A súlyos testi sértés szankcionálási gyakorlata

Lehet ütni, rúgni, harapni, csak senki ne haljon meg?

Bűn

Brutális ütések, rúgások kiosztói is megúszhatják felfüggesztettel, ha büntetlen előéletűek, továbbá áldozatuk nem hal meg, nem szenved maradandó fogyatékosságot, vagy nem kerül közvetlen életveszélybe – legalábbis ezt sugallja a súlyos testi sértéseket szankcionáló ítéletek jó része.

A leggyakoribb erőszakos bűncselekmény a testi sértés. Ehhez képest az utolsó elérhető hivatalos összesítés – amely csak férfiakra vonatkozik, ámbár jellemzően ők az elkövetők – 2014-ből való. Akkor szándékos súlyos testi sértésért 2628 embert ítéltek el: 1489-et szabadságvesztésre, de végrehajtandóra mind­össze 333-at.

A büntetési tételkeret-minimumnál is enyhébb büntetés kiszabását lehetővé tevő „enyhítő szakaszt” 91 esetben alkalmazták. (Életveszélyt, illetve halált okozó testi sértés miatt 225 férfi került 2014-ben bíróság elé, 221 kapott börtönbüntetést: 122-en végrehajtandót, 99-en felfüggesztettet, ketten részben felfüggesztettet.)

A helyzet azóta sem nagyon változhatott: az Országos Bírósági Hivatal (OBH) honlapján 2018-ban ismertetett csaknem száz ilyen ügyet alapul véve a súlyos (maradandó fogyatékosságot, életveszélyt, illetve halált okozó) testi sértésért első vagy másodfokon kiszabott büntetéseknek nagyjából a fele járt végrehajtandó szabadságelvonással.

Bocs!

Mindez nem új jelenség. „1996-ban bíróságon kezdtem dolgozni fogalmazóként. Beosztottak a büntetőirodára. Elkezdtem nézegetni befejezett ügyek iratait, sokkoló tapasztalat volt. Súlyos testi sértés elkövetését vagy kísérletét néhány ezer forintos büntetéssel is meg lehetett úszni, köztük igazán felháborító eseteket.

false

 

Fotó: MTI/Bugány János

Kérdezősködtem az idősebb bíróktól, s bár nem állt össze koherens elméletté, ki lehetett kombinálni a válaszaikból, miért alakult ki ez a gyakorlat. Leginkább azt emelték ki, hogy a súlyos testi sértés túlnyomórészt úgynevezett indulati bűncselekmény, valamint sok elkövető korábban nem volt büntetve, illetve kiderült, »nem annyira rossz ember, csak valamin felhúzta magát«” – mondta lapunknak Bencze Mátyás, a Debreceni Egyetem Állam- és Jogtudományi Karának professzora.

Valóban, sok minden felnyomhatja egy „nem annyira rossz ember” agyát. Például 2018-ban egy férfi egy komlói parkolóban – a bevett szakzsargonnal élve – „szóváltásba keveredett” egy nővel, mivel az lefényképezte a későbbi vádlott szabálytalanul letett autóját. Pofon is vágta a nőt, aki a járda padkájára esve borda- és csigolyatörést szenvedett. Az ideges sofőr hat hónapot kapott, egy év próbaidőre felfüggesztve. A bírói gyakorlatban ilyenkor a börtönnel való puszta fenyegetés elegendő, hiszen a sérülést a körülmények „szerencsétlen összejátszása” is okozta, vagyis az ítélet elrettentheti a vádlottat a hasonló jövőbeni cselekménytől (ezt nevezik speciális prevenciónak).

Ellentmondásosabb annak a férfinak az ügye, aki első fokon 3 év letöltendő börtönbüntetést kapott, az ítélőtábla viszont az időtartamot 2 esztendőre mérsékelte, és a végrehajtást 5 évre felfüggesztette. Csak a bántalmazás végkifejletét idézzük: az elkövető „a[z áldozat] mellkasára térdelt, és többször nagy erővel megütötte az ekkor már eszméletlen sértettet”, aki életveszélyes sérüléseket szenvedett, és a bal szemére megvakult.

