az intézményt), már rövid távon is veszélybe kerülhet az állásuk.
A Fazekas utcában lesütött szemű tanárok fordulnak el tőlünk; név nélkül sem hajlandók nyilatkozni. A legelszántabb végül annyit mond: még azt sem tudják, hogy szeretnék-e vagy nem szeretnék a tervezett átalakítást, hiszen jóformán nem tudnak semmit arról, milyenfajta iskolát képzel el az egyház. Az eltűnő harmadik osztály működtetését egyes tervek szerint átvenné a Kőkúti Iskola, de ott már most is előfordul a szülők szerint, hogy a tanteremhiány miatt a folyosón kell órát tartani. A jelenlegi jogszabályi környezetben tilos és a pedagógiai munkát is ellehetetlenítené, ha egyszerűen az osztálylétszám emelésével "oldanák meg" a teremproblémát.
Bizonytalan az ének-zene tagozat sorsa is, ahol már pénteken elkezdik felmérni a leendő elsősök képességeit úgy, hogy sem ők, sem a szüleik nem tudhatják, egyházi vagy világi iskola zenei képzésére jelentkeztek-e. Állítólag ott kell majd nyilatkozatot kitölteni arról, milyen iskolába is gondoltak jelentkezni, aztán majd izgulhatnak otthon. Ez a meghökkentő eljárás azt mutatja, hogy a legkevésbé épp a polgármester és környezete gondolja komolyan azt, amiről Michl maga beszélt a Geszti "vodában: hogy ti. a katolikus egyház 2000 éves, a kapkodást tehát semmi sem indokolja.
A "kimenő" évfolyamokra még a régi házirend vonatkozik a tervek szerint, bár a "párhuzamos házirendek" működését sokan nehezen tudják elképzelni. Az is sűrűn elhangzik, hogy a tervezett katolikus iskolahálózatba belépésnek nem lesz feltétele az, hogy a diák vagy a tanár katolikus legyen. A Hoffmann Rózsa államtitkársága által kidolgozott közoktatási törvénytervezet szerint viszont az egyházi fenntartású intézményben a fenntartó a "pedagógusok és egyéb munkavállalók alkalmazása során világnézeti és hitéleti szempontokat érvényesíthet, illetve alkalmazási feltételként írhat elő". Továbbá: "Szervezeti és működési szabályzatában, illetve házirendjében a pedagógusok, a pedagógiai munkát segítők és a tanulók számára a fenntartó egyház tanításával összefüggő viselkedési és megjelenési szabályokat, jogokat, kötelességeket, illetve hitéleti tevékenységet írhat elő. Ezek megsértése miatt fegyelmi eljárást kezdeményezhet." Ha az Országgyűlés elfogadja ezeket a passzusokat, kérdés, hogyan szerez érvényt fentebbi ígéretének Michl és az önkormányzat. Hogy a győri püspökségnek mik a szándékai, azt nem sikerült megtudnunk: kérdéseink többségére nem tértek ki tájékoztatásukban, mondván, hogy épp a katolikus óvoda és iskola iránti igények felmérésével vannak elfoglalva; és amíg a felmérés eredménye nem áll a rendelkezésükre, nem tudnak más kérdésekben nyilatkozni.
Az óvodai helyzet
A Geszti "voda vezetője, Vas Judit arról tájékoztatta a Narancsot, hogy náluk "a szülők és a nevelőtestület is pozitívan állnak a dologhoz, pár szülőben merültek fel kérdések". A nevelőtestület öszszetétele nem változik (a protestáns óvónők is maradnak). Eddig is volt katolikus és református hitoktatás az óvodában, és továbbra is lesz, végtére is "egy az Isten". A kétéves átmenet alatt, míg az ovi jelenlegi lakói nem távoznak, minden változatlan marad; azoknak a gyerekeknek, akiket már direkt a katolikus intézménybe írattak be, ez alatt az idő alatt különfoglalkozásokat terveznek tartani. Ami a szülőket illeti, "azon múlik minden, hogy a nevelőtestület hogyan áll a dologhoz".
Ezt az optimizmust csak részben igazolja vissza a késő délutáni szülői fórum: az óvónők valóban hívei a váltásnak, a szülők közül azonban nemcsak néhányban "merültek fel" súlyos kérdések és aggodalmak, hanem a nagy többségükben. Igaz, indulataikat mérséklik az óvónők és az igazgató, akikben szemmel láthatóan bíznak. Sőt az óvodai szülők idővel arra próbálják rábeszélni a polgármestert, hogy legalább az egyik iskolájukat hagyja meg.
