Kisebb belháború robbant ki a Fidesz holdudvarába tartozó értelmiségiek között 2012 nyarán. A Heti Válasz, a Mandiner és a Kommentár körül csoportosuló ifjú jobboldaliak éppen lelkesen szervezték a Tranzit nevű fesztivált – amelyet Orbán Viktor miniszterelnök-pártelnök is kitüntetett figyelmével –, amikor nem várt helyről érte őket támadás. A kormányzati köröknek akkoriban tanácsokat adó – jelenleg a miniszterelnöki tanácsadó, Habony Árpád tulajdonában lévő 888.hu-t irányító – G. Fodor Gábor egy cikkben a szemükre vetette: nem elég lojálisak, mert ahelyett, hogy tevékenyen részt vennének a „korszakváltás” előmozdításában, a Fidesz döntései miatt fanyalognak, a párt stílusát kárhoztatják.
A fiatal „konzik” felvették a kesztyűt: „Az észszerű kétkedésre képes gondolkodás, a kritikai hangtól való félelem meghaladása a feltétele Kádár végső és igencsak időszerű elhantolásának. Szerintünk bár G. Fodor a mai huszonéveseken véli érzékelni a kádárizmus szagát, éppen a szellemtelen, pusztán hatalomtechnikai machinációkat és cinikus szövegelést alkalmazó kultúra rejti a kádári DNS átörökítésének kockázatát.” Később kiderült, a 2012-ben még kurtán-furán véget ért üzenetváltás nem múlt el következmények nélkül. Bár a hat évvel ezelőtti fesztiválon a miniszterelnök arra biztatta a fiatalokat, kritizáljanak bátran, idővel világossá vált: mégsem az ifjak képviselték a „hivatalos” orbáni álláspontot, hanem G. Fodor.
A harmadik parlamenti kétharmad birtokában a hatalom hozzá is látott az „érted haragszom, nem ellened” kritikai szemléletmódot képviselő jobboldali értelmiségi kör szétveréséhez. Az idei választások után előbb a nyomtatott Heti Válasz szűnt meg, majd augusztus elején bezárt a hetilap digitális kiadványa és az újság online verziója, a Válasz.hu is. Pár nappal később lecserélték a 2006-ban indult folyóirat, a Kommentár vezetőségét is, több szerzőtől megváltak. A Heti Válasz és a Kommentár szerzői közben a kultúrkampf célpontjai lettek, durva hangnemben újra rájuk zúdították azokat a „vádakat” a kormánypárti sajtóban, amelyeket hat évvel ezelőtt G. Fodor már a fejükre olvasott. A vádak kiegészültek azzal is, hogy ideológiailag tévelyegnek, nem is konzervatívok már, hanem „konszarvatívok”, a liberálisok „szekértolói”.
A most zajló ideológiai tisztogatás több szempontból is pikáns.
A fentebb említett, G. Fodornak írt 2012-es válasz egyik szerzője ma a kultúrháború egyik élharcosa és ideológusa, Békés Márton, aki a napokban váltotta Ablonczy Bálintot a Kommentár főszerkesztői posztján, majd az első új lapszámban alákérdezős interjút készített főnökével, Schmidt Máriával (Békés egyben a Schmidt vezette Terror Háza Múzeum kutatási igazgatója).
| ||
A hat évvel ezelőtti válaszcikk másik szerzője Böszörményi Nagy Gergely volt, aki jelenleg az állami támogatásokkal kitömött Design Terminált vezeti, és nemrég a Facebookon szögezte le: helyes döntést hozott a kormány, amikor magához vonta a Magyar Tudományos Akadémia kutatási pénzeit. A hajdani vitának helyt adó Fesztiválasz egyébként a most megszüntetett Heti Válasz melléklete volt, Orbán 2012-es tranzitos előadását pedig az az Ablonczy – a Heti Válasz volt rovatvezetője, a Kommentár lemondott főszerkesztője – moderálta, akit most szintén a partvonalra szorítottak.