A másodfokú ítéletbe az első fok óta eltelt uszkve három év (!) is belejátszott, tudniillik a büntetés mérséklése mellett, mivel a táblabíróság szerint „a vádlott sem korábban, sem azóta nem követett el erőszakos bűncselekményt, tettét megbánta, a sértettnek jelentős összegű kártérítést fizetett, aki ennek hatására megbocsátott a vádlottnak”. Márpedig a megbocsátás „nyomatékos enyhítő körülmény” – ahogyan Bencze Mátyás fogalmaz. Rengeteg ilyen eset van, főként ismerősök között, beleértve a családon belüli erőszakot. Amiképp annak idején a vak komondoron átesett, csonttöréseket szenvedett Terike is megbocsátott egykor aktív országgyűlési képviselő, polgármester élettársának, aki – ezért-e vagy sem – felfüggesztett szabadságvesztéssel úszta meg a párkapcsolati bántalmazást.

A megbocsátás abban az ügyben is döntő mozzanat volt, amelyben a vádlott részegen több alkalommal, nagyobb erővel megütötte és megrúgta élettársát még azután is, hogy a nő az út menti árokba esett. „Miután a vádlott lehiggadt, a sértettel együtt hazamentek”, csakhogy az asszony hajnalban rosszul lett, mentőt hívott, ám a kiérkező orvosnak nem nyitottak ajtót, inkább „a vádlott megpróbálta otthon ápolni a sértettet”. Ami nem járt sikerrel, ezért a nő „orvoshoz fordult, aki kórházba utalta”, ahol „a sértett bántalmazás során megrepedt lépét eltávolították”. Az életveszélyt elhárították, de az asszony „maradandó fogyatékosságot szenvedett”. Utóbb „a vádlott megbánta tettét, és bocsánatot kért, és az élettárs ezt elfogadta”.

Középutat keresve

A bírói gyakorlatnak, azaz a speciális prevenciónak persze nagyon is van értelme: egyrészt valóban lehet elrettentő ereje, ha valakinek évekig egy letöltendő börtönbüntetés árnyékában kell élnie. Ám ha a napvilágra került durva bántalmazások jelentős része nem fenyeget – hétköznapi mércével – „kézzelfogható” büntetéssel, az már éppen a prevenció, azaz az általános visszatartó erő szempontjából okozhat gondot. Főleg, hogy ha három-négy pofon, netán ökölcsapás, rúgás, esetleg fojtogatás, ami nem okoz súlyosnak értékelhető sérülést, csupán akkor büntetendő hivatalból – mégpedig garázdaságként –, ha nyilvánosan esett meg: ugyanis e bűncselekmény alapismérve, hogy a cselekedet riadalmat vagy megbotránkozást keltsen másokban.

A súlyos testi sértés alapesetben 3 évig terjedő szabadságvesztéssel sújtható. A legritkábban a puszta kézzel elkövetett verések járnak végrehajtandó börtönbüntetéssel. Sőt olykor egy ember módszeres fejbe rugdalása sem elegendő ehhez. Persze ha visszaesőként és/vagy társtettesként emberkedik valaki, avagy több áldozatot ér a támadás, más a helyzet; ahogyan akkor is, ha valamilyen eszközzel (baltával, vascsővel, késsel, szögkihúzóval stb.) követik el a cselekményt. Bár kivétel ez esetben is akad: 2017-ben két „áruló” drukkertársát verte agyon majdnem tizennyolc – köztük néhány büntetett előéletű – futballhuligán, és a tettesek közül csak egyetlen vádlottra szabott ki a bíróság első fokon letöltendő szabadságvesztést, noha a felvételeken jól látszik, hogy többen is tiszta erőből rugdossák az egyik földön fekvő férfit.

„Azzal, hogy egy bizonyos ítélkezési rutin érvényesül, elejét akarják venni annak, hogy egy-egy bűncselekményfajtánál – s bizonyos egyező feltételek meglétekor, például első bűnténynél – kirívóan eltérő ítéletek szülessenek. Súlyos testi sértésnél, ha az nem okoz halált vagy maradandó fogyatékosságot, büntetlen előéletű elkövető általában legfeljebb felfüggesztettet kap. Éppen az azonos jellemzők – vagy azok valamelyikének – sokasága miatt (indulati bűncselekmény, a sértetti megbocsátás, a büntetlen előéletű vádlott, a kísérleti szakban maradt bűncselekmény) alakult ki az országos gyakorlat. Ennek viszont tényleg az a veszélye, hogy egyedi ügyekben akkor is enyhébb ítéletekhez vezet, ha a tettes szigorúbbat érdemelne” – mondja Bencze Mátyás.

Ebből a megfontolásból aztán egyéb furcsaságok is következnek: „A lopás – példálózik a professzor – ugyanúgy 3 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, mint a súlyos testi sértés. Egy 2007-es vizsgálat alapján tizenhárom olyan megye volt, ahol az esetek felében vagy annál többször szabtak ki végrehajtandó szabadságvesztést lopásért. Súlyos testi sértésekért viszont csak három megyében.”

