| ||
magyarnarancs.hu: Hogyan kezdtél el kreatív újrahasznosítással foglalkozni?
Kárpáti Zoltán: Mindig is szerettem megjavítani az elromlott dolgokat, amit pedig nem sikerült megcsinálni, azt sem volt szívem kidobni, hátha jó lesz még valamire. Aztán az interneten láttam, hogy olyan régi kacatokból készülnek tárgyak, amelyek nálam is szép számmal előfordultak. Az első darabom egy külső CD-íróból készült óra volt.
magyarnarancs.hu: Milyen újrahasznosított anyagokkal dolgozol?
KZ: Elsősorban az idehaza található anyagokat hasznosítom újra, ami szinte bármi lehet, ami egy háztartásban fellelhető. Nálunk a családban semmi olyat nem dobunk ki, ami egy kis fantáziával és kézügyességgel újrahasznosítható lehet. Így menekült meg például egy WC-ülőke, amiből végül egyedi falitükör lett. Gyűjtöm továbbá a kiürült konzervdobozokat és a műanyag flakonok színes kupakjait is, melyekből hulladékszobrokat készítek, például vidám kinézetű állatkákat vagy fémesen csillogó robotokat. Ezen kívül csinálok fali és asztali órákat is régi bakelitlemezekből, leselejtezett könyvekből, vagy elhasználódott körfűrész korongokból. Egyszer pedig egy régi kávédarálóból alkottam egy macskát ábrázoló asztali órát.
| ||
magyarnarancs.hu: Ékszereket is készítesz.
KZ: Igen, próbálok nagyon sokféle alapanyagot felhasználni az ékszerkészítés során, mert tapasztalatom szerint a nők szeretik magukra aggatni a legkülönfélébb dolgokat, ha az passzol az egyéniségükhöz. A színes ceruzákból készült fülbevalókat, gyűrűket, nyakláncokat a fiatalabb korosztály nagyon szereti, de készítek extrémebb alapanyagokból is ékszert például nyomtatott áramköri lapokból, fogaskerékből vagy sajtreszelőből is született már fülbevaló.
magyarnarancs.hu: Vannak egyedi megrendeléseid?
KZ: Igen, többek között így készült el egy Svejk falióra könyvből, ami egy nagy korsó habos sört ábrázol, illetve egy teknős formájú falióra fém hulladékokból.
magyarnarancs.hu: Mennyire van igény ezekre a termékekre?
KZ: Az általam készített alkotásokat-termékeket leginkább azok keresik, akik nem elégszenek meg a boltban vásárolható, sorozatban készült termékekkel, amiknek ráadásul a minősége is sokszor kifogásolható. Szerencsére egyre nagyobb igény van rá, hogy ilyen dolgok készüljenek. Magyarországon maga az újrahasznosítás is még gyerekcipőben jár, nem beszélve az újrahasznosítás kreatív ágáról. Globálisan nézve ennek a fajta újrahasznosításnak nincs olyan nagy haszna, mint például a szelektíven összegyűjtött és újrafelhasznált hulladéknak, ez inkább az emberek tudatára van nagyobb hatással. Ezek a tárgyak ott vannak a hétköznapjainkban, büszkén viseljük, kitesszük a szobánk falára őket, tehát az üzenet az, hogy nem kell egyből mindent a kukába hajítani – jobb esetben a kukába! –, ami elromlott vagy éppen csak meguntuk, hanem egy kis leleményességgel lehet belőle valami más, amit újra lehet valamire használni és újra lehet szeretni. Nem mellesleg ilyenkor a berozsdásodott agytekervényeinket is „újrahasznosítjuk”, vagyis gondolkodásra, ötletelésre serkentjük magunkat, amire a mai világban nem kis szükségünk lenne – mivel a világ már úgy van berendezve, hogy mindent készen kapunk, és ráadásul pont úgy, ahogyan jó nekünk, ezáltal az agyunk is elkényelmesedik.
| ||
(További információ: www.picturamuhely.hu)
