Legendás konfliktuskerülő, profi reprezentáns, mindenki ismerőse Székesfehérváron, akit egészen mostanáig elkerültek a problémák. 1998 óta a fél városháza kicserélődött alatta, ő maradt. Népszerűsége soha nem esett a kritikus pont alá, nyert már választást néhány és majdnem húszezer szavazatnyi különbséggel is.
Warvasovszky Tihamér 1950-ben született Székesfehérváron, és - leszámítva a budapesti egyetemi éveket - azóta is ott él. A visszafogott gimnáziumi évek után elsőre felvették a Műszaki Egyetem villamosmérnöki karára.
Töretlen felfutás
Mivel a családnak nagy teher volt az ő és három testvérének taníttatása, házhoz járt matek- és fizikaórákat tartani, egyetemi felvételire, érettségire készített fel. Később édesapja kapcsolatait kihasználva társadalmiösztöndíj-szerződést kötött a fehérvári Ikarus gyárral, s így az átlaghoz képest komoly havi apanázshoz jutott. 1973-ban, egyetemistaként jutott el először külföldre, Csehszlovákiába, az itt tanuló külföldi diákok pedig tudatosították benne, hogy Magyarországnál sokkal rosszabb helyek is vannak a világon.
1973-ban a székesfehérvári Ikarusban helyezkedett el tervezőmérnökként. A gyár akkor már nemzetközi hírű, miután először a nizzai (1970), majd a monacói (1971) buszkiállításon is sikerrel szerepelt; évi több mint 100 000 terméket készített, saját óvodája, kultúrháza és lakásai voltak, a munkások száma megközelítette az ötezret. Warvasovszky odakerülésekor öszszeszerelő üzemmel rendelkezett Irakban, és néhány év múlva a világ negyedik legnagyobb buszgyártója lett. ' maga ekkortájt nősült, megszületett a lánya, egy évvel később a fia.
A munka mellett tovább tanult, tanári képesítést szerzett, 1978-tól (máig) óraadó a Műszaki Főiskola kihelyezett karán (a mai Kandón); de tanított a gépipari technikumban és a szakmunkások egyetemi előkészítőjén is.
A '70-es évek végén rábízták néhány külföldre szánt típus felügyeletét, így üzleti utakra mehetett például Prágába, de az ideérkező NDK-delegációval való tárgyalás is a feladatai közé tartozott. 1980-ban 30 évesen már osztályvezető, és Nyugatra, Münchenbe is mehetett, mivel ebben az időben az akkori NSZK-ba is gyártott buszokat az Ikarus, természetesen a meglévő iraki, kuvaiti és szovjet piac mellett, továbbá vevőszolgálatok alakultak. Warvasovszky 1985-től üzemfenntartási főosztályvezető-helyettes, 300 ember főnöke lett.
Rövidesen megtalálta a politika mint jó kádert, aki az Ikarus első sorában vitézkedik, és a családja ismert a városban (nagybátyja neves ornitológusként a helyi újságban önálló rovatot vitt). Előbb póttanácstag, 1987-ben pedig tanácselnök-helyettes lett. A városfejlesztés, a pénzügy és a költségvetés tartozott alá. 1988-ban az akkori tanácselnökkel, majd később polgármesterrel, Balsay Istvánnal megszervezték a sikeresnek bizonyult Szent István-évfordulót. Rengetegen látogattak Fehérvárra, az esemény díszvendége Straub F. Brúnó (a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának utolsó elnöke) volt. A beindult változások aktív részese Warvasovszky is (például eltávolították a város keleti határán lévő "Csúcsos hegyről" az évtizedekig ott állt tankot). Szűk másfél évvel később viszont kilépett a politikából, hiába kereste több akkori párt is a helyben népszerű Warvasovszkyt.
Távolságtartása négy évig tartott (1990-től a Fejér Megyei Rendőr-főkapitányság gazdasági igazgatójaként dolgozott). 1994-ben Balsay István nem akart újra indulni a polgármester-választáson, és szerette volna, ha egykori helyettese követi a város élén.
A szegfű jegyében
Warvasovszky Tihamér azonban visszautasította az ajánlatot, és végül az MSZP-listáról jutott be a városházára, ahol aztán a frissen megválasztott fideszes polgármester, Nagy István mellett gazdasági alpolgármesteri posztot kapott.
