Rendszerváltás Dobozon
Tíz évvel ezelőtt a Kettős-Körös partján található ötezres településen még nem volt sem szovjetemlékmű-, sem vöröscsillag-ügy. Balogh Lajos Barna hét éve került Dobozra református lelkésznek, de a közügyekben csak néhány éve aktivizálta magát. Az Erdélyből származó egyházfi nem kis büszkeséggel beszélt arról többször is nagyobb fórum előtt, hogy kolozsvári, és azt sem tagadta, hogy gondolkodásához a MIÉP és az FKGP nézetrendszere áll a legközelebb. Nemrégiben egy mezőberényi fórumon, amelynek Lakatos Pál újságíró volt a vendége, felszólalt és kifejtette: legkedvesebb rádióműsora a Vasárnapi újság.
Szatmári János dobozi polgármestertől és Kiss László jegyzőtől megtudtuk, hogy minden képviselő-testületi ülésre meghívót kap a református lelkész, aki nemegyszer részt vett és felszólalt ott, ám egyszer sem hozta szóba, hogy szerinte nem való Doboz központjába a vörös csillagos emlékmű. Balogh Lajos Barna 1998-ban egyébként önkormányzati képviselőjelölt volt; a tizenegy helyre harmincnál is többen aspiráltak, és a legkevesebb voksot a lelkész kapta. Úgy véli, hogy egyértelműen szabálytalanságok történtek, hiszen mindent a "kommunista szellemű községháza" irányít Dobozon, és a településen "megfélemlítve élnek" az emberek. "Dobozon 1990 óta nem történt meg a rendszerváltás. Amíg ez az emlékmű létezik, és amíg Szatmári János személyében kommunista polgármester áll a település élén, addig nem beszélhetünk változásokról" - mondta a Narancsnak Balogh Lajos Barna.
Mindezzel nem ért egyet Szatmári János polgármester, aki arra kért, csak azt ne írjuk, hogy ő munkáspárti politikus. Elmondta: tény, hogy 1998-ban az MSZP és a Munkáspárt támogatásával nyert a választáson - immár nem először -, de egy, a pártelnökkel történt összetűzés után még 1995-ben kilépett a Thürmer-féle csoportosulásból. "Baloldali érzelmű ember vagyok, ez igaz" - jegyezte meg magáról. Kiss László jegyző az emberek megfélemlítéséről viccesen megjegyezte: "Valóban alkalmazzuk a kerékbetörés módszerét." Komolyra fordítva a szót, a vélelmezett választási visszaélések kapcsán hangsúlyozta: a voksok zárt borítékba kerülnek, másrészt a pártok képviselői ott ülnek a választási bizottságokban, így bármifajta manipuláció lehetetlen.
Pallag elindítja a lavinát
A dokumentumok tanúsága szerint az önkényuralmi - vagy annak vélt - jelképek elleni harcot az irányultságát tekintve erősen jobbra húzó Heti Délkelet című Békés megyei lap kezdte, ám az akció akkor került a figyelem középpontjába, amikor - a helyi olajügyek feltárásában magát akkor már exponáló - Pallag László országgyűlési képviselő beszédet mondott Dobozon az 1999. augusztus 20-i ünnepségen. A résztvevők megkoszorúzták a világháborús hősök emlékére 1943-ban állított emlékművet, Pallag pedig szónoklatában azt kezdeményezte, hogy a település másik obeliszkjéről távolítsák el az önkényuralmi jelképet; a helyi önkormányzatot figyelmeztette is arra, hogy mulasztásos törvénysértést követ el. A Napi Magyarország 1999. október 2-án egész oldalas írást szentelt a békési nagyközségnek Törvény fölött álló képviselő-testület. Doboz, a kommunista zarándokhely címmel.
A település vezetői ezt követően állásfoglalást kértek a Békés Megyei Közigazgatási Hivataltól, hogy az emlékművön lévő vörös csillag az 1993. évi XLV. törvény, valamint az 1998-ban módosított Btk. szerint megvalósítja-e az önkényuralmi jelképek jogosulatlan használatát. Pataki István, a közigazgatási hivatal vezetője az Igazságügyi Minisztérium Büntetőjogi és Kodifikációs Főosztályához fordult az ügyben. Kérdésére az 1999. december 20-án keltezett válasz nemleges volt.
Márki Zoltán főosztályvezető levelében részletesen ismertette, hogy a büntető törvénykönyv 269/B paragrafusában megfogalmazott önkényuralmi jelkép használatának vétségét az idézett 1993-as törvény iktatta a módosított Btk.-ba. A hivatalnok arra emlékeztetett, hogy a második világháború harci eseményeiben Magyarországon életüket vesztett szovjet katonák földi maradványait gyakran közterületeken temették el, ahol a volt szovjet állam nemzeti jelképét - az ötágú vörös csillagot - is elhelyezték a síremléken. Vélekedése szerint a vörös csillagnak a síremléken 1944-1945-ben történt elhelyezése és jelenleg is közterületen léte az akkori történelmi eseményekről szóló tájékoztatásként értékelhető, ezért emiatt bűncselekmény nem állapítható meg. A Magyar Köztársaságot továbbá hatályban lévő törvény és nemzetközi egyezmények kötelezik más államok hősi halottai síremlékének ápolására. A szovjet katonai emlékművek és hősi temetők gondozása tárgyában hozott 1947. évi XIX. törvény értelmében minden település köteles a területén lévő szovjet katonai emlékművet, hősi temetőt és sírokat költségvetésének terhére rendben tartani.
