Magyarországon az ésszerű keretek közé szorított italfogyasztás propagálása sajnos állandóan időszerű téma. Csakhogy miközben a piaci szereplők, egészségügyi szakemberek, társadalmi szervezetek és a média jóvoltából bizonyos időszakokban a csapból is ez folyik, szokás szerint agyonhallgatják a zöldmegfontolásokat. Ez annál is érthetetlenebb, mivel az úgynevezett problémás ivás tekintetében közismerten rosszul állunk: kevesen választanak biobort, alig törődünk sörünk csomagolásával, az utunkba kerülő kisüsti, viceházmester ökológiai lábnyomával.
| ||
Igyon-e egyáltalán, aki szívén viseli a bolygó sorsát? Vállalható-e hosszú távú környezetterhelés egy múló szalonspiccért? Nem az volna az üdvözítő, ha egyszerűen hátat fordítanánk az alkoholnak? Ehhez hasonló kérdések nyilván régóta ott motoszkálnak olvasóink fejében, amikor reggelente az előző éjszaka következményeit és tanulságait latolgatják. Tényleg hosszan lehet sorolni az absztinencia közvetlen ökológiai előnyeit, csakhogy éppen ilyen nyomós érvek szólnak amellett is, hogy időről időre jó lelkiismerettel a(z üveg)pohár fenekére nézzünk.
Whisky az üvegházban
Tetszik, nem tetszik, a nyugati világban a társas érintkezés mai napig legnépszerűbb formája az italozás közbeni kvaterkázás. Ilyenkor csökkennek a gátlások, de az alkoholban gyakran feloldódik a technokrata szkepszis, a fogyasztói nihilizmus is; ismerőseink, alkalmi ivócimboráink megengedőbbé válnak a zöldeszmékkel, -eljárásokkal kapcsolatban. Borközi állapotban kiderülhet, milyen (ödipális) konfliktus miatt távolodott el az illető földanyától és miként lehet ezt helyrehozni; egy ilyen helyzet kiaknázásáról bűn lemondani a világ mai állapotában. Az is tagadhatatlan, hogy bizonyos mértékű alkohol jótékonyan hat a tágabb ökológiai, ökopolitikai összefüggések felismerésében kulcsszerepet játszó holisztikus gondolkodásra, amely napjainkban annyira hiányzik a vakon termelő és fogyasztó tömegek kognitív eszköztárából. (Baj akkor van, ha valaki rendszeresen túl sokat iszik, és se a fát, se az erdőt nem látja.) Arról pedig még nem is beszéltünk, hogy az ivással felhagyók közül az üresség érzése elől menekülve hányan ugranak fejest a konzumerizmus valamelyik nem kevésbé ártalmas bugyrába és/vagy eldobható csomagolású üdítőket, vizet kezdenek vedelni nyakló nélkül.
Dilemmáink itt korántsem érnek véget, a "mit" és a "hogyan" kérdéseire is választ kell találnunk. David Kennedy, a brit kormány mellett tanácsadó testületként működő Klímaváltozási Bizottság (Committee on Climate Change) vezetője tavaly azzal sokkolta a közvéleményt, hogy a Föld megmentése érdekében az ország polgárainak le kellene állnia a közkedvelt báránysült és a sör fogyasztásával. Az általa idézett tanulmány szerint a szóban forgó háziállatot kiugróan magas metánkibocsátása (a szén-dioxidnál jóval károsabb hatású üvegházgáz) miatt kellene eltávolítani az étlapokról; a komló és a maláta termesztése, illetve feldolgozása sörré és whiskyvé pedig a szigetország üvegházgáz-kibocsátásának másfél százalékát adja. A klímaügyi tótumfaktum persze sietett hozzátenni, nem várja honfitársaitól, hogy teljesen lemondjanak a szaftos húsokról és a pubok látogatásáról, viszont mindenkinek azt javasolja, hogy fokozatosan térjen át a klímabarát ételekre és italokra. A sör és a whisky barátai ebbe aligha fognak belenyugodni. Annál is inkább, mert három évvel ezelőtt a szintén közpénzből működő, tekintélyes Food Climate Research Network nevű kutatócsoport a lakosság italozási szokásainak hatását vizsgálva arra jutott, hogy a klímára nézve egyik italféle sem rosszabb (jobb) a másiknál - a károsanyag-kibocsátás szempontjából elhanyagolható a különbség egy alkoholegységnyi sör, bor és tömény előállítása között. A feladat tehát az, hogy minden kategórián belül megtaláljuk a legzöldebb megoldást.