Székesfehérvár újra fejlődésnek indult, a ciklus végére a 10 legdinamikusabban fejlődő európai város közé ért, az évtized eleji munkanélküliség a múlté; üzemet épített a városban a Philips, a Ford és az IBM.
1998-ban Warvasovszky az Öszszefogás Fehérvárért Választási Szövetség jelöltjeként (az MSZP, az SZDSZ és a Nyugdíjas Párt támogatásával) kihívta addigi főnökét. A helyi Fidesz erőtlensége mellett és a harmadik jelölt, Fenyves Péter elképesztő erejű kampánya ellenére Warvasovszky kevesebb mint 200 szavazatnyi különbséggel futott be. (Egy jellemző politikai hirdetés: "Én azért szeretném, hogy a Tihamér bácsi vezesse a várost, mert ő mindig mosolyog. Ha nagy leszek, olyan akarok lenni, mint ő. - Szombathy Gergő, 6 éves óvodás.") A közgyűlésben azonban kisebbségbe került, így kormányozta végig a négy évet. A '90-es évek magyar sikervárosa az évtized végére a világgazdaság és a politikai döntések kedvezőtlensége miatt megtorpant, de a legnagyobb krach csak az újabb, 2002-es választások után ütött be. Warvasovszky óriási fölénnyel, a szavazatok több mint 70 százalékával győzött az Orbán-kormány volt egészségügyi minisztere, Gógl Árpád ellen, és a városházi közgyűlésben is többségbe került az MSZP-SZDSZ-koalíció.
2002 végén, 2003 elején kivonult Fehérvárról az IBM, 6000 ember veszítette el a munkahelyét fél év alatt, a város költségvetéséből pedig hirtelenjében kétmilliárd forint hiányzott. A Medgyessy-kormány dobott mentőövet, és a központi költségvetésből pótolta a hiányzó tételt, nem kis mértékben Warvasovszky parlamenti lobbijának köszönhetően. Ekkor ugyanis már parlamenti képviselő is: Vancsik Zoltán helyi MSZP-főnök tragikus autóbalesete után, időközi választáson jutott az Országgyűlésbe 2001-ben, és egyéni mandátumát 2002-ben, majd 2006-ban is megvédte.
2002-2006 között Székesfehérvár több mint 30 milliárd forint többletforráshoz jutott különböző fejlesztéseire, és az ipari parkoknak köszönhetően évről évre nőtt a város iparűzésiadó-bevétele is. A látványos felfutás eredményeként - bár az őszödi beszéd megtépázta a sorokat - a 2006. őszi önkormányzati választáson újra Warvasovszky győzött a helyi nagyvállalkozó, Karsai Béla ellenében, nagyjából 1500 szavazatnyi különbséggel. A kezdetben kiegyensúlyozott testület erőviszonyai 2009-re fölbillentek, a polgármester azóta újra kisebbségből irányít. (Erről lásd: Jut idő építkezésre, Magyar Narancs, 2009. április 9.)
Két tűz között
A megváltozott erőviszonyokkal párhuzamosan erősödött a kritikusok hangja is. "Az ország egyik leggazdagabb önkormányzatának, amelyiknek 2008-ban közel 12 milliárd forint volt a saját iparűzési adója, tehát az önálló mozgástere, annak nem biztos, hogy hitel és halasztott fizetésű konstrukciók tekintetében 20 milliárdos mínusszal kellene rendelkeznie" - mondja Cser-Palkovics András, a fehérvári Fidesz frakcióvezetője, aki szerint "Warvasovszky nem attól háromciklusos polgármester, mert ezt a teljesítménye indokolná. Sokkal inkább a közvetlensége miatt, a polgármesteri tevékenység reprezentatív részében erős. Ha végigmegy a városon, nagyon sok embert ismer név szerint, ismeri a gyermekeiket, a szüleiket, tud tőlük kérdezni, tud velük beszélgetni. Rengeteget jár különböző eseményekre, profi ebben a műfajban."
Városházi forrásaink szerint a megváltozott körülmények között Warvasovszky addigi középutas politikájában egyre többen kezdték felfedezni konfliktuskerülő magatartása rosszabbik oldalát: nem függetlennek, hanem a kritikus helyzetekben döntésképtelennek látták. Ráadásul távolodása az MSZP-től sokaknak hiteltelennek tetszett, hiszen az Országgyűlésben továbbra is a szocialista frakcióban ül; az ellenzék mindezek miatt a tavaly nyári-őszi pálfordulását inkább az MSZP összezuhanásával magyarázza, mintsem a városáért küzdő vezető kérlelhetetlenségével. Az azonban kétségtelenül tény, hogy Warvasovszky az idei költségvetést (amely Székesfehérvártól 800 millió forint állami támogatást von el) egyedüliként nem szavazta meg a parlamenti szocialista frakcióból - és emiatt a pártjában rendesen ki is buktak rá.