Bár a szélesebb nyilvánosság számára a hetilap bezárásával vált világossá, hogy a hatalom nem viseli el a jobboldalról jövő kritikát, a 2000-es évek elején indult ifjú konzervatív csoportosulás erodálása korábban kezdődött. A Fidelitas hírleveleként indult, de a párttól egykor nagyobb távolságot tartó Mandinert tavaly vásárolta fel Habony barátja és hitelezője, Tombor András; azóta több újságíró elhagyta a véleményportált. Az ifjú konzik közül többen már az előző ciklusban megértették: hosszú távon nem éri meg szembemenni a kormányzattal. Volt, aki inkább a háttérbe vonult: a Mandiner korábbi főszerkesztője, Balogh Ákos Gergely – aki Orbán honlapját is kezelte – például 2016 szeptemberében távozott a lap éléről, és egy időre a Budapesti Corvinus Egyetem kommunikációs igazgatójának szegődött. Utódja Rajcsányi Gellért lett, aki Tombor megérkezése után is vállalta a portál főszerkesztését. E fórumok egykori rendszeres szerzője, Megadja Gábor ma a Habony-féle Lokálban, a 888.hu-n és a Schmidt által megvásárolt Figyelőben publikálja illiberális írásait, kritizálja a függetlenségükre még büszke egykori kollégáit, barátait.
Az, hogy a 2012-es tranzitos válaszcikk szellemiségéhez ragaszkodó kör nem tűnt le hamarabb, leginkább az Orbán és a Fidesz egykori pártpénztárnoka, Simicska Lajos közt kirobbant háborúnak volt köszönhető. Az első Orbán-kormány idején jelentős állami támogatással indított Heti Válasz 2010-ben került Simicska érdekeltségébe üzlettársa, Nyerges Zsolt tulajdonszerzése révén. Főszerkesztője, az első Orbán-kormány szóvivője, Borókai Gábor a nyilvános szakítás, a 2015. február 6-i G-nap után úgy döntött, egyben tartja a csapatot, és hárította a fideszes nyomást, hogy hagyják ott Simicskát. Ennek köszönhetően a Heti Válasz augusztusi bezárásáig a jobboldali értelmiség fontos fóruma maradhatott.
„Egyrészt-másrészt”
A 2010 előtt az MSZP-t és az SZDSZ-et keményen támadó Heti Válasz a kormányváltás után kissé megszelídült, de visszatérően bírálta az új kabinet egyes intézkedéseit is. A tényfeltáró anyagok ugyan megritkultak, de határozottan kiállt például azért, hogy Sólyom László maradjon a köztársasági elnök, és ne Schmitt Pált ültessék a helyébe. A lap többek között bírálta Lázár Jánost, amiért 2010-ben az Alkotmánybíróság gyengítését indítványozta a parlamentben, időnként publicisztikákban kritizálta a gazdaságpolitikát. Igaz, amikor a lap egyik szerzője, Stumpf András 2012-ben felszólította a plágiumbotrányba keveredett Schmittet, hogy mondjon le, az írás hamar lekerült a portálról, amit Borókai azzal magyarázott, hogy az újságíró nem egyeztetett vele, így a szöveg nem szerkesztőségi vélemény volt.
„Gábor óvatoskodó volt, azt kérte, lehetőleg ne vesszünk össze mindenkivel a Fideszben – mondta a Magyar Narancsnak a hetilap egyik rovatvezetője. – Nálunk olyan nem volt, mint a G-nap előtti Magyar Nemzetben és HírTv-ben, hogy a politikusok bejárkáltak a szerkesztőségbe utasításokat osztogatni. Nem tagadom, világnézeti alapon önmérsékletet gyakoroltunk, sőt volt, aki a Fidelitasból indult, még Fidesz-alapító is volt köztünk. Az viszont mindnyájunkat zavart, hogy »a polgári Magyarország« eszméjétől egyre távolabb került a Fidesz, az történt, amit G. Fodor 2012-ben előrevetített.” (G. Fodor a Magyar Narancsnak adott 2015-ös interjújában az állította, hogy „a polgári Magyarországot” már 1998 és 2002 között sem gondolták komolyan, csak „politikai termék”, kampányelem volt.) A lapunk által megkeresett heti válaszos újságírók hangsúlyozták, 2010 és 2014 között egyre több vitájuk volt fideszes politikusokkal, ennek ellenére a párt mérsékelt szárnya kedvelte a lapot, politikusai szívesen adtak interjút és nyilatkoztak nekik.
2015 elején viszont már gyülekeztek a viharfelhők. Január első hetében Orbán tartott egy háttérbeszélgetést a vállaltan jobboldali újságok főszerkesztőinek, amire Borókait is meghívták. Itt a miniszterelnök kifejtette, egyes lapok a jövőben kevesebb állami hirdetésre számíthatnak, éljenek meg a piacról. Állítólag Borókai értetlenségét fejezte ki azt hangsúlyozva, a Heti Válasz olvasói tábora az egyes állami cégek, kulturális intézmények célközönsége, miért ne akarnák elérni őket ezekkel a reklámokkal. Úgy tudjuk, Orbán ekkor finoman jelezte, nincs igazán ínyére a hetilap „egyrészt-másrészt” attitűdje. (Erről a találkozóról szerettük volna megkérdezni Borókait, de a volt főszerkesztő azt mondta lapunknak, egyelőre nem kíván nyilatkozni.) „Hozzánk annyi csorgott le ebből, hogy mostantól nem lesz állami hirdetés. És bár korábban is igyekeztünk piaci alapon működtetni a lapot, megrázó volt átélni, hogy tényleg egyik napról a másikra eltűntek a kormánypárti reklámok. Ekkor volt egy 10 százalékos fizetéscsökkentés is, de mindenki belement, mert tudtuk, hogy a hosszú távú fennmaradásunkhoz ez szükséges” – mesélte a Válasz.hu felelős szerkesztője, Dévényi István.