A professzor szerint komoly probléma, hogy nincsenek pontosan megfogalmazott mérlegelendő tényezők, mint „az angolszász országokban a sentencing guidelines. A törvényhozó elkészít egy precíz, több száz oldalas útmutatót: ilyen és ilyen bűncselekményeknél meghatározott enyhítő, illetve súlyosító körülmények esetében ilyen és ilyen el­követői háttérrel (például bűnismétlő, visszaeső-e a vádlott) ennyi és ennyi jár, szűk sávban tartva a lehetséges szankciókat.”

Igaz, létezik Magyarországon is erre vonatkozó kúriai kollégiumi vélemény, ám az csak az enyhítő és a súlyosító körülmények általános felsorolását tartalmazza, „de hogy mi mennyit ér, az nincs benne”. Bencze Mátyás szerint a két szisztéma ötvözéséből jó itthoni gyakorlat kerekedhetne. „Jó lenne egy részletes útmutató – hiszen önmagában van egy informatív hatása –, azonban ne legyen kötelező. Most egyebek mellett az a probléma, hogy, mondjuk, a Hajdú-Bihar megyei bírónak fogalma sincs arról, hogy Zalában mi a gyakorlat.

Így aztán zárt kört alkotnak az egyes törvényszékek, kis enklávék alakulnak ki. Vannak standardan szigorú és standardan enyhébben ítélő megyék. Az egyik helyen valakit leültetnek olyanért, amiért másutt pénzbüntetést kapna. Ha lenne egy konkrét országos iránymutatás, a bírónak is könnyebb lenne, nem kellene agyalnia azon, »mit szoktunk mi ilyenkor adni?«. Persze ez kissé távol áll a kontinentális jogi kultúrától, nálunk az az általános vélekedés, hogy a büntetés mértékének meghatározásakor a bíró bölcsessége elegendő.”

Kisétáltak

Az alábbiakban az Országos Bírósági Hivatal honlapján 2018-ban közzétett, első vagy másodfokon tárgyalt súlyos (maradandó fogyatékosságot, életveszélyt, illetve halált okozó) testi sértésnek minősített bűncselekmények közül mutatunk be néhány olyat, amelyek elkövetőire felfüggesztett szabadságelvonást vagy pénzbüntetést szabott ki a bíróság. Természetesen minden ügy egyedi, tekintettel kell lenni az elkövető személyére, a kiváltó okokra és számos egyéb körülményre. Ugyancsak rendkívül fontos a bíró szuverenitása; az általános képet mégis jól mutatja ez a néhány eset.

„A nő megrúgta gyermekét. A kiskorú sértett lépsérülése a vádlott előzőekben leírt rúgása következtében keletkezett, a sérülés tényleges gyógytartama 2-3 hónap.” (Életveszélyt okozó testi sértés. A bíróság az anya felügyeleti jogát megvonta.)

„Az I. r. vádlott gyalogosan elment a sértett lakhelyére, elővette a nála lévő vascsövet, és azzal többször megütötte. Időközben a II. r. vádlott is az utcára ment, ahol a földön fekvő sértettet mindketten többször megrúgták. A sértetthez a családja éjfél körül mentőt hívott és a rendőrséget is értesítette. A sértettnél közvetett életveszély alakult ki.”

„Az I. rendű és II. rendű, valamint az időközben hozzájuk csatlakozott III. rendű vádlott lerohanták, ütötték, majd a földre került sértettet többször megrúgták. Életveszélyes sérüléseket szenvedett.”

„A fiatalkorú I. rendű vádlott magához vett egy szögkihúzót, mellyel nagy erővel mellkason, majd hátba szúrta a IV. r. vádlottat. Ennek következtében a férfi életveszélyes sérülést szenvedett.”

„Úgy megvert egy másik férfit, mert az túl közel parkolt a kocsijához, hogy eltört az orrcsontja.” (150 ezer forint pénzbüntetés.)

A vádlottak biztonsági őrként dolgoztak. A férfimosdóból általuk észlelt zajokat ellenőrizték, és előbb a mosdóban, majd az alagsori folyosón bántalmazták a záráskor még ott tartózkodó sértettet úgy, hogy míg a másodrendű vádlott lefogta a sértettet, addig az elsőrendű vádlott több alkalommal ütéseket mért a sértett fejére. A bántalmazás miatt a sértett a fején szerzett többszörös sérüléseket, melyek közül négy fogának törése nyolc napon túl gyógyuló, súlyos sérülés.

Neked ajánljuk