„Törökország jogállam” – mondja a török nagykövet

  • narancs.hu
  • 2016. június 9.

Bionarancs

A friss Narancsban menekültekről, EU-tagságról faggattuk Törökország budapesti nagykövetét, Sakir Fakilit. Részlet.

Magyar Narancs: A török kormány azt szeretné, ha minden tagállam venne át menekülteket Törökországból, vagy ez mindegy, csak az összlétszám stimmeljen?

Sakir Fakili: A partnerünk az Európai Unió, nem az egyes tagállamok. Április 23-án Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke maga mondta, hogy Törökország nyújtja a világon a legjobb példát a menekültekkel való bánásmódban.

MN: Ehhez képest a menekültekkel foglalkozó civil szervezetek – Human Rights Watch, Amnesty International – beszámolóiból az derül ki, hogy Törökországban elterjedt a menekülők önkényes fogva tartása és kitoloncolása. Olyan vádak is megjelentek, hogy lőnek a menekültekre a határon.

SF: Ezek az állítások egyáltalán nem igazak. A szírek Törökországban átmeneti védelmi státuszt élveznek. Ez azt jelenti, hogy szabadon és megkülönböztetés nélkül beléphetnek az országba, befogadjuk és ellátjuk őket, és nem küldjük vissza őket a származási országukba. Természetesen vannak, akik saját akaratukból mennek vissza. De nem lövünk rájuk, és nem küldjük őket vissza erőszakkal. Eddig a török nép is nagyon elfogadó volt, nem kaptunk hírt nagyobb konfliktusról a lakosság és a szír menekültek között.

MN: A török kormány kivizsgálja ezeket a vádakat?

SF: Természetesen, Törökország jogállam, minden szíriainak joga van feljelentést tenni a rendőrségen. Egyébiránt én is olvastam az említett civil szervezetek beszámolóit. Azt írják, hogy egyes határ menti területek el vannak zárva az újságírók elől, de azt állítják, hogy kitoloncoljuk az embereket. Hogy lehetnek ilyen biztosak benne, ha nem is jártak a határnál?

További éles kérdések és sajátos válaszok Teczár Szilárd interjújában, a Magyar Narancs friss, június 9-i lapszámában olvashatók.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.