Langyos sör és tehenek
A hazai sörivók, -gyártók, -forgalmazók és a hatóságok számára is támpontként szolgálhatnak az amerikai New Belgium sörfőző vállalat tapasztalatai. A cég azután kezdte el vizsgálni legnépszerűbb terméke, a hatos csomagban kínált Fat Tire teljes életciklusának szén-dioxid-kibocsátását, hogy fokozatosan kizöldítette gyártási folyamatát. Hatékonysági beruházásokkal csökkentették az energiaszükségletet és áttértek a megújuló használatára. Az eredmények a kutatórészleg tagjait is alaposan meglepték. A fenti reformok mérsékelték ugyan a Fat Tire szénlábnyomát, de nem radikálisan. Annak legnagyobb részéért - közel egyharmadáért - továbbra is az áruházi hűtőszekrények felelősek. A hideg bolti sörről tehát zokszó nélkül le kell mondanunk, és aki igazán komolyan veszi magát, otthon is beéri kellemesen szobahőmérsékletű vagy pincehideg itallal (így mellesleg a kánikulában különösen kellemetlen torokfájást is elkerülhetjük). A langyos sör gondolata első hallásra ijesztőnek tűnhet, de csak amíg nem vetettünk egy pillantást a klímával kapcsolatos legújabb előrejelzésekre. Az átállást kezdhetjük a hagyományosan nem hűtve fogyasztott fajtákkal, például az erős sörökkel, de még jobb, ha elhatározzuk, hogy ezentúl csak télen iszunk sört, amikor az erkélyen vagy az ablakból egy szatyorban kilógatva magától is lehűl. A New Belgium szakemberei szerint a gyártók az alapanyag-előállítás zöldítésével: a komló, árpa és a többi organikus termesztésével is jelentős szén-dioxid-kibocsátást spórolhatnak meg. Egy dán cég azzal büszkélkedik, hogy egy új enzim révén elért hatékonyabb erjesztés révén Clime8 nevű sörének emissziója nyolc százalékkal csökkent. Ne feledjük viszont, hogy a sokat utazó importáru vagy a rendszeresen messziről, autóval beszerzett hazai biosör végeredményben minden nemes erőfeszítésünket tönkreteheti.
| ||
A csomagolás szintén kardinális kérdés - mutatnak rá fájó szívvel az amerikai sörfőzők. Az USA-ban nincsenek újratölthető üvegek, az egyszer használatos palackok emiatt a Fat Tire kibocsátásának egyötödéért felelnek. Európában a magára valamit is adó fogyasztó betétdíjas üvegből tölt vagy csapolt sört rendel; a dobozosra, egyéb eldobható csomagolásra rá se hederít. Reményt keltő fejlemény, hogy két éve a Szegedi Ifjúsági Napokon már felbukkant a betétdíjas, visszaváltható söröspohár. Ennek hiányában se legyünk elveszettek, hiszen egy állhatatos fesztiválozó egyetlen szokványos műanyag pohárral is végig tudja inni az egész hetet. A nem visszaváltható sörösüveget ne vigyük automatikusan a szelektívbe, máshol is szükség lehet rá. Néhány éve thaiföldi buddhista szerzetesek például több mint egymillió palackot építettek bele szentélyük falába és tetőzetébe, aminek azóta is csodájára jár a világ. A gyártóknak a lejárt szavatosságú sört nem kell kapásból a lefolyóba önteniük: a treehugger.com beszámolója szerint egy kelet-angliai sörfőzde a környék gazdáinak adja a nyakán maradt készleteket - a táplálékhoz kevert ital a jelek szerint igen kedvező hatást gyakorol a tehenek egészségére és kedélyállapotára.