A háború 2015 februárjában nyílttá vált, és az orbáni kijelentés ellenére a Fideszben úgy ítélték meg, ha Simicska viszi is magával napilapot és a tévét, egy értelmiségnek szóló, a kormány tervezett intézkedéseit megmagyarázó hetilapra feltétlenül szükség lenne. Bár a volt pénztárnok a sajtóban már javában ócsárolta a miniszterelnököt, a Fideszből továbbra is próbálták puhítani azért, hogy a Heti Választ engedje el. Mivel ez nem történt meg, a propagandaminiszteri kinevezésére váró Rogán Antal környezetéből megüzenték a főszerkesztőnek: állítsa fel a csapatát, és egy zöldmezős beruházás keretében kap egy új lapot tömérdek állami hirdetéssel kitömve.
Csakhogy a Narancsnak nyilatkozó kollégái szerint Borókai ekkor már felismerte: teljes központi irányítás jön, amit a stáb nagy része nem tolerálna, ráadásul az olvasóik jelentős részét is elveszítenék (a hivatalos adatok szerint 2015-ben a Heti Válasznak 14 ezer volt az értékesített példányszáma). Borókai ezt átbeszélte a szerkesztőséggel is, de kollégái szerint ekkor már látszott rajta, hogy nem kér a „látszatfüggetlenségből”.
Az „árulás”
Így aztán visszautasították a Fideszből érkezett kérést, ugyanakkor Borókai vezércikkben ítélte el a lap tulajdonosát, amiért minősíthetetlenül beszélt a miniszterelnökről. Forrásaink szerint a stábnak az sem lett volna ínyére, ha az új hetilap tulajdonosa Schmidt Mária lesz, akiről jobboldali körökben közismert, hogy nem tűr ellentmondást. „Nézd meg, mi lett az egykor patinás gazdasági hetilapból, a Figyelőből!” – példálózott a Schmidt által megvásárolt lappal a Heti Válasz egyik újságírója. (A Heti Válaszra utalás egyébként bekerült a Figyelő új mottójába is: „Csak akkor fontos a válasz, ha jó a kérdés”.)
Ugyanakkor a Fidesz nem szakított olyan gyorsan a Heti Válasszal, mint a Nemzettel vagy a HírTv-vel. Még 2017-ben is adott interjút a lapnak Navracsics Tibor, Tarlós István, 2016-ban Schmidt Mária, Varga Mihály, Szőcs Géza és Kövér László. Számos politikus azonban már a G-napot követően lerázta őket: eleinte arra hivatkoztak, hogy nem érnek rá, később bevallották, mivel Simicska a tulajdonos, nem mernek (vagy akarnak) nyilatkozni. Volt, aki az arcukba vágta: mivel nem hagyták hátra a tulajdonost, „árulók”. A kampányhajrában már senki nem állt velük szóba a kormánypártból.
„Előbb a fideszes nyilatkozók ritkultak meg, aztán az állami hirdetések, még az önkormányzatok sem merték szponzorálni a Pest-Budai Látképet” – mondta Szőnyi Szilárd, a lap főszerkesztő-helyettese. A Heti Válasz egy másik szerkesztője megjegyezte: 2016-ra mintha a piaci hirdetőknek is az inukba szállt volna a bátorságuk. „2009-ben, amikor híre ment, hogy Fellegi Tamás (a Válasz Nyerges előtti tulajdonosa) lesz a fejlesztési miniszter, hirtelen megszaporodtak a telkom hirdetések. Nyilván igyekeztek a kedvében járni. A G-nap után ugyanilyen gyorsasággal tűntek el” – mondta forrásunk. 2017-ben már egyre gyakrabban kapták meg a 888.hu-tól, a Pesti Srácoktól, az Echo Tv-től, hogy „fanyalgó értelmiségiek”, csak „a ballibeknek akarnak megfelelni”.
