Beérett az a lobbitevékenység, amit a rendőrök és civil szakértők az utóbbi hat évben végeztek. Az ezredforduló óta romló közlekedésbiztonsági helyzet (lásd Kereszt vagy traffipax, Magyar Narancs, 2007. június 21.) javítására a kormány tavaly egy sor, idén életbe lépő közlekedésrendészeti szigorítást jelentett be, holott a döntéshozók eddig jobbára szemléletformálással próbáltak operálni. "Elég volt a propagandából. Minden szörnyűséget megmutattunk, elmondtunk: hiába" - összegzett a csomag okairól az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium (IRM) egyik tisztviselője. Az évi 1300 baleseti halott számának csökkentését célzó módszerek azonban nem váltottak ki osztatlan lelkesedést.
A 2001-ben bevezetett, 2004-ben egyszer már szigorított pontrendszer újbóli módosítását még csak morgolódás kísérte - ennek értelmében januártól egy sor kihágásért jóval több büntetőpontot, esetenként magasabb bírságot lehet kapni, így a jogosítványt is hamarabb bevonhatják. A januártól bevezetett és májustól alkalmazott objektív felelősség elve viszont már felháborodást váltott ki. Eszerint amennyiben nem sikerül megállapítani (például fénykép alapján), hogy ki vezette a járművet, akkor automatikusan az üzemben tartót büntetik meg. A tulajdonosnak nemcsak akkor kell fizetnie, ha nincs meg a vezető, de akkor is, ha attól nem sikerül behajtani a bírságot (viszont nem kell fizetni, ha az üzemben tartó bizonyítani tudja, hogy a kocsit például ellopták, vagy ha kölcsönadta, és erről szabályos okiratot készítenek). Pár napja egy győri ügyvéd beadványában utólagos normakontrollra kérte az Alkotmánybíróságot, többek között avval érvelve, hogy az új jogszabály méltánytalanul átruházza a bizonyítási kötelezettséget a jármű üzemben tartójára, holott a tényállás felderítése, a bizonyítékok összegyűjtése a hatóság feladata lenne.
De épp az alkotmányra hivatkozva verte vissza a jogalkotó az ittas vezetés szigorúbb helyszíni szankcionálása miatt tiltakozó katolikus papság érveit. Január 20-tól a rendőrök akkor is elveszik a helyszínen a jogosítványt, ha a sofőr csak csekély mennyiségű alkoholt fogyasztott, magatartása viszont nem utal súlyosabb alkoholos befolyásoltságra. Az intézkedés a jelek szerint legérzékenyebben a miséző papságot érintette, amely a borra
mint munkaeszközre
hivatkozva szerette volna kivonni magát a rendelet hatálya alól. Német László, a Katolikus Püspöki Konferencia titkára az IRM-hez írt levelében többek között azt hozza fel, hogy a paphiány miatt sok plébános egymás után több településen tart szentmisét, és minden egyes szertartáson fél-egy deciliter bort fogyaszt el. (Szerkesztőségi állásfoglalásunkat lásd: Az atya, a fiú és pár deci bor - Magyar Narancs, 2008. január 31.) A sajtóban zajló nyilatkozatháborúban a tárca az állampolgári jogegyenlőség alkotmányos alapelvével érvelt, míg a Katolikus Püspöki Konferencia az ittas vezetéssel kapcsolatos állítólagos szerzett jogaikra is hivatkozott. A klérus egy 1974-es, az Állami Egyházügyi Hivatal és az egyház között született megállapodást említ, bár csak céloz a különalkura, annak tartalmát nem részletezi, és a dokumentumot sem mellékeli. "Kollégáim nem találtak ilyen rendelkezést az archívumban. Ha létezik is, biztos nem ment át a tételes magyar jogba" - mondta Piros Attila rendészeti szakállamtitkár. Úgy tűnik, a minisztérium tovább nem is keresgél, a napokban az MTI-hez eljuttatott válaszlevelükben leszögezték, hogy nem tesznek kivételt - ami útmutatóul szolgálhat a vőfélyek, lemezlovasok, borkóstoló szakemberek hasonló törekvései kapcsán is.
