6 év letöltendő szabadságvesztést kapott a veronai buszbaleset sofőrje

  • narancs.hu
  • 2021. október 26.

Bűn

Az elsőfokú ítélethez képest jelentősen enyhítették V. János büntetését, amit Olaszországban kell letöltenie.

Megszületett a jogerős döntés annak a magyar buszsofőrnek az ügyében, aki a 2017-es tragikus veronai buszbaleset során a járművet vezette – írja az Index az egyik áldozat, a velencei bíróságon tartózkodó hozzátartozója, Szendrei Endre beszámolójára hivatkozva.

Tavaly nyáron a bíróság első fokon 12 év börtönbüntetésre ítélte V. Jánost, a buszsofőrt, aki a bíróság szerint egy súlyosabb betegségéből következően alvászavarral küzdött, úgy ült a volán mögé. A bíróság szerint ez alaposabb vizsgálattal kiszűrhető lett volna. A sofőr ügyvédei akkor felmentésért fellebbeztek. Ehhez képest most másodfokon 6 év börtönbüntetést kapott a férfi, mivel az ügyész és a vádlott ügyvédje között peren kívüli egyezség született. V. Jánosnak a büntetését Olaszországban kell letöltenie, az ítélethirdetésen nem jelent meg.

Mint ismert, 2017. január 20-án éjjel az olaszországi Verona közelében, az A4-es autópályán a budapesti Szinyei Merse Pál Gimnázium diákjait és tanárait szállító busz letért az útról, és nekiütközött az a fölött átvezető felüljáró pillérének, majd kigyulladt. A buszon 56 fő utazott, 43 gyerek, 11 felnőtt és a két sofőr, 17 ember életét vesztette.

(Index)

Kedves Olvasónk!

Elindult hírlevelünk, ha szeretné, hogy önnek is elküldjük heti ajánlónkat, kattintson ide a feliratkozásért.

A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.

Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők. De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.

Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.