1997 óta nem múlik el év, hogy ne érné valamilyen támadás Európa legnépszerűbb zenei fesztiválját. Ez a téma évekig ellátta munícióval Tarlós István médiaszerepléseit, melyek tartalmilag a zajkeltéstől az emlékezetes buzizós megnyilvánulásig íveltek. Mire "buda polgármestere megbékélt a Szigettel - sőt egyenesen a barátjává szegődött -, Derce Tamás független újpesti polgármester vette át tőle a stafétabotot. Újpest ugyan távolabb fekszik a Szigettől, de
Derce Tamás hét éve
állítja, hogy a fesztivál feldúlja a lakosok békéjét - olyannyira, hogy 2001-ben birtokvédelmet kért az óbudai jegyzőtől. Per lett belőle, és Derce vesztett: a bíróság megállapította, hogy a két versengő alkotmányos jog közül - a lakosság pihenéshez való joga, illetve a fiatalok kulturális igényeit kielégítő fesztivál rendezési joga - az utóbbi érdemel prioritást, különös tekintettel arra, hogy a szervezők mindent megtettek annak érdekében, hogy minél kevésbé zavarják a lakosság éjszakai nyugalmát.
Az ítéletet követő három permentes év után, 2006 novemberében birtokháborításért már közvetlenül az újpesti székhelyű IV. és XV. kerületi bíróságnál perelte be a fesztiválszervező Sziget Kft.-t a polgármester, kikerülve "budát (ez az egyik pont, amit a Sziget-szervezők, élükön Gerendai Károllyal, vitatnak). Derce úgy ítélte meg, hogy a 2006-os fesztivál "indokolatlanul zavarta" a kerületben élők nyugalmát, s ezzel "akadályozta az érintett önkormányzati tulajdonú ingatlanok rendeltetésszerű használatát", ami miatt a "birtokháborító magatartás megszüntetését" kérte. Azt is hozzátette, hogy az ítéletet tegyék első fokon előzetesen végrehajthatóvá, ami értelemszerűen az azonnali betiltással egyenértékű. Ezzel egy másfél éves, máig lezáratlan tárgyalássorozat vette kezdetét, melyen felvonult mintegy fél tucat zajszintmérő szakember, akik az ugyanazon eseményeken mért változatos adatokat különféleképpen értelmezték; színre lépett nagyjából ugyanennyi tanú, állítva, hogy a Szigetet zokszó nélkül immár nem tűrhetik tovább; és az is kiderült, hogy a kellemetlenként megélt szubjektív benyomásokra támaszkodva bármit be lehet tiltani. Akár a Sziget fesztivált is - de itt még nem tartunk, haladjunk sorjában.
Az első szakaszban megjelent három tanú, akik az önkormányzat által még a Sziget idején közzétett felhívásra jelentkeztek, állítván, hogy zavarja őket a rendezvény. Mivel egyikük sem önkormányzati bérlakásban lakott, furcsán vette ki magát, hogy rájuk hivatkozva próbálták bizonyítani az önkormányzati ingatlanok birtoksérelmét. A következő körben kerültek terítékre a kerület, illetve a Sziget megbízásából készült zajszintmérések eredményei. Történetesen az alperesi mérések a határértékek betartását, míg a felperesiek azok túllépését állapították meg. A Sziget részéről megjelent zajszintmérő szakemberek vélelmezték, hogy a felperesi kollégák pontatlanul különítették el a Sziget zajhatását a városi alapzajtól, vagyis a túllépést a normál városi zaj okozta. (Ilyenformán a közlekedést is nyugodt szívvel be lehetne tiltatni.)
