Esztergomi gyilkosság: fajgyűlölő tartalmakkal volt tele az elkövető közösségi oldala

  • narancs.hu
  • 2023. szeptember 21.

Bűn

A masszőrként dolgozó férfi egyik bejegyzésében az emberi test, mint lehetséges táplálékforrás szerepelt.

A Blikk szerint J. László robbantotta magára és az őt körülvevő rendőrökre esztergomi házát. A férfi masszőrként dolgozott, augusztusban rendelték el a körözését, becsületsértés miatt. 

A bulvárlap szerint a közösségi oldalán fajgyűlöletre utaló tartalmak sokasága volt találhatók: a zsidóságra és a kormány tagjaira egyaránt becsmérlő kifejezéseket használt, az egyik bejegyzésében pedig az emberi test, mint lehetséges táplálékforrás szerepelt. Élénk figyelemmel kísérte az orosz-ukrán háború fejleményeit, és az oroszok mellett foglalt állást. A lap szerint J. László tele volt gyűlölettel, csalódottsággal, amit a környékbeliek is megerősítettek. Rossz kisugárzása volt, nem szívesen tartózkodtak a közelében. 

Az üggyel több sajtóorgánum is foglalkozott: a közmédia szerint az elkövető labilis állapotú volt, többször hangoztatta szélsőséges nézeteit. A Telex cikke szerint J. László világvégére készült, egy évre elég élelmiszert halmozott fel. Amikor a rendőrök behatoltak hozzá, felgyújtotta a korábban a gázpalackra és környékére locsolt benzint.

Ahogyan arról lapunk is beszámolt, a szerdai robbanásban egy terrorelhárító, valamint az elkövető hunyt el, de többen megsérültek. 

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Emlékfénybetörés

Reisz Gábor Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan című filmjének nyitójelenetében a főszereplő azon gondolkodik, vajon feltűnne-e bárkinek is, ha egyszer csak összeesne és meghalna. Budapest különböző helyszíneire vizionálja a szituációt: kiterül a Nemzeti Múzeum lépcsőjén, a Blahán, a villamoson, egy zebra közepén, az emberek pedig mennek tovább, mintha mi sem történt volna.

Bácsirománc

Mintha csak időgépben röppennénk vissza a 80-as, 90-es évekbe. Semleges, visszatérő díszletek, élesen bevilágított terek, minden epizód végén fontos leckéket tanuló, mégis ismerősen stagnáló figurák és élőben kacagó közönség.

Nők, tájban

Januško Klaudia (1998) csak tavaly végzett a Képzőművészeti Egyetem festőművész mesterszakán, mégis izmos bibliográfiával, számos egyéni kiállítással és külföldi ösztöndíjjal büszkélkedhet – köztük az éppen csak „csírázó” életmű és a mostani egyéni kiállítás szempontjából a legjelentősebbel, a 2024-es izlandival, ahol az „ökofeminizmus szempontjából vizsgálta a lokális éghajlatváltozás hatásának és az izlandi nők társadalmi helyzetének metszéspontjait”.

Mari a Covidban

A groteszkre vett darabban Kucsera Viktória (Kárpáti Barbara) magyar–történelem szakos tanár a Covid-járvány alatt a színjátszó csoportjával ír drámát a díva életéről.

Itt a norma

Vannak alapvető bizonyosságai a szuverén magyar életnek, az egyik ilyen például az, hogy az anya nő, az apa férfi. A másik meg az, hogy az asszony nem ember. A harmadik, hogy a medve nem játék.