A tárgyban perdöntő lehet a Magyarország és Ukrajna közötti, a háborúban elesett katonák és polgári áldozatok emlékhelyeinek megőrzéséről és megörökítéséről, valamint sírjaik jogi helyzetéről szóló 1996-os, Kijevben aláírt megállapodás. Történetünkben hasonló súllyal esik latba a magyar kormány és az Orosz Föderáció között a kultúra, a tudomány és az oktatás területén folyó együttműködésről szóló egyezmény kihirdetéséről rendelkező 148/1998. kormányrendelet 8. cikke, amely rögzíti: "A felek erőfeszítéseket tesznek a másik fél területén lévő és az egyik fél kulturális-történelmi, valamint a tárgyi és a szellemi kultúra objektumait képező műemlékek megóvására. Különös figyelmet kell fordítani a két nép történetével összefonódott emlékművek és emlékhelyek megőrzésére, és az ezekhez való szabad hozzáférés biztosítására."
Balogh Lajos Barna dobozi református lelkész megkeresésére hasonló tartalmú választ adott a honvédelmi tárcához tartozó Hadtörténeti Intézet és Múzeum Központi Irattára is a 147/4/2000. jelzetű levelében. Figyelemre méltó Szergej Borozdinnak, a budapesti orosz nagykövetség első titkárának 2000. október 26-án e tárgyban kelt levele. Ebben a diplomata kifejti: a nagykövetségi irattárban szerepel a dobozi szovjet katonai emlékmű, amelyet adataik szerint 1944-ben állítottak fel, és 1956-ban újítottak fel. Az eredeti felirat így szólt: "A felszabadító Szovjet Hadsereg tiszteletére a dolgozóktól." Egy másik levélre válaszolva a nagykövetségi titkár leszögezte: az obeliszket nem lehet az 1956-os forradalmat leverő karhatalmisták emlékművének minősíteni, egyúttal - a már idézett magyar-orosz kormányközi megállapodás miatt - nincs köze az önkényuralmi jelképek tilalmáról rendelkező jogszabályhoz sem.
A lelkész és a levéltár
Jobban értjük a helyzetet, ha idézzük Balogh Lajos Barnát, aki a fentiek ismeretében új érvekkel támadta a dobozi emlékművet és a helyi vezetőket. Legújabbnak mondott, bár közkinccsé még nem tett levéltári dokumentumára hivatkozva azt állítja: az emlékművet csak 1958-ban emelték a karhatalmisták emlékére. Közokirat-hamisítással azért gyanúsítja a dobozi polgármestert és jegyzőt, mert a budapesti orosz nagykövetséget - vélekedése szerint - rosszul tájékoztatták az obeliszk előéletéről; meglátása szerint Szergej Borozdin ezért írta azt, amit az előbb idéztünk.
Szatmári János és Kiss László határozottan tagadták, hogy ők vagy a hivatal bármikor bármiről is tájékoztatták volna a budapesti orosz missziót. A település vezetői nem titkolták: ha a Balogh Lajos Barna által indított ügy lezárul, akkor hamis vád és jó hírnevük megsértése miatt peres eljárást kezdeményeznek a református lelkész ellen. (A lelkész ellen más ügyekben folytatott egyházi eljárásról lásd keretes írásunkat.)
Balogh Lajos Barna kifejtette: az igazság kiderülését és a hatályban lévő törvények betartását szeretné elérni. És ugyanezt akarja a polgármester és a jegyző is.
Az ügyészség még nem döntött, hogy a feljelentés nyomán vizsgálatot kezd, vagy elutasítja azt. Az ügyben érintettek mindenben ellentmondanak egymásnak. Egy dologban azonban egyetértenek: nem akarják minősíteni a másikat.
Bod Tamás
Egyházi eljárás
A hívek és több helyi lakos panasza alapján a Békés Megyei Esperesi Hivatal egyházi bíróság elé idézte Balogh Lajos Barnát. A Békés megyei napilapok az elmúlt időszakban bő terjedelemben számoltak be arról, hogy egyes sírhelyek eladása miatti állítólagos visszásságok, a hívekkel szembeni durva hangnem és magatartás, valamint egy kisgyermek halálakor elmaradt harangozás áll az ügy középpontjában. A többségében "lekommunistázott" és "ebben az ügyben menjen Kádár Jánoshoz!" felszólítással elküldött és emiatt felháborodott emberek kifogásaikat nemcsak az egyházközösségnek és a polgármesteri hivatalnak jelezték, de falugyűlést is tartottak. Tény: a helyiek és a lelkész kapcsolata nem kiegyensúlyozott. Ezt bizonyítja, hogy - a református többségű településen - a Balogh Lajos Barna által szervezett hittanra alig jár néhány gyerek, és igencsak foghíjasak a padsorok a vasárnapi istentiszteletkor is.
Az egyházi bíróság első fokon a lelkész áthelyezését látta indokoltnak. Balogh egyetlen tárgyaláson sem jelent meg, állítása szerint nem kapta meg az erre szóló idézést. Mások úgy látják, a lelkész egyszerűen nem jóhiszeműen járt el. Balogh Lajos Barna az ítéletet megfellebbezte, a másodfokú egyházbírósági tárgyalás még nem kezdődött el; e perben tehát egyelőre patthelyzet van.