Az újpestiek időközben egy rendeletmódosítással is nyomatékot próbáltak adni az érveiknek: 2007 nyarán nagymértékben szigorították a helyi zajkibocsátási értékhatárt, és a rendelet érvényességét
a nem kerületi eredetű
zajforrásokra is kiterjesztették. A nappali limitet 45 decibelre, az éjszakait pedig 40-re nyomták le, holott a fővárosban nappal 55, éjszaka 45 a toleranciaküszöb, sőt, a harmadik kerületi barátságos megegyezés az éjszakai 55 dB-t szabta felső határként. (Az érthetőség kedvéért: nagyjából 35 dB-nek felel meg az, amit csendként érzékelünk, és minden hat dB-nyi emelkedéssel nagyjából kétszer olyan erősnek érzékeljük a zajt.) A rendeletet Gerendaiék megtámadták az Alkotmánybíróságnál - határozat még nem született -, azzal érvelve, hogy annak meghozatalakor már nem volt törvényes mód arra, hogy egy önkormányzat saját zajkibocsátási határokat szabjon; és illetékessége egyébként is csak a saját közigazgatási területére terjed ki.
Közben eltelt a nyár, az újpestiek már a 2007-es Szigetre hivatkozva állhattak elő azzal a követeléssel, hogy a bíróság a jövőben tiltsa be az este 10 után a birtokháborítás esélyével folytatott tevékenységeket. Mivel a Szigeten már 1998 óta sátrakban tartják az éjszakai koncerteket, és 11 után óránként csökkentik a hangerőt, a kérelem egyenértékű azzal, hogy 10-kor lőjék fel a pizsamát, ergo a fesztivált lényegében le is lehetne fújni; mindazonáltal az idei Szigetet már az újpesti panasz miatt korlátozták a szervezők egy hétről öt napra. Az újabb szakértői mérések megállapították a határérték-túllépést (nemcsak a helyi, hanem a budapesti értékekhez képest is), csakhogy kiderült: az adatokat nem önkormányzati lakásoknál vették fel, hanem a városrész azon pontjain, amiket a leginkább érhet a Sziget zaja (például a Dunára néző panelház legfelső emelete). Vagyis az eredmény a per szempontjából irreleváns volt; a szubjektív zavarást igazoló tanúk pedig az újabb önkormányzati felhívások ellenére sem jelentkeztek. Noha idén májusban egyik fél sem kívánt már további bizonyítási indítvánnyal élni, Újpest a soron következő - az eddigi utolsó - tárgyaláson mégis újabb tanút vezetett elő a roma kisebbségi önkormányzat elnöke személyében. Az elnök, aki az előző ciklusban önkormányzati képviselő is volt, elmondta: őt és Újpest különböző pontjain lakó családtagjait zavarta a 2007-es rendezvény. Azonban a tanúval valami probléma lehetett, a szigetesek különben nem tettek volna feljelentést ismeretlen tettes ellen, hamis tanúzásra felbujtás miatt.
Ettől függetlenül júliusban akár ítélethozatalra is sor kerülhet. Persze ehhez a bíróságnak nem kisebb feladatot kell elvégeznie, mint a fentiekben éppen csak érzékeltetett bizonyítási kísérletek és szubjektív benyomások sorát objektíven mérlegelni (ami szubjektív megítélésünk szerint kimeríti a nonszensz fogalmát). Emellett terítékre kell kerülniük a tárgyalások folyamán mindvégig nyitva maradt kérdéseknek, amelyek - a Sziget Kft. ellenkérelmében - egyebek közt Derce illetékességét firtatják. Eljárhat-e a polgármester ebben az ügyben testületi felhatalmazás nélkül? Releváns-e birtokháborításról beszélni, ha az ingatlanok tulajdonosát képviselő személy indítja a pert, miközben a zaj természetszerűleg az ingatlant nem, legfeljebb annak bérlőjét bánthatja? (Ha a bérlőket sérti a zaj, a Sziget zöld számán vagy az óbudai jegyzőnél tehetnek panaszt.) Birtokháborítási perről lévén szó, elsőfokú hatóságként eleve a jegyző, és nem a bíróság az illetékes - állítják Gerendaiék, akik már azt sem tartották szerencsésnek, hogy a IV. kerület a IV. kerületi bíróságon indít pert. Elfogultságot mégsem jelentettek be, végül is a bíróság független hatóság.