Biobor és organikus tequila
Tyler Colman, a neves amerikai borközgazdász (blogja: drvino.com) szakértők bevonásával kiszámolta, miként foghatja vissza szolid alkoholizmusának klímára gyakorolt hatását. Úgy találta, hogy az organikus gazdálkodás rendkívül előnyös a talaj minősége és az élővilág egészsége szempontjából, ám lényegesen kisebb a szerepe a szén-dioxid-kibocsátás mérséklésében. Jóval fontosabb, milyen messziről, milyen szállítóeszközökkel és csomagolásban érkezik a bor. Bonyolult, sokparaméteres egyenletről van szó, amit a magyar zöldivó egy mozdulattal lesöpörhet az asztalról, ha import helyett jó minőségű hazait vesz, betétdíjas üvegben (ha pedig a termelőtől vásárol, mindig visz magával palackot). Mondani sem kell, hogy fröccshöz ásványvizet önteni ökológiai szempontból is vállalhatatlan.
A bioitalok tekintetében Nyugat-Európában és Észak-Amerikában egyre bővül a választék, az itthoni vásárlók azonban egyáltalán nincsenek elkényeztetve. A biosörnek szinte láthatatlan a piaca, a boroknál jobb a helyzet, itt viszont az egész kontinensen némi zavar uralkodik. Az EU-ban csak az ökológiai gazdálkodásból származó szőlő termesztésére van egységes szabályozás, a biobor előállítására nem, ezért országonként és minősítő szervezetenként változhat, mit tekintünk annak - derül ki a tudatosvasarlo.hu egy tavalyi cikkéből. Nálunk a Biokontroll Hungária Kht. ad ki minősítést a 2006 után előállított borokra a Magyar Biokultúra Szövetség ajánlásai alapján. Eszerint a mustjavításhoz kizárólag ökológiai származású mustkészítmények használhatók répacukor helyett, a palackokat csak parafa dugóval lehet zárni, amelynek jelölése is csak égetéssel és nem nyomtatással oldható meg; palackozni pedig csak üvegbe szabad. Hazánkban az összes szőlőterületnek (nyolcvan-kilencven ezer hektár) hozzávetőleg egy százalékán termesztenek organikus szőlőt, az így készült bort kínáló gazdaságok száma egy-két tucatra tehető. A tömények piacán még szomorúbb a helyzet, igaz, ebben a szegmensben külföldön is lassú a fellendülés. Feljövőben van az organikus tequila, gin és rum piaca, de a jelek szerint biovodkából a legnagyobb a választék. Ezek növényi alapanyaga természetesen soha nem látott mesterséges rovar- és gyomirtót, génmódosítást, műtrágyát; üvegük könnyebb, haladóbb vállalkozások pedig energiaszükségletüket is zöldúton biztosítják - egy izlandi vodkagyár értelemszerűen geotermikus energiával. A bogyós termésű Acai pálmából és vodkából készült italt forgalmazó Veev a világ első szénsemleges alkoholgyártója; a vállalat egyebek mellett azzal büszkélkedhet, hogy minden eladott palack árának egy részét esőerdő-megőrzési programra fordítja.
*
Nem kerülhetjük meg a helyválasztás és a mennyiség kérdését sem. Otthon, egyedül inni, a társasági italozás fent említett előnyei miatt, nem ajánlott. Kocsmába értelemszerűen tömegközlekedéssel vagy gyalog érkezzünk, a részeg kerékpározás társadalombiztosítási és ökológiai költségei tetemesek lehetnek. ("X. Y. budapesti lakos egy szórakozóhelyről hazafelé tartva hajnaltájt facsemetének vezette kerékpárját.") A mértéktelen italfogyasztás egyébként is kiugró zajszennyezéssel járhat, a kórházi detoxikálás autózást vonz maga után. Ha egy kicsit mégis elvetettük a sulykot, vigasztaljon a tudat, hogy amit egy öreg platánnak támaszkodva kiöklendeztünk, az száz százalékban lebomlik.