Egyes pletykák szerint Warvasovszky megegyezett a Fidesszel: a várható kormánypárt ősszel nem indít ellene erős ellenfelet - de Cser-Palkovics András ezt a leghatározottabban cáfolta lapunknak. A híresztelések egyik alapja minden bizonnyal a december 10-ei közgyűlésen történt malőr: egy bekapcsolva maradt mikrofonba a polgármester arról beszélt a Fidesz helyi elnökének, hogy az "ifjú szoci titánok" őt is ki akarják nyírni. Azt is megjegyezte, hogy sem a tavaszi országgyűlési, sem az őszi önkormányzati választásokon nem lesz az MSZP jelöltje.
Márton Roland, az MSZP fehérvári szervezetének 2008 nyarán megválasztott elnöke azt mondja, Warvasovszky Tihamér függetlenként, az MSZP támogatásával és az MSZP lehetőségeit kihasználva dolgozott sokáig mint polgármester, és ebben az együttműködésben kiválóan segítette az MSZP programjának helybéli megvalósítását. "Azt gondolom, hogy a népszerűségünk bezuhanásával, a tavaszi és kora nyári mélypont idején kezdődött ez a távolságtartás az ő részéről. Mi tudomásul vettük a magatartását, én egyértelműen azt látom mögötte, hogy az MSZP népszerűsége az ő személyes népszerűségét most visszahúzza."
Arra a kérdésre, hogy mi lehet a probléma az "ifjú szocikkal", azt válaszolja: "értetlenül állunk ez előtt. Mi nem támadtuk soha, tudomásul vettük a döntéseit, sem sajtóban, sem sehol máshol, most sem akarok róla rosszat mondani, mert nincs rá okom. Személyesen is sokat köszönhetek neki, a politikai pályán ő indított el bennünket, nagyon sokat segített, sokat tanultunk tőle, remek dolgokat műveltünk együtt Fehérváron, amikre büszkék vagyunk."
A polgármester a két nagy párt közé vagy inkább fölé akarja magát pozicionálni városvezetőként. Helyzetét minden bizonnyal nem segítette a hirszerzo.hu által nemrég megszellőztetett, fiával kapcsolatos hír, miszerint "az ifjabb Warvasovszkynak egy különleges, bár a BKV-s botrányokból ismerősnek tűnő konstrukció szerint változtatták meg a munkaszerződését: határozott idejű, 2010. december 31-ig szól, s 6 havi, munkaviszonyának megszűnése esetén további 12 havi végkielégítés jár neki."A hírbe hozott Warvasovszky Donát másnap a helyi sajtóban megerősítette a cikkben leírtakat, és hozzátette: "munkaviszonyom megszűnése esetén valóban jogosult vagyok az említett végkielégítésre és a szerződésben meghatározott egyéb juttatásokra, ugyanúgy, mint többéves gyakorlat alapján a Széphő volt és jelenlegi vezető állású munkavállalói". Végül megjegyezte: az írás "időszerűsége" a beindult választási kampánnyal magyarázható csupán, az igazi célpont nem is ő, hanem az édesapja.
Warvasovszky Tihamér két hete közleményben tudatta, hogy a "nagypolitikától" visszavonul, és sem pártlistán, sem egyéniben nem indul áprilisban. Döntését azzal indokolta, hogy nem tudja és nem is akarja megtenni, hogy a parlamentben megszavazza a helyi közösségeket, civil szervezeteket és önkormányzatokat súlyosan érintő megszorító intézkedéseket, a város vezetőjeként viszont ugyanezen döntések ellen tiltakozzon.
Úgy tudjuk, az őszi polgármester-választáson viszont újra indul, mégpedig függetlenként. Kérdés, hogy az MSZP és a lényegében Fehérváron is a megszűnés szélére sodródott SZDSZ támogatása híján milyen eséllyel veszi föl a küzdelmet a Fidesz - egyelőre titokban tartott - jelöltjével szemben.
(A cikkben eredetileg Warvasovszky Tihamér is meszólalt, de az írás elolvasása után a polgármester az általa mondottak közléséhez nem járult hozzá.)