A sajtóban zéró tolerancia néven futó rendelkezésben egyébként nem sok radikális újdonságot találni: a jogszabályváltozás egy 2004 nyarán hatályon kívül helyezett rendelet visszaállítását jelenti. Az engedélyt a helyszínen eddig is elvehették szabálysértés esetén: ehhez elég volt például, ha lejárt az orvosi alkalmasság. Az ittas vezetés kapcsán hosszú évtizedek óta zéró tolerancia van érvényben, aki eddig sem ivott, mielőtt kocsiba ült, nem fog különbséget érezni. Ráadásul az ittas/józan vezetés határai és kategóriái is változatlanok maradtak. A rendőr eddig is továbbengedett, és mostantól sem fog elkaszálni, ha a Lion Alcometer SD-400 típusú kézi elektromos alkoholmérő készülék 0,1 mg/l-es értéket (ismertebb dimenzióban kb. 0,2 ezreléket) mutat. Ennyi alkoholt ugyanis a szervezet magától is megtermel, főleg a cukorbetegeké. Ha a szonda ennél többet, de 0,5 mg/l-nél (kábé 0,8 ezrelék) kevesebbet mutat, és nem tűnünk részegnek, akkor nyilatkoznunk kell, hogy vettünk-e magunkhoz valamit. Ha a válasz igen, akkor ez továbbra is szabálysértést jelent, és a jogsit mindenképp át kell adnunk - ennek mérlegelése eddig a rendőrre volt bízva. A tét tehát ebben a sávban emelkedik, ami akár a korrupciót is növelheti. Evvel a rendőrség is számol, és az újra felállt belső ellenőrzési szolgálat hathatós közreműködésében reménykedik. A helyszíni elvétel egyébként nem azt jelenti, hogy évekig nem látjuk a jogosítványunkat. A szabálysértési hatóság az elfogyasztott alkohol mennyisége és a körülmények együttes figyelembevételével dönt. Ha nem volt még ilyen ügyünk, most sem mentünk neki semminek, és öt éve nem volt szabálysértésünk, más esélyekkel indulunk, mint mondjuk Stohl András.
Ha 0,5 mg/l alatt vagyunk, de hallgatásba burkolózunk, akkor a méricskélés a rendőrségen folytatódik. A szabálysértés és a bűncselekmény közötti választóvonal is megmaradt 0,8 ezreléknél (0,5 mg/l). Ha a gép szerint ennyit vagy többet töltöttünk, akkor ezt egy hitelesített berendezéssel a rendőrségen újra ellenőrzik, az engedélyt szinte biztosan elbukjuk. Kétségeink eloszlatására vásárolhatunk a benzinkutaknál kapható házi szondát, amely ízlés szerint megfújós és nyalogatós kivitelben is kapható. Egy 75 kilós férfinál általában 4, egy 65 kilós nőnél 3 pohár sör után mutat a szonda 0,8 ezreléket. Egy konyakmeggy valóban a büntethetőségig felnyomja a szájban az alkoholszintet, de emiatt kár aggódni, a hatás öt perc után elmúlik. Érdemes azt is felidézni, hogy az etil-alkoholt csak a szervezet tudja lebontani, a kávé és a rágógumi nem.
Az intézkedés apropóján
a múlt héten a borászok is megszólaltak, többen magát a zéró tolerancia elvét vették célba. Főbb érveik szerint kismértékű alkohol csak javít a vezetési képességeken, a tiltás voltaképpen épp a mérsékelteket sújtja. A szigor, ahogy az élet legtöbb területén, a tilosba hajtja az embereket, a paternalista, büntetésen alapuló rendszer nem hagyja felnőni a társadalmat. Nem véletlen - hozzák fel a vállalkozók -, hogy Európa számos országában 0,2-0,8 ezrelék között nem büntetik az autóst.
Az ittas vezetés a halálos balesetek okait tekintve világszerte az első háromban szerepel, a gyorshajtással és a biztonsági öv mellőzésével együtt. A becslések szerint itthon a sofőröknek mintegy tíz százaléka vezet rendszeresen valamennyire ittasan, a halálos balesetek 13-15 százalékát részeg sofőrök okozzák. A tendencia 1990 és 2000 között javult, azóta hanyatlik. "Romló helyzetben nem kéne lazítani" - véli Holló Péter, a Közlekedéstudományi Intézet kutatója. "Lehet, hogy a csekély mennyiségű alkohol egyeseknél javít bizonyos képességeket, viszont mindenkinél növeli a rizikóvállalási hajlandóságot, amiből a jelek szerint így sincs hiány a magyar utakon" - teszi hozzá Pausz Ferenc, az ORFK Közlekedésrendészeti Főosztályának nemrég leköszönt első embere, a közlekedésbiztonsággal foglalkozó GRSP Magyarország Egyesület vezetője. A sebességhatár 2001-es emelése óta például nem kevesebb, hanem több ember hal meg az utakon. A tiltás fenntartása mellett érvelők szerint könnyebb megállni az első sör előtt, mint a második után. "Nálunk az emberek nagy átlagban rendszeresen és viszonylag sokat isznak - szemben mondjuk az olaszokkal, akik gyakran, keveset; vagy a svédekkel, akik ritkábban, de akkor sokat. (Bővebben: Gyakran és sokat - Elekes Zsuzsanna Alkohol és társadalom c. könyvéről írt kritikánk, Magyar Narancs, 2005. május 26.) Itt inni és itatni is kötelesség, a vezetés pedig józanon is elég rosszul megy" - fogalmazott egy járőr. Talán nem véletlen, hogy a posztszocialista országokban is szinte mindenhol teljes a tilalom. Számos európai országban azonban tényleg lehet inni vezetés előtt. "Ezt a döntéshozók többnyire megörökölték, és nem mernek rajta drasztikusan változtatni. De a megengedett véralkoholszint átlaga egyértelműen csökken az EU-ban. Régen tipikus volt a 0,8 ezrelékes plafon, ebből mára zömmel 0,5, esetenként 0,2 ezrelék lett. A kilencvenes évek eleje óta csupán Kelet-Németországban emelték a szintet, azt is a nyugati országrész miatt" - mondja Holló Péter.