| ||
Ennek ellenére a szerkesztőség a 2015–2018-as időszakot aranykorként élte meg. Teljesen szabadon dolgozhattak, több oknyomozó anyagot is hoztak Andy Vajnáról, Habony üzleti ügyeiről. Borókai is elégedett volt: azt mondta, a választások kimenetelétől függetlenül emelt fővel tekinthetnek vissza az elmúlt három évre, hiszen a nehezítő körülmények ellenére meg tudták őrizni identitásukat és olvasóik nagy részét. A választások másnapján aztán beütött a krach: Simicska behívta magához a főszerkesztőt, s közölte vele, nem akarja és nem is tudja tovább finanszírozni a hiányt (2015-ben még nyereséges volt a kiadó, 2016-ban viszont 112 milliós, 2017-ben 194 milliós mínuszt termelt). Ám míg a Nemzetet és a Lánchíd Rádiót önhatalmúlag azonnal bezárta, Borókainak megengedte, hogy vevőt keressen.
Orbán azt üzente…
„A választások után meglehetősen naiv voltam. Hétfőn épp bent voltam a Lánchíd Rádióban, amikor jött az SMS, hogy a portfólió minden szerkesztőségében állománygyűlés lesz másnap. A stábtagok arról beszéltek, itt a vég. Én nyugtattam a körülöttem lévőket, hogy biztos csak azt fogják mondani, amíg csak lehet. Nem hittem, hogy megszüntetik a lapokat, mert annak nem lenne semmi értelme” – mondta Dévényi.
A szerkesztőség több tagja is hasonlóan számolt be a Narancsnak: hetekig úgy tűnt, nem reménytelen a helyzet, akad befektető. „Legalább tucatnyi érdeklődő volt. Egyeseket mi kerestünk meg, mások maguktól jelentkeztek” – mesélte az egyik szerkesztő. Azt hamar kiszúrták, hogy egyesek csak azért jelentkeztek be, hogy minél több adatot, üzleti titkot szerezzenek tőlük – még az sem zárható ki, hogy a Fidesz környékéről.
A legkomolyabb érdeklődő az Amerikában élő milliárdos, a trumpista Thomas Peterffy volt. A heti válaszos újságírók úgy tudják, a Republikánus Párt hátországából hívták fel a lapra a figyelmét. Az egyeztetések odáig jutottak, hogy Peterffy szándéknyilatkozatot adott, illetve üzleti tervet kért Borókaitól. Peterffy emellett – minthogy ő nem mozog otthonosan a magyarországi piacon – megkérte egyik ismerősét, Félegyházy-Megyesy Jenőt, hogy informálódjon. Megyesy miniszterelnöki megbízott, Orbán tanácsadója, így aztán megkérdezte a kormányfőt, mit szólna az ügylethez. Hogy mi volt Orbán válasza, tudható abból, ami ezután következett: Peterffy hirtelen elállt az üzlettől.
„A hullámvasút volt a legrosszabb. Egyik nap arra mentem be, hogy megvan a vevő, másnap azt hallottuk, visszatáncolt. Az utolsó hetekben tudtuk, itt a vége” – mondta az egyik újságíró. Közben a kapituláló Simicska egyeztetései is felgyorsultak, mint kiderült, Nyerges Zsolt közvetítésével a hárskúti farmja kivételével minden cégét visszaadta a Fidesznek. Június végén kötelezte Borókait, hogy indítsa el a kiadó csődeljárását, ami azt jelentette, hogy a vagyon zár alá kerül, a cég eladhatatlanná válik. A főszerkesztő három hétig még hátráltatta az ügyet, de végül teljesítette a tulajdonosi utasítást.
„Távolról sem voltunk csődben, egy olyan számla nem volt, amit ne tudtunk volna kifizetni” – mondta egyik forrásunk. Éppen ezért Nyerges feltűnéséig és a Válasz.hu bezárásáig abban reménykedtek, egy névleges összegért Simicska odaadja a szerkesztőségnek a lapot, és a fizetéseket megvágva, új irodát bérelve csökkenteni tudják a költségeket annyira, hogy 2020-ra újra nyereséges lehessen a kiadó. De ekkorra már eldőlt a sorsuk, a Fidesz meg akarta büntetni a szerkesztőséget. „Mindent összevetve azt mondhatom, három évvel többet élt a lap, mint amennyit a politika és a sors szánt neki” – mondta az egyik újságíró.