A pernek még legalább egy furcsasága van. A nagyvárosi fesztiválokat - legyen szó a Love Parade-ról vagy akár a riói karneválról - nemcsak a látogatók százezreinek a lelkesedése, a helyi hatalom és a szervezők együttműködése teszi lehetővé, hanem a városi együttélés íratlan, toleranciát követelő szabályai is. Budapestnél különösen érdemes arról is beszélni, hogy ezek a fesztiválok egy-egy nagyváros
védjegyévé válnak,
tehát nemcsak a rióiak, berliniek vagy budapestiek érezhetik úgy, hogy nyitott és jó hely Rio/Berlin/Budapest, hanem azok is így gondolhatják, akik csupán egy fesztivált és nem többet látnak a városból. (A KPMG egyébként kimutatta, hogy a Sziget anyagilag is megéri Magyarországnak: a 2005-ös adatok szerint kilencmilliárd forintnyi többlet keletkezett a nemzeti össztermékben.) Hét zajos éjszaka viszonylagos háborgató hatásával érvelni pökhendi és intoleráns egy nagyvárosban, miközben évente itthonról legalább 300 ezren, Európa különböző pontjairól pedig 40 ezren épp e "zajforrás" kedvéért célozzák meg a hajógyári szigetet. Azt is érdemes felidézni, hogy egy bírósági ítélet egyszer már ez utóbbit ítélte fontosabbnak.
Derce Tamást is megkérdeztük, voltaképpen mi a baj a Szigettel, de "provokációnak" minősítette ezt a kérdést, hiszen számos médiumban nyilatkozott már arról, hogy "esze ágában sincs" betiltani a Szigetet. "Én úgy gondolom, hogy mindenkinek joga van pihenni, arra viszont senkinek sincs joga, hogy mást pihenésében zavarjon. A megoldást a bíróságtól kértük, ez pedig az volt, hogy 10 óra után ne folytatódjon zenélés a Szigeten" - nyilatkozta korábban az MTI-nek.
apró félreértés
Az újpesti per jelentősége mellett eltörpül, hogy június elején egy pillanatra Demszky Gábor is megingatta a Sziget alapjait, amikor 2009-től a 2,6 milliárd forint értékű közterület-használatért cserébe hasonló nagyságrendű ellenszolgáltatást kívánt a szervezőktől, és ezért majdnem felfüggesztette az ingyenességről szóló bizottsági határozatot. A Fővárosi Önkormányzat ugyanis a kezdetek óta ingyen bocsátja a nagyrendezvények rendelkezésére a köztereit, legyen szó a Szigetről, a Tavaszi vagy az 'szi Fesztiválról. A Sziget Kft.-vel ezt egy épp az idén lejáró hároméves szerződés biztosította, amiért cserébe az önkormányzat támogatóként jelent meg a hirdetési felületeken. Az elmúlt években a fesztiválszervezők a rendezvényhez feltétlenül szükséges fejlesztéseken túl többletet is vállaltak (így a hajógyári szigeten több mint 200 millió forint értékű infrastruktúra épült ki). Nyáry Krisztián, a városháza kommunikációs igazgatója szerint tavaly elindult az egyeztetés egy új, tízéves szerződésről, amely világosabban szabályozná, hogy mit és mennyit vállal a kft. a területhasználatért cserébe. Ezt a Sziget Kft. tavalyi tulajdonosváltása is indokolja (Gerendai Károlyt, Müller Péter Sziámit és Takács Gábort az Econet-csoport tulajdonosai váltják), ami miatt a városháza a jórészt bizalmi alapon működő kapcsolatot tisztán piaci alapokra helyezné. Csakhogy az új szerződés előkészítése Gerendai szerint megakadt, az újabb, három évre szóló ingyenes területhasználatot kérő beadványról pedig Demszky későn értesült. Ez eredményezte a némiképp indulatos reakciót, aminek végül nem lett következménye.