A tiltás viszont valóban nem ér semmit, ha nincs, aki betartassa. A rendőrség létszáma, az utakon megjelenő járőrök száma információink szerint nem fog nőni a következő években. Így egy részeg sofőr továbbra is 300 kilométert autózhat, míg valaki megfújatja vele a szondát.
A maradék hetven százalék
Hollandiai kutatások szerint a jogosítvánnyal rendelkezők mintegy 15 százaléka abszolút renitens, őket kézlevágással sem lehetne jobb belátásra bírni. A sofőrök másik 15 százaléka minden körülmények között jogkövető, és ha hónapokig nem lát rendőrt, akkor sem lépi át a sebességhatárt. 70 százalékra tehető az ingatag, vagyis a pozitív vagy negatív megerősítésre valamiképp reagáló közlekedők aránya. "A szemléletformálást és a tiltást mindig együtt kell alkalmazni. A közlekedésbiztonsággal kapcsolatos reklámokat tekintve nálunk az idősebb vezetőkre inkább a veszélyekre figyelmeztető, atyáskodó hangvétel, míg a fiatalokra az elrettentő propaganda hatott" - mondja Pausz Ferenc, aki korábban az Országos Balesetmegelőzési Bizottságot is vezette.
Traffipax gebinben
Érthető riadalmat keltett a kormány azon szándéka, hogy a közúti balesetek megelőzésére bevetni kívánt nagy mennyiségű új traffipax jó részét a rendőrség helyett nyereségérdekelt üzleti vállalkozások vásárolnák meg és működtetnék. A magánszféra bevonását az eddig "közszolgáltatásnak" ismert területre elvileg az indokolja, hogy a kabinet lehetőséget akar adni minden önkormányzatnak és a közútkezelőknek, hogy saját területükön aktívan tehessenek a közlekedés biztonságáért. Ehhez közreműködőkre van szükség, ennyi köztisztviselő (rendőr) viszont nincs. Egy másik, nyomósabb érv, hogy a berendezések gyorsan behozzák az árukat, de egyszerre és milliárdos nagyságrendben kéne költeni rájuk. Kérdés, mi a garancia, hogy a vállalkozások a sebességmérőket nem kaszálásra használják. Információink szerint ugyanis a cégek a büntetési tétel levonása után maradt bevételből, vagyis a forgalom után részesednének. Egy már befejezett építkezésnél kint felejtett 30-as, a vasúti átjáróban indokolatlanul odatett 20-as táblánál mérni mindenképp sokat hozhat, igaz, ilyet ma a rendőrség is csinál. Piros Attila rendészeti szakállamtitkár szerint mindegy, ki mér, nem mérhet mást, mint amennyivel az autósok ténylegesen mennek, a magáncég pedig nem lesz hatóság, az eredményeket el kell juttatnia a rendőrségre, a büntetést ők róják ki. A kiszervezett közlekedésrendészeti feladatok jogi háttere egyelőre hézagos: megszületett az elvi lehetőséget biztosító kormányrendelet, de lényeges részletek még hiányoznak. A bevétel elosztásának pontos szabályait a feleknek írásba kell foglalniuk, a minisztériumnak pedig le kell fektetnie, ki, milyen eszközökkel, személyzettel és milyen protokoll mentén mérhet - az már most is leszögezhető, hogy nem lehet majd stopperórával kiállni az út szélére. A korrupció megelőzése érdekében megnyugtató megoldást kell találni a rendszerek zártságának biztosítására is, így a kezelő egy jól sikerült mérés után nem törölheti az eredményeket. A kidolgozott csomagot a végén be kell mutatni Brüsszelnek.