„A Heti Válasz 10-11 ezer példányban ment el, a Magyar Nemzet példányszáma 13 ezer körül volt, a HírTv-s Szabadfogást százezren nézték: van tehát 250-300 ezer NER-en kívüli jobboldali érdeklődő, aki médium nélkül maradt, legfeljebb a Magyar Hangot vehetik kézbe” – értékelte a helyzetet Dévényi. A felmondásukra váró stáb tagjai azt gondolják, hiába merült fel a Fideszben, már nem várható a Heti Válasz újraindítása, mert a szóba jöhető tulajdonos, Schmidt Mária ragaszkodik a saját lapjához, a Figyelőhöz, és két kormánypárti hetilapot a rezsim már nem akar eltartani.
| Fordulat a Kommentárban
A Kommentár átállítása gyorsabban zajlott, mint a Heti Válasz haláltusája. A múlt heti HVG arról írt, hogy felmerült: a főszerkesztő, Ablonczy Bálint kérjen bizalmi szavazást magáról, amit nagy többséggel megnyert volna még úgy is, hogy a szerzők tudták, ebben az esetben kiéheztetnék őket. De Ablonczy tudomásul vette, hogy a folyóirat életben maradásának az ő távozása a feltétele. Az új főszerkesztő, a lap korábbi főmunkatársa, Békés Márton azóta több nyilatkozatot tett azt hangsúlyozva, hogy a lap konzervatívabb lesz, mint valaha. Azt állította, ezentúl is lesznek kritikus cikkek a Kommentárban, de azok a vitarovatban kapnak helyet. Békés azt nem tagadta, hogy a folyóirat határozottan kormánypárti lesz a jövőben. „Ez személyes ügy is. Be akarta bizonyítani, hogy az Ablonczy fivérek (a történész Ablonczy Balázs – a főszerkesztő Bálint bátyja – a szerkesztőbizottság tagja – a szerk.) fölé nőtt” – mondta az ügy részleteit ismerő forrás. Balázs Zoltán, a lap rendszeres szerzője felelevenítette, hogy a múlt év végén jelent meg a Kommentárban Gyáni Gábor A verőlegényi ethosz című írása, amely Békés Márton nevének említése nélkül, de az ő gondolataira reagált. Békés ugyanabban a számban válaszcikket közölt. „Az én ízlésemnek biztosan nem felelt meg, hogy a lap főmunkatársát verőlegénynek nevezik. Nem nehéz elképzelni, hogy ez eléggé kiverhette a biztosítékot” – mondta Balázs Zoltán. Egy fideszes forrásunk szerint a Kommentárt a párt vezetősége mindig is a saját lapjának tekintette, és a vége fele egyre nehezebben viselte, hogy a lap arra figyelmeztette: letért az atlantista konzervatív útról. Balázs megjegyezte, az is problémás lehetett, hogy Pesti Sándor rendszeresen értékelte a kormány közpolitikáját, és ezek az írások nem voltak mindig kompatibilisek egy föltétlenül kormánybarát állásponttal. |
| „Még nem vagyunk az út végén”
Török Gábor politológus az utóbbi tíz évben rendszeres megszólaló volt a Heti Válaszban, előbb G. Fodor Gáborral, majd a fideszes intézet, a Nézőpont Csoport vezetőjével, Mráz Ágostonnal vitatkozott a kormány tevékenységéről, a politikai helyzetről. „Akkor is szabadon megnyilvánulhattam ott, amikor Simicska Lajos és Orbán Viktor még jó kapcsolatban voltak, és akkor is, amikor már nem. Mindkét időszakban bármiféle befolyás nélkül tudtam megnyilatkozni, amit kevés más helyen tapasztaltam, ezért nyilván nagyon közel éreztem magamhoz a lapot, szomorú vagyok, hogy megszűnt” – mondta a Narancsnak. Szerinte ami a választások óta történt a médiatérben – a Magyar Nemzet, a Heti Válaszmegszüntetése, a HírTv és a Kommentár birtokbavétele –, nem tekinthető fordulópontnak, sokkal inkább a harmadik kétharmad logikus következménye. „Sokan – köztük én magam is – vártunk valamiféle mértékletességet, de mára nyilvánvalóvá vált, hogy nem lehet abban a rendszerben gondolkodni a sajtóról, ahogy korábban tettük. „De még sok ilyen veszélyesnek gondolt sajtótermék van, így egyáltalán nem vagyunk ennek az útnak a végén. Itt persze nem csak az olyan látványos átvételekre kell gondolni, mint például a HírTv esetében, az irányításnak sokféle formája van, számos ilyet látni már ma is. Ez most egy ilyen időszak, hosszú távon erre kell berendezkedni, piaci alapon működő médiáról pedig legfeljebb az orbánizmus után kezdhetünk el ismét beszélni” – értékelte a helyzetet a politológus. |