A polgármester, amikor az óvodai fórumon rákérdeztek, hogy befolyásolja-e elszántságát ötletének jól érzékelhető népszerűtlensége, arra hivatkozik, hogy a megjelentek nem az iskolák jövőjében, csak a jelenükben érintettek. Az igazán fontos azoknak a véleménye volna, akik a közeljövőben iskoláztatják majd be gyerekeiket: a Helyi Téma szerint is e "fiatal szülők" igényelték elsősorban az egyházi iskolát.
Ki tartja fenn?
Az új parlament legelső intézkedései egyikeként fogadta el a közoktatási törvény azon módosítását, amelyet két kereszténydemokrata képviselő, Semjén Zsolt pártelnök és Szászfalvi László terjesztett be. Ennek értelmében az önkormányzatok nem kötelesek oktatási intézményeiket további öt évig finanszírozni akkor, ha egyházi fenntartónak adják át őket. Ez a spórolás egyszerű útját nyitotta meg a helyhatóságok előtt, erősen érdekeltté téve őket oktatási intézményeik elpasszolásában. (Erről lásd: Viszik, ha adják, Magyar Narancs, 2010. május 27.)
Az iskolafenntartó önkormányzatok a fenntartási költségek átlagban 50-60 százalékát kapják meg a központi költségvetésből (bár településszerkezeti és egyéb eltérések miatt meglehetősen nagy a szórás), míg az egyházi iskolafenntartók költségeit idén lényegében 100 százalékban állja a központi költségvetés. A hírek szerint - adatok egyelőre senkinek sem állnak rendelkezésére - az ország teljes területén, számtalan településen nagy intenzitással tárgyalnak iskolák átvételéről a helyi önkormányzatok és az egyházak. Bár egy iskolafinanszírozással foglalkozó szakember szerint évek óta tartó folyamatról van szó, a KDNP-s oktatásirányítás ténykedése mindezt igen nagy valószínűséggel felgyorsította. Egyesek szerint az is előfordulhat, hogy az önkormányzatokat tehermentesítő iskolaátadások olyan tömegesek lesznek és olyan nagy többletterhet rónak az idei költségvetésre, hogy az Országgyűlés idővel épp emiatt lesz kénytelen módosítani év közben a törvény vonatkozó passzusát.
Persze az egyházak reakciói sem egységesek. A tatai példánál maradva, a református egyház - a Kálvária utcai óvoda reménybeli tulajdonosa - Zsinati Tanácsa éppen aznap kérte határozatban a gyülekezeteket, hogy "tartózkodjanak az önkormányzati szociális és oktatási intézmények átvételétől", amikor a helyi képviselő-testület arról döntött, hogy elvben támogatja a nekik adandó óvoda ötletét. A Zsinati Tanács azért int óvatosságra, mert az átvett intézményeket működtetni és fenntartani kell, ami források és tapasztalatok nélkül bajosan lehetséges. A határozat erkölcsi szempontokra is hivatkozik: csak akkor van értelme átvállalni oktatási intézmények fenntartását, "ha a szülők gyermekeik neveltetését a református keresztyén értékrend mentén képzelik el".
Hasonlóan nyilatkozott Erdő Péter bíboros-érsek is a múlt héten: szerinte sem szabad erőltetni ott az iskolaátvételt, ahol erre nem mutatkozik igény. Azt, hogy Pápai Lajos győri püspök mit gondol erről, nem tudjuk, mivel a püspökség ebben az ügyben sem kívánt lapunknak nyilatkozni. (A győri egyházmegye formailag autonóm, de az esztergom-budapesti érsek szavának azért rendkívüli informális súlya van.)
Tata a város bő 7 és fél milliárdos idei költségvetéséből 264 millió forintot szánt a négy átadni tervezett oktatási intézmény finanszírozására. Ebből 111 milliót utal az állam normatívaként, a fennmaradó 153 millió, amit maguknak kell kigazdálkodniuk, a település költségvetésének nagyjából két százaléka. Ez nem horribilis összeg, ám hosszú távon nem is elhanyagolható. Michl Józsefnek azonban akár el is hihetjük, hogy elsősorban nem a spórolás szándéka motiválja makacs iskolaátadó kísérleteit. A polgármester ugyanis ebben a ciklusban már kereszténydemokrata képviselőként dolgozik az Országgyűlésben is, és tagja a parlament oktatási bizottságának is. Az ott, valamint a plenáris üléseken előadott felszólalásai világosan mutatják, hogy Michl a kereszténydemokrata oktatásirányítás egyik legfőbb híve, mi több, egyik legfontosabb megszemélyesítője